5. Rész. A képek és csók.
Egy nagyot ásítottam és megkérdeztem.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem nyúzottan.
-Csak fel mert a többiek, bele értve a bátyádat, elmentek meg keresni a kutyusod.-adta meg a helyes infót Harry, én csak tágra nyílt szemekkel néztem, majd hirtelen ki nyögtem egy kérdést.
-Mennyi az idő?
-3 óra lesz 10 perc múlva- mondta Zayn a telefonjára nézve. Ekkor hirtelen el kapott a sírás. Fel álltam ás kiszaladtam a szobából egyenesen a fürdőbe, és le ültem a wc-re ( félre értés ne essen, a wc le volt hajtva) és zokogtam.
-Héj most meg mi a baj?-kérdezte Harry mikor be jött utánam és le térdelt elém majd a fejemet kezdte simogatni. Mikor rá néztem kicsit éreztem rajta hogy félt.
-Tudom hogy nem lesz meg és ez az én hibám...-mondtam még mindig zokogva.
-Nem ez nem a te hibád, ez senkinek sem a...-nem tudta befejezni mivel megcsörrent a telefonja. Felállt majd ki sétált és felvette a telefont. Körülbelül 5 perc múlva jött vissza a majd megfogta a kezem és felállított, majd elindultunk le a konyhába. Nem mondott semmit sem majd leültettet az ebédlőasztalhoz, és hozot nekem egy pohár vizet. De közben nem szólt semmit, nem tudtam mi baja csak azt reméltem hogy végre mond valamit. Majd vett egy levegőt és száját beszédre nyitotta, és megszólalt...
-Van egy rossz hírem...-majd tartott egy kis szünetet.-és egy jó hírem. Melyiket akarod előbb hallani?-kérdezte én csak megrántottam a vállam.- Jó akkor kezdem a jóval. Nos a jó hír az hogy, megtalálták a srácok Pezz-t, a rossz pedig az hogy....-nem tudta tovább mondani mert fel ugrottam és megöleltem olyan boldog voltam, majd eszembe jutott... mi a rossz hír??-nos a rossz hír pedig az hogy elszakadt a hám de nem annyira vészes.-mondta én csak morcosan néztem rá majd azt mondtam.
-Miért kellet a frászt hoznod rám? Majdnem szívrohamot kaptam, tudod milyen fontos nekem ez a kutya?-kérdeztem majd elkezdtem felvenni a cipőm mivel a beszélésem közben elmentem a cipőmért.
-Nem de elmondhatnád-mondta Harry
-Jó majd ha haza jövünk akkor elmondom.-azzal kimentünk az ajtón és beszálltunk a kocsiba majd mentünk a parkba mivel ott voltak a többiek. Mikor meg láttam Pezz-t a szívem szinte ki ugrott a helyéről. Megköszöntem mindenkinek azt hogy meg keresték nekem majd elmentünk haza ott le ültünk és beszélgettünk majd szóba került az a téma amit Harry-nek akartam elmondani.
-Sara!
-Igen Liam?
-Miért ennyire fontos neked Pezz, jó tudom hogy meg szeretted meg minden meg ki tudja mióta vagy vele, csak na érted hiszen nem tör így meg mindenki. Vagyis hogy ennyire maga alá száll.-mondta Liam de észre vettem hogy nem akar meg bántani ezért érzi magát kényelmetlenül.
-Tudom mire célzol hogy miért fontos ő nekem igaz?-kérdeztem.
-Igen erre akartam kilyukadni.-mondta Liam tarkóját vakargatva.
-Nekem ő azért fontos mivel a nagymamámé volt aki mielőtt meghalt nekem adta, azzal a feltétellel hogy vigyázok rá. Mivel anyáék nem akartak kutyát ezért szigorúan megmondták nekem hogy ha most ezt a kutyát fel tudom nevelni és élete végig gondját tudom majd viselni, akkor megengedik. Mikor elhoztam nagyitól akkor egyből bele szeret mindenki. Majd rá egy héttel a nagyim meghalt és egy levelet hagyot nekem hátra, ami még most is megvan. Mindjárt le hozom ha akarjátok- mondtam majd mindenki egyszerre bólintott, én csak felszaladtam a szobámba ahol szinte rám tört a boldogság hogy ilyen remek barátaim vannak.
* Zayn szemszöge*
Sara mesélt arról hogy került hozzá Pezz és el kell mondjam nagyon megindító kis történet, láttam hogy Niall szemébe könnyek gyűltek és hogy alig bírja visszatartani, de nem volt ez másként Lou-val és Harry-vel sem de velem sem mivel szinte a sírás kerülgetett. Majd egyszer csak Pezz felállt és Harry ölébe ugrott majd nyújtózott egyet és lefeküdt. Erre mindenki egy nagyot nevetett, majd lejött az emeletről Sara kezében egy album és egy boríték.
-Itt vagyok, le hoztam a levelet és az albumot ha akarjátok akkor megnézhetitek.-mondta és mutatta az albumot, és a levelet. mindenki csak "igen"-nel válaszolt.-David anya mikor jön haza?-kérdezte Sara.
-Azt mondta hogy egy hónapra megy ki.-mondta David szomorúan.
-Értem. Na akkor olvassam?-kérdezte és egy mosoly keretében felmutatta a levelet.Mi csak bólintottunk és elkezdte olvasni.
-Kedves, drága Sara!
Nem sokára itt hagylak titeket mivel nekem már lejár az időm, de mindig a szívetekben maradok ezt jegyezd meg. Vigyázz mindenkire és ne habarodj bele minden olyan fiúba aki csak egy szép szót mond neked. Vigyázz Pezz-re légy olyan vele mintha a gyereked lenne és dicsérd a jóért és büntesd a rosszért. Ha rá nézel akkor emlékezz rám hogy ezt az ajándékot én adtam neked. Én majd fentről vigyázok rád és Davidre és mindenkire. Szép lány vagy és ezt te is tudod. Ha szomorú vagy ne azt mutasd hogy erős vagy és minden rendben, ez nem jó, keres egy olyan személyt akinek el tudod mondani a bánatod, hidd el sokkal könnyebb úgy élni. Szerető Nagyikád! Ezer puszi kicsi szívecském. -olvasás közben az arcán végig folytak a könnyek és így volt vele mindenki.
-Nagyon aranyos nagyid lehetett. Na nézzünk képet is?-kérdezte Niall miután le nyugodtunk egy kicsit.
-Persze nézzünk.-mondta Sara és egy mosoly engedett szabadjára. A levelet gondosan be tette a borítékba és le tette maga mellé. És elkezdte lapozgatni az albumot.
-Aranyosnak látszik.-mondta Liam.
-Az is volt, és most is az.-mondta és mosolygott.
- Ez Sara, Lou, itt volt vagy 3 éves.-válaszolta David.
-Nagyon aranyos olyan ki tündér.-mondta Harry majd lehajtotta a fejét.
-Mert az.-mondta David.
-De ez én vagyok.-mondta Sara és kicsit elpirult.
-Na most miért pirulsz? Hiszem olyan szép.-mondtam majd megöleltem, nem tudom miért tette, csak jól eset.
-Mert nem az vagy 2 hónapja készült.-kaptam a választ David-től.
*Sara szemszöge*
Miután feljöttem és eltettem az albumot hirtelen 2 kéz lett a derekamon, mikor megfordultam Harry-vel találtam magam szemben. A szemébe néztem majd egyre közelebb jött és végül...megcsókolt. Majd el toltam magamtól.
-MI BAJOD?- ordítottam rá majd jó erősen pofon vágtam. Megfordultam és leszaladtam a lépcsőn fel kaptam egy dzsekit és elmentem. Miért tette?-csak ez a kérdés járt a fejemben.
*David szemszöge*
-Mi bajod?-ez az ordítás hallatszott Sara-tól. Majd lerohant a lépcsőn, felvett egy dzsekit és elviharzott. Mikor ezt megláttam egyből fel szaladtam a szobájába ahol láttam Harry-t aki az arcát simogatta ahol egy piros nyom volt.
-Mi történt?-kérdeztem és felhúztam a szemöldököm.
-M-megcsókoltam...-mondta elhallóan
-Hogy mit tettél?-kérdeztem egy oktávval fentebb.
-Megcsókoltam.
-Te most komolyan ennyire hülye vagy csak tetteted? Miért csináltad?-mondtam neki de legszívesebben megfojtottam volna.
-Nem tudom csak annyira... annyira akartam...-mondta majd lehajtotta a fejét.-Kérlek ne haragudj. Sajnálom.
-Jó nem haragszok csak többet ilyet ne tegyél. Most pedig megyek megkeresem.- azzal kimentem a szobából és leszaladtam majd megállítottak a fiúk.
Nos most ennyi kérlek titeket hogy komizatok, nekem ez nagyon fontos lenne!
