Sziasztok! Hát újra itt vagyok nagy szívfájdalommal mivel a résszel történt egy 'kis' baki. Pontosan azt történt hogy két böngészőben volt megnyitva a rész, az egyikben megírtam és elmentettem majd ki x-eltem de ekkor ott volt a másik böngésző amin még nem volt megírva a rész és azt is elmentettem így a résznek a fele eltűnt úgy hogy újra kellett írnom ezért késett a rész. Sajnálom hogy ennyire felelőtlen voltam. Sorry. Na de jó olvasást kívánok! :)
Lassan, szinte csiga tempóban mentünk Harry-vel az utcán. Nem siettünk inkább összekulcsolt kézzel lassan sétáltunk. A ház elé érve kinyitotta a kaput majd elsétáltunk az ajtóig ahol kaparás hallatszot. Remélem nem kell mondanom mennyire megijedtem hogy újra a kis barátunkkal fogok találkozni és Harry ölébe pattantam aki csak nevetett rajtam. Ahogy elfordítottunk a zárban a kulcsot és kinyílt az ajtó a sejtésem beigazolódott. A kis egér egyenesen a szekrény mögé bújt. A házban szinte mindenki engem figyelt vagy épp az egér hűlt helyét. Harry nyakába csimpaszkodva értem be a nappaliba ahol helyet foglaltam a kanapén és felhúzott lábbal néztem rá.
-Hazz beszéltél már Anne-el? -Zayn hangja szinte kérlelő volt.
-Ömm még nem.- vakarta meg a tarkóját majd magyarázkodásba kezdett. - De fogok! Csak még nem volt rá időm. -felállított a kanapéról majd megindultunk fel, a szobánkba. Mivel megígértem hogy Harry-nek -na meg már én is egyre kíváncsibb lettem miket kapok. -elkezdtem kibontogatni az ajándékokat.
Már csak 6 ajándék van amit nem bontottam fel, az a 6 pedig a fiúké és David-é.
Kezembe vettem a csomagot amin az állt hogy: "David-tól Sara-nak :)" A kis dobozt türelmetlenül bontottam ki ami Harry nevetésre késztette mégis jobban lekötött a kíváncsisági hajlamom a doboz felől. Felnyitva pillantottam meg egy kis albumot amin annyi állt hogy: "A két testvér mindig együtt volt és mindig együtt is lesz". Egy kis fényképalbum volt olyan fényképekkel amiket még régen csináltunk. Amit ki kell emelnem az az hogy minden képen csak mi ketten voltunk. Vigyorogtam mint a vadalma, majd félre tettem. Harry kezei közé vettem majd lapozgatni kezdte amit én mosollyal az arcomon néztem. Szeme képről képre járt, néhol felnevetett, vagy mosolyogva figyelte. Megrázva a fejem nyúltam a következő dobozért amit Niall-től és Bella-tól kaptam. A kis dobozban voltak sminkek, ékszerek, és egy kis lapocska amit egyből kezeim közé kaptam. Lea-nak. Állt rajta a levélen. Bella kézírása lehetett mivel szinte gyöngybetűkkel ír így könnyen fel tudom ismerni. Kibontottam a kis levelet majd olvasni kezdtem.
"Nagyon, nagyon boldog születésnapot kívánunk! Reméljük nem haragszol amiért egybetettük az ajándékainkat! Hány éves is lettél? 18. Hát elrepült az idő igaz? Olyan mintha nem két éve ismernénk egymást hanem már gyerekkorunk óta. 18 éves lettél ami azt jelenti hogy már hivatalosan is felnőtt vagy. Te felnőtt vagy? Milyen furcsa ezt mondani, olyan mintha még csak 16 lennél, erre meg tessék itt vagy 18 éves fejjel. -az olvasásból Harry ölelése a derekamon zökkentett ki de hamar vissza is tértem. - Emlékszek mikor megismerkedtünk az osztályban, mindenki irigyelt téged amiért már annyi országban jártál amennyiben, te pedig ezzel nem törődtél. Nem tudom mi fogott meg benned amiért olyan hamar összebarátkoztunk... talán az hogy ugyan olyan hülyék vagyunk? Hmm lehet, sőt biztos! Két év elrepült a fejünk felet, feltudod ezt fogni? 16 voltál mikor találkoztunk most meg már 18 vagy. Lehet egy kívánságom tőled? Lehet?! Oké akkor mondom. Azt kívánom hogy maradjunk örökre legjobb barátnők és ne válasszon el minket semmi, és senki. Oké? Ennyit kérek. Boldog Születésnapot Lea! Szeretlek csajszi" -a szemem már könnyben úszott de én csak mosolyogtam arra kis papírra. Legszívesebben átmennék hozzá, de nem lehet. Megbeszéltük Harry-vel hogy ezt a napot együtt töltsük.
Mély levegőket szívtam be majd fújtam ki, és tettem le a papírt magam mellé. A következő doboz Liam és Danielle adta. A doboz közepes méretű volt, ahogy kibontottam egy szép rózsaszín anyagot láttam meg benne. Kiemeltem a dobozból majd tudatosult bennem hogy egy felső ami plüss, írással.
-I love me .-olvasta fel Hazz, majd kuncogni kezdett. -Kis egómanó. -kuncogott. Hát mit ne mondjak én is kuncogtam rajta. -Na nézd meg a Louis-ékét. -noszogatott. A csomagolást se perc alatt leszedtem róla majd nyitottam ki a dobozt amiben egy lila színű táska volt.
-Ezt akartam megvenni. -nevettem fel.
-Gondolom el árultad El-nek, igaz? -érdeklődött.
-Aha, de már vagy egy hónapja.
-Jó az emlékezete. -rántott vállat. Helyeslően bólogattam.
Miután kivégeztem minden ajándékkal és el is pakoltam, elterültem Harry mellett az ágyon.
-Nem hívod fel anyukádat? -kérdeztem a plafont bámulva.
-Jaj, de igen.-nyögve ült fel az ágyon és nyúlt telefonjáért. -öreg csontjaim. -ezen a kijelentésén jóízűen nevettem fel, mire csak felhúzott szemöldökkel nézett rám. -Hát te kinevetsz? Na most akkor...-és nekem esett csikizni. Nevetve sikoltoztam, a szememből már könny is folyt, próbáltam eltolni Harry-t de erősebb volt. Az ajtó hirtelen csapódott ki amiért Harry oda kapta a tekintettét így gyorsan lelöktem az ágyról. Liam furcsa arckifejezéssel nézett ránk.
-Szerintem Sara sikolyát a szomszédok is hallották. Mit csináltatok? -állt az ajtóban és követelőzően Harry-t vizslatva fonta össze mellkasa előtt a kezét.
-Kinevetett. -mutatott rám Harry durcásan, alsó ajkát lebiggyesztve. Liam fejét rázva nagy sóhajjal ment ki a szobából. Fel álltam az ágyról majd barátomnak dobtam a telefonját. A tükör előtt néztem meg magam. Hajam össze-vissza állt, arcom piros volt és egy hatalmas vigyor ékeskedett rajta. Bementem a fürdőszobába és megfésültem a hajam majd egy gyors kontyba fogtam. Arcomat hideg vízzel megmostam és vissza mentem Harry-hez.
-Oké szia. -úgy hallom a beszélgetésük végére értem be. Telefonját hanyagul dobta le az ágyra majd felém közeledett. -Anya már kíváncsi rád. Szóval jössz velem. -ölelt át.
-Harry én...én nem biztos hogy menni fogok. -hajtottam le a fejem és alsó ajkam rágtam.
-Miért? Valami dolgod van? - nyúlt állam alá és nyomot puszit ajkamra. Egy
sóhaj szakadt fel belőlem majd megráztam a fejem.
-Mi van ha nem tetszek majd neki, és....-folytattam volna de mutató ujját számra nyomta.
-Ne beszélj butaságokat oké? Száz százalék hogy szeretni fog. -szemei a szememet pásztázták. Jaj Harry te olyan könnyen beszélsz, ha tudnád hogy hiába mondtad ezek. -Naa mosolyogj már. -csikizte meg az oldalam mire megfogtam a két ezét és maga mellé szorítottam. -Ha elengedsz akkor elmennék wc-re. -nevetett. Elengedtem a kezét mire ő már indult is a msodó felé. Levágódtam az ágyra és csak néztem a plafont.
Mi van akkor ha Anne nem akar majd a fia mellett tudni engem? Hiszen Harry-nek sokkal jobbak is akadnának mint én. Hisz én csak egy lány vagyok aki még csak tanul. Ha Anne azt mondaná hogy maradjak távol a fiától biztos hogy össze törnék, tudom. Hogy miért? Mert nekem Harry a mindenem, tiszta szívből szeretem. Ha már csak arra gondolok hogy nem lehetek mellette a szívem szorul össze. Lehet hogy Harry azt hiszi hogy amennyi barátnőjét haza vitte azokat Anne szerette is, de lehet hogy nem szerette csak elviselte. Mi van ha engem is csak elvisel?
-Hahó! -egy kéz integettet előttem mire megráztam a fejem és felültem. - Már vagy két perce itt beszélek neked. -adott csókot. Két perce? Ennyire belefeledkeztem volna a gondolataimba. -Na menj öltözz, vagy így is jöhetsz. -nevetett.
-Hova megyünk? -kérdeztem és célba vettem a szekrényt.
-Hát Holmes Chapel-be
-Most? -eset le az állam.
-Hát akkor mikor? -nevetett. Oké, akkor készülődjünk. -gondoltam magamba és kivettem egy vastag meleg felsőt és egy farmer nadrágot. Bevonultam a fürdőbe ledobáltam magamról a ruhadarabokat és felvettem azokat amiket behoztam. Kezem közé vettem a sminkjeim és indultam ki a fürdőből. Harry az ágyon ült és bújta a telefonját. Leültem mellé majd a kis tükrömbe nézve húztam ki a szemem.
-Nem félsz hogy belemegy a szemedbe? -bámúlt rám. Ránéztem és megráztam a fejem.
-Már volt olyan hogy belement. -rántottam válat.
-És nem csípet vagy fájt. -kérdezősködött tovább de nem bántam.
-De, csípet, utána eg mindha éget volna de elmúlt. -rántottam a vállam ismét.
-Nem tanulsz belőle igaz?
-Nem. -nevettem, és folytattam a tevékenységem. Hát igen szerintem Harry-vel nagyon firtattuk a témát mivel a jobb szemembe sikeresen belement a szemceruza. -A fenébe! -szitkozódtam és célba vettem a fürdőt. Kiszedtem a szemeből majd megengedve a hibed vizet mostam meg nagy nehezen.
-A francnak kell fasteni magad, mi lesz ha valami lesz a szemeddel annak a vacaknak hála? -jött utánam Harry. Megrántottam a válam miközben megtöröltem a szemem és vissza indultam a szobába hogy befejezzem. Épp emeltem a szememhez a cerkát mikor barátom kikaptam a kezemből és egyenesen a kukába dobta.
-Héj! -álltam fel.
-Mosd le a szemedről, nem kell az. -mutatott a kuka felé. -Nekem így vagy gyönyörű és nem kell hogy azzal a vacakkal az egészséged kockáztasd. -rázta a fejét.
-Miét kockáztatnám vele az egészségem? -kérdeztem vissza. Komolyan most aggódik értem? Ez de édes.
-Mert...mert csak és kész! Nem kell az neked. -rázta a fejét, tudtam hogy nem fog tudni rá okot mondani. -Na menj mosd le vagy szedd le valahogy. -nyomot puszit a fejemre. Beérve a fürdőbe néztem a tükörbe. Elég fura látvány volt hogy az egyik szemem ki volt húzva a másik pedig nem. Gyorsan le szedtem és indultam is vissza a szobába. Újra helyet foglaltam az ágyon és kezembe vettem a szempillaspirálomat. Harry szúrós tekintettel figyelte.
-Ez csak szempillaspirál. -mutattam fel a kezemben lévő tárgyat. Hazz fejét rázva vette fel a zokniját én pedig gyorsan átpöndörítettem a szempilláimat.
Miután mind a kettőnk elkészült elindultunk.
-Elmentünk majd jövünk! -kiáltott vissza barátom az ajtóban állva.
Azt hogy mennyi idő alatt értünk Harry családjának a háza elé nem tudom, de nekem olyan mintha fél óra alatt megérkeztünk volna. Ahogy Harry leállította a motort az én gyomrom úgy ugrott össze.
-Mi lenne ha én itt maradnék te pedig bemennél? -próbáltam egérutat találni, sikertelenül.
-Jaj Sara, nyugi, oké? . Nem tépnek szét. -nézett a szemebe. -Talán. -suttogta. A szám O formát vett fel és tágra nyílt szemekkel néztem barátomra. -Jaj nyugi már csak viccelek. Nem esznek meg. -nevetett jóízűen majd kiszállt a kocsiból így én is követtem a példáját. Nem esznek meg, nem esznek meg, nem esznek meg. -hajtogattam magamba miközben egyre közelebb érünk az ajtóhoz. Mély levegőt vettem mikor az ajtóban kattant a zár. Harry anyukája -vagyis merem feltételezni hogy az anyukája.- szorosan ölelte a fiát miközben én mosolyogva figyeltem az esemény. Mikor elengedte fél nézett.
-Öm anya ő itt a barátnőm Sara. -mutatott be, majd fojtatta. -Sara ő itt az édesanyám Anne. -Anne mosolyogva jött felém majd szorosan ölelt meg.
-Szóval te vagy Sara, sokat hallottam már rólad. Na de gyertek be. -invitált be minket. Harry derekamat átkarolta és úgy mentünk beljebb egészen a kanapéig ahol elhelyezkedtünk. A lépcső felől léptek zaja hallatszott így mind a kettőnk arra fordította a fejét.
-Anya...-jött le gondolom Harry nővére mivel nagyon hasonlított a képen látott lányra. -Óh Harry! -vetődött Hazz ölébe majd megszorongatta, utána pedig rám vetette tekintettén. Szája felfelé görbült majd leült mellém. -Szóval ő a barátnőd? -nézett rám nagy szemekkel. Harry csak hevesen bólogatott.
-Sara, ő Gemma a nővérem, nézd el neki hogy ilyen...ilyen ömm szeleburdi- nevetett fel mire Gemma szúrós pillantást vetett felé.
-Bongyori befogja a pofiját! -fenyegette a mutató ujjával. Komolyan olyan mintha magamat és David-et látnám. Mosolyogva figyeltem a kis jelenetet meg Gemma újra megszólalt.
-Tessék igyatok és egyetek. -jött be a nappaliba Anne egy tányér sütivel és narancslével. -Na vegyetek nem azét sütöttem hogy kárba menjen. -nevetett. Harry-vel egyszerre vettünk el egy-egy sütit és egy pohár narancslevet. A süti nagyon finom volt hasonlított az egyik sütire amit anya szokott csinálni.-Na milyen?
-Nagyon finom lett Ms. Styles. -dicsértem meg.
-Ó ugyan kincsem hívj csak Anne-nek. Rendben? -mosolygott. Annyira hasonlítanak egymásra mind a hárman, a mosolyuk, a szemük, az arcuk.
-Rendben. -mosolyogtam.
-Hát Harry engem nagyon megleptél. -nevetett fel Gemma.
-Mivel? -mondta teli szájjal.
-Én azt hittem hogy majd beállítasz egy agyon plasztikázott, platinaszőke, plázacicával aki majd nyávog itt nekünk. -rázta a fejét én pedig nem értettem mire érti.-Mármint úgy értem hogy örülök annak hogy találtál egy normális lányt, bár még nem nagyon ismerem de aranyosnak tűnik. -mosolygott rám. Oh szóval aranyos vagyok. Ez egy jó pont.
-És az is aranyos, kedves, és ami a legfontosabb az enyém. -csókolt meg lágyan.
-Mesélj egy kicsit magadról Sara. -Anne mosolyogva kért meg mire mély levegőt vettem és belekezdtem.
-A teljes nevem Sara Lea Wish. Körülbelül két éve költöztünk vissza Londonba. Édesanyámmal és a bátyámmal élek David-el. Tegnap lettem 18. Imádok lovagolni, úszni, rajzolni. Na és persze imádom Harry-t. -nevettem fel mire Harry megölelt. -Édesanyám és édesapám elváltak, hát édesapámmal nem a legjobb a viszonyom. A bátyám szinte mindentől és mindenkitől véd, tipikus őrző-védő. Szeretem az állatokat, van egy kutyám Pezz amit nagymamámtól örököltem. Suliban elég jó tanuló vagyok bár utálok suliba járni, bár ezzel szerintem minden diák így van. A legjobb barátnőm Bella. Azt hiszem ennyi. -zártam le a kis monológomat mire Hazz oldalba bökött. -Mi az? -húzódtam el és elmartam a kezét.
-Valamit kifelejtettél. -mondta. Kifelejtettem? De mit? Sorban mindent átfuttattam az agyamban hogy mi is felejthettem el de nem jutottam semmire. Felvont szemöldökkel néztem barátomra. -Egy dalt ő írt és mi énekeltük fel a szülinapján, tudta nélkül. -nézett az anyjára aki csak fülig érő mosollyal nézett minket.
-Szóval dalokat írsz? -kérdezte Gemma. -Akkor gondolom énekelni is tudsz.
-Nem, én nem tudom énekelni. Az a dalszöveg is csak úgy jött, csak unalomból csináltam. -magyarázkodtam.
-De mégis nagyon jó lett. -szólalt fel Harry.
-Azért mert ti csináltátok meg. -bújtam hozzá. Harry csak kuncogva ölelt át.
Még beszélgettünk egy jó ideig, majd Harry és Anne úgy döntöttek elmennek vásárolni. Így mi ketten maradtunk Gemma-val. Felmentünk a szobájába majd heves fecsegésbe kezdett amit szívesen hallgattam és válaszoltam is.
-Sara kérdezhetek valamit? -nézet rám bizakodva.
-Persze. -bólintottam.
-Ugye nem csak azért vagy Harry-vel mert pénze van? -ezeket hallva az állam a padlót verte.
-Nem. Nem azért vagyok vele. Engem nem érdekel a pénze, Gemma. Én ugyan úgy szeretném Harry-t ha mondjuk egy üzletben dolgozna, mint most szeretem. -mondtam komolyan hiszen így volt. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Gemma csak bólintott.
-Remélem nem akarod össze törni a szívét. -szemei az enyémet firtatták mintha csak azt figyelné mikor akarok neki hazudni. Pedig én nem fogok neki hazudni.-Tudod ő ha szeret egy lányt nehezen engedi el, de ha elengedi nagyon össze tud törni. -ingatta a fejét.
-Hidd el Gemma hogy én jobban össze törnék mint Harry. Nekem ő az életem. Nem akarom őt elveszíteni.
Sorry a rövid részért :/
