Miért nem írtok kommentet? Szóval én csak ennyit érek? Hát legyen...nem érdekel.
Jó olvasást! (ha egyáltalán olvassátok még... :( )
Sokaknak annyira könnyen megy a mosoly, nekem most mégis kínkeserves volt. Akár egy arcra mázolt mosoly úgy nézett ki. Nem volt benne érzelem, nem volt benne semmi. Egy üres mosoly volt. A szükség mosolya. Viszont nem csak nekem volt hamis a mosolyom, Harry-é sem volt igaz. Én láttam rajta, lehet, hogy mások, akik a fényképezőgépeket villantgatták, és kamerába csacsogtak, valamint papírt nyomtak az orra alá, nem látták de én igen. A gödröcskéi nem villantak elő, a szemei nem mosolyogtak, az apró ráncok zöld íriszei körül nem jelentek meg, csupán ajkai felfelé kunkorodása adta tudtukra, hogy "boldog", ugyan úgy mint nekem.
Harry átkarolta a derekamat és úgy indultunk meg az épület belsejébe, mögöttünk pedig Iron lépdel. A vakuk még mindig villantak, talán még jobban mint mikor Harry és köztem pár méter távolság volt, de most, hogy átkarolt hevesebb lett minden. A szememet zavarta a folyamatos villanások, de mikor Harry kicsit megszorította a derekam felnéztem rá -muszáj, egy fejjel magasabb mint én...- arcát nem láttam már tisztán, szemeim előtt fehér karikák voltak, melyet a vakuk okoztak, s minden egyes pislogásnál ott voltak. Harry rám mosolygott, s gyorsabb tempót felvéve igyekeztünk jobban. Már nem sok volt az ajtó és köztünk, mikor Harry-t megállította az egyik nő, valószínűleg interjúra. Láttam ahogy Iron valamit beszél a fülesébe, azután közelebb jött és mielőtt Harry beszélni kezdett volna, elterel minket onnan. A nagy zsivajgástól nem értettem mit beszél Iron és Harry, csupán az ajkaik mozgását láttam. A jobb oldali irányból nagy nehezen de a nevem kiáltását hallottam, ezért arra fordítottam a fejem. Rossz ötlet volt... Ahogy arra néztem egyenes a szemembe vakuztak többször is. A látásom teljesen fehér lett kezemet pedig szemem elé kaptam, miközben mentünk. Valamiben megbotlottam de szerencsére, Harry derekamon pihenő kezének nem estem el. Szemem világát még akkor is fehérség fedte mikor csillapodott a zaj és hallottam Harry hangját, valamint szék lábának csikorgását. A vállamon nyomást éreztem azután Harry hangját hallottam.
-Ülj le, drágaság. -mély hangja kellemes volt füleimnek, és azon nyomban teljesítettem kérését. Nem próbáltam kinyitni a szemeim, inkább csukva tartottam és bal kezem elé helyeztem. -Nyugi, itt már nincsenek kamerák, se fényképezőgépek. -fogta meg a kezem, s ölembe helyezte. Arcomon éreztem nagy tenyerét ahogy hüvelykujjával finomat simogassa szemem alatti területet. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, és még akkor is sok kis fehér foltokat láttam, barátom feje helyett.
-Hivatalosan is kijelentem, hogy gyűlölöm a vakut! -pislogtam nagyokat mire végre valahára kitisztult a látásom.
-Csak hozzá kell szokni. -rántott vállat az előttem guggoló Harry.
-Amúgy hol vagyunk? -kérdeztem, s tekintettem végig futtattam a kis helységen. Minden fehér volt és két oldalt egy kis folyosó. Mint egy kórház... suhant át az agyamon egy hasonlat, de teljesen hülyeség mivel gálára jöttünk, nem kórházba...
-A wc-ben. -rántott újra vállat. Egy időben tört ki belőlünk a nevetés, majd ezt megszakította pukkanás, majd még egy...-Ömm...szerintem menjünk, mert előttünk jött be egy bácsika és nagyon sietős volt...
-Menjünk! -álltam fel, s megvártam még Harry vissza helyezi a műanya széket a sarokba. Már nyúltam volna a kilincs után mikor Harry egy laza mozdulattal az ajtó bal oldala melletti falnak döntött. Ajkait először a homlokomra tapasztotta, azután az orromhoz érintette végül ajkamon találta meg a helyét, ahol hosszú csók után vált csak el.
-Haragszol rám? -ajkaimra suttogta a szavakat, miközben szemeivel az én szemeimbe nézett. Én? Haragudni rá? Ugyan már!
-Sosem tudnék rád haragudni! -suttogtam vissza.- De szerintem menjünk mielőtt érdekes szagok csapják meg az orrunkat! - kuncogtam fel, s egy kis csók után kibújtam karja alatt és kitárva az ajtót figyeltem őt. Mosolyogva megrázta a fejét, végül mikor még egy pukkanást hallottunk lefagyott arcáról a mosoly és megindult felém. Kiléptünk az ajtón majd azt becsukva magunk után, elvesztünk ketten a tömegben.
Mindenki fényűző ruhákban volt, gyönyörű sminkkel arcukon, hajuk szinte már-már kiállításra méltó volt. Én másabb voltam mint ők, vissza fogottabb.
Harry leállt néhány emberrel beszélgetni, én pedig csak ott álltam mint egy kisgyerek aki az apukája nélkül egy métert sem megy.
Tekintetemmel az embereket fürkésztem mígnem rátaláltam egy igen ismerős arcra, mellette pedig ismételten egyre. Bella vidáman csevegett egy tőle körülbelül 20 évvel idősebb nővel, bár nem hiszem, hogy zavarta volna őket a korkülönbség. Niall mellette beszélgetett egy majdnem vele egykorú fiúval, miközben néha oda-oda pillantott barátnőjére.
-Oda mehetsz ha gondolod. -összerezzentem mikor Harry hozzám intézte a szavait, s azon nyomban fél is fordultam
-Inkább, maradok ha nem baj. -mosolyogtam rá.
-Buta kérdés! -nevetett, közben pedig fülem mögé tűrt egy tincset.
Kis szóváltásunk után tovább fojtatta a beszélgetést, a vele szemben álló 40-es éveiben járó férfival.
Pár perc múlva egy pincér lány tartott felénk, pezsgős poharakkal egyensúlyozva tálcáján.
-Szolgálhatok egy kis pezsgővel? -mikor a lány kérdését, barátom és a férfi irányába intézte tisztán kivehető volt az akcentusa. Ezek szerint nem idevaló.-állapítottam meg.
-Köszönjük! -a férfi és Harry egy-egy pohárt elemeltek a tálcáról majd várták, hogy én is vegyek.
-Köszönöm de én nem kérek. Nem fogyasztok alkoholt. -mosolyogtam a lányra aki egy bólintással jelezte, hogy megértette és tovább állt.
-Ez csak egy pohár pezsgő, nem ártott volna meg, drága. -Harry mosolyogva húzott magához közelebb és ölelt meg úgy, hogy közben vigyázott a kezében tartott pohár tartalmára.
-Nincs most ínyemre. -vágtam egy grimaszt majd mosolyogva megráztam a fejem.
-Rendben. -nyomott puszit a homlokomra.
Miután Harry befejzte a társalgást a férfival végre tovább álltunk. Igazi megkönnyebbülés volt, mivel már untam magam, bármennyire is hangzott ez most bunkóságnak. A terem csodálatos volt. Díszítés volt mindenhol, egy hatalmas svéd asztalon mindenfajta étel volt, köztük édességek és italok is. Így nem is csoda, hogy mikor Harry-vel oda értünk Niall már ott feszített.
-Sziasztok! -köszöntött majd karjaiba zárt, utána pedig lekezelt Harry-vel is.- Na, hogy érzed magad? -mosolygott rám.
-Őszintén? -nevettem fel miközben elvettem egy muffint. Niall bólogatott, s ő is elemelt egy süteményt.- Eddig unalmasan. -válaszoltam mikor lenyeltem a falatott. Egyszerre nevettünk fel, s nyúltunk egy pohár után.
-Kóla vagy pezsgő?
-Kóla. -vágtam rá kapásból.
-Tessék. -nyújtotta át a teli poharat. Átvettem majd kis kortyokban ittam.- Amúgy nagyon csini vagy! -kacsintott mosolyogva majd bele ivott a pezsgőjébe.- De az én hercegnőm itt a legszebb!
-Köszönöm, és valóban gyönyörűen néz ki Bell! -bólintottam.- A többieket nem láttad? -körbe fordultam tengelyem körül, aztán pedig mikor újra Niall-al szemben néztem hozzá tettem- Meg Harry-t se láttad merre ment? -húztam fel a szemöldököm.
-A többiek valahol arra vannak, mivel ott van Ben. Harry-t nem figyeltem merre ment. -vakarta meg a tarkóját.
-Na nem baj. -legyintettem.- Megyek megkeresem. -öleltem magamhoz a szőkeséget, arcán egy puszit hagyva elindultam jobbra.
-Sok sikert! -hallottam Niall hangját, de már csak halkan mivel az ember tömeg elnyelt.
Sűrű bocsánat kérések között jártam körbe az egész helységet, így sikerült találkoznom a többiekkel is, kivéve Zayn-t, és Bell-t. Miután kicsit bájcsevegtünk, újra elindultam felkeresni a szerelmemet.
Épp egy kissé molett nőt kerültem meg, mikor is megpillantottam az ismerős fürtöket. Talán ezt a pillanatot átkozom azon a napon, azt kívánom bár ne láttam volna meg, bár messziről elkerültem volna.
Ott állt a szerelmem, tőlem alig 4 méterre, háttal nekem, és egy magas, csinos lányt csókolt, s nekem ott tört össze a szívem... Majd tudatosult bennem: az egész csak egy hazugság lett volna? Egy álom volt csupán, amiből rémálom lett...
