Miután beletörődtem abba hogy Harry-t nem fogom sehogy elérni elfeküdtem az ágyon és csak néztem ki a fejemből. Egy kósza gondolat által magamhoz vettem a laptopot és csak úgy nézegettem a közösségi oldalakat. Megnyitottam egy újabb lapot majd elindítva a Populart hallgattam és nézegettem tovább. A szemem megakadt egy David által feltöltött képet.
 |
| Csak egy icipicit |
Pletyka oldalakat olvasgattam amik tele voltak Justin Bieberrel, valamint One Directionnal párat elolvastam majd egybe én is benne voltam. Nem voltam kíváncsi a hazugságára hogy mit találtak ki rólam így inkább abból is kiléptem. Kicsit még barangoltam az interneten majd kiléptem mindenből és eltettem a laptopot. Mivel Pezz bámult rám elkezdtem vele játszani. Nevetésem amit a kis szőrpamacs okozott a különböző tettével, betelítette a szobát. A kezemet harapdálta gyengéden mégis ott maradtak a piros csíkok, amiket nem bántam mert tudtam hogy elmúlnak hisz csak karcolások, vagy talán még annak sem mondhatni.Miután már kutyusom megunta a játékot fogta magát és kiszaladt a szobából. Na szép. Kezemre néztem, vagyis pontosabban az alkaromra, amin Pezz nyála volt. Fúújj. Feltornáztam magam az ágyról és kezembe véve a pizsamámat megindultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, kimostam a hajam.
Miután már pizsamámban, a puha ágyban feküdtem a takarót pedig lábaim alá rugdostam, s a birtokomban tudhattam a tv távirányítóját, váltogattam a csatornákat. Megálltam egy csatornán amin épp a Harry Potter ment. A kezem magam elé tartottam és próbáltam kivenni a sötétségből hogy még mindig ott vannak-e a piros csíkok. Miután a tv bevilágította a szobát láttam hogy bizony még ott vannak. Régen anya mindig veszekedett mikor meglátta hogy mit csinált Pezz de én csak nevettem és mondtam neki hogy ameddig nem vérzik addig nem baj. Persze ő ezt már nem így fogta el, de egy idő után feladta azt hogy valaha is normálisan játsszak a kutyával.
Az órára pillantottam ami este kilenc óra tíz percet mutatott. Hol lehet már Harry?
Egy kis idő után, úgy körülbelül fél tízkor elaludtam a tv nézés közben.
*Harry szemszöge*
A lépcsőn halkan lépkedtem felfelé miközben belül a bűntudat emésztett. Az óra már rég ütötte a fél 11-et. Mikor a lépcső közepe felé jártam a szobámból sikoly szűrődött ki. Lábaimat futásra késztettem. A szobába akár egy bomba robbantam be és kapcsoltam fel a villanyt. Megnyugodtam mikor szembesültem a ténnyel hogy csak a tv-ben megy egy horror film. Sara mint egy kis angyal aludt, nem zavarta hogy a tv hangosan szól, vagy hogy fel van kapcsolva a lámpa. A tv távirányítója a földön hevert így felvettem és kikapcsoltam vele a tv-t. Sara-hoz léptem és lassan adtam az arcára egy puszit. Feltérképeztem az arcát ami annyira nyugodt volt. Ajkai résnyire voltak nyitva, és egyenletesen szuszogott. Kezem alig érintem húztam végig karján. De amin megláttam hogy piros csíkok húzódnak rajta szemem rögtön kétszeresére nőt. Mit csinált? Mikor? Egyáltalán ő csinálta? Ezt biztos hogy nem fogom annyiban hagyni! Meg fogom tudni mikor, hogyan, és ki csinálta! De ha más az akkor áshatja a sírját! Megnéztem a másik karját is, bár ahhoz fel kellett emelnem, és benne volt a pakliban hogy felébred de most az egyszer nem érdekel. Kíváncsi voltam. Ahogy sejtettem a másik karját is beborították a piros csíkok. Mérges voltam, és kíváncsi, azt kívántam bárcsak már reggel lenne. Mivel Sara libabőrös volt gyanítottam hogy fázik, bár ki ne fázna mikor vizes a haja? A takaró összegyűrve helyezkedett el a két lába alatt. Óvatosan emeltem fel egyszerre a kettőt majd vettem el a takarót, lassan letettem a lábait mire mocorogni kezdett. Szerencsére csak átfordult a másik oldalára. Ráterítettem a takarót és utam a fürdőbe vezetett. Miután langyos vízzel letusoltam és megtörölköztem, felvettem egy boxert és rá egy rövidnadrágot Sara kedvéért. Mindig szégyenlős ha meglát egy száll boxerben, és ettől elpirul, ami nagyon aranyossá teszi.
Befeküdtem az ágyba Sara mellé mire ő, mintha megérzett volna bújt hozzám. Egyik karomat a csípősére tettem majd úgy el aludtam.
2013.11.28.
Reggel már csak egyedül voltam az ágyba, vagyis nem teljesen. Pezz éppenséggel az arcomba bámult nagy. golflabda szemeivel. Ásítottam egyet és nyújtózkodtam. Valami furcsa szag ütötte meg az orromat mire elfintorodtam.
-Csak nem te vagy ilyen büdös? -kérdeztem az ebet mire az csak lefeküdt mellém. Közelebb hajoltam hozzá és megszagoltam a bundáját. Oh szóval te vagy a bűnös! Feltápászkodtam az ágyból és felkaptam a bűzös borzot. Lassan mentem a fürdőszoba felé és próbáltam minél jobban felkelni. Úgy döntöttem hogy a zuhanyzóba állítva a kutyát fürdetem meg. Igen ez elméletben jó is volt, de nem gyakorlatban. Mikor letettem a zuhanykabinba ő úgy rontott ki onnan. -Remek.-sóhajtottam fel. Na most légy okos Styles! -gondoltam magamban. Gyorsan pörgettem az agyamban a lehetőségeket amik elég csekélyek voltak. -Ez az! -akár egy kis égő is kerülhetett volna a fejem fölé mint a rajzfilmekben, ahogy megvilágosodtam. Felfogtam a kissé megszeppent ebet, és úgy léptem be a zuhanykabinba és húztam el a "falát", így meggátolva hogy Pezz kiszökhessen. A zuhanyrózsát a kezembe fogtam és eltartva a kutyától állítottam be kellemesen melegre a vizet.A kutyára irányítottam mire az összerezzent de nem tudott menekülni így a lábamnál talált menedéket. Leguggoltam hozzá és úgy vizeztem össze a bundáját. Mivel nem volt itt a kutya sampon, ezért az én samponomat használtam. Alaposan dörzsöltem át vele mindenét, és igen ott is. Miután már csak egy fehér hajsampon golyó lett elkezdtem róla lemosni a sampont. Miután kész lett elzártam a csapot és néztem a "munkám" eredményét. Egy szép vizes kutya aki bociszemekkel néz rám. Hát nem édes? -Na kész vagy. -jelentetem ki és ezzel egy időben rázta meg magát. -Nee! -emeletem a kezem az arcomhoz de nem sokat segített, tiszta vizes lettem. -Remélem örülsz!- nevettem fel.
Miután kikászálódtunk a zuhanykabinból, feláldoztam egy törülközőt a kutya számára. Miután alaposan átdörzsölgettem vele és már nem csöpögött belőle a víz, vissza engedtem a szobába. Mivel már úgyis tiszta víz voltam én is gyorsan lezuhanyoztam. Tiszta ruhába bújtam és magam mögött hagytam a fürdőt. A szobába körülnéztem és megláttam ahogy Pezz befészkelte magát az ágyneműk közé. Remek, húzhatok fel tiszta ágyneműt is. Túrtam a hajamba. Elővettem a hajszárítót majd a konnektorba dugva és a kutyát magam elé téve szárítottam meg. Miután kész lettem még lecseréltem az ágyneműt.
Illatos, bolyhos, és tiszta kutyával az oldalamon mentem a konyhába ahol nem volt senki úgyan úgy ahogy a többi helységben sem.
-Hol vannak? -vakartam a tarkóm. A pulton megpillantottam egy kis cetlit. Jó reggelt! A boltba mentem nemsokára jövök. Puszi Sara. <3. Állt a kis cetlin. Oké , szóval Sara a boltban van, de a fiúk hol? Ha lenne valami programunk akkor szóltak volna nem? Na mindegy majd kiderül.
A nappaliban a kanapén nyúlok el, már fél órája. Nyugodtnak tűnök de egyáltalán nem vagyok az! Az idegesség már belülről emészt fel. Hogy miért? Könnyű a válasz. Sara már több mint fél órája elment a boltba és még nem jött haza. Az a rohadt telefon is ki van kapcsolva és nem tudom elérni! Elakartam menni megkeresni de két okból nem tettem még, egy: nem tudom hova is ment pontosan, kettő: mi van ha elindulok és elkerüljük egymást? Akkor addig kereshetném ameddig akarom, reménytelen lenne. Hajam már úgy áll mint akit megcsapott az áram hajszárítás közben, mivel annyiszor beletúrtam idegességemben. Hirtelen meghallottam az ajtó csukódását. Felpattantam és az ajtóhoz rohantam. De Sara addigra eltűnt a konyhába. Lábaimat sebesen szedtem míg be nem értem a konyhába.
-Te meg hol voltál eddig?! -kérdeztem meg azt ami már fél órája kínzott, egy kicsit hangosabban. Sara riadtan kapta rám a tekintetét.
-Baj van, Hazz? -kérdezte és elkezdett kipakolni a szatyrokból.
-Azt írtad arra a rohadt cetlire hogy nemsokára jössz. Erre meg már eltelt több mint fél óra!-hadonásztam össze-vissza a karjaimmal.
-Tudod, nem könnyű úgy hamar haza érni hogy itthon marad a bevásárló lista, és gondolkozni kell hogy mit is kell venni. -fogott meg egy doboz gabona pelyhet és a szekrényhez lépve tette fel az egyik polcra. Háta mögé lépve öleltem át a derekát, arcomat pedig nyakába fúrtam.
-Sajnálom. -motyogtam nyakába. -Nem akartam kiakadni csak azt hittem valami bajod eset vagy valami. Sajnálom. -pusziltam meg a nyakát mire összerezzent.
-Semmi baj. -fordult velem szemben és karjait összefonta a tarkómnál. Apropó karjai, itt az alkalom kideríteni mi is történt!
-Kérdezhetek valamit? -pusziltam meg ajkait mire szám után kapott.
-Bármit. -mosolygott angyalian.
-Tegnap este mikor haza értem... -szólásra nyitotta az ajkit de rányomtam az ujjam így folytatni tudtam. -A két karodon voltak piros csíkok. Mikor illetve ki csinálta? Ja igen és péppé verhetem ha megtudom? -rebegtettem meg szempilláim, bár szerintem inkább néztem ki úgy, mint akinek a szemébe ment a szempilla, mint hogy bájos. Sara arca értetlen voltam majd hirtelen felhúzta a szemöldökét és döbbenten nézett rám.
-Na jó akkor őszintén válaszolok. A mikor kérdésedre a válasz a tegnap este. A ki csinálta kérdésedre pedig az hogy épp ott ül a hátad mögött. -pillantott a hátam mögé, mire én is oda néztem és csak Pezz-t láttam aki minket fürkész. -És nem, nem verheted péppé mert akkor krumpli püré lesz belőled általam. -puszilt meg. Várjunk akkor most a kutya csinálta azokat a csíkokat. De hogy?
-Hogy csinálta? -szaladt ki számon értetlenül.
-Csak játszottunk és ő olyankor harapdálni szokott... -közbe akartam szólni de nem hagyta. -és nem Harry, nem fáj. -rázta a fejét. oké ettől megnyugodtam. Közelebb hajoltam és megcsókoltam.- Na akkor én is hagy tegyek fel neked egy kérdést. -húzódott el.
-Had halljam. -feleltem vigyorral az arcomon.
-Hol voltál tegnap este? És mikor értél haza? -kékes szemeivel az enyémeket fürkészte, és belső ajkát rágta. Hihetetlenül édes volt.
-Csak az egyik haveromnál, felhívott hogy menjek át mivel egyedül volt otthon és unatkozott. -számba keserű íz költözött a hazugság miatt. Sosem szerettem hazudni, főleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek. De ha nem akarom elveszíteni ezt kell hogy tegyem. Próbáltam magam nyugtatni, kevés sikerrel.
-És mikor értél haza? -mosolygott. Ezek szerintem bevette. Remek, vagy sem.
-Fél 11 körül. -válaszoltam.
-Sokáig voltál. -biggyesztette le alsó ajkát. Mint egy kis angyal olyan volt.
-Sajnálom. -pusziltam meg a homlokát majd az orrát, állát, és végül a száját, de abból már csók lett.
-Megbocsájtva. -kuncogott. -Na jó gyerünk pakolni. -paskolta meg az arcom és elment tőlem vissza a szatyrokhoz, amik még mindig a konyha asztalon pihentek.
Segítettem neki pakolni miközben beszélgettünk és egy-egy csókot loptunk egymástól.
-Nem tudod hol lehetnek a fiúk? -kérdeztem rá 10 perc pakolászás után.
-Tudom. Valami Lou hívta fel Liam-at hogy egy kislányra kéne vigyázni így ő oda ment, Louis elment El-el valami meccsre, ömm Niall fogalmam sincs hova ment, Zayn pedig tegnap óta haza sem jött, Liam szerint. -zárta be hűtő ajtaját és megfordulva nekidőlt. -Kész vagyunk. -fújt ki egy mély levegőt. Látszott rajta hogy valamin agyal de nem meri, vagy nem akarja ki mondani, ezért rákérdeztem.
-Min gondolkozol? -léptem oda hozzá. Két kezemmel a hűtőre támaszkodtam és arcát, illetve a szemeit tanulmányoztam.
-Semmin. -rázta meg a fejét és kerülte a tekintetemet.
-Nem tudsz hazudni, nekem nem. -ráztam a fejem. Újra rám nézett majd egy nagy levegőt vett és gyorsan elhadarta.
-Monte Carloba akarok menni anya és David után, megbeszélni ezt az egészet.- és lehajtotta a fejét. Hogy mi van? Monte Carloba akar menni? De hát mikor? Mikor döntött így?
-Mikor akarsz menni? -kérdeztem és kezem álla alá csúsztatva biztattam hogy nézzem rám.
-Már foglaltam jegyet a 2 órási repülőre. -suttogta. Szemem nagyra nyílt. Hogy már foglalt is jegyet?
-Megyek veled! -jelentettem ki határozottan.
-Nem Harry, nem jöhetsz. -rázta a fejét. -Én ezt magam akarom rendezni velük. Kérlek. Engedj el, had menjek és rendezzem ezt az egészet. -szemei csillogtak a könnyektől. Akár mennyire fájt nem mondhattam azt neki hogy nem.Tudom hogy addig fogja magát ezért emészteni még meg nem oldódik.
-Rendben. De! -mutattam fel a mutató ujjam mire riadtan nézett rám. -A repülőtérig veled megyek! -mosolyogtam bármennyire is fájt.
-Köszönöm! -borult nyakamba.
-Nincs mit megköszönnöd. -motyogtam. A pillanatot Pezz ugatása szakította meg. Megugorva kaptuk rá a tekintetünket. Szegény kutya a pulton hagyott kutya konzervvel szemezett. Sara szipogva emelte fel a kutyát miközben én felbontottam a konzervet majd tányérba kaparva tettem le a földre, Sara pedig az ebet. Átkaroltam a derekát és úgy néztük ahogy Pezz farok csóválva eszi az ételét.
-Tudod ez olyan mintha ő lenne a gyerekünk és épp most tanulna egyedül enni, mi pedig vagyunk a büszke szülők. -mosolyogva nézett rám.
-Majd egyszer valóban a saját babánkat fogjuk nagy dicsőséggel, és szeretettel nézni ahogy cseperedik. -csókoltam meg.
-És én azt fogom a legjobban élvezni ahogy majd te teszed tisztába. -nevetett fel.
-Bevállalom. -mosolyogtam.
-Mennyi az idő? -kérdezte hirtelen.
-Fél kettő. -néztem az órára ami a háta mögött, a falon lógott.
-Jézusom Harry elkésem a repülőt! -riadt meg.
-Be pakoltál már a táskába amit vinni akarsz? -kérdeztem.
-Nem viszek semmit, nem akarok sokáig maradni. -rázta a fejét és elindult az ajtó felé. -Jó így ugye? Reggel úgy öltöztem fel hogy jó legyen utazni is.
-Persze hogy jó! -helyeseltem. Felkapta a kabátkát ahogyan én is, vállára akasztotta a táskáját amiben gondolom a szükséges dolgai voltak. Felhúzta a csizmáját majd indultunk is.
A kocsit negyed óra alatt elvezettem a repülőtérig, majd kipattanva belőle szaladtunk be a hallba. Megnéztük hol indul a gépe és megcéloztuk az a kaput.
-Siess haza, és vigyázz magadra. -csókoltam meg, már épp szállt volna fel a gépre.
-Sietek, és vigyázok nyugi. Három vagy négy nap ha minden jó sikerül és jövök haza. Kérlek vigyázz Pezz-re, magadra, és mindenkire. -mosolygott. Még egy utolsó csókot váltottunk majd hagytam hogy felmenjen a gépre. Néztem ahogy a gép szép lassan felszáll a levegőbe. Ha lerendezi akkor újra vissza kapom, nem tehettem volna meg hogy nem engedem el, hisz mégis csak az anyja és a testvére a lényeg. Így hiába fáj hogy most nincs mellettem de tudom hogy neki ezt meg kell tennie. Nincs mese nekem. Úgyis vissza kapom, kibírom azt a négy napot. Bár jobb lenne ha nem lenne ez a "kis" dolog a háttérben az én részemről. Jó lenne...
