Sziasztok! Kicsit késői órákban de itt a rész, sajnos csak most jutott eszembe, hogy ma bizony szombat van. Kicsit elszomorít a tudat, hogy az előző részhez nem jött hozzászólás, de mindegy is, megértem ha berágtatok rám hiszen jogos. Remélem tetszeni fog a rész.
Jó olvasást!
David szinte belökött az egyik üzlet ajtaján, s húzott a ruhák közé.
-Azt hittem fodrászhoz megyünk. -néztem rá összehúzott szemöldökkel.
-Ömm...Vegyünk pár ruhát utána elmegyünk oda is. Kell egy kis stílus váltás! -furcsa volt, hogy szinte erőltetetten mosolygott, és ahogy gyorsan nézegette a ruhákat, miközben sunyin nézegetett ki az üzlet ablakán. Tekintettem én is az ablakra emeltem de ő akkor elém emelt egy fekete fehér feliratú felsőt. -Menj ezt próbáld fel! -tolt az öltözők felé.
-Oké, oké! -emeltem fel a kezem, majd nagyot sóhajtva léptem be a kis helységbe.Gyorsan kaptam le a felsőmet, utána pedig vettem fel a másikat. Miután elkönyveltem, hogy jó lesz, levettem és vissza felvettem a sajátomat. Kiléptem a kis helységből és tekintettemmel bátyámat kerestem. Miután rábukkantam a férfi fehérneműknél, elindultam felé.
-Na jó lesz? -mosolygott rám, s már sokkal nyugodtabbnak tűnt.
-Igen. -bólintottam s a mellette elhelyezkedő kosárba raktam.- Mit keresel? -karjaimat átcsúsztattam hóna alatt, s mellkasánál pedig össze kulcsoltam ujjaimat. Fejemmel oldalra nézve döntöttem hátának.
-Alsót, meg majd egy farit, meg azt hiszem pár zokni is jól jönne. -rántotta meg a vállát.
-Keresek neked zokni. -pusziltam meg, utána pedig a férfi zoknik felé vitt az utam.
-Na szerinted jó lett? -lép elém bátyám, újdonsült frizurájával. Jól szemügyre vettem, majd bólintottam.- Oké, akkor mehetünk is! -csapja össze tenyerét. A női-férfi fodrászatban ülünk már fél órája, és nem csodálom, hogy már mehetnéke van.
-David, maradhatnánk még egy kicsit? -fixíroztam a cipőmet.
-Miért? -hangjában tisztán kivehető volt az értetlenség.
-Szeretnék én is egy kicsit frizurát váltani. -rántottam vállat, majd felnéztem rá.
-Oké, csak nyugodtan, de ne legyen Miley Cyrus fazon! -mutató ujjával fenyegetett, de az ajkán ott díszelgett egy mosoly.
-Áh, ne máár! -"nyafogtam"- pedig olyan jó lett volna. Csak tudod én rák vörösre gondoltam. -húzogattam a szemöldököm.
-Na menj a tudod hova! -nevetett, majd telefonját elővéve ült le a helyemre. Fejemet rázva mentem az egyik rám váró fodrász férfihez.
-Na gyönyörűm, mit csináljunk ezzel a gyönyörű hajzuhatagoddal? -bontotta szét a copfom, majd szétterítette a vállamon a hajam.
Miután elmagyaráztam mit is szeretnék, nekikezdett a munkájának. Imádtam a hajam de úgy érzem itt az idő arra, hogy változtassak. Nem csak Miatta, de miattam is. Szeretném azt, hogy ha meglát az utcán, vagy bárhol máshol akkor lássa azt, hogy nem érdekel, az pedig más kérdés, hogy valójában érdekel-e... Talán megbánom azt amit most teszek de nem érdekel, most nem. Miközben a hajamat mosta Leo -mint kiderült- én félszemmel bátyámra sandítottam. Szemét rajtam tartotta és mosolygott.Vissza csuktam a szemem, de az agyam továbbra is pörgött. Mi van ha meglát az utcán vagy bárhol máshol? Mit fog gondolni? Vagy gondol rám egyáltalán, érdekli, hogy én hogy vagyok? Mi van akkor ha már rég nem érdekeltem őt? Annyi felesleges kérdés van, annyi felesleges butaság. Miért érdekel ő engem? Miért érzem úgy, hogy ő még a jelenem? Ő már nem a jelenem. Nem kellene, hogy rajta rágódjak, ő már csak a múltam, és nem a jelenem, és nem lesz a jövőm sem. Ha rajtam múlik akkor nem lesz a jövőm. Ő már csak a múltam. A múlta ami jó és egyben rossz is. Jó volt vele, úgy éreztem ő az igazi, ő az akit nekem teremtettek, de tévedtem. Tévedni emberi dolog. Tartja a mondás. Nos, azt hiszem fejet hajtok előtte. Tévedtem, mert úgy látszik ő csak egy a sok közül, aki csakis azért van lánnyal mert az alsó fele azt kívánja. A múltam marad amiről majd mesélek, jót és rosszat is majd a gyerekeimnek.
Mire feleszméltem már Leo az utolsó fésülést vitte véghez. Ahogy a tükörbe néztem, elakadt a lélegzetem. Nagy szemekkel és 'o' alakot formáló ajkakkal térképeztem fel új frizurámat. Ahogy a másodpercek teltek az ajkam úgy hajlott fel-felé.
-Tetszik? -fogta meg a vállam a arany kezű srác.
-Imádom! -pattantam fel és szorosan karjaim közé zártam.-Köszönöm! -nyomtam a kezébe a szolgáltatás árát. Majd nagy léptekben szeltem át a bátyám és köztem lévő távolságot.
-Fordulj! -parancsolt én pedig 180 fokos fordulatot vettem. Éreztem ahogy a keze hozzá ér a hajamhoz, és a mosolyom csak szélesedett. Úgy éreztem, hogy megtettem az első lépést ahhoz, hogy Harry Styles csak emlék legyen. -Tökéletes.
