Hi! Sajnálom az egy hét késést, de egyszerűen nem tudtam írni. Most pedig sajnálom hogy ilyen rövid rész lett. Na de: Jó olvasást! David kijelentése sokkolt.Nem tudtam elképzelni hogy ilyen felelőtlen legyen!
-Te teljesen hülye vagy?! -szaladt ki egy értelmes mondat a számon 5 perc elteltével. Dacid nem szólt semmit csak nézett ki a fejéből. -Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Tudod te mi az a védekezés? -hangom magasan csendült fel a csendben.
-Igen, tudom. -hajtotta le a fejét. -Sara, én nem tudom hogy történt. Nem tudom mit tegyek. -nézett rám tanácstalanul. A szívem szakadt meg érte. Milyen érdekes hogy körülbelül fél órája még veszekedtünk, rohantam előle, egy melegebb éghajlatra kívántam, most pedig itt vagyunk egy szobában, és tőlem várja a tanácsot. Hát igen, ez a testvériség ereje.
-Nem tehetsz semmit. -mondtam az igazat. Hisz igaz. Ha még nem is múlt el a lány 3 hónapos terhes David akkor sem mondaná azt neki hogy vetesse el, hisz az már gyilkosság!
-Tudom. De-de én nem lennék jó apa. Még én is csak egy nagyra nőt gyerek vagyok. -tárta szét a karjait.
-Hidd el, jó apa leszel. -simítottam végig a karján. -De biztos hogy te vagy az apa? Nem lehet hogy az a lány mással is volt? -David csak rám meredt és csak nézett. -David ez nem tréfa? Mi van ha az a lány mással is volt és attól a fiútól eset teherbe? -magyaráztam.
-Ugyan Sara. Ez nevetséges. -rázta a fejét.
-Beszéltél már vele? -kérdeztem rá. Bólintott.
-Sms-ben.
-Szóval még személyesen nem is beszéltél vele? -eset le az állam.
-Amióta utoljára láttam nem. -rázta a fejét.
-És az fel sem merült benned hogy talán hazudik? -vontam fel a szemöldököm.
-Ugyan miért hazudná azt hogy terhes? Sara, ez hülyeség! -nevetett erőltetetten.
-Egyáltalán nem az! -csattantam fel. Mielőtt folytathattam volna ajtónyitódást hallottunk. Majd anya megjelent a szobába.
-Sara! -arcán tükröződött az hogy meglepődött.
-Szia. -intettem félénken.
-Csillagom! -ölelt át nagy hévvel.
-Sajnálom.-suttogtam, és kezeimmel úgy szorítottam magamhoz mintha csak az életem függne tőle.
-Soha, soha, soha többet nem fogok úgy elmenni hogy nem szólok neked, csillagom. -puszilt hajamba. -Annyira hiányoztál nekem. Annyira.
-Sajnálom hogy nem jártam haza. Sajnálom hogy nem hívtalak. Sajnálom hogy hülye voltam, vagyok! Sajnálom.
-Nem kell sajnálnod! Nem kell. Bocsáss meg nekem hogy csak úgy eljöttem, de tudod mérges voltam. -ölelésében úgy éreztem biztonságban vagyok, nyugodtságban. Kellemes volt, imádtam.
-Én nem haragszok, már nem. -mondtam halkan. Elengedett, majd arcomat a kezei közé fogta és csak nézett rám.
-Hogy kerültél ide? -mosolygott szelíden és leült Dávid és közém.
-Egyedül jöttem. -mosolyogtam.
-Olyan okos gyerekeim vannak. -mind kettőnket magához húzott és átölelt, úgy ahogy mi is őt.
-Szeretlek. -mondtuk egyszerre bátyámmal.
-Gyerekek, ha azt akarjátok hogy anyátok sírásban törjön ki, akkor nagyon jó úton haladtok. -puszilt meg minket.
-Harry hogy mert téged elengedni egyedül? -kérdezte egy kis idő múlva bátyám.
-Megmondtam neki hogy egyedül kell ezt megtennem. Így beletörődött, vagy nem. -rántottam meg a vállam. -Kérdezhetek valamit? -néztem rá. Bólintott. -Miért beszéltél úgy Harry-ről mikor az ajtóban voltunk? -anya értetlenül nézett rám. -Volt egy kis csetepaténk. -nevettem kínomban.
-Ja, olyan hogy majdnem elütötte a kocsi!-mutatott rám bátyám vádlóan. Anya ijedten kapta rám a tekintettét.
-Melyiket csapjam agyon! -na ennyi volt az idilli hangulat...
-Őt! -mutattunk egymásra.
-Ahj rosszaságok. -rázta a fejét.
Az idő csak úgy repült a fejünk fölött miközben mi elbeszélgettünk. Nagyon jó volt. Olyan volt mint régen mikor leültünk a kanapéra és csak úgy beszélgettünk, nevettünk, és anya mesélt nekünk arról mikor kicsik voltunk. Nem érdekelt minket az hogy már hányszor hallgattunk, nem tudtuk megunni. Az idő 10 óra tájt járhatott, mikor David mellett az ágyban elaludtam.
Reggel fájó torokkal keltem és úgy éreztem megfagyok. David már nem volt az ágyban, pár perc múlva az ajtón jött be már felöltözve.
-Jó reggelt! -köszönt, és levetődött mellém az ágyba.
-Jobbat! -mondtam halkan és rekedten.
-Úgy hallom valaki megfázott. -nevetett, de mikor homlokomra tapasztotta a kezét lehervadt a mosolyoja. Felállt és szó nélkül kiment a szobából. Hát kedves! -gondoltam magamban, majd a takarót feljebb húztam magamon és becsuktam a szemem, próbáltam vissza aludni. Mikor már majdnem elaludtam az ajtó hangosan kicsapódott, majd be. Morogva fordultam a másik oldalamra.
-Jó reggelt csillagom! -hallottam meg anya hangját. Elmormogtam egy "reggelt" -et válaszul, és reménykedtem hogy hagy engem aludni. -Ülj fel és vedd be a gyógyszert. -süppedt be mellettem az ágy.
-Nem kell. -dörmögtem.
-Lázcsillapító, a bátyád mondta hogy tojást lehetne sütni rajtad. -simította kezét a homlokomra. -És igaza volt. Na ne keljen téged nyaggatnom vedd be szépen! -mondta határozottan. Megadva magam ültem fel az ágyban és próbáltam nem vissza dőlni. Miután lenyeltem a kis pirulát vissza dőltem az ágyba.- Kellett nektek az esőben szaladgálni! -rázta a fejét rosszallóan.
-Hol van David? -próbáltam terelni a témát.
-Pár perc és itt lesz. Teát főz, mondta hogy majd ő megcsinálja én meg jöjjek be hozzád. -mosolygott.
-Aha. -bólintottam, és abban a pillanatban az ajtó kinyílt és bátyám kezében egy nagy bögrével jött be.
-Na a beteg hugicámnak fincsi kamilla tea. -mosolygott és a kezembe adta a bögrét. Még jó hogy előtte felültem...
-Gyerekek, mit szólnátok hozzá ha haza mennénk? Vagyis csak ti. -nézett ránk anya.
-Ennyire megakarsz szabadulni tőlünk? -kérdezte nevetve David és leült mellém az ágyra.
-De hogy! -horkantott fel.- Csak tudod hogy nem szeretem mikor számomra idegen orvosok írnak fel gyógyszereket, otthon pedig kitudnátok hívni. -magyarázta.
-Felőlem mehetünk. -rántottam vállat. Igaza van anyának, valóban jobb ha a saját orvosom írja fel a gyógyszereket mint valami idegen doki.
-Jobban járok ha nem ellenkezek igaz? -sóhajtott, társaságunk egyetlen férfi tagja, lemondóan.
-Jobb. -anya válaszára elmosolyodtam.
Délben már a repülőn ültünk miközben az egyre magasabban volt a levegőben.
-Tudod, tegnap nem válaszoltál a kérdésemre. -szólaltam meg rekedten, és bátyám felé fordultam. A plédet -amit ő hozott fel nekem a gépre- fentebb húztam.
-Addig nem fogsz vele hagyni míg el nem mondom, igaz? -nevettet kínosan, én csak bólintottam. Előre hajolt és térdére könyökölt.- Azért beszéltem úgy Harry-ről mert féltékeny vagyok rá. Igen, tudom, nevetséges. De igaz. Amióta ő felbukkant alig vagy velem. Már nem is beszélgetünk annyit, régen annyi mindent elmondtunk egymásnak, számíthattunk a másikra. Most pedig, itt van Harry és te csak vele foglalkozol. Lassan engem el is felejtesz, és én nem akarom. -ahogy rám nézett, kék szemei csillogtak.Valóban ezt gondolja? Azt hiszi hogy Harry eltudja őt velem felejtetni? De hisz ez hülyeség!
-Bátyus, ez most verd ki a fejedből! -öleltem magamhoz. -Bárki bármit is mondjon, csináljon téged sosem foglak elfejteni. Lehet hogy most egy kicsit belemerültem Harry-be, de ő a te helyed a szívemben nem tudja elfoglalni! Az a te VIP helyed senki másé. És hidd el, ha akarnál sem tudnál engem lerázni. -hangom még mindig rekedt volt de nem érdekelt.
-Imádlak! -puszilt meg.
-El is várom tőled! -nevettem, és ő velem együtt nevetett. -Na és gondolkodtál már azon hogy beszélsz a lánnyal személyesen? -érdeklődtem.
-Nem, de mi értelme lenne? -rázta a fejét.
-Mi van ha csak kitalálta azért hogy veled lehessen, vagy hogy gyerektartást fizessél, esetleg rád akarja kenni hogy te vagy az apa. -az ötleteim hallatán ő csak nézett rám.
-Van benne valami abban mit mondtál. Végül is azt mondta hogy van barátja. Vagyis akkor még volt, hogy most van-e azt nem tudom. -rázta a fejét.- Egyezzünk meg abban, hogy miután meggyógyultál utána elmegyek és beszélek vele. Oké?
-Igen! -vágtam rá rögtön.
A repülő út többi része nagyon lassan telt, én pedig egyszer fáztam, máskor melegem volt, David persze segítőkészen ott volt és mindenféle témát felhozott csak azért hogy jobban elterelje a figyelmemet.
Miután leszálltunk, fogtunk egy taxit és már mentünk is haza. Útközben megakadt a szemem egy srácon aki nagyon hasonlított Harry-re, de tudtam hogy nem lehet ő, hisz mit keresne ő itt egy lánnyal, kézen fogva? Lehet hogy csak a láz játszadozik velem. Megráztam a fejem és bátyámra néztem aki engem figyelt.
