Jó olvasást kívánok!
8. Rész Szerelem
-Én is nagyon jól megismertelek és tudom hogy nem tudnák úgy élni hogy te valaki másé vagy. És tudom hogy nem rég küldtél el a nagy semmibe. De szeretném meg kérdezni. Sara Lea Wish lennél a barátnőm?Ahogy ki mondta a szívem gyorsabban kezdett el verni, szemeim nagyra nyíltak és nem tudtam mit mondjak neki. Gondolatok a fejembe össze-vissza kavarodtak, majd egy értelmes mondatott próbáltam ki nyögni.
-Harry...-ekkor az ő szemei is tágra nyíltak és várta mit mondok.- Igen leszek a barátnőd. De van valami amit jobb a tudsz.-tettem fel a mutató ujjam.
-Mondjad. Bármi lehet nem fog zavarni!-mondta majd arcát egy hatalmas mosoly terült el.
-Az lenne hogy én nem fogok egyből az ágyadba ugrani.-mondtam ki a feltételem majd vártam a reakciót.
-Rendben!-jelentette ki. Majd oda jött és megölelt, a számra nézett majd a szembe.-Szabad?-kérdezte
-Ühüm-bólintottam. Ajkaival lassan közeledni kezdett majd be csukta a szemét és lágyan megcsókolt, amit én viszonoztam is. Ajkaink elváltam majd azokba a szép zöld szemekbe néztem.
-Mondták már hogy nagyon szép a szemed?-kérdeztem
-Körülbelül vagy 100-an biztos.-mondta majd vigyorogni kezdett.
-És tudtad hogy cseppet sem vagy nagyképű?-mondtam majd röhögtem, a szemem meg akadt fali órán.-Úr isten már ennyi az idő? David meg fog ölni.-mondtam majd ki rohantam a szobából ő pedig utánam.
-Most mi van? -kérdezte miközben a szandálomat vettem fel.
-Az hogy azt mondtam neki hogy csak sétálni megyek és 10 perc múlva otthon vagyok, most meg már el telt több mint fél óra. -mondtam majd mentem is az ajtóhoz.
-Oké. Haza vigyelek? -kérdezte
-Nem kell köszi Szia jó éjt.
-Szia.
Gyorsan szedtem a lábaimat és kb 5 perc alatt láttam is a házunkat. És ekkor be ugrott valami... Pezz!
Gyorsan megfordultam és futottam vissza a srácok házához. Mikor oda értem be kopogtak. Hamar ajtót is nyitottak. Zayn volt az ajtóban.
-Szia. Itt felejtettem...
-Szia Itt van.-Adta a kezembe Pezz-t.-Nem akarsz be jönni?
-Nem és köszi. Szia.
-Szia
Rohantam haza Pezz-el az oldalamon. Mikor a házhoz értünk láttam hogy sehol sem ég a villany.
Lassan be mentem a házba, Pezz-t már kint el engedtem és csak le tettem majd el tűnt a sötétségbe. Le vettem a cipőm majd indultam fel a szobámba. Majdnem el értem a lépcsőt mikor valami vagy inkább valaki megfogta a vállam. Nagyon meg ijedtem majd meg fordultam és fel oltottam a villanyt. David-et láttam ahogy a hasát fogva röhög. Nem foglalkoztam vele inkább fel mentem a szobámba. Le zuhanyoztam majd fel vettem a pizsamám. Be feküdtem az ágyba ám ekkor drága bátyám fel oltatta a villanyt.
-Daviiid!!-ordítottam.-Fáradt vagyok és szeretnék aludni. Úgy hogy kérlek oltsd le a villanyt és hagyj aludni!.-mondtam majd át fordultam a másik oldalamra.
-Oké, mihelyst meg mondod hol voltál le oltom és ki megyek.-mondta komolyan.
-Majd holnap el mondom.-füllentettem mivel nem tervezem hogy el mondom neki, a történteket.
-Rendben.-egyezett bele majd le oltotta a villanyt és kiment.
Pár perc alatt el nyomot az álom.
*Reggel*
*David szemszöge*
Este meg akartam viccelni Sara-t, és hát mint ne mondjak remekül sikerült. Szegény akkorát sikított hogy hasam fogva röhögtem, ő meg felment a szobájába. Mikor meg nyugodtam fel mentem hozzá meg akartam tudni hogy hol járt mivel 100% hogy nem a parkban. El küldött és azt mondta hogy reggel el mondja. Most reggel van én pedig arra várok hogy fel keljen. Lassú és halk lépteket hallottam, majd Sara lépett be a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem
-Neked is jó reggelt. De jó ezt nekem csináltad?-kérdezte mikor meg látta a reggelijét az asztalon.
-Igen egyél és gyere mert beszélni akarok veled, a nappaliban leszek.-mondtam majd fel álltam az asztaltól és el mentem a nappaliba.
Pár perc múlva jött is. Le ült mellém.
-Na mond hol jártál akkor tegnap este?-kérdeztem
-Öhm...Sétáltam csak mondta majd elkezdte Pezz-t nézni.
-Tudom hogy nem sétálni voltál.-mondtam. (tudom most biztos azt gondolod rólam kedves olvasó hogy mi közöm van nekem ehhez, nos azért mert féltem a húgomat és tudom hogy ő nem képes vigyázni magára)
-Tényleg ott voltam.-mondta majd rám nézett. Ekkor megcsörrent a telefonja. Ő egyből ugrott de én is, így mivel én közelebb voltam hozzá meg kaparintottam a telefonját. Egy üzenetet kapott gyorsan meg nyitottam.
ez állt benne: Nagyon jó volt a tegnap! ;) Puszi! H. xoxo.
-Sara mi ez az üzenet? És hol voltál tegnap? Az igazat mond!!-ordítottam rá.
-Semmi közöd hozzá.-ordított ő is vissza majd fel akart állni de vissza rántottam.
-Addig nem mégy sehová ameddig meg nem mondod!- mondtam neki már idegesen.
-És miért tartozom én neked bármilyen beszámolóval?-ordított rám.
-Azért mert a bátyád vagyok, és jogom van tudni!-ordítottam én is.
-Igen tényleg? Neked jogod van tudni?-kérdezte flegmán.
-Igen!
-Harry-nél voltam egész idő alatt és képzeld mondok neked még jobban! Együtt vagyunk!-mondta ki végül
Nem mondtam semmit csak fogtam magam fel álltam és mentem az ajtóhoz fel vettem és vettem fel a cipőm.
-Most meg hova mész? -kérdezte
-Valahová.-mondtam flegmán, majd ki mentem az ajtón. Már majdnem a házhoz értem mikor Sara utolért.
-Most meg minek jöttél ide? -kérdezte
Nem válaszoltam csak csengettem. Majd ajtót nyitottak
-Sziasztok!-köszönt
-Helló hol van Harry?-kérdeztem ingerülten
-A-a nappaliban -mondta Lou
Nagy léptekkel mentem be a nappaliba és az ott álldogáló Harry-re "támadtam". A falnak szorítottam majd fel emeltem.
*Harry szemszöge*
David egyszer csak be jött a nappaliba majd nekem jött és a falnak támasztott majd fel emelt a nyakamnál fogva. Éreztem hogy már fogy az oxigén. Sara csak ott sírt nem tudom miért, de nagyon aggasztott.
-Mit csináltál tegnap Sara-val?-sziszegte fogai között David. Nem tudtam válaszolni mivel megszólalni nem tudtam.-Újra kérdezem! Mit csináltál tegnap Sara-val?-kérdezte és még látszott rajta hogy nagyon ideges. Nem válaszoltam. Majd el kezdtem szédülni. Majd minden elsötétült.
*Sara szemszöge*
Nem tudtam mit tenni, csak néztem. Majd egyszer csak azt láttam hogy Harry el ájul. Akkor oda futottam és próbáltam David-et le szedni Harry-ről vagyis inkább hogy engedje el.
-David ereszd el! Nem látod hogy elájult!-ordítottam az arcába. David nem szólt csak el engedte majd elment. Láttam a szemeiben hogy könnyek gyűltek össze. Oda léptem Harryhez majd a többiek is jöttek és fel tették a kanapéra. Pofozgattuk, locsoltuk az arcát vízzel, majd el kezdte nyitogatni a szemét.
-Harry jól vagy?- kérdeztem majd meg pusziltam.
-Igen... De mi volt David-del?-kérdezte majd fel ült.
-Nem tudom nincs valami jó kedve.- rántottam meg a vállam.
-most hol van?-kérdezte
-Nem tudom.
- Menj utána még csinál valami hülyeséget!-mondta majd megcsókolt. Mikor el váltak ajkaink mindenki tágra nyílt szemmel nézett.
-Ti-ti együtt vagytok?-kérdezte Niall nagy meglepetten
-Igen.-mondtuk egyszerre.
-Na jó srácok én megyek és megbeszélem David-del a történteket.
-Oké.-hangzott a közös válasz
-El menjek veled?-kérdezte Harry
-Nem, nem kell.-mondtam majd ki mentem a házból.
El indultam haza mert valami azt súgta hogy ott lesz a bátyám. Nos hát valóban ott volt. Oda mentem és elé álltam karomat a mellkasomnál össze fontam.
-Miért csináltad?-csak ennyit mondtam
-Bocsi...-mondta majd le hajtotta a fejét
-David miért csináltad?-kérdeztem újra
-Azért...azért mert a kis hugom vagy és nem szeretnék még nagybácsi lenni.-mondta majd rám emelte a tekintettét, láttam a szemén hogy sírt mivel tiszta piros volt.
-Mi? Bátyus jaj de bolond vagy. -mondtam majd felnevettem és le ültem mellé és megöleltem amit ő is viszonzott.-Nyugi nem fogok vele még össze feküdni sőt amikor össze jöttünk akkor ki is kötöttem hogy nem fogok egyből az ágyába ugrani.-erre bátyám még jobban szorított magához.
-Az én kishúgom vagy. Sara van valami amit nem mondtam még el.-mondta majd el tolt és a szemebe nézett.
-Mond mi az?
-Anya hívott tegnap és hát azt mondta hogy apa azt akarja hogy legalább egy hétig legyél nála és én nem tudok veled menni mivel anyával leszek Japánban
-Hogy mi? Na nem, én nem megyek apához. És mi lenne ha mennék veled?
-Én is ezt mondtam de anya azt mondta hogy nem mivel apa már úgy is látni akart.
-De én nem szeretem őt úgy ha csak én vagyok.-mondtam majd könnyek gyűltek a szemembe amik hamar megtalálták a kiutat és ki törtek. Sírtam.
-Hééjj.. Ne sírj. csak egy hétig leszel. -mondta majd szorosan megölelt
-David akkor te azért voltál ennyire feszült?-kérdetem szipogva. Ő csak bólintott.
-Mikor kell indulnom?-kérdeztem
-Holnap mivel én is holnap megyek.
-Mi? Oké megyek pakolok.-fel mentem a szobámba és össze pakoltam a ruhákat amit majd ott viselek. Igen rég voltam már apámnál de nem szeretem. Amikor voltam nála csak ivott é meg is ütött, csak nem mondtam ezt se anyának és a bátyámnak. Amire össze pakoltam este lett. Fel hívtam Harry-t és el mondtam neki. Hát hogy szépen fogalmazzak nem örült neki. Mikor letettük mentem vacsorázni, utána lezuhanyoztam és elaludtam.
Reggel arra keltem hogy a nap a szemembe sütött. Lassan fel öltöztem és mivel jó idő volt ezért nem öltöztem be ( a táskát nem vettem elő)
-Sziasztok-köszöntem el tőlük már a reptéren.
-Szia. Vigyázz magadra.-adták a jó tanácsot
-Oké
Azzal fel szálltam a repülőre és 10 perc múlva el is indult. A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Majd 2 óra elteltével meg érkeztem Magyarországra.
