30. Rész "Gyere ide szörnyecském..."

Heló! Itt van egy újabb rész remélem tetszik!

Bal oldalt pedig tessék szavazni az új külsőről!  ;)

*Harry szemszöge*

Sara oldalán lévő horzsolás kíváncsivá és egyben idegessé tett, kíváncsi volt hogy ki tette és hogyan, mérges voltam mert fájt neki. Mikor elmondta hogy ki tette az agyat szinte elborította a düh, a mérhetetlen düh. Becsatoltam az övét majd az enyémet és rátapostam a gázra, a kocsi fájdalmasan zúgott fel majd indult el gyorsan. Nem figyeltem semmire csak minél hamarabb akartam beverni a képét annak a seggfejnek.
-Harry!!-sikított fel mellettem Sara. Mikor észbe kaptam egy hatalmas kő felé mentem, a kormányt hirtelen elrántottam így a kocsi fara kifordult. Végül sikeresen behajtottam egy nagy bozótba. Be vallom nagyon megijedtem, majd hirtelen felvillant bennem az hogy Sara is mellettem van. A fejem felé kaptam arcát kezével takarta és sírt, szinte zokogott, vállai rángatóztak ahogy szaggatottan vette a levegőt.
-Sara, kicsim jól vagy? -csatoltam ki az övem egy mozdulattal, majd megfogtam két kezét és lefejtettem az arcáról. Remegett az egész teste, úgy mint az enyém. -Bocsáss meg, sajnálom.-suttogtam majd szorosan magamhoz öleltem a remegő lányt, karjaimban csak még jobban sírt. A hátát simogattam és fejét pusziltam meg, így próbáltam lenyugtatni. -Olyan bunkó vagyok. Majdnem bajod eset. Istenem de megérdemelnék most egy jó maflást. Nyugodj meg kérlek, Sara.-ahogy felemelte a fejét és rám nézet a kéken csillogó kisírt szemeit az én szemembe is könnyek gyűltek. Miattam sír. Miattam lett majdnem balesete. Mit tettem? Ennyire hogy lehettem hülye. Hogy vehette el így a figyelmem a düh? Istenem hogy lehettem ilyen figyelmetlen? -Sajnálom...-kezdett folyni le az első könnycsepp az arcomon majd követte őt a társai is. Igen férfi létemre sírok bevallom mert életem szerelméről van szó. Megrázta a fejét újra mellkasomba fúrta arcát. Szorosan ölelt át és szipogott. Remegése alább hagyott de én még mindig könnyeztem. Felnézet és egyetlen ujjával letörölte az arcomon épp legördülni készülő könnycseppet.
-Ne sírj, kérlek.- suttogott, kicsit nyújtózkodva nyomot puszit az arcomra.
-Sajná..-nem hagyta hogy befejezzem, mutató ujját számra tette így csendre bírt.
-Csak mérges voltál. Nem történt baj, szerencsére. De kérlek menjünk haza, fáradt vagyok. -kérlelt majd elnyomott egy ásítást. Bólintottam. Elhelyezkedett bekötötte magát, miután én is bekötöttem magam lassan kitolattam a bozótosból óvatosan.
   Az úton Sara elaludt így próbáltam minél zökkenőmentesen közlekedni, de szinte minden egyes kanyarnál vagy mikor a kocsi  megrázkódott, ő felriadt és megbizonyosodva arról hogy nem történt semmi nézelődött ki az ablakon.
  A házukhoz érve el vettem a táskáját a hátsó ülésről, kiszálltam és kinyitottam a kocsiajtót neki. Csendesen kiszállt majd átölelt és megcsókolt. Bágyadt volt látni lehetett rajta. Lassan elváltunk, becsaptam a kocsiajtót lezártam a kocsit, és megindultunk kéz a kézben a bejárati ajtóhoz. Előhalászta a kulcsát majd a zárba téve elfordította és kinyitotta az ajtót. Beérve levettük a cipőinket és a kabátot.
-Sziasztok! Hol voltatok eddig? David vagy 5 perce ment át a fiúkhoz megnézni hogy ott vagy-e! -értünk be nappaliba ahol az anyja ült a kanapén.
-Szia! Harry elvitt egy kicsit kocsikázni, nem voltunk messze. David miért nem hívott fel? -állt meg az anyja előtt Sara de kezünk még mindig össze kulcsolva volt amit Bekky csak mosolyogva nézett. Aranyos.
-Azért kislányom mert ki van kapcsolva a telefonod! -Sara előkapta a telefonját és megbizonyosodott róla hogy bizony igaza van Bekky-nek.
-Ohh... Bocsi. -engedte el a kezem, anyjához ment és puszit nyomot az arcára. Én mindezt mosolyogva néztem. -Most megyünk, a szobámba leszünk! Szia! -ragadott meg és belém karolva húzott kicsit, így mentünk fel az emeletre, pontosabban a szobájába. Beérve adott egy csókot majd elvette a táskáját tőlem amit én egész idő alatt a kezemben vagyis jobban mondva a vállamon tartottam, ledobta az íróasztala mellé majd szekrénye elé állt és pár perc nézelődés után ruhadarabokat dobált az ágyára ahol én foglaltam helyet.

-Nem lesz ez túl színes? -kérdeztem rá nevetve. Megrázta a fejét vetve. Felkapta a ruhákat és beszaladt a fürdőbe. Pár perc múlva átöltözve, smink nélkül, kócos kontyba fogott hajjal jött vissza. Végig néztem rajta majd elkapott a nevetés. -Gye-gyere ide szö-szörnyecském. -mondtam nevetve, húztam az ölembe.
-Hát nem vagyok cuki szörnyecske? -lóbálta meg lábait.
-A legszebb vagy! Bármilyen szörnyecske vagy hercegnőcske vagy!-pusziltam meg nyakát, mire felkuncogott.
-Köszönöm. -ásított. Hátra dőltem az ágyban és lefektettem magam mellé.
-Így ni. -takartam be.
-Ez így annyira jó csak tudod én nem szoktam mamuszban aludni.-rúgta le  a takaró alatt a mamusz majd valahogy le is eset az ágy mellé. -Maradsz? Kérlek. -pislogott laposakat.
-Maradok. -pusziltam meg.
  Sara pár perc múlva már halkan szuszogott. Hajszálait rendezgetve próbáltam feltalálni magam, egy kósza gondolattól vezérelve, óvatosan kiszálltam az ágyból, és az íróasztala felé mentem. Leültem a székbe kihúztam a fiókját majd kivettem egy vaskos rajzmappát, és egy vázlatfüzetet. A rajzmappát kinyitva szebbnél szebb rajzokat találtam, mindre rá volt írva azt hogy mikor készült -vagyis a különböző dátumok a lap sarkában erre utalt- és a neve. Voltak a rajzok között anime figurák rajza, rózsa és még különböző virágok, sztárok -köztük mi is-, állatok, különböző minták.  A vázlatfüzetet hajtogatva  különböző cím szavak és dátumok voltak írva, rendszerezve volt.  2010. 12. hónaptól kezdődött, pont mikor kiestünk az X-faktorból. Ahogy lapozgattam a szemem megakadt egy rajzon. Más volt mint a többi, olyan élethű. Mintha fénykép lett volna, de mikor hozzá értem akkor a grafitceruza színe befogta az ujjam hegyét. A rajzon Niall volt, a következő oldalon már Louis, az utána lévőn én voltam, majd utánam jött Liam, és Zayn. Minden rajz oldalán amin mi voltunk volt egy kis szöveg amiben elírta mit gondol rólunk-vagyis merem remélni- Niall-nál csak ennyi volt írva "Aranyos, barátságos, falánk." megmosolyogtam ezt a kis szöveget hisz igaz. Louis-nál ez állt "Vicces, barátságos, jó fej" hát igen jól ismeri. Mosolyogva olvastam az én képen alatti kis szöveget "Egy srác aki tudja magáról hogy le tudja levenni a lányokat a lábukról, vidám, barátságos". Liam-nál már valamivel több szöveg volt "Egy példakép, kitartó, bátor, segítőkész fiú aki ha elesik fel áll és megpróbálja újra azt amit akart, célratörő"-a kis szöveg aranyos volt és tudtam hogy Sara ezt magától írta. A következő oldalon Zayn rajza alatt is volt szöveg "Ő az aki idegenek előtt meghúzza magát mégis őrült, barátságos, és meggondolt, különleges." -ez a kis szöveg  zárta le a 2010-es szakaszt. Ahogy lapoztam egy szöveget találtam, gyöngybetűkkel volt írva, a sorokat olvasva előkaptam egy ceruzát és egy papírra másolni kezdtem a szöveget, néhol átírtam. Mikor kész volt eltettem a farmerem zsebébe és lapoztam a vázlatfüzetbe. A következő oldalon egy szép tájkép volt rajzolva. A utána következők váltakozva hol valakit rajzolt le, néhol tárgyakat vagy épp valamilyen ábrát.
   Mikor befejeztem a nézegetés mivel elfogytak a rajzok vissza tettem a helyükre amiket kiszedegettem. Épp hogy le ültem Sara mellé az ágyra kopogtak.
-Gyere. -mondtam halkan. Az ajtó kinyitódott majd elsőnek a szőrpamacs rohant be, épp fel akart ugrani az ágyra de gyorsan elkaptam majd ölemben tartva felálltam.Ahogy felálltam David-el találtam szemben magam. Intett a fejével hogy kövessem így követtem őt le a nappaliba.
- Hol voltatok? A szívbajt hoztátok rám. Azt hittem valami baja esett.-rázta a fejét.
-Bocs, csak elvittem egy kicsit kocsikázni, beszélgettünk egy kicsit négyszemközt. -mondtam el neki egy kis részletet ami történt.
-Oké. Csak tudod van egy srác és rá van kattanva Sara-ra, ő úgy tudja hogy nem tudom hogy az a gyerek még mindig nem hagyja őt békén. Sara egyszer próbálta meg vele de nem tartott sokáig de ezt te is tudod nem? -kérdezte. Én csak bólogattam.
     David-el még beszélgettük több mindenről majd eldöntöttük hogy csinálunk valamit, ami nem más lett mint a videojátékozás.
     Teljesen elvesztettük az időérzékünket úgy bele merültünk a játékba. Szinte egyszerre pattantunk fel a kanapéról mikor csörömpölés hallatszott a konyhából. Mivel Bekky nem lehetett mert elment a barátnőjével vagy kivel így fogalmunk sem volt ki vagy mi van ott.
-Menj be! -löktem meg egy kicsit mikre hátrafordult.
-Menj be te! -lökdösött.
-Nem én lakok itt!
-Nem baj!
-A frászt jössz akkor te is. -ezzel elindultunk mind a ketten a konyhához. Öklünket boksz állásba tartottunk így rontottunk be a helységbe.
-Sziasztok! Kértek müzlit?  -ült a konyhapulton Sara nyugodtan eszegetve és mosolyogva rajtunk.
-Ööö...izé..aha.-mondtunk egyszerre majd elvettünk egy-egy tányérral mivel megvoltak már csinálva.
-Mikor keltél fel? -kérdezett rá David
-Úgy 10 perce.-vont vállat és leugrott a pultról majd beült az ölembe.
-Miért nem szóltál? -kérdeztem.
-Köszöntem de bele voltatok merülve a játékba így inkább bejöttem. -adott a számra egy elhúzott puszit.
-Ohh.-bólogattunk egyszerre.
  Miután elpakoltunk magunk után még beszélgettünk egy kicsit, mikor indulni akartam Sara kérdezte hogy jöhet-e velem mire én egy határozott "persze"-vel  tudtára adtam hogy igen. Miután össze pakolt elköszönt David-től és az anyjától és mentünk is hozzánk.
  Elérve hozzánk hangos zene  szólt és mindenhol emberek voltak. Itt meg mi folyik? Úgy volt ha ma nem csinálunk semmit mert holnap délután megyünk el valahova, erre meg bulit csinálnak? Ki volt ez a féleszű! Ezt nem hiszem el! Na most keresem meg valamelyik fiút és magyarázatot fogok követelni!  Megfogtam Sara kezét majd utat törve az ember tömegen próbáltam meg keresni valamelyik jómadarat.
-Harry, ott van Niall!-mutatott a jobb irányba Sara, ahol Niall épp egy pohárral a kezében beszélgetett valamelyik haverral. Elindultunk felé majd mikor oda értünk mosolyogva ölelt meg minket.
-Hazz! Már vártunk! Érezzétek jól magatokat buli vaaann!  -ordította.
-Niall mégis mi a francot csináltatok?! Hisz holnap mi megyünk el mit tudom én hova!!-kiabáltam túl a nagy zajt.
-Jaj nyugi Hazz minden jó! -nevetett. Fejemet rázva fogtam meg Sara derekát és vezettem az ajtóhoz.
-Mit akarsz csinálni? -kérdezett.
-Egy kis rendet. -csókoltam meg. Kihúztam a hangfalak dugóját így nem volt zene majd befogtam Sara fülét hogy ne szenvedjen hallás károsodást, és elkiáltottam magam. -Mindenki kifelé!! A bulinak vége!!-kiáltottam. Mindenki -kivéve a négy jó madarat- elment bezártam az ajtót majd dühös pillantással méltattam a srácokat. -Legalább neked lett volna eszed! Tudod te hogy ha ezt Paul megtudja mit le fog művelni! Hisz vagy hússzor elmondta hogy ne csináljunk semmi ilyesmit! -Fordultam Liam felé majd a mondatom második felébe a többiekhez is.
-Nyugi majd mi vállaljuk a felelősséget! -ütögette meg a vállam Lou.
-Hisz ez természetes! Nem majd én fogok miattatok szívni! -hüledeztem. Sara eltűnt mellőlem így megfordultam párszor a tengelyem körül mire megláttam hogy épp egy eltört pohár szilánkjait takarítja össze. Mikor a többiek észrevették oda mentek és eltessékelték onnan majd ők álltak neki rendet tenni. Mi felmentünk a szobámba. Beérve Sara szinte ajkaimra támadt, csókcsatát vívtunk majd az ágyon voltunk rajtam pedig már nem volt felső.



Kérdés 1: Hogy tetszik a Midnight Memories album?? :)
Kérdés 2: Melyik a kedvenc számotok róla?
Kérdés 3: Hogy tetszett a rész?

29. Rész. "Elképesztőek vagytok..."

Hi!!  Nos itt vagyok egy újabb résszel amit születésnap alkalmával kaptok tőlem. :) Tudom sokáig nem voltam de sajnos történt egy-pár sajnálatos dolog a családban... Na de nem untatlak titeket itt van az új rész, remélem tetszik. Köszönöm a pipákat. Kérlek kommizatok :)   Puszi Cappy <3

2013.11.15

-Sara gyere már! Miattad fogunk elkésni!! -ordibált már vagy tizedszerre Bella. Bella-nak már nagyon hiányoztam elmondása szerint ezért várt már a fiuknál mikor megtudta hogy Londonban vagyok.

-Mindjárt megyek csak hagy vegyem még fel a ruhám! De miért nem jössz fel? -dugtam ki a fejem a résnyire nyitott ajtómon és úgy kiabáltam vissza. Igen számomra még mindig túl korán van hogy fél óra alatt el tudjak készülni. Most itt állok kisminkelve pizsibe ki engedett hajjal.

-Azt hittem hogy fél óra alatt már össze tudtad magad kapkodni! -hát igen ,zsémbes. Lábad dübörgését hallottam a lépcsőtől így vissza mentem a szekrényemhez és a megfelelő ruhadarabokat kerestem.  -Sara!!! Most már kapd össze magad! -förmedt rám. Nem is csodálom hogy mérges mivel már így is öt percünk van hogy be érjünk időben a suliba. 

-De mit vegyek fel?? -kezdtem nyafogni.

-Jaj te nő!! -lökött félre a  szerénytől majd kutakodni kezdett benne, az ágyra dobott pár ruhadarabot majd ki ment miközben szúrós pillantást kaptam tőle. Gyorsan magamra kapkodtam őket majd indultam is le.

-Na végree!! -sóhajtott fel barátnőm majd ment is hogy felkapja patáira a csizmáját.
-Sziasztok! -kiáltottam, majd eltűntünk az ajtó mögött. Kint szokatlanul hideg.
-Gyere! -ragadta meg a kezem Bella majd gyors tempóban haladtunk a járdán, a suli irányába. Mióta vissza jöttem Bellával még szorosabb lett a kettőnk közötti kapocs. Egy hétig próbáltuk elérni Beccát hogy megbeszéljük vele hogy mit miért tett pontosan. De mivel minden honnan letiltott vagy letörölt mindent nem tudtunk mit csinálni. A telefonszámát megváltoztatta, így nem tudtunk mit csinálni. Zayn, nos igen Zayn. Egy hétig beteg volt így nem ment egy interjúra ami azt váltotta ki hogy mindenki találgatott hogy mi lett vele. Miután tisztázta hogy csak azért nem ment mert nem akarta megfertőzni náthával az embereket újra helyre jött minden.  Most még abban a fázisban van hogy belenyugodott hogy nem látja többet. Viszont én úgy vettem észre hogy egy kicsit túllépet rajta mivel egy lánnyal nagyon jól elbeszélget az utóbbi időkben. A gondolat menetemből egy kocsi dudálása zökkentett ki. Bell-el egyszerre néztünk oda. A fekete Audi ablakán Harry vigyorgott ránk, majd lehúzta az ablakot.
-Látom elkél egy fuvar. -gyorsan be pattantunk a kocsiba Bella hátra én pedig az anyósülésre.
-Megmentőnk vagy édesem.-adtam neki csókot majd elindult.
-Igen köszi.-hajolt a két ülés közé Bella.- Taposs a gázra Styles!! -mondta vagy inkább jelentette ki Bella, mire Styles nevetve  a gázra taposott. A gyors tempónak köszönhetően csak 5 percet késtünk, bár a tanár így is meg tudott volna ölni minket a késésért. A suliidő hamar eltelt bár meg gazdagodtam egy 2-es dogával.
-El sem hiszem hogy ez az utolsó óránk. -ugrándozott Bella, miközben a tesiöltöző felé mentünk. Igen végre ez az utolsó óra, majd karácsony utánig nem kell jönni mivel a sulit felújítsák. -Olyan jó lesz, egész nap Niall-el fogok lenni. Vagy ő mondta hogy nem fog egyedül hagyni. Juj de várom. -ujjongott.
-Bell szerintem inkább öltözz. -mondtam nevetve. Miután sikeresen átöltözött az egész osztály kint vártuk mr. Sellon-t. Köztudott hogy az egész osztály -kivéve a fiukat - utálja. Mindig szinte ugyanazt csináljuk az órán. Mikor megláttuk hogy a naplóval a kezében közeledik beálltunk sorba. Végig nézett az osztályon majd elkezdte a névsorolvasást. Miután végzett, ki  vitt minket. Hát bizonyára nem mondok újat azzal hogy szinte csontig fagytam. Mr. Sellon magához híven futással indította az órát. 1000 métert kellett lefutnunk.
-Bell te velem jössz! -fogtam meg barátnőm kezét.
-Még szép! -nevetett. Kocogással kezdtünk majd gyorsítottunk egy kicsit. -Mindjárt utolérnek a többiek, vagyis a fiúk.-mondta szaggatottan, levegő után kapkodva. Hát igaza is volt. A fiúk tömegével előztek meg minket.
-Jó popsi.-ütött a seggemre Milan. Ő az a tipikus szépfiú az osztályba. Viszont engem hidegen hagy nem másért mint a gigantikus egója miatt.
Elöntött a düh, utána eredtem mire utolértem már a tanár előtt voltunk. Épp adni akartam neki egy pofont mire Mr. Sellon meg ragadta a csuklóm.
-Wish! Ha megmeri ütni az igazgatóhoz viszem! -fenyegetőzött. -Megértette?- engedte el a csuklóm. Igen Milan volt az ő kis kedvence, foci mérkőzésekre viszi, és szinte mindig érnek el helyezést.
-De..-kezdtem volna szabadkozni de ő közbevágott.
-Tanár úr, Sara csak úgy utánam jött mert azt mondta hogy kellek neki egy éjszakára, de mikor mondtam hogy én nem akarok tőle semmit fel akart pofozni. -nézett rá kiskutyaszemmel miközben hazudott mint a vízfolyás.
-Mi?? Hisz ez nem is ig..
-Wish plusz három kör, és a szexuális életét a sulin kívül próbálja megbeszélni Peterson-nal. -Az arcom szinte tűz vörös lett, komolyan nem hiszem el hogy ennek a boromnak hisz! De jó hogy egy időre megszabadulok tőle! De ezt még meg fogja keserülni! Miután lefutottam a három kört, folytatódott az óra.
-Alig várom hogy hazamenjek! -ült le az öltözőben a padba Bella.
-Hidd el hogy nem vagy egyedül! -kaptam le a piros pólóm, és gyorsan belebújtam abba amibe jöttem suliba.
   Miután átöltöztünk mentünk is kifelé a suliból. Kilépve az ajtón nagyot sóhajtottam. Majd mosolyogva ballagtunk le Bella-val a lépcsőn. A mosolyom azon nyomban lehervadt mikor megláttam, az egyik padon ülni Milan-t.
-O óóó.  Sara ez nem jó ötlet gyere menjünk! -kezdett húzni Bell az ellenkező irányba az udvaron, kitéptem a kezem a szorításából és egyenesen Milan felé haladtam.
-Áh Wish! -állt fel. Én egy erőteljes kézmozdulattal adtam neki egy hatalmas pofont.
-Dögölj meg! -sziszegtem fogaim között. Dühös voltam, a kezem remegett, legszívesebben leordítottam volna a fejét de még türtőztettem magam.
-Hogy mondtad? -ragadta meg az állam. -Velem nem beszélhetsz úgy mit a kutyával Wish! Én nem hagyom! Az ilyenekért tőlem büntetés jár! -mondta halkan mégis erőteljesen. Meg kellet volna ijednem? Nos én nem tettem. Nem. Egyszerűen nem féltem tőle, hogy miért? Nem tudom.Megemelte a kezét majd egy nagy pofont hagyott az arcomon. Éreztem hogy bizseregni és égni kezd a terület. Majd újra lendítette a kezét, a szemem össze szorítottam, vártam az ütést de nem jött, az államat eleresztette. Kinyitottam a szemem és megláttam hogy Harry szinte vérben forgó szemmel nézi miközben úgy szorítja a karját hogy Hazz ujjai szinte már-már fehérek.
-Ha még egyszer kezet emelsz rá, megdöglesz! -ordította Harry majd elengedte a kezét Milan-nak és gyomorszájba vágta, erre a fiú a földre rogyott. Harry otthagyta és egyenesen felém jött. -Ne sírj kis csillagom. -simított végig arcomon és csak akkor tűnt fel hogy folynak a könnyeim. De nem azért folynak mert félek. Azért folynak mert mérhetetlen mennyiségű düh van bennem. -Gyere.-ölelte át a vállam majd puszit nyomott a homlokomra.  Lassan sétáltunk Bella felé aki a kocsinál várt minket.
-Jaj Sara! -ölelt meg. -Ne sírj. -egy mosolyt erőltettem magamra, ez egy igazi műmosoly volt. -Harry menjetek csak én gyalog megyek, be kell ugranom még egy boltba. -Harry csak bólintott, elengedtem Bell-t, és beültem a Range Rover-be. Harry beült a vezető ülésbe és megvárta még leveszem a kabátom és a sálam. A sálat és a kabátot is a táskám után küldtem, a hátsó ülésre.
-Menjünk. -hangom csak suttogás volt, Harry mégis hallotta. Gázra taposott majd szeltük is az utcákat. Harry megállt egy általam még sosem látott helyen. A hely egyszerűen szemet gyönyörködtető volt. Az egyik oldalon egy hatalmas folyó volt, a másikon egy erdős rész, a "járda" egyszerűen gyönyörű volt. Mintha egy olyan helyre jöttünk volna ahol Londonnak nyoma se lenne, és így volt, nem olyan volt mintha egy másik kontinensre mentünk volna.

-Gyönyörű igaz? -kérdezte Harry még mindig a kocsiban.
-Ez...ez gyönyörű. -suttogtam.
-Vedd fel a kabátod, nem akarom hogy megfázz.-nyúlt hátra a kabátomért majd átnyújtotta nekem. Megigézve szálltam ki a kocsiból.
Harry felém nyújtotta a karját, én pedig belé karoltam. Csendben sétáltunk egymást karolva és néha egy-egy csókot nyomva a másik ajkára.  Olyan volt mintha nem is november lett volna, csak a hideg bizonygatta hogy, most bizony november van.
-Ezt a helyet mi csináltuk a srácokkal. -törte meg a csendet, felnéztem rá és kérdőn pillantottam rá. - Egyszer szerettünk volna távol lenni a médiától és csak mentünk össze vissza kocsival majd itt kötöttünk ki. Sok fenyő volt kidőlve, és mindenhol nagyobb kövek. Miután utánajártunk hogy nem tartozik ez a hely senkihez, titokban ki jártunk és próbáltuk helyre pofozni. Amin most megyünk, innen kidőlt fenyők. A fiúkkal mi alakítottuk ki és arra törekedtünk hogy minél természetesebb legyen. A nagyobb köveket lehordtuk a folyóhoz.  Nem vágtunk ki egy fát sem, azért ilyen kacskaringós az "út". Mikor kész lettünk megegyeztünk hogy nem mondjuk el senkinek sem, csak akiben megbízunk annyira hogy elmondjuk, és tudjuk hogy nem mondja el senkinek. Most csak mi öten és te tudod illetve Gemma. -állt meg egy fából barkácsolt padnál. leült majd az ölébe ültetett magával szemben.
-Elképesztőek vagytok. -suttogtam ajkára. Harry lecsapott ajkaimra majd bejutást kér számba amit én meg is adtam neki. Harry keze lassan bevándorolt a kabátom alá majd egyre feljebb haladt oldalamon, nagy tenyerei amik hidegek voltak, rásimultam az oldalamra és felfelé haladt. Libabőrös lettem, amit Harry csak csak megmosolygott miközben csókolt. Egyszer a jobb oldalt belehasított az oldalamba mikor Harry hozzáért. Felszisszentem mire Harry riadtan nézett rám.
-Mi van ott? -kérdezte arcomat fürkészve.
-Nem tudom.-ráztam a fejem nyomatékul.
-Had nézzem. -bontotta volna ki a kabátom de kipattantam az öléből.-Sara!
-Kösz nem akarok lebetegedni. -indultam el arra amerről jöttünk.
-Akkor a kocsiban! -mondta és után jött.
-Na had lássam! -zárta be maga után a kocsiajtót Harry.
-Jaj na.-vettem le a kabátom. Harry magafelé fordított majd lassan kezdte felhúzni rajtam a rózsaszín anyagot. Arca eltorzult majd rám nézett.
-Mi történt? -kérdezte.
-Nem tu...-majd hirtelen bevillant. -Ooh
-Ooh? Mi? -vonta fel szemöldökét. -Az a rohadék tette? -kérdezte és szeme már sötétzöldben csillogott.-meséld el az elejétől kezdve!
-Izé...Úgy kezdődött hogy tesin futottunk ő pedig rácsapott a seggemre.-szegeztem le tekintettem.-aztán én utána mentem, vagyis szaladtam, mikor utolértem pofon akartam vágni de a tanár megfogta a csuklóm és megfenyegetett hogy ha meg merem ütni felvisz az igazgatóhoz. Ő meg be adta neki hogy én azt akartam hogy legyen az enyém éjszakára, tiltakozni akartam hogy nem igaz de nem engedte a tanár. Büntetésből futnom kellett plusz köröket. Utána voltak feladatok, felülés, kötélhúzás, satöbbi.  A kötélhúzás után ő és egy haverja pakolta össze,  direkt jöttek felém vele majd mikor oda értek, azzal húztak majd a haverja elengedte ő pedig tovább  húzta. Gondolom akkor csinálhatta. -számoltam be neki a történtekről, bár nem tudom mennyire lett értelmes a beszámolóm. Harry szeme dühben izzó volt majd egyetlen ujját gyengéden húzta végig horzsolásomon. Ez a kis édes érintése is csípet így elvettem a kezét, ő csak rám nézet majd lehajolt és puszikkal halmozta el a területet. Lehúzta a felsőmet majd adott egy csókot, átnyúlt előttem megragadta a biztonsági övemet és becsatolt, majd magát is, végül elindult. Gyorsan, mérges volt, szinte már-már villámokat szórtak szemei. -Harry kérlek lassabban! -mondtam halkan, féltem nagyon gyorsan ment. -Harry vigyázz!! -kiáltottam el magam mikor jókora kő,- vagy mondhatjuk inkább szikladarabnak- bukkant fel az egyik kanyarban. Földút volt ezért nem is szabadott volna gyorsan menni. -Harry!!! -sikítottam....