Hi! Nos hát itt vagyok egy újabb résszel, amit úgy érzek, hogy sikerült jól összehoznom.
Na de most egy kis kitérő! Létre hoztam egy újabb blogom aminek a neve Kérj! ha ellátogattok rá akkor minden lényeges infót megtaláltok róla ott! Még annyit tudnék mondani, hogy használjátok ki az új blogom adta lehetőségeket és Kérj! Nem tudok már mit mondani szóval: komizz és pipálj! ;)
Jó olvasást!
2013.12.05.
Hunyorogva nyitom ki a szemem mikor valaki mellém vetődik.
-Jó reggelt hétalvó! -ölel szorosan magához Bella.
-Neked is jó reggelt!
-Na mesélj, tegnap beszéltél Styles-al? -helyezkedik el mellettem és nagy szemeivel arcomat fürkészi.
-Azóta, hogy egy ismeretlen vette fel a telefont nem is mertem hívni. -rázom a fejem. Amióta Harry telefonját egy lány vettem fel 2 nap telt el. Azóta nem halottam Harry-ről, sem a többiekről mivel ebben a két napban folyamatosan interjúkra, valamint kisebb fellépésekre voltak hivatalosak. De ma már szabadok mint a madár, szóval jobb ha össze szedem magam.
-De ugye nem hagyod majd annyiban? -húzza fel egyik szemöldökét.
-Bell ha bele döglök is kiszedem valakiből, hogy ki az a szuka aki felvette a telefonját az én barátomnak! -csattanok fel ami köhögésbe torkollik.
-Oké, oké, azért ne fulladj meg! Ha neked nem sikerül semmire sem menni, akkor majd én kiszedem Horan-ból, ha tud valamit akkor úgyse bírja majd megállni hogy ne mondja el. -nevet fel biztatóan.
-Köszönöm! -ölelem magamhoz.
-Tudod hogy a testvérek össze tartanak! -szorongat meg.
Őszintén szólva az éltemet el sem tudnám Bella nélkül képzelni. Ő már az életem egyik fontos alkotóeleme lett.
Szinte fel sem fogtuk milyen gyorsan repül az idő, így mikor újra feleszméltünk hosszú csevegésünkből, akkor vettük észre, hogy már bizony jócskán elszaladt az idő. Pontosabban a reggel kilenc órából, fél kettő lett.
-Sara! A srácok már biztos felkeltek! -nevet miközben a telefonját az orrom alá dugja.
-Igen biztos...-suttogom. Valóban tudni akarom? Néha jobb az édes tudatlanság, mint a kegyetlen igazság...
-Héé! Nehogy már most futamodj meg! Komolyan én töröm be Styles orrát ha megcsal téged! -próbál lelket önteni belém, miközben kezét kezdi ropogtatni.
Lassan de annál magabiztosabban indulunk el egy kis idő múlva a fiúk háza felé és közben minden fajtaféle hülyeséget beszélünk, csak azért, hogy tereljük a gondolataimat.
Mikor megérkezünk a ház elé hirtelen elönt a kíváncsiság, a tudatlanság, és még egy érzés amit nem tudok be azonosítani. Bell bekopog majd az ajtó tarul is előttünk és El jelenik meg.
-Sziasztok!! -lelkesül fel, és nagyobbra tárja az ajtót. Belépünk a házba két-két puszival valamint egy öleléssel üdvözöljük egymást. A nappaliban megpillantom a négy jómadarat akik éppen nézik a....Tom és Jerryt(?) Hát igen, ezek az érett 20 éves srácok, akik mellesleg sztárok, hát van ilyen...vagyis azt hiszem.
-Wish!! -üvölt fel Niall és közben felpattan a helyéről, szorosan karjai közé zár.- Hogy vagy? Mi újság veled? -szorongat még mindig. A hátunk mögött Bell köszörüli meg a torkát, Niall mint akit áram rázott meg pattan oda és ad ajkaira egy csókot.- Na és veled mi újság kisasszony? -dönti homlokát Belláéhoz. Tovább állok és Liam mellé huppanok.
-Hogy vagy? -karolja át a vállam.
-Hát mondhatni jobban, mint két vagy három napja voltam. -nevetek.- Bár még mindig nem vagyok 100%-ban jól. -húzom el a számat.
-Hát egy tüdőnyusziból nem könnyű kilábalni. -húzza el ő is a száját.
-Az biztos! -bólogatok - Figyelj Liam, kérdezhetek valamit?
-Ühüm. -hümmög.
-Megígéred, hogy őszinte leszel? -teszem fel az újabb kérdést.
-Sara nem feleségül megyek hozzád, de aha. -nevet mire én is nevetni kezek, de hamar komolyak lesznek vonásaim.
-Na jó, -sóhajtok nagyot.- volt bármi furcsa dolog mostanában Harry-vel kapcsolatban? -fordulok teljesen felé és vonásait tanulmányozom. Liam össze ráncolja a szemöldökét, száját beharapja és szemeivel felfelé néz. Gondolkozik. Pár pillanat múlva újra rám néz és vonásai kisimulnak.
-Ami azt illeti igen. -kezdi el piszkálni kezén lévő tetoválását.
-És mi az? Mi volt furcsa? -faggatom tovább, de ő még mindig alkarján lévő tetoválást piszkálja -ami be kell valljam az egyik kedvencem....-.
-Hát ömm... mikor nem voltál itthon, hanem Monte Carloban voltál, akkor sokat járt el, de sose adott ésszerű választ, hogy hova. Mikor pedig itthon voltál, akkor éjszaka nem volt itthon, de mielőtt rá kérdezel, hogy miért nem mondtuk el! -mutatja fel mutató ujját mikor kinyitom a számat.-Nem akartuk, hogy idegeskedj, hisz volt elég bajod. -pillant rám.- Aztán mostanában elég szétszórt volt. Anne-el is veszekedett skype-on, bár azt nem hallottam, hogy miről...-rázza a fejét.- Figyelj, Sara. Én tényleg nem tudom mi van vele pontosan, de nem akarom őt a háta mögött kibeszélni. Kérdezd meg a többieket, de én tényleg nem szeretném ha ezért berágna rám, bár azt sem tudom miért, hiszen a barátnője vagy, és hát...izé...én már azt sem tudom mit beszélek! -nevet fel kínjában és tarkóját kezdi vakargatni.
-Jaj Liam! Ne butáskodj! Dehogy haragszik meg rád! -ölelem magamhoz.- Kérlek ne haragudj, hogy így kifaggattalak, csak nem tudom mi van vele és kíváncsi voltam. -engedem el. - Amúgy hol van most?
-Fent a szobájában. -mutat az emelet felé. Bólintok és felállok a kanapéról. Mikor elindulnék Liam elkapja az alkaromat, ezért újra rá nézek.- Mi a baj? Mi történt? -nézz mélyen a szemembe.
-Izé...én... -hebegek-habogok, veszek egy mély levegőt majd újra megszólalok.- Sajnálom, de azt hiszem ez inkább csak a kettőnk ügye. -sütöm le tekintettem.
-Rendben. -enged el mire én megindulok a lépcső felé. Mielőtt fel lépnék az első lépcsőfokra még vissza fordulok az újra tv-t néző fiú felé.
-Kérlek ne haragudj! -szólalok meg mire mosollyal az arcán megfordul és megszólal.
-Nem haragszok! Menj tegyél rendet kettőtök közt! -mosolyog biztatóan. Bólintok és végig szántok a lépcsőn. Harry titkolózott a fiúk előtt? De miért tette volna...ha csak nem...biztos hogy nem! De viszont mostanában szétszórt, lehet, hogy csak...csak csinál valamit amit meglepetésként akar majd, és azért ilyen. De akkor miért jár el esténként? És miért veszi fel a telefonját egy lány? Ahj miért bonyolult ez az egész? Miért suttogja azt az agyam, hogy Harry megcsal, és miért suttogja azt a szívem, hogy nincs is semmilyen lány az egészben? Kinek van igaza? Kire hallgassak? A gondolatok cikáznak a fejemben miközben Harry szobájának kilincsét nyomom le. Lassan lépkedek be a szobába. Harry-t sehol sem látom, csak a nyitott fürdőszoba ajtót. Még mindig csendesen lépkedek be a kisebb helységbe ahol Harry-t találom. Épp a tükörképével néz farkasszemet. A csapon támaszkodik, arca meggyötört és szemöldökét ráncolja. Haja összegumizva de már az is széttúrva. Testtartása görnyedt, az egész lénye olyan meggyötörtnek tűnik. Mikor az ajtó megnyikordul felém kapja tekintetét. Arca elsőnek kissé riadt majd szépen lassan vonásai kisimulnak és közelebb lépked hozzám. Nem vagyok képes megszólalni, egyszerűen a szavakat nem tudom, hogy mondatba foglalni, csak állok ott, és nézek rá.
-Szerelmem. -suttogja ajkaimra. Ezt most szívből mondta vagy csak hazudik? Jön belülről egy hang amit valóban nem tudok megválaszolni. Mikor ajkaim nem válaszolnak csókjára elhúzódik és arcomat kezdi fürkészni.- Baj van? -nem válaszolok, csak megfordulok és vissza lépkedek a szobába és leülök az ágyra.- Sara, megrémiszt mikor így viselkedsz.-ül le mellém és kezei közé fogja az én kezemet. Mit mondjak? Hogy hozzam fel a témát? Vagy csak úgy vágjam a képébe? Miért kell ennyi döntést hozni? Nagy nehezen de előveszem a telefonomat, és tárcsázom Harry számát, majd rámegyek a kihangosítás gombra, hogy ő is hallja. Harry összehúzott szemöldökkel néz, de nem látja mit is csinálok. Mikor a telefon négyet sípol a lány hangja csendül fel.
-Na mi van már megint? -szólal meg idegesen. Nem szólok bele csak ujjammal megnyomom a piros gombot így megszakítva a hívást. Harry-re pillantok aki nagyra nyílt szemekkel fürkészi a telefonomat.
-Ki ő? Miért ő veszi fel a te telefonodat? -kérdezem suttogva, szemeiben pedig könnyek homályosítják de nem hagyom őket kiszökni. Most nem!
-Ez...ez nem az aminek látszik! -rázza fejét hevesen. Bennem pedig felgyülemlik a düh.
-Akkor mégis minek látszik?! Hm?! Mert nekem kurvára annak látszik, hogy te megcsalsz Harry! -kiabálok az arcába és felpattantok, egyszerűen nem vagyok képes ülni.
-Nem csallak meg! -áll fel ő is szintén nagyobb hangerővel.
-Akkor mégis miért egy lány veszi fel a telefonodat?! -még mindig kiabálok és eszem ágában sincs abba hagyni, és ahogy elnézem Harry-nél is kezd kiborulni a bili.
-Ed barátnője az, csak még nem tudtam elhozni tőlük a telefonomat! Ott voltam náluk és ott felejtettem! -hadonászik össze vissza. Ed barátnője? Hogy mi? Na nee...
-De hisz Ed-nek nincs is barátnője! -vágom csípőre a kezem. Inkább legyen ott minthogy elcsattanjon valaki arcán...
-De van! Nemrég jöttek össze! Azért mentem át náluk, hogy megismerjem, meg beszélgessek Ed-el! -kiabálja, bennem pedig megfagyott még a vér is. Szóval csak mindent félre értettem? Hogy lehettem ilyen hülye... Hisz szeret, ő nem csalna meg. Istenem de hülye vagyok!
-Tényleg? -suttogom, és ő is lentebb veszi a hangerőt.
-Tényleg. -bólint.- Sara szeretlek és tudod te is nagyon jól, hogy soha, soha, nem csalnálak meg! -lépked mellém és két kezeibe fogja az arcom.
-Annyira hülye vagyok...-csuklik el a hangom. Valóban ezzel vádoltam meg?
-Nem vagy az! Csak félsz, hogy elveszítesz, de jegyezd meg, hogy nem fogsz elveszíteni! -minden egyes szavát a szemembe nézve mondta, és nekem ott tört el a mécses. Karjaimat nyaka köré fontam, és arcomat pólójába fúrom.
-Sajnálom, kérlek ne haragudj. -motyogom és könnyeimet felissza fehér pólója.
-Nem haragszom, csak ne ítélkezz előre. -simít végig hajamon. Lassan az ágy felé kezd lépkedni, majd leül rá és az ölébe ültet.
Miután kicsit megnyugodok, már csak Harry dúdolását, illetve szívének ritmusos verését hallom, így szinte pillanatok alatt álomba merülök, a nagy szégyenemmel együtt...
