Még idejében kapcsoltam így gyengéden eltoltam magamtól és mélyen kékes zöld szemébe néztem.
-Ennek máskor van itt az ideje. -suttogtam. Arcára piros pír kötözött és lesütötte szemit. El szégyellte magát, miattam. -Sara -nyúltam álla alá jelezve hogy nézzen rám. Rám nézett. Arca még mindig piros volt, ami megmosolyogtatott. -Ezért ne szégyelld el magad, oké? -mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott egyet majd puszit nyomot a számra majd fentebb kúszott az ágyon. Mellé másztam, bal kezemmel támaszkodtam, a másikkal pedig oldalát simogattam. Nem is emlékszek mikor csináltam ezt bármelyik barátnőmmel. Velük sosem voltak ilyen pillanatok. Ilyen nyugodt és megnyugtató, mikor nem a szexre gondoltam, vagy ők. Ők midig csak azt akarták, vagy csak hogy vegyek nekik valamit. Vagy ha volt is ilyen nyugodt pillanat akkor is vagy magazinokat olvastak vagy nyomkodták a telefonjukat. De ő más. Ő itt fekszik nyugodtan és nem nyomkodja a telefonját nem olvas magazint, itt fekszik mellettem és engem fürkész idéző kékes zöld szemeivel. Nem tesz az arcára egy kiló vakolatot mégis gyönyörű. Nem hord olyan ruhákat amik mindenét mutatják, mégis olyan csábítóan nézz ki. Úgy érzem vele teljes vagyok és megvan mindenem. Mikor őt nem ismertem úgy érzetem hiányzik valami az életemből. Hiába volt tengernyi pénzem mégis hiányoltam valami vagy valakit. Hiába próbáltam megtalálni a barátnőimben ami hiányzott nem találtam. De már megtaláltam amit kerestem nem és most már tudom mi hiányzott az eddigi életemből és az nem a szex, nem a barátok, nem a hírnév, nem a ház, kocsi, ruhák, sőt nem is a zene. Amit kerestem az a feltétlen szeretett amit ő add meg nekem minden egyes szavával, csókjával, érintésével, puszijával, mozdulatával, az egész jelleme szeretettem sugall felém és ezért érzem magam teljesnek.
-Ne nézz így! -nevetett fel édes hangon.
-Hogy? -húzogattam szemöldököm.
-Ilyen...ilyen ömm szerelmesen. -nevetett, hangja édesen csenget a fülemben, dallam volt számomra.
-Ha egyszer fülig az vagyok valakibe. -böktem meg orrát, mire újra felkacagott. Hogy lehet valaki ilyen édes mikor nevet?
-Na és kibe vagy fülig szerelmes?
-A neve Lea és gyönyörű lány, vicces, kedves, lehet beszélgetni vele bármiről. -áradoztam.
-Hmm szerencsés lány lehet az a Lea. -bújt közelebb hozzám.
-Inkább én vagyok szerencsés hogy rá találtam. -feküdtem a hátamra és mellkasomra húztam.
-Szeretlek.-suttogta. Erre az egyetlen szóra a szívem dobbant egy akkorát hogy szerintem ő is érezte. Szorosan fontam köré karjaim és nem akartam elengedni soha.
-Szerinted mit csinálhatnak a többiek? -nézett fel rám negyed óra múlva.
-Nem tudom. -motyogtam álmosan mivel szinte elaludtam de nem az unalomtól hanem mert sok volt egy kicsit számomra ez a nap.
-Megnézem őket! -állt fel, majd felém fordult. -Jössz? -kérdezett.
-Inkább maradnék ha nem baj. -néztem rá. Elmosolyodott majd lehajolt és megcsókolt.
-Nem baj, maradj csak. -és kiment a szobából.
Pár percig forgolódtam az ágyban de nem találtam a helyem. Hirtelen felálltam amit nem kellett volna. Megszédültem és elsötétült minden körülöttem, leültem az ágyra majd mélyeket lélegeztem, majd miután vissza nyertem látásom óvatosan álltam fel. Elővettem a farmeremből a papír lapot amire írtam a Sara vázlatfüzetében talált szöveget. Elővettem egy tollat és egy fűzetett amibe szoktam írni a dalokat, és olvasni kezdtem a szöveget. Kicsit átalakítottam hogy ne fiúról hanem lányról szóljon, majd olvasgattam és felhívtam Paul-t.
-Szia Harry mond mit szeretnél? -szólt bele a telefonba.
-Helló Paul. Azt akartam kérdezni hogy most rá érnél-e? -kérdeztem és reménykedtem az igenleges válaszban.
-Aha, rá érek. Miről lenne szó? -érdeklődött
Elmondtam neki hogy mit tervezek majd lementem a többiekhez és azt mondtam hogy Paul hívott hogy sürgősen beszélni akar velem, így elmentem otthonról és a megbeszélt helyre mentem.
*Sara szemszöge*
Harry arra hivatkozva hogy Paul sürgősen beszélni akar vele elment itthonról így csak mi 5-en maradtunk.
A fiúk azt találták ki hogy nézzünk valami horror filmet de én bejelentettem hogy akkor inkább felmegyek, így ezt lefújták és inkább üvegezünk. Abban egyeztünk meg hogy nem fog senki inni sem vetkőzni.
Már vagy 15 perce játszunk és elég jól elvagyunk. Most Louis pörget. Az üveg pörög, pörög és megállt felém mutatva. Remek!
-Nos Sara felelsz vagy mersz? -húzogatta a szemöldökét.
-Felelek! -vágtam rá magabiztosan.
-Oké! Akkor mond el miét szereted ennyire Harry-t! -vigyorgott.
-Oké! Azért mert megtaláltam benne a másik felem. Kedves, megértő, helyes, vicces...-soroltam volna még de Niall egy mozdulattal számra tette a kezét.
-Fúj!!! Megnyalta a kezeeemm!! -pattant fel és szaladt a mosdóba. Nevetve dőltem hátra és hasamra téve a kezem nevettem. -Ez nem vicces! -próbált mérges lenni de elröhögte magát.
Még játszottunk két órán át utána felmentem a szobába és bekapcsoltam Harry laptop-ját. Felmentem facebook-ra de nem voltam fent sokáig csak míg beszéltem Bell-el. Majd felmentem twitter-re, ott vissza követtem pár követőm és írtam ki pár sort. Miután ezt is meguntam skype-on David-el kameráztam. Egy óra szinte hiper sebességgel eltelt és Harry is hazatért.
-Már hiányoztál! -csüngtem a nyakán.
-Te is nekem! -csókolt meg.
-Mit csináltatok 4 órán keresztül? -érdeklődtem lefelé menet mert Harry éhes volt.
-Csak beszélgettünk egy-két dologról. -mosolygott rám. Bólintottam majd feltettem egy kis vizet a gáztűzhelyre teának. És elkezdtem sütni a tojást mivel gondoltam jól fog esni neki.
Miután megvacsoráztunk, felmentünk a szobába és sötétben, az ágyon fekve beszélgettünk. Lassan mind a kettőnket elnyomta az álom.
2013.11.17.
Reggel felfrissülten keltem fel. Megfordultam az ágyban de Harry nem volt mellettem csak egy nagy csokor rózsa.
Vissza mentem az ágyhoz és felvettem a cetlit és olvasni kezdtem.
"Jó reggelt életem!
Sajnálom hogy nem vagyok most ott veled de a fiúkkal a stúdióba kellett mennünk. Valószínű hogy csak este jövünk haza. Danielle és El elfog menni hozzád hogy ne unatkozz. Sietünk haza!
Csók H. <3
Miután elolvastam a kis üzenetet szomorú volt mert akkor ma nem találkozok velük, de kicsit örültem is mert nem leszek egyedül.
Kicsit még lustálkodtam majd eldöntöttem hogy felöltözök. Mivel még nem pakoltam ki, a bőröndömhöz sétáltam és kikapva néhány ruhadarabot és fehérnemű, a szobában felöltöttem. A hajamat megfésültem és leengedve hagytam. Unatkoztam így elmentem a bőröndömhöz és kivettem belőle a kis noteszem amibe dalok szövegét írom, erről a noteszről csak is David tudd, sőt még azt is csak ő tudja hogy énekelek is. Elbaktattam Niall szobájába. Remélem nem fog haragudni ha kölcsönveszem. Lenyomtam a kilincset majd be mentem. Nem volt kupi, minden rendben volt így hamar megtaláltam a keresett dolgot, ami nem más volt mint a, gitár. Lekullogtam vele a lépcsőn és el helyezkedtem a kanapén. Ölembe helyeztem a gitárt és a noteszt magam elé tettem. És elkezdtem játszani az akkordokat amik még meg sem voltak írva csak úgy jött magától. Ezt a dalt már régen írtam de sosem akartam neki dallamot adni, de most igen. Mikor abba hagytam felsóhajtottam és megvoltam elégedve vele.
-Wow!!- hallottam meg két hangot mire ijedten kaptam oda a fejem. azt hiszem lebuktam. Hogy felejthettem el becsukni az ajtót? -Ez melyik dal? Ki énekli? Ez annyira jó! -ült mellém El.
-Mennyit hallottatok belőle? -néztem rájuk.
-Mindet.-válaszolt Dani.
-Ohh.
-Ohh? Mi az hogy ohh, nincs semmi ohh! Na mond már el hogy ki énekli egyből letöltöm! -kapta elő telefonját az izgatott lány.
-Öhm.. hát..izé. -sütöttem le szemeim.-én...-suttogtam de a két lány így is tisztán hallota szerintem mivel mind a ketten felsikítottak, és még közelebb ültek hozzám a kanapén.
-Mi a címe? Vagy van cím? Ki hallotta már? -bombázott kérdéseivel Danielle.
-A címe Beautiful. És rajtotok és David-en kívül senki. -mondtam halkan.
-Gyönyörű! Annyira jó! És te ezt szégyenled? -nézett rám Dani tágra nyílt szemekkel.
-Nem csak...csak.
-Csak szégyenled mert hülye vagy hogy elmond milyen csodálatos hangod van! -mondta Eleanor
-Csak nem szeretem ha másik is hallják mert ha hibázok akkor meghallják és...
-És nem szólnak semmit mert minden ember hibázhat!-mondta El bólogatva.
-Mindegy. -sóhajtottam.
-Na jó akkor csináljunk valamit!-mondta Danielle és már mentünk is fel a szobába.
Az egész nap- vagyis ami maradt a napból.- végig nevettük, beszéltük, és még sorolhatnám mit csináltunk. Este eldöntöttük hogy mi bizony ki megyünk futni. A lányok mondták hogy nekik van itt ruha így ők elmentek átöltözni és én is. Fel vettem egy hosszú melegítő nadrágot és a trikót amire rá vettem a melegítő felsőt. Felvettem egy futó cipőt és mentem is le a nappaliba mivel már ők ott voltak.
-Na akkor mehetünk? -kérdezték egyszerre. Komolyan néha olyanok mint a srácok.
-Aha. -ezzel a végszóval nyitottuk ki az ajtót. A hideg szél és a hideg levegő rögtön meg csapot minket. Gyorsan bekulcsoltuk az ajtót majd elindultunk. 10 perc múlva már vissza felé tartottunk, mivel nem gondoltuk hogy ennyire hideg lesz. Gyorsan kinyitottuk az ajtót és bementünk a jó melegbe. Sóhajtva mentünk fel az emeletre és öltöztünk újra vissza.
A konyhában úgy döntöttünk ha már nem mehetünk ki akkor csinálunk vacsorára pizzát. A lisztet egymásra dobáltuk, de nagy nehezen, készlet a fincsi házi pizzánk. Az bejárati ajtó kicsapódott majd az 5 jómadár dideregve jött be rajta.
-Sziasztok! -köszöntünk hárman egyszerre a konyha ajtóban állva.
-Sziasztok! -jöttek oda hozzánk, mindenkit megöleltek és megcsókoltak-na persze csak azt aki a barátnője- majd bementünk a konyhába -Ti tudtátok hogy kint olyan mint ha egy mirelit csirke lennél? -szólalt meg Louis mire mindenki nevetni kezdett.
-Igen tudtuk, mivel mi futni akartunk, de 10 perc múlva hazajöttünk mert fáztunk! -nevettünk.
-Sara, elmondanád miért lisztes a hajad? -emelte fel Harry az egyik tincsem ami fehér volt a liszttől. A lányokkal össze néztünk és nevetni kezdtünk, mire a fiúk is csatlakoztak.
Az este további része hihetetlenül telt el, a hangulat fergeteges volt, és nem kellet hozzá se pia, se zene, se buli, csak mi és a jókedvünk.
