2014. május 25., vasárnap

42. Rész "Szeretnék kérdezni tőled valamit."

Sziasztok! 
Igaz szombaton szoktam részt tenni de most vasárnap tettem még pedig gyereknap alkalmából! :) Na jó a valódi ok nem más mint hogy ma fejeztem be a részt és gondoltam nem várom meg a jövőhét szombatot.Remélem tetszeni fog a rész, ha már nekem kevésbé :/ De hát ez van :)
Jó olvasást!



2013.12.10.
Vidáman ugrándoztam le a lépcsőn miközben táskám tartalmát vizsgáltam át, újra. Túlteng bennem az energia, bár minden évben mikor eljön ez az időszak hiperaktív leszek. Hogy milyen időszak? Ajándék vásárlási időszak! Betegségem még egy kicsit bennem lappang de az erős gyógyszereknek köszönhetően gyorsan gyógyulok. Pénz, zsepi, teló, hajgumi, toll, lista, azt hiszem minden benne van túltömött kis táskámban. Lábaimat már csizma fedi, kabátomat viszont még csak most veszem fel. Mikor jobb kezemet dugnám bele egy hang állít meg.
-Á-á, nem, nem! -mikor megfordulok anya mutatóujjával találom szembe magam és anya szigorú tekintetével.- Sehova sem mehet kisasszony! 10 óra és még nem reggeliztél, és  gyógyszereket sem vetted még be! Szóval kabát vissza a helyre, csizma le, te meg a konyhába enni, vagy sehova sem mehetsz! -anya hangszíne komoly így jobb ha hallgatok rá és teszem amit mond. Kabátomat vissza akasztom a helyére csizmáimat is vissza rakom és táskámat is felakasztom majd anya után csörtettek a konyhába. Az asztalnál David ül és laptopjához egy kamera van csatlakoztatva. Mikor észre veszi hogy a légtérbe én is bekerültem, felnézz a laptopjából, rám mosolyog és int a kezével hogy menjek mellé. Mikor mellé érek kezeimet vállára teszem és jobb vállára támasztom az állam. Az én vállamon is érzek egy kezet majd mikor felnézek anyát pillantom meg aki szintén a laptop-ot nézi. A laptop képernyőjén nagy díszes betűkkel kivan írva egy szó, "családom". Bátyám megnyom egy gombot és egy videó indul el, és megjelenik anya csecsemőkori képe, és vele egy időben csendül fel egy dal, egy dal amit a második képnél már fel is ismerek. Bogi - We all. A képek folyamatosan jönnek elő egyre előrehaladva. Pár perc múlva anya már terhesen pózol egy táblával a kezében mire az van írva, hogy baby boy és gömbölyded pocakjára mutató nyíl. Majd már egy kék tipegőbe lévő babát szorongat, aki nem más mint David. Mosolyom nagyobbra kúszik az arcomon mikor anya újra kerek pocakkal áll egy fűzfa alatt és egyik keze hasán pihen, míg a másikat bátyám pár éves énje szorongatja. Nemsokkal később egy másik képen újra bátyám látható ahogy egy Happy Birthday David! feliratú torta felett áll és azon két száll gyertya ég. A következő képen újra anya tűnik fel, egy kórházban és kezében egy rózsaszín takaróban lévő pici lányt tart, és mellette David nagy szemekkel nézi a csecsemőt, aki én vagyok. A következő kép már pár év múlva készülhetett, hiszen bátyám egy deres színű lovon ül, én pedig előtte ülök. Még számtalan kép jelenik meg a képernyőn majd a legutolsó kép egy szerkesztett kép ahol mindenki rajta van. A képernyő elsötétül én viszont még mindig azt nézem. Anya szipogása ránt vissza a jelenbe. Bátyám feláll a székből, majd anya rögtön karjaiba zárja őt. Valamit motyog a fülébe viszont én azt nem hallom tisztán.
Egy óra múltán már a plázában járom a boltokat, keresve az összeírt ajándékokat. Már mindenkinek megvettem azt amit szerettem volna csupán egy személy volt még akinek nem tudtam mit is vehetnék. Az az egy személy nem más volt mint, David. Egyszerűen nincs ötletem mit vegyek neki. Fényképező gépet? Minek? Van neki vagy 3, és abból is csak egyet használ. Ruhái vannak tömérdekkel, én viszont mégis a férfi osztályon járom a sorokat. Mikor meglátok egy pólót szinte felvisítok és fülig érő mosollyal megyek ki az üzletből, hiába nem vettem semmit. Leülök a közelemben lévő egyik padra és minden szatyrot óvatosan teszek le, majd mikor sikeresen véghez vittem eme műveletet zsebemből előveszem a telefonom. Megnyitom az internetet és bepötyögöm az általam keresett oldalt, mikor meglátom, hogy szerencsém van, egy hangos "Ez az!" hagyja el a számat. Az előttem elhaladók furcsán néznek rám de nem érdekel. Megnyomom a "kosárba" gombot, és rögtön kapom is az SMS-t hogy hol vehetem át valamint ha postán szeretném a vételt mikor is kapom meg. Mikor meglátom hogy tőlem körülbelül 15 percnyire megvehetem felpattanok és a szatyrokat újra kezembe véve irányba veszem a boltot.
Bent egy kissé mogorvának tűnő hölgy ül, úgy körülbelül 45-nek saccolom a korát. Mikor a pult elé érek a nő felnéz a pletykalap mögül és egy mosolyt erőltet magára ami inkább néz ki vicsornak.
-Jó napot kívánok! Körülbelül 20 perce vettem egy Rihanna koncertjegyet, Sara Wish néven. -a nő nem szól semmit csak a gépen pötyög valamit majd feláll a székéből és eltűnik egy ajtó mögött. Szemöldökömet felhúzom, nem értem mi van. Úgy döntök várok egy kicsit míg a nő vissza jön. A bolt ahogy elnézem valamiféle kereskedőé lehet. Könyvek, álarcok, furcsa festmények, csillárok, lápák, különböző buli kellékek, még egy botmixer is van, ha jól látom. Egyszóval sok minden. A kis bolt eléggé szűkös már a sok holmitól. A nő vissza tért és helyet foglalt a székében. Kezében egy borítékot tart.
-Mihelyst kifizette viheti. -mondta monoton hangon. Táskámból elővettem a pénztárcám és a nő kezébe adtam a megfelelő összeget. A nő még gyorsan átszámolta és adta is a kezembe a borítékot. Nem szóltam semmit csak kiviharoztam a boltból és elkönyveltem, hogy ide többet be nem teszem a lábam!
Kint megpillantottam egy kávézót, bementem egy forró csokira. Miután megkapom a kért innivalóm leülök az egyik hozzám legközelebb lévő székre és lassan elszürcsölöm. A kávézó ontja magából a karácsonyi hangulatot, amit imádok.
Miután nyugisan megittam a forró italom, elindulok haza. Mikor leértem a mozgó lépcsővel szokásomhoz híven körül néztem. A szívem hatalmasat dobbant mikor megláttam egy göndör fürtökből álló hajkoronát, és a hozzá tartozó karakteres arcot. Nagy léptekkel szelem a köztük lévő távolságot majd mikor mögé érek táskástól átölelem. Kicsit össze rezzen majd mosolyogva fordul felém, miközben én mellé lépkedek. Most veszem csak észre hogy előtte álló személy nem más mint Ed. Ed-el már találkoztam pár hónapja de csak bemutatkoztunk egymásnak és néhány szót váltottunk.
-Sziasztok! -köszönök utólagosan, és még Ed arcára is nyomok egy puszit.
-Látom csajszi jól bevásároltál! -biccent fejével a még mindig kezemben tartott szatyrokra.
-Mi jót vettél? -ölel át hátulról Harry.
-Az titok.-kuncogok fel. Harry megpuszilja a nyakam amin újra kuncognom kell.- Oh tényleg! Gratulálok a barátnődhöz Ed! És kérlek mond meg neki,  hogy sajnálom amiért hívogattam Harry telóját, de nem tudta, hogy mi is helyzet. -magyarázom. Ed úgy lástzik mintha nem értené mit is mondtam majd kicsit furán válaszol.
-Izé, ömm, oké megmondom neki. Biztos nem fog haragudni nyugi. -vakarja a tarkóját, és egyáltalán nem néz a szemembe.
-Valami baj van Ed? -óvatosan teszem fel neki a kérdést, és újra Harry-re pillant. Mi van? Miért nézik ennyire egymást?
-Khm, persze, ne haragudjatok de nekem azt hiszem mennem kell, ömm sziasztok! -és mint a szél el is viharzik a helyszínről.
-Hát, ez egy kicsit fura volt. -fordulok Harry felé aki mintha pirosabb lett volna.- Jól vagy Harry? Olyan piros vagy. -osztom meg vele a szemre vételem.
-Ömm ja, persze, jól vagyok! -kezd gyorsan magyarázni.- Nem ülünk be valahova? -kérdésére elfintorodok.
-Az igazat megvallva én inkább haza mennék. -nézek fel rá.
-Rendben akkor, ömm, haza viszlek. Gyere.- és ennyivel előre viharzik. Összehúzott szemöldökkel nézek utána, ahogy hajába túr és gyorsan rakosgatja lábait egymás után.  Táskákkal a kezemben utána iramodok miközben gondolataimba merülök. Annyira furcsán viselkedtek mind a ketten, és akárhogy is töröm a fejem nem tudok rájönni, hogy miért. Ed-et hiába nem ismerem nagyon de akkor is látszott rajta, hogy zavarban volt, és Harry, na neki végkép nem tudom mi baja. Annyira nem értek semmit! A kocsihoz érve Harry már benne ült. A hátsó ajtót kinyitom és behelyezem a szatyrokat, majd kicsit hangosan csapom be az ajtót. Mentségemre legyen, hogy nem volt szándékos! Na jó talán egy kicsit.... Harry mellé ülök az anyós ülésre. A motor hangosan morog fel alattunk majd a kocsi elindul. Egyikünk sem szólal meg így beül közénk az a bizonyos kínos csend amit csak a kocsi moraja tör meg. Egy piros lápmánál Harry felém fordul és játszi könyedséggel hajol hozzá és ad csókot a számra.Mikor elhúzódik szemembe néz és végre megtöri a csendet.
-Szeretnék kérdezni tőled valamit. -mondja és a motor újra beindul és tekintetét is az útra szegezi.
-Mit? -kérdezem tömören, még mindig Harry-t bámulva. A kormányt jobbra fordítva húzódik le egy leálló sávba -azt hiszem így hívják- majd felé fordul.
-Szeretném ha eljönnél velem egy gálára. -olyan könnyedséggel mondta mintha csak arról lenne szó, hogy mikor érünk haza.
-Gálára? Mikor? -egyszerűen nem tudtam, hogy mi is mondjak.
-Tizenötödikén lesz, itt Londonban. Eljössz velem? -mosolyog rám gyönyörű mosolyával és szerintem tudja hogy nyert ügye van.
-Elmegyek! Még szép hogy elmegyek! -nevetek fel, mire ő karjaiba zár.
-Köszönöm! -motyogja a hajamba.- Na de induljunk mert ahogy látom esni fog.- enged el, és újra beindítja a kocsit.
Az út további része -ami csak 5 perc volt- hamar eltelt. Szinte észre sem vettem, csak azt, hogy már a házunk lőtt állunk és csókokkal hintjük be egymás ajkát.
-Szeretlek. -mondja két csók között.
-Szeretlek. -suttogom én is ajkaira. Mikor elválunk ő beszáll a kocsi én pedig célba veszem az ajtót.
  A szobámban minden ajándékot elpakolok, majd kezembe veszem a telefonom és tárcsázom Bell számát. Pár csengés után már fel is veszi, barátnőm a szokásos jókedvévvel.
-Ááá csajszi képzeld gálára megyek!!! -üvölti a telefonba így nekem fülcsengést okozva.
-Halkabban Bell, halkabban!! -mondogatom a telefonba majd mikor hallom, hogy barátnőm megnyugodott egy kicsit újra megszólalok.- Képzeld el... -mondom halkan majd én is üvölteni kezdek, csakhogy vissza adjam neki előbbi élményemet. -Én is megyek a gálára!!
Miután mind a ketten ki adtuk magunkból az örömünket eldöntöttük hogy holnap megkeressük a ruhánkat. Azaz vásárolni megyünk. Vacsora közben elmeséltem anyának valamint bátyámnak is a gálát valamint a holnapi tervünket is. Szemeim előtt pedig már lebeg az én álom ruhám amit kiszemeltem régebben, csak nem tudtam mire is vehetném meg. Hát most itt az alkalom!

2014. május 3., szombat

41. Rész "Néha jobb az édes tudatlanság, mint a kegyetlen igazság..."

Hi! Nos hát itt vagyok egy újabb résszel, amit úgy érzek, hogy sikerült jól összehoznom.
Na de most egy kis kitérő!  Létre hoztam egy újabb blogom aminek a neve Kérj! ha ellátogattok rá akkor minden lényeges infót megtaláltok róla ott! Még annyit tudnék mondani, hogy használjátok ki az új blogom adta lehetőségeket és Kérj!  Nem tudok már mit mondani szóval: komizz és pipálj! ;)
Jó olvasást! 



2013.12.05.
Hunyorogva nyitom ki a szemem mikor valaki mellém vetődik.
-Jó reggelt hétalvó! -ölel szorosan magához Bella.
-Neked is jó reggelt!
-Na mesélj, tegnap beszéltél Styles-al? -helyezkedik el mellettem és nagy szemeivel arcomat fürkészi.
-Azóta, hogy egy ismeretlen vette fel a telefont nem is mertem hívni. -rázom a fejem. Amióta Harry telefonját egy lány vettem fel 2 nap telt el. Azóta nem halottam Harry-ről, sem a többiekről mivel ebben a két napban folyamatosan interjúkra, valamint kisebb fellépésekre voltak hivatalosak. De ma már szabadok mint a madár, szóval jobb ha össze szedem magam.
-De ugye nem hagyod majd annyiban? -húzza fel egyik szemöldökét.
-Bell ha bele döglök is kiszedem valakiből, hogy ki az a szuka aki felvette a telefonját az én barátomnak! -csattanok fel ami köhögésbe torkollik.
-Oké, oké, azért ne fulladj meg! Ha neked nem sikerül semmire sem menni, akkor majd én kiszedem Horan-ból, ha tud valamit akkor úgyse bírja majd megállni hogy ne mondja el. -nevet fel biztatóan.
-Köszönöm! -ölelem magamhoz.
-Tudod hogy a testvérek össze tartanak! -szorongat meg.
Őszintén szólva az éltemet el sem tudnám Bella nélkül képzelni. Ő már az életem egyik fontos alkotóeleme lett.
Szinte fel sem fogtuk milyen gyorsan repül az idő, így mikor újra feleszméltünk hosszú csevegésünkből, akkor vettük észre, hogy már bizony jócskán elszaladt az idő. Pontosabban a reggel kilenc órából, fél kettő lett.
-Sara! A srácok már biztos felkeltek! -nevet miközben a telefonját az orrom alá dugja.
-Igen biztos...-suttogom. Valóban tudni akarom? Néha jobb az édes tudatlanság, mint a kegyetlen igazság...
-Héé! Nehogy már most futamodj meg! Komolyan én töröm be Styles orrát ha megcsal téged! -próbál lelket önteni belém, miközben kezét kezdi ropogtatni.
Lassan de annál magabiztosabban indulunk el egy kis idő múlva a fiúk háza felé és közben minden fajtaféle hülyeséget beszélünk, csak azért, hogy tereljük a gondolataimat. 
Mikor megérkezünk a ház elé hirtelen elönt a kíváncsiság, a tudatlanság, és még egy érzés amit nem tudok be azonosítani. Bell bekopog majd az ajtó tarul is előttünk és El jelenik meg.
-Sziasztok!! -lelkesül fel, és nagyobbra tárja az ajtót. Belépünk a házba két-két puszival valamint egy öleléssel üdvözöljük egymást. A nappaliban megpillantom a négy jómadarat akik éppen nézik a....Tom és Jerryt(?) Hát igen, ezek az érett 20 éves srácok, akik mellesleg sztárok, hát van ilyen...vagyis azt hiszem.
-Wish!! -üvölt fel Niall és közben felpattan a helyéről, szorosan karjai közé zár.- Hogy vagy? Mi újság veled? -szorongat még mindig. A hátunk mögött Bell köszörüli meg a torkát, Niall mint akit áram rázott meg pattan oda és ad ajkaira egy csókot.- Na és veled mi újság kisasszony? -dönti homlokát Belláéhoz. Tovább állok és Liam mellé huppanok.
-Hogy vagy? -karolja át a vállam.
-Hát mondhatni jobban, mint két vagy három napja voltam. -nevetek.-  Bár még mindig nem vagyok 100%-ban jól. -húzom el a számat.
-Hát egy tüdőnyusziból nem könnyű kilábalni. -húzza el ő is a száját.
-Az biztos! -bólogatok - Figyelj Liam, kérdezhetek valamit?
-Ühüm. -hümmög.
-Megígéred, hogy őszinte leszel? -teszem fel az újabb kérdést.
-Sara nem feleségül megyek hozzád, de aha. -nevet mire én is nevetni kezek, de hamar komolyak lesznek vonásaim.
-Na jó, -sóhajtok nagyot.- volt bármi furcsa dolog mostanában Harry-vel kapcsolatban? -fordulok teljesen felé és vonásait tanulmányozom. Liam össze ráncolja a szemöldökét, száját beharapja és szemeivel felfelé néz. Gondolkozik. Pár pillanat múlva újra rám néz és vonásai kisimulnak.
-Ami azt illeti igen. -kezdi el piszkálni kezén lévő tetoválását.
-És mi az? Mi volt furcsa? -faggatom tovább, de ő még mindig alkarján lévő tetoválást piszkálja -ami be kell valljam az egyik kedvencem....-.
-Hát ömm... mikor nem voltál itthon, hanem Monte Carloban voltál, akkor sokat járt el, de sose adott ésszerű választ, hogy hova. Mikor pedig itthon voltál, akkor éjszaka nem volt itthon, de mielőtt rá kérdezel, hogy miért nem mondtuk el! -mutatja fel mutató ujját mikor kinyitom a számat.-Nem akartuk, hogy idegeskedj, hisz volt elég bajod. -pillant rám.- Aztán mostanában elég szétszórt volt. Anne-el is veszekedett skype-on, bár azt nem hallottam, hogy miről...-rázza a fejét.- Figyelj, Sara. Én tényleg nem tudom mi van vele pontosan, de nem akarom őt a háta mögött kibeszélni. Kérdezd meg a többieket, de én tényleg nem szeretném ha ezért berágna rám, bár azt sem tudom miért, hiszen a barátnője vagy, és hát...izé...én már azt sem tudom mit beszélek! -nevet fel kínjában és tarkóját kezdi vakargatni.
-Jaj Liam! Ne butáskodj! Dehogy haragszik meg rád! -ölelem magamhoz.- Kérlek ne haragudj, hogy így kifaggattalak, csak nem tudom mi van vele és kíváncsi voltam. -engedem el. - Amúgy hol van most?
-Fent a szobájában. -mutat az emelet felé. Bólintok és felállok a kanapéról. Mikor elindulnék Liam elkapja az alkaromat, ezért újra rá nézek.- Mi a baj? Mi történt? -nézz mélyen a szemembe.
-Izé...én... -hebegek-habogok, veszek egy mély levegőt majd újra megszólalok.- Sajnálom, de azt hiszem ez inkább csak a kettőnk ügye. -sütöm le tekintettem.
-Rendben. -enged el mire én megindulok a lépcső felé. Mielőtt fel lépnék az első lépcsőfokra még vissza fordulok az újra tv-t néző fiú felé.
-Kérlek ne haragudj! -szólalok meg mire mosollyal az arcán megfordul és megszólal.
-Nem haragszok! Menj tegyél rendet kettőtök közt! -mosolyog biztatóan. Bólintok és végig szántok a lépcsőn. Harry titkolózott a fiúk előtt? De miért tette volna...ha csak nem...biztos hogy nem! De viszont mostanában szétszórt, lehet, hogy csak...csak csinál valamit amit meglepetésként akar majd, és azért ilyen. De akkor miért jár el esténként? És miért veszi fel a telefonját egy lány? Ahj miért bonyolult ez az egész? Miért suttogja azt az agyam, hogy Harry megcsal, és miért suttogja azt a szívem, hogy nincs is semmilyen lány az egészben? Kinek van igaza? Kire hallgassak? A gondolatok cikáznak a fejemben miközben Harry szobájának kilincsét nyomom le. Lassan lépkedek be a szobába. Harry-t sehol sem látom, csak a nyitott fürdőszoba ajtót. Még mindig csendesen lépkedek be a kisebb helységbe ahol Harry-t találom. Épp a tükörképével néz farkasszemet. A csapon támaszkodik, arca meggyötört és szemöldökét ráncolja. Haja összegumizva de már az is széttúrva. Testtartása görnyedt, az egész lénye olyan meggyötörtnek tűnik. Mikor az ajtó megnyikordul felém kapja tekintetét. Arca elsőnek kissé riadt majd szépen lassan vonásai kisimulnak és közelebb lépked hozzám. Nem vagyok képes megszólalni, egyszerűen a szavakat nem tudom, hogy mondatba foglalni, csak állok ott, és nézek rá.
-Szerelmem. -suttogja ajkaimra. Ezt most szívből mondta vagy csak hazudik?  Jön belülről egy hang amit valóban nem tudok megválaszolni. Mikor ajkaim nem válaszolnak csókjára elhúzódik és arcomat kezdi fürkészni.- Baj van? -nem válaszolok, csak megfordulok és vissza lépkedek a szobába és leülök az ágyra.- Sara, megrémiszt mikor így viselkedsz.-ül le mellém és kezei közé fogja az én kezemet. Mit mondjak? Hogy hozzam fel a témát? Vagy csak úgy vágjam a képébe? Miért kell ennyi döntést hozni?  Nagy nehezen de előveszem a telefonomat, és tárcsázom Harry számát, majd rámegyek a kihangosítás gombra, hogy ő is hallja. Harry összehúzott szemöldökkel néz, de nem látja mit is csinálok. Mikor a telefon négyet sípol a lány hangja csendül fel.
-Na mi van már megint? -szólal meg idegesen. Nem szólok bele csak ujjammal megnyomom a piros gombot így megszakítva a hívást. Harry-re pillantok aki nagyra nyílt szemekkel fürkészi a telefonomat.
-Ki ő? Miért ő veszi fel a te telefonodat? -kérdezem suttogva, szemeiben pedig könnyek homályosítják de nem hagyom őket kiszökni. Most nem!
-Ez...ez nem az aminek látszik! -rázza fejét hevesen. Bennem pedig felgyülemlik a düh.
-Akkor mégis minek látszik?! Hm?! Mert nekem kurvára annak látszik, hogy te megcsalsz Harry! -kiabálok az arcába és felpattantok, egyszerűen nem vagyok képes ülni.
-Nem csallak meg! -áll fel ő is szintén nagyobb hangerővel.
-Akkor mégis miért egy lány veszi fel a telefonodat?! -még mindig kiabálok és eszem ágában sincs abba hagyni, és ahogy elnézem Harry-nél is kezd kiborulni a bili.
-Ed barátnője az, csak még nem tudtam elhozni tőlük a telefonomat! Ott voltam náluk és ott felejtettem! -hadonászik össze vissza. Ed barátnője? Hogy mi? Na nee...
-De hisz Ed-nek nincs is barátnője! -vágom csípőre a kezem. Inkább legyen ott minthogy elcsattanjon valaki arcán...
-De van! Nemrég jöttek össze! Azért mentem át náluk, hogy megismerjem, meg beszélgessek Ed-el! -kiabálja, bennem pedig megfagyott még a vér is. Szóval csak mindent félre értettem? Hogy lehettem ilyen hülye... Hisz szeret, ő nem csalna meg. Istenem de hülye vagyok!
-Tényleg? -suttogom, és ő is lentebb veszi a hangerőt.
-Tényleg. -bólint.- Sara szeretlek és tudod te is nagyon jól, hogy soha, soha, nem csalnálak meg! -lépked mellém és két kezeibe fogja az arcom.
-Annyira hülye vagyok...-csuklik el a hangom. Valóban ezzel vádoltam meg?
-Nem vagy az! Csak félsz, hogy elveszítesz, de jegyezd meg, hogy nem fogsz elveszíteni! -minden egyes szavát a szemembe nézve mondta, és nekem ott tört el a mécses. Karjaimat nyaka köré fontam, és arcomat pólójába fúrom.
-Sajnálom, kérlek ne haragudj. -motyogom és könnyeimet felissza fehér pólója.
-Nem haragszom, csak ne ítélkezz előre. -simít végig hajamon. Lassan az ágy felé kezd lépkedni, majd leül rá és az ölébe ültet.
Miután kicsit megnyugodok, már csak Harry dúdolását, illetve szívének ritmusos verését hallom, így szinte pillanatok alatt álomba merülök, a nagy szégyenemmel együtt...