Hello! :) Itt a nyári szünet, remélem örültök neki! Nekem még két hét gyakszi sajnos, de hát ez van... :/ A részről csak annyit hogy már múlt héten fent lett volna az új rész, viszont nem éreztem elég jónak így kitöröltem, és megírtam ezt, ami már jobban tetszik! Viszont az elszomorít, hogy az előző részhez egy komment sem érkezett, hol vagytok drága olvasóim? :(
Jó olvasást!
2013.12.12.
A ruhámat izgatottam igazítom magamon a tükör előtt. Szememet a tus, és a szempilla spirál kiemeli, ajkamat pedig a rúzsom. Eljött a nap, az a nap mikor Harry oldalán mehetek el egy gálára, ahol mindenki aki híres és meg lett hívva ott lesz, és látni fognak engem is teljes életnagyságban. Úgy érzem tökéletes lesz a kinézetem, bár messze nem olyan mint a sztároké, hisz én nem vagyok az, de mégis úgy érzem valami lesz, nem tudom, hogy jó vagy rossz, de érzem, érzem a szívemben. Loknijaimra még fújok egy kis hajlakkot és elrendezgetek őket, mosolyogva csúsztatom lábaimat a magas sarkú cipőmbe, aminek a színe ruháméhoz hasonló így tökéletesen kiegészítve azt. Tökéletes, az a szó ami valójában nem is létezik. Valójában semmi sem tökéletes, mindig mindenben van hiba, nincs olyan, hogy tökéletes. De mi mégis előszeretettel használjuk eme szót.
A kocsi dudálásának hangjára össze rezzentem, de gyorsan rendeztem vonásaim és már kaptam is kezembe a kis retikülöm, s rohantam le a lépcsőn. Szerencsére a magassarkú nem okoz problémát számomra csupán nem a legkényelmesebb, de az már mellékes. Harry-t a megpillantva az ajtóban, megtorpanok és alaposan szemügyre veszem, ahogy ő is engem. Egy fekete szűk farmert viselt, fekete cipővel, zakóval és alatta egy halványkék ing volt, nyaka köré pedig egy kék sálat tekert lazán. Haja kócosságot tükrözött, de tudtam, hogy kemény munka állt mögötte. Zöld smaragdjai csillogtak, úgy ahogy eddig még soha. Ajkai mosolyra húzódtak, elővillantak gödröcskéi amik hatására, szívem szaltókat vágott mellkasomban. Zakója ujjai fel voltak hajtva, és keze a zsebében pihent. Egyszerűen tökéletesen festetett. Na igen, megint itt az a szó tökéletes, ez a szó viszont rá nagyon is illik, mert ő az.
Mellém sétált, és tenyereit derekamra helyezte majd ajkait enyéimhez nyomta.
-Elbűvölően nézel ki. -suttogta mikor elváltak ajkaink. Elpirulva hajtottam le a fejem, és mosolyogtam.-Gyere induljunk, a többiek már úton vannak. -karolta át a derekam és elindultunk a bejárati ajtó felé.
A kocsiban hátul ültünk mindketten, mivel sofőrünk volt, mellette pedig egy kopasz, fekete szemüveges, kigyúrt pali, aki szintén ki volt öltözve. Iron-nak hívták -mint később kiderült - és egy testőr. Alapjáraton elég kedvesnek tűnt mivel mosolygott, és beszélgetett is velünk mikor elindultunk. Elmondta, hogy miután kiszállunk mindig maradjunk hozzá közel, míg be nem érünk. Mikor tisztáztunk mindent elcsendesedett mindenki. A ruhában furcsa mód nem fáztam, pedig tél közepe van.
Ahogy egyre közeledtünk a helyszínhez, a kocsiba úgy szűrődött be az egyre hangosabb zaj, ami sikításokból, és kiabálásokból, valamint fényképezőgépek kattogásából állt. Éreztem ahogy mellkasomban a szívem még gyorsabb tempóra vállt, és már azon is csodálkoztam, hogy még bordáim a helyükön vannak, egyben. A kocsi lassulni kezdett, Harry kicsatolta a biztonsági övét, így én is követtem példáját. A sötétített ablakon néztem kifele, s egyre és egyre több embert láttam a járdán, és mindenhol állni, vagy ülni. Volt aki amikor meglátta a kocsit, sikítva és sírva szaladt felé, felénk. Többen voltak akik a kocsink mellett haladtak, vagy épp a kocsit követték, miközben papírt, vagy egy táblát tartottak, és sikítva, sírva magyaráztak. Kissé eltátott szájjal néztem hol hátra, előre, vagy csak ki a két oldalt. Egyszerűen elképesztő volt látni, hogy ezek a lányok mennyire szeretnének Harry-vel és közös képet, vagy akár egy aláírást tőle, vagy csak egy ölelést. Épp hátra néztem mikor a sofőr padlóféket nyomott. Harry összehúzott szemöldökkel nézett előre, majd -amennyire csak lehetett - felállt és előre hajolt.
-Mi történt? -kérdezte miközben nyakát nyújtogatta. Láttam ahogy négy kigyúrt biztonsági őr, nagy léptekben halad felénk.
-Szerencsére semmi! Az egyik lányt fellökték és a kocsi elé esett. -tájékoztatott minket a sofőr, kinek neve még mindig rejtély számomra.
-Jól van? -Harry olyan gyorsan kérdezte meg, hogy szinte nem is értettem. Látszott rajta, hogy valóban érdekli mi van a lánnyal, hogy jól van-e, vagy sem. Szemeivel még mindig kutatta az előttünk lévő tömeget.
-Jól, szerencsére nincs semmi baja ahogy látom most kísérik ki a tömegből! -mondta és bal oldal felé nézett. Követtem a pillantását és nem sokkal később meg is találtam -vagyis remélem az a személy- akiről szó volt. Egy nővel sétált ki a tömegből és szinte minden második lépésnél vissza-vissza pillantott a kocsinkra. A szemei pirosak voltak, kabátja kék színű volt, szűkített farmernadrág volt rajta ami be volt dugva a csizmájának szárába. Hosszú barna haja feje tetejére volt fogva, hullámokban hullott le. Kezeivel könnyeit törölgette, és magyarázott a mellette sétáló nőnek miközben nemlegesen rázta a fejét. -Akkor induljunk! -kaptam fel a fejem a sofőr hangjára. Vissza pillantottam a lányra aki ismét a kocsi felé pillantott majd maga elé a földre. Harry már újra mellettem ült, és a másik irányba nézett ki az ablakon. Egy gyors mozdulattal kikaptam nyakából a sálat és már másik kezemmel nyitottam is ki a kocsi ajtaját. Mire Harry észbe kapott én már a még jobban sikítozó rajongók tömegében voltam. A sálat a kezemben olyan erősen szorongattam ahogy csak tudtam, és ruhámat is kicsit felemeltem hogy ne lépjek rá, miközben szemeimmel a lányt kerestem. Mikor megpillantottam lábaimat gyorsabban kezdtem szedni. Hallottam Harry hangját de nem tudtam rá figyelni, az lebegett a szemem előtt, hogy a lány mellett legyek.
-Gyere vissza! -ennyit tudtam kivenni barátom kiabálásból, a sikítozások és minden zaj miatt. Nem hallgattam rá csupán előre tartottam. Az ujjaim a sálat görcsösen tartották miközben szemeimet le sem vettem a lányról, aki még mindig nem vett észre. Nem érdekeltek a lökések amiket kaptam, nem érdekeltek a mondat foszlányok amiket elkaptam mint például; "Mit képzelsz?" "Szólnak, süket vagy?" "Takarodj haza!". Elengedtem a fülem mellett és nem érdekelt, csakis a célom.
Nagy mosoly terült el az arcomon mikor már csak pár lépésnyire voltam a lánytól. Megfogtam a vállát mire felém kapta a könnyektől fátyolos tekintettét. Megfogtam a jobb kezét és kettőnk közé emeltem, s bele helyeztem a sálat.
-Tessék! -csuktam rá az ujjait. -Ez a tiéd! Harry küldte! -a lány nagy szemekkel nézte a kezében lévő sálat majd könnyei újra patakokban folytak le arcán mikor felnézett. Szinte egy másodperc alatt fonta körém kezeit miközben a vállait rázta a sírás.
-Köszönöm! Köszönöm szépen! Köszönöm! -ismételgette. Kezemmel hátát simogattam, s arcomon hatalmas mosoly terült szét. Mikor elengedett csak nézett rám a zöldeskék szemeivel.
-Megyek, mert Harry még utánam küldi az egyik emberét, de remélem örülsz ennek. -böktem a kezei között szorongatott anyagra.
-Mindennél jobban!Köszönöm, de tényleg!
-Ugyan! -legyintettem- Na megyek, legyél jó, vigyázz magadra. Szia drága! -öleltem még meg utoljára, majd vissza indultam a kocsi felé. Nagy mosollyal tartottam immár a kocsi felé ami egy centit sem mozdult amióta elhagytam. Lehajtottam a fejem, hajam előre hullott így eltakarva hatalmas mosolyom.
A kocsi ajtaját kinyitottam és óvatosan beültem majd magam után be is csuktam. Harry-re néztem még mindig mosolyogva, ő viszont felhúzott szemöldökkel figyelt, és olyan fejet vágott mintha egy szakadékon ugrottam volna át.
-Mi az? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Mi az?! -hangja két oktávval feljebb ugrott- Komolyan azt sem tudod mi történhetett volna?! -kezdte elveszíteni a türelmét, mivel hangosabban beszélt a kelleténél. Isten áldja azt az embert aki feltalálta a sötétített ablakot!
-Ugyan Harry mi a történhetett volna? Elüt egy hangya? -nevettem fel akaratom ellenére is.
-Ez nem olyan vicces, Sara! Te nem tudod milyennek a rajongók! Nem ismered őket úgy ahogy mi! Bajod eshetett volna! Mi lett volna ha az egyiknél van egy kés, vagy valami éles eszköz és beléd szúrja?! Akkor is így nevetnél? Kétlem! -mutogatott össze vissza. - Mi a francért csináltad? Normális vagy? Tudod te mennyire megijedtem! Ha nem lenne az a hülye zár, utánad mentem volna és azonnal vissza hozlak! -magyarázott még mindig hevesen. Nyakán az ér kidülledt, jobb keze pedig a kapaszkodót szorongatta, olyan erővel, hogy ujjbegyei elfehéredtek.
-Igen, bevallom valóban eshetett volna bajom de nem esett! Ez a lényeg nem?! Na akkor meg? -kezdtem felhúzni magam, mire ő is meghökkenve nézett.
-Mire volt jó, az egész? Miért csináltad? -lábával dobolni kezdett a padlón és figyelte, ahogy a kocsi lassan halad el a sok rajongó mellett.
-Azért csináltam mert megsajnáltam azt a lányt! -néztem ahogy felém kapja a fejét, és újra megszólal most már normál hangnemben.
-Én is megsajnáltam, mégsem mentem utána! -rázta hitetlenül a fejét.
-De te csak egy lányt láttál aki sír miattad, a többi között! Én viszont nem, Harry! Ez a lány olyan mint én! Más! Nem olyan aki leszarja az anyját, vagy...
-Hagyjuk! -legyintett le egy laza mozdulattal, és abban a pillanatban meg állt a kocsi egy hosszú piros szőnyeg előtt. Remek! Jól indul a gála...
