elsőnek is azzal szeretném kezdeni hogy a blogot most már jelen időben szeretném írni, persze ha ez nagyon zavaró akkor szóljatok és átváltok újra múlt időbe!
Másodjára pedig, sajnálom a rengeteg késést, tényleg. Bevallom hogy egyrész azért nem hoztam új részt mivel nem volt ötletem, másodjára mert sokat kellett tanulnom a tz-re, és harmadjára pedig azért mert a barátaim kisajátítottak maguknak mivel állítólag nem foglalkozok velük eleget(?) o.O. Hát na mindegy ezzel titeket nem terhellek.
Itt a rész szóval: Jó olvasást!
A legrosszabb érzés mikor aludnál de nem tudsz mivel minden ötödik percben fel kell kelned és kifújni az orrod, vagy csak azért mert leizzadtál és tiszta pizsamát kell felvenned. Nos velem pontosan ez van. Amióta beértünk a házba és ágyba kerültem, -pontosan 6 órája- azóta próbálok aludni de nem tudok mivel az orrom folyik, mint a Temze, levegőt már csak az egyik orrlyukamon kapok, mivel a másik elvan dugulva. A szobámban teljes a káosz, mindenhol izzadt pizsamák, és David izzadt felsői amibe én voltam, a papírzsepik az ágyam mellett szétdobálva, és különböző gyógyszerek a kis asztalon, amiket bátyám váltott ki a patikából. Nem is tudom már, hogy mikor voltam utoljára ennyire beteg... Hason fekve nyúlok a 100 darabos zsebkendő után ami az ágyam szélén henyél és kihúzok belőle egyet. Feltornázom magam majd kifújom az orrom. Miután a zsebkendőt az ágyam mellé dobom, mint a korábbiakat, visszahanyatlok de abban a pillanatban jön be bátyám az ajtón. Tekintetét arcomra szegezi, mintha feltérképezne magának és elkönyvelné, hogy lázas vagyok valamint az orrom olyan mint egy bohócé, piros. Halványan mosolyogva ül le mellém, és egyik tenyerét a homlokomra, majd a karomra, végül az arcomra helyezi. Fejét megrázza, és az egyik gyógyszerért nyúl. Felbontsa és előveszi belőle a kis papírt és olvasni kezdi magában. A csend nem tört meg ami engem kissé frusztrál. Pár másodperc múlva köhögés tör rám, mire kezembe nyomja a forró, kamillateával teli bögrét. Elhúzom a számat de többször belekortyolok. Mikor újra felnéz a papírról szemöldökét felhúzza és a kezét újra a homlokomra helyezi. Fejét megrázza és sóhajt.
-Nem értem,-motyogja- ide az van írva hogy fél órán belül hat. Már egy óra is eltelt és nem vitte le a lázad. -a gyógyszert egy laza mozdulattal dobja a szoba másik végébe. Lábát kinyújtsa és farmerzsebéből előveszi a telefonját. Nekem hol van a telefonom? Villan fel bennem a kérdés mire mint valami videó felvétel, pörög le előttem a jelenet ahogy a telefonom megismerkedik a padlóval... Azt hiszem venni kell majd egy új telefont... gondolkozok el rajta. Megrázom a fejem és fentebb húzom magamon a takarót. David még mindig a telefonon csüng én pedig csak nézek ki a fejemből. Nem gondolok semmire, nem foglalkozok semmivel, csak úgy vagyok és nézek egy pontot a plafonon. Észre sem veszem mikor David leül az ágyamra és kezét lóbálja előttem. Zavartan kapom rá a tekintettem mire ő erőltetetten mosolyog rám. Sosem szereti mikor beteg vagyok és a gyógyszerek nem hatnak elég gyorsan. Olyan frusztrált, ideges és folyton mellettem van, mintha attól félne, hogy egy kis betegségtől elveszítene.
-Vennem kell majd egy telefont. -nevetek fel rekedten, mire a torkom jobban fájni kezd.
-Miért? -néz rám értetlenül.
-Tudod mikor ott a szállodába közeli kapcsolatot alakított ki a padlóval... -utolsó szavam után újra köhögés tör rám mire ő újra a bögrét tartsa elém.- Ha még többet iszok bepisilek. -biggyesztem le alsó ajkam.
-Jó. -motyogja és vissza helyezi a kis szekrényre.- Telefont meg, majd én veszek neked. -simít végig az arcomon. Nem ellenkezek vele mivel tudom, hogy nem érnék vele semmit.
-Felhívhatom Harry-t a telefonodról? -kérdezem szégyenlősen. Valahogy csak el kell érnem Harry-t. Ki tudja mi jár a fejében, hisz a telefont nem vettem fel mikor csörgött hanem földhöz vágtam. Bele sem merek gondolni, hogy most mi jár a fejében.
-Persze. -nyomja kezembe a telefonját.- Addig megyek és csinálok neked tejbegrízt. -a szó hallatán a hasam hangosan felkordul. Mosolyogva áll fel és nyom puszit a homlokomra majd magamba hagy a telefonjával. Kikeresem Harry nevét a névjegyzékben, mikor megvan rányomok és fülemhez emelem a készüléket. A negyedik csengésnél Harry hangja szól a fülemben, vagyis jobban mondva a telefonban.
-David, miért nem tudom elérni Sara-t! -Harry hangja ideges és egyben aggódó. -David, Sara elment Monte Carlo-ba és azóta nem hívott!
-Én vagy az Harry, Sara. -szólok vissza kis idő múlva, rekedten.
-Istenem, édesem! -sóhajt fel megkönnyebbülten.- Miért David telefonjáról hívsz? Hol vagy? Miért vagy rekedt? Miért nem hívtál fel hamarabb? -zúdítja rám kérdéseit. Bele akarok kezdeni a magyarázkodásba de inkább csak ennyit nyögök ki:
-Gyere el hozzánk és mindent elmondok. -és ezzel leteszem a telefont. Lehet rossz ötlet volt így hirtelenjébe leraknom. Na mindegy majd mikor átjön elmagyarázok neki mindent. A telefont a kis szekrényre teszem és az oldalamra fordulok.
Mikor újra kinyitom a szemem már nem egyedül fekszek az ágyban. Pezz a jobb karom mellett fekszik és engem néz nagy, kerek, barna szemeivel. Végig simítok fején, hátán, lábán, majd újra és újra, és újra megteszem. Ha Pezz itt van akkor Harry is. Ötlik fel bennem a tény. Lassan ülőhelyzetbe tornázom magam. A takaró és még a plédek amik rám voltak téve, lecsúsznak így megcsap a hideg levegő, ami csak én érzek annak. A lábaimat egymás után helyezem a puha szőnyegre. Kezemmel a papír zsebkendő után nyúlok és kihúzok belőle 3 darabot. Az egyiket széthajtom, és kifújom az orrom a másik kettőt pizsamám zsebébe teszem. Fel állok, megfordulok és a takarómat magam köré tekerem, mint egy palást. Lábaimat belebújtatom a mamuszomba és elindulok ki a számból. Lassan megyek le a lécsőn, Pezz pedig hűségesen követ. Bevallom legszívesebben vissza mennék az ágyamba és aludnék, de nem engedek most a kísértésnek, mert már látni akarom a barátomat! A fejem lüktet a láztól, az orrom folyik és be van dugulva, most, talán a lázam lentebb ment de még így is érzem, hogy meleg a bőröm. Mikor beérek a nappaliba megpillantom Harry-t ahogy valamit szorgosan ír. A szívem mintha szárnyra kapott volna a mellkasomban, gyorsabban kezd verni, a légzésem felgyorsul és a lábaim önkéntelenül is megindulnak felé. Harry mikor meghallja a lépteimet felém néz, leteszi a tollat, és már csak azt veszem észre hogy szorosan ölel engem.
-Gyönyörűségem! -fogja két keze közé az arcom és alaposan feltérképez.- Úgy hiányoztál. -ajkaival már közeledik a szám felé, szemeit lehunyja, de még időben kibújok a kellemes, és meleg öleléséből. Szemeit nagyra nyissak és arcáról értetlenkedés tükröződik.- Mi a baj? -kérdezi.
-Te is hiányoztál nekem Harry de nem csókolhatsz meg. -rázom a fejem erőtlenül. Én is sóvárgok a csókja után de tudom, hogy nem lehet.
-De miért? -tárja ki kezeit. Szemeimet alaposan végig mérem egész testét. Egy fekete, szűk farmer van rajta, felül pedig egy kék hosszú ujjú felső ami hozzásimul alkatához. Haját egy kendővel túrta hátra. A szemem szinte kiugrik a helyéről mikor valamit meglátok rajta.
-Mi az ott? -kérdezem. -Mi van a füledben? -lépek oda és szemügyre veszem a fülbevalót amin egy kereszt lóg. - Mond, hogy nem igazi! Kérlek! -mondom rekedten és köhögéssel zárom.
-Naa kuc kuc. -simogassa a hátam.
-Nem vagyok gyerek. -durcizok be mikor már abba hagyom a köhögést.- Na szóval mi van ezzel? -mutatok a fülbevalójára.
-Nyugi ez nem igazi csak egy fülklipsz. -mosolyog.- Na szóval miért nem adhatok a szerelmemnek egy csókot? -biggyeszti le az alsó ajkát.
-Harry én is akarom a csókod, de nem lehet. -rázom a fejem.- Nem akarom, hogy te is beteg légy. -magyarázom.
-Ajj Sara, kérlek! Legalább csak egyet. -kérlel de csak megrázom a fejem és kezemet a számra teszem.- Na ne csináld már. Ahj na jó. -adja fel elég hamar. - De akkor felmegyünk a szobádba mivel nem kell nekem hogy betegen itt szaladgálj. -egy könnyed mozdulattal vesz a karjai közé én pedig ijedten fonom karjaim a nyaka köré. Miközben megindul velem fel én akkor veszem észre bátyámat aki a konyha ajtóban áll és az ajtófélfának dőlve néz minket. Küldök neki egy puszit és a fejemet Harry mellkasára döntöm.
Az ágyban most nem egyedül fekszek. Harry mellettem fekszik az én fejem pedig a hasán van. Hogy miért a hasán? Mert puha és kényelmes, valamint így teljesen be tudok takarózni, és Harry nem sül meg. Furcsa hangokat hallok mire kuncogni kezdek.
-Mi olyan vicces ott lent hercegnő? -simít végig a hajamon.
-Emészt a hasad. -közlöm vele a tényt mire mind a ketten fel nevetünk. Miközben nevet hasán az izmok kirajzolódnak így keményebb lesz a hasa. -ne neves mert így kemény a hasad és nem puha. -nézek fel rá, lebiggyesztett ajakkal.
-Szedjek fel pár kilót, hogy puhább legyen számodra a "párnád"? -mosolyog pimaszul és megpöcköli az orrom.- Majd nagy hurkák lesznek rajta, és olyan lesz mint egy úszó gumi. Nyáron meg majd úgy fog leégni, hogy egy mosolygós fej lesz rajta, és mikor majd megrázom akkor... -elképzelem a jelenetet amit mesélt, és elfintorodtam. Mielőtt befejezhette volna a mondatott kezemet a szájára tapasztom.
-Inkább ne. -rázom a fejem.- Így pont jó csak tudod, az ott nem kéne oda. -mutatok a fülbevalóra, amit még mindig nem volt hajlandó kivenni.
-Ennyire irritál téged? -kérdezi. Hümmögve megrázom a fejem ezzel az bizonygatva, hogy így van, nagyon is irritál. -Na jó, a kedvedért. -sóhajt és kiveszi a feléből azt a fülbevalót. Mikor a kis ékszer megleli a helyt a kis szekrényen nagyot sóhajtok.- Annyira nem volt rossz. -simítja meg újra a hajamat.- Örülök hogy már nincs lázad. -és valóban, észre sem vettem hogy nem vagyok lázas.
-David elmesélt neked mindent, igaz? -kérdezem és felkúszok hozzá.
-Honnan tudtad? -húzza fel a szemöldökét.
-Ismerem eléggé a bátyámat. -rántok vállat.
-Tudod, majdnem szívrohamot kaptam mikor mesélte, hogy azt hitte elüt téged az a kocsi, és mikor nem talált meg. -karjával szorosan ölel magához én pedig belesimulok.- Ugye tudod, hogy soha többet nem mehetsz egyedül egyetlen repülő útra sem?! -közöli a tényt mire én csak bólintok. Nincs energiám vitatkozni, meg úgy semmi máshoz sem.
-Na ki éhes? -nyit be bátyám a szobába kezében egy nagy tálcával amin két tányér van.
-Én! -szalad ki a számon és felülök, miközben egy újabb zsebkendőt fogok meg és fújom ki benne az orrom. Miután elvégzem a dolgom David az ölembe adja a tálcát és leül mellém, így én a két fiú között találom magam, akiket a legjobban szeretek a világon. Most veszem észre, hogy a tálcán nem is két tányér van hanem három. Megfogom az egyik tányért és Harry-nek adom, nem tiltakozik csak elfogadja. A másikat pedig bátyámnak adom és ő is ugyan úgy elfogadja mint Harry. A harmadik tányért magam elé húzom, mikor elkezdeném enni akkor mind a két oldalról kapok egy-egy puszit. A szívem abban a pillanatban olvad el és kezdenek a szememből potyogni a könnyek.
-Mi baj? -kérdezi bátyám mire csak megrázom a fejem.
-Annyira szeretlek titeket! -motyogom és magamhoz húzom mind a két fiút akik szorosan elölnek meg engem, és én is őket. Miután lenyugodok és újra túl vagyok egy köhögés rohamon és egy orrfújáson, végre enni kezdünk. Mikor már jól lakunk és a tányérokat félretesszük engem elnyom az álom, miközben a két fiút ölelem. A betegség jó és egyben rossz is...
1.:Kérdés: Milyen a fejléc? vissza tegyem a régebbit?
2.: Kérdés: Zavar az hogy már nem múlt időben hanem jelen időben írok?
3.: Milyen a rész?
