BÚÉK!! :)

Boldog Új Évet Kívánok minden egyes olvasómnak és családjának! :)
Remélem 2014-ben is velem tartotok!

33. Rész. "Ki az a Skyler?"

2013.11.19.

A tegnapi buliból fogalmam sincs mikor jöttünk haza, na de nem azért mert olyan részeg voltam, hanem mert olyan éjfél után 1-2 órával az egyik széken elnyomott az álom, de hogy hogyan azt nem tudom, hiszen eszméletlen volt a hangulat. Talán Harry dúdolása a fülembe volt rám olyan hatással. Nem tudom. Átfordultam a másik oldalamra, majd megéreztem ahogy egy test hozzám simul, vagy inkább én simulok hozzá.
-Sajnálom. -hallottam meg Hazz hangját. Mit sajnál? Nem értem. Kinyitottam a szemem és megláttam Harry arcát. Még mindig aludt. -Annyira sajnálom. -motyogta. Szemeit összeszorította, arcizmai megfeszültem és markolta a takarót. Mit álmodhat? Az biztos hogy nem jót. Annyira rossz látni ahogy szinte könyörög. -Ne tedd. Kérlek. Ne. -fejét jobbra-balra fordította. Kiverte a víz és zihált, mint aki most volt edzeni. Megsimítottam az arcát mire kicsit megnyugodott. Becsuktam a szemem. Pár perc múlva Harry újra megszólalt. -Skyler! -kiáltotta. Nagyon megijedtem a hirtelen hangtól és majdnem leestem az ágyról, de szerencsémre megtudtam kapaszkodni az ágyneműben. Felültem az ágyon majd a már ülő szerelmem néztem. Haja izzadságtól nedvesen tapadt izzadt homlokához és kapkodta a levegőt miközben szeme tágra volt nyitva.
-Harry. -tettem kezem az ágyneműbe maró kezére.- Nyugodj meg. Csak egy rossz álom volt. -suttogtam hallhatóan. Hazza mint aki meg sem hallotta amit mondtam állt fel az ágyból és viharzott ki a szobából egy szál rövidnadrágban. Mi baja? Ennyire rosszat álmodott volna? Jaj bár eltudnám feledtetni vele. Kimásztam az ágyból és láttam hogy csak Harry egyik pólója van rajtam ami a combom közepéig ért. Nem törődtem azzal hogy alatta csak egy bugyi van, hanem belebújtattam lábam a mamuszomba majd Harry után indultam. Megnéztem az emeleti fürdőszobában de nem volt ott. Leszaladtam a lépcsőn és kis híján felestem a saját lábamban de a korlát a barátom volt. A nappaliban sem találtam Harry-t, ezért szint fénysebességgel  nyitottam be a konyhába abban reménykedve hogy ott lesz a keresett személy. Nos a reménykedésem nem vált be mivel nem volt ott. Csalódottan álltam meg a konyha közepén és agyaltam hol is lehet. De hát hova mehetett még? Kocsival tuti nem ment sehová mert láttam a kulcsot felakasztva. Gyalog ment volna? Áá nem annyira hülye hogy november közepén egy szál rövidnadrágban induljon sétára...vagy mégis? Jaj dehogy! -ráztam meg a fejem hogy ezt a hülye ötletet elhessegessem. Jaj most hol keressem? -vágódtam le az egyik székre, arcomat pedig tenyerembe rejtettem. Ki az a Skyler? cikázott át a kérdés fejemen. Talán egy futó kalandja? Vagy...vagy valami rokon?  Talán egy barát? Nem tudom. Kinéztem az ablakon ami a kocsifelhajtóra nézett. Felpattantam a székről, átrohantam a nappalin és kinyitottam a hátsó udvarra vezető ajtót. Kiléptem majd kiléptem a verandára. A hideg csípte a combom, a karom, az arcom, és mindenem, de nem érdekelt. Körbenéztem és.... bingó! Harry az egyik napozó széken ült térdére könyökölve és fejét két válla közé hajtva, már póló is volt rajta. Lassan mentem közelebb hozzá. Még az sem érdekelt hogy mamuszban vagyok és egy pólóban, csak az érdekelt hogy tudjam mi baja. Elé érve sem nézett fel rám. Letérdeltem elé, igen letérdeltem mivel leguggolni nem lett volna valami okos ötlet, bár ez sem az mert így meg lefagy a térdem de most teszek rá! Megsimítottam karját ami hideg volt.
-Harry. -szóltam hozzá mire csak egy nagy levegőt fújt ki. -Kérlek gyere be még megfázol. -simogattam kezét. Arcát felém fordította és rálátást nyertem gondterhelt arcára. -Kérlek. -néztem rá kérlelően.
-Még te beszélsz? -mondta komolyan.
-Miért? -lepődtem meg, rideg tekintetétől.
-Te vagy egy szál pólóban kint. -tekintette meglágyult majd fel állt. Kezét nyújtotta felém. Elfogadtam majd fel húzott.  -Menj be. -mondta. Olyan hideg volt a keze mintha egy gépcsapot fogtam volna meg ami mozog, na jó ez nem valami jó hasonlat.
-Csak akkor ha te is bejössz. -öleltem meg. A tettem váratlanul érte de mikor észbe kapott karjait szorosan körém fonta.
-Akkor menjünk be. -sóhajtva engedett el. Lassan sétálva andalogtunk be majd fel az emeletre és be a szobánkba. Szobánkba, hmm furcsa ezt mondani. Szerelmemre néztem aki a fotelben ült és csak nézett ki a fejéből. Látszott rajta hogy valami nyomja a szívét de nem mertem rá kérdezni, hiszen ha szeretné úgy is elmondaná...nem? Remélem igen.
-Srácok! Menjetek fel a netre és nézzétek meg a pletykákat! -nyitott be az ajtón Niall majd el is tűnt. Harry nagyot sóhajtva nyitotta fel a laptopját és pötyögött valamit, majd összeráncolt szemöldökkel, kissé kidugott nyelvel olvasott magában valamit. Kíváncsian mentem a fotel mögé majd a hátánál megtámaszkodva kezdtem olvasni a cikket aminek a címe ez volt: Zayn Malik továbblépet!
"Zayn Malik a One Direction énekese úgy látszik továbblépet előző kapcsolatán, ugyanis már nem egyszer látták a Little Mix énekesnőjével Perrie Edwards-al az oldalán. Nem régiben írtunk arról hogy Zayn exbarátnője, Rebeca megmagyarázhatatlan okok miatt szakított barátjával majd eltűnt Londonból. Zayn a jelek szerint túllépet rövid kapcsolatukon. Vajon Zayn és Perrie kapcsolata tartós lesz vagy csak egy hirtelen fellángolás? Minden esetre reméljük nekik a legjobbakat! "-értem a végére a cikknek. Hát nekem fel sem tűnt hogy Zayn szeret valakit. Na mindegy. Az ő dolga, legalább most van neki valaki. Harry lecsukta a laptopot majd fejét hátra hajtotta és csücsörített ajkaival. Nevetve nyomtam puszit ajkaira mire egy elégedetlen morgás szakadt föl belőle. Megsajnáltam és adtam neki egy csókot, egy hosszú, szenvedélyes csókot. Mikor elváltak ajkaink Harry egyik szememből a másikba nézett.

-Mi az? -kérdeztem rá egy kis idő múlva.
-Mi mi? -kapott észbe.
-Csak annyira el voltál bambulva.-mosolyogtam. Nem mondott semmit csak felállt és az ágyhoz sétált majd befeküdt és megpaskolta maga mellett a helyet, ezzel jelezve hogy feküdjek mellé. Levettem a mamuszom és bebújtam mellé jó szorosan. Szeretem érezni a közelségét, olyankor biztonságot érzek. Ahogy néztem őt láttam rajta hogy még mindig nyomasztja az álom. Bármennyire nem akartam bele ütni az orrom már nem bírtam tovább látni, nézni ahogy ezen rágódik. Mi van akkor ha megharagszik azért mert rá kérdezek? De végül is ő nem olyan. Biztos megtudnánk beszélni, és talán tudnék neki segíteni, valahogy. Hiszen könnyebb lenne neki ha kiadná magából, igaz?
-Min gondolkozol annyira édesem? -szakította meg a gondolatmenetemet. Nagyokat pislogva néztem szemébe. -Na bökd ki! -pöckölte meg az orrom majd adott rá egy puszit.
-Semmin.-ráztam a fejem. Harry egy gyors mozdulattal felém magasodott és mélyen nézett a szemembe.
-Sara! -mondta mire bennem megfagyott a vér. Úgy nézett rám mintha tudná miről gondolkoztam csak azt akarja hogy mondjam is ki.
-Ki az a Skyler? -suttogtam gyorsan majd Harry arcát fürkésztem. Állkapcsa megfeszült és csak nézett rám.
-Miért kérdezed? -kérdezett vissza és leült az ágyra. Felültem és mellé ültem, össze kulcsoltam a kezünket hogy tudja én itt vagyok.
-Csak reggel mikor felkeltem te mondtad ezt a nevet és azt hajtogattad hogy sajnálod. -nézetem a szemébe. Lehet rossz ötlet volt rákérdeznem? Inkább hazudnom kellett volna és nem beleütnöm a dolgába az orrom. Jaj de nekem is ilyenkor kell gondolkozni?! Szánalmas vagyok.
-Figyelj. -fordult felém Harry. -Mit szólnál ha elmennénk a parkba sétálni és ott mindent elmondanék róla? -kérdezte.
-Rendben. Akkor én felöltözök. -álltam volna fel ha a takaróba nem lett volna betekeredve a lábam. Harry gyors reflexének köszönhetően nem adtam csókot a padlónak. -Köszönöm. -mosolyogtam rá.
-Légy óvatos. -engedett el és lehelt csókot a számra.
-Igyekszem apuci. -nevettem. Kiválasztottam a ruhámat majd megcéloztam a fürdőt. Gyorsan felkapkodtam magamra a mackó nadrágot ami szűkített fazonú volt, és egy meleg, kötött felsőt. Egyáltalán nem akartam kiöltözni hiszen csak egy sétára megyünk. Szeretnék kényelmes ruhában is lenni. Sminknek csak egy kis szempillaspirált tettem fel és mentem is ki a fürdőből. Harry épp a szekrény előtt állt és felsőt nézett magának. Felső testét semmi nem takarta így rálátást nyerhettem kidolgozott izmaira és tetoválásaira.
-Ha így nézel még szégyenlős leszek. -fordult felém. Zavartan néztem a mamuszom és éreztem hogy arcom lángban ég. -Csak viccelek. -jött hozzám és állam alá nyúlt majd felemelte és megcsókolt. -Kész vagy? -kérdezte.
-Már 18 éve. -nevettem mire ő is felnevetett. Jó volt hallani hogy nevet.
-Jut eszembe, mikor akarod kibontani az ajándékaidat? -fogta meg a csípőm és ringatni kezdte jobbra-balra, és közben én nyakán fontam össze kezeim.
-Majd ha hazajöttünk kibontom. Úgysem mennek sehova. -nevettem mikor ráléptem a lábára. -bocsánat.
-Nem baj.  Na de menjünk. -engedett el és felvette az előbb kiválasztott kék felsőt. Zsebre tettük a telefonokat majd mentünk le az előszobába felvenni a kabátot és a csizmát.Nem tudom hol voltak a többiek mivel ma még csak futólag láttuk Niall-t is.
Kéz a kézben sétáltunk a parkban. Kicsit hideg volt de ez a novemberi hónappal jár. A parkban voltak szerelmes párok akik élvezték egymás társaságát pont úgy mint mi. Voltak akik csak sportolni akartak, futni, focizni. Még családok is voltak akik kisgyerekeikkel jöttek el és vidáman játszottak velük, vagy akár a babakocsiban fekvő vagy ülő csöppséggel és szerelmükkel sétáltak. Bár voltak akik barátokkal jöttek és képeket csináltak vagy ép jót beszélgettek az egyik padon ülve. De láttam még olyan személyeket akik kutyájukat hozták ki azzal a céllal, hogy házi kedvencük levezeti fölösleges energiáját. Harry-re néztem, valamin mélyen gondolkozott, látszott rajta. Leültünk az egyik padra egymással szembe.
-Elmondod? -kérdeztem. -Nem akarok tolakodó lenni csak szeretném tudni hogy mi nyomaszt ennyire. Mármint tudom hogy az álom de...-mentegetőztem, nem tudtam befejezni a mondani valóm mivel Harry közbevágott.
-Nem vagy tolakodó, csak gondolom aggódsz hogy miért vagyok ilyen igaz? -kérdezte kézfejemet simogatva. Aprót bólintottam mire elmosolyodott. -Nem is tudom  mikor volt ilyen félénk barátnőm. -nevetett és én vele együtt nevettem.
-Ki az a Skyler? -tettem el a számomra egyik fontos kérdést. Harry felsóhajtott majd belekezdett  mondanivalójába.
-Tudod úgy körülbelül 1 éve történt minden. Ki akartam kapcsolódni ezért elmentem az egy klubba, ittam beszélgettem, ittam. Na szóval a vége az lett hogy szinte a sárgaföldig leittam magam, majd úgy döntöttem hogy hazamegyek. Páran próbáltak lebeszélni róla hogy kocsiba üljek de nem sikerült nekik. A pia háta miatt gyorsan mentem. Mivel este volt alig lehetett ellátni az utca másik felére. Az egyik kanyarban mikor befordultam egy úgy körülbelül 12-13 éves lány akart átszaladni az úton. Későn fékeztem le és sajnos már ő sem tudott elugrani a kocsi elől. Elütöttem...-csuklott el a hangja s szemeiben könnyek gyűltek majd lefolytak az arcán. Lesokkolva hallgattam amit mond és nem bírtam elhinni. -Az alkohol hatása egy szempillantás alatt tűnt el. Kiszálltam és azonnal tárcsáztam a mentőket. A kislány még eszméleténél volt, barna szeme volt és szép hosszú vörös haja. Annyira gyönyörű volt. Annyit mondott nekem mielőtt megérkeztek volna a mentők hogy "Segíts". Megérkeztek a mentők beszállították a kórházba.  A kórházba 2 órát küzdöttek az életéért, azalatt a két óra alatt megérkeztek a szülei. Az orvos  kijött majd közölte hogy nem lehetett megmenteni. Ott és akkor azt kívántam bárcsak vissza forgathatnám az időt. Szörnyű volt. A család mondta hogy Skyler egy vissza húzódó kislány volt. Beszélgettünk. Több mint fél évig fizettem mindent helyettük így próbáltam kárpótolni őket bár tudtam hogy így nem tudom őt pótolni. Majd a szülők elköltöztek csak azért hogy ne költsek rájuk többet. Azóta nem hallottam róluk, bár a kislány, vagyis Skyler párszor megjelenik álmomban bár csak a halála után úgy fél évig azóta nem, vagyis a mai napig. A szülők nem mondták hová temetik így sajnos még a sírjához sem tudok elmenni. Semmit nem tudok tenni. -ért története végére. Az én szememből is folytak a könnyek pont úgy ahogy az övéből.nem szóltam semmit csak megöleltem.
-Elnézést! -hallottunk meg egy kislány hangját. Mind a ketten a hang irányába fordultunk szemünket törölve. -Kaphatnék egy aláírást? -nyújtott Harry felé egy fehér plüssmackót.
-Persze. -mondta és aláfirkantotta a macit.
-Baj van Harry? -kérdezte a kislány mikor vissza kapta a macit. Most vettem észre hogy milyen szép szemei vannak, zöldes barna, nagyon szép.
-Nincs semmi baj tündérke. -ölelte meg mire ez a tette a kislányt teljesen lesokkolta majd ő is szorosan fonta Harry köré karjait. Miután a kislány elment beszélgettünk mér Hazz-al a történtekről. Valamilyen szinten látszódott rajta hogy megkönnyebbült és ennek örültem.

Remélem tetszett!!  

Komizzatok vagy hagyjatok magatok után valami jelet! KÉRLEK!!!

32. Rész "Mit kívántál?"

Hirtelen ültem fel az ágyon az éjszaka közepén, mikor úgy éreztem hogy éhen halok. Óvatosan kapcsoltam fel a kis éjjeli lápát, majd beledugtam a lábam a mamuszomba és lassan ki csoszogtam a szobából. Le érve a konyhába kinyitottam a hűtőt, és ki vettem belőle a májkrémet. Elővettem egy kést miután letettem a pultra a májkrémet és egy szelet kenyérre komótosan kenni kezdtem. A szemem sarkából láttam valamit elrohanni mire ijedten néztem oda, de nem volt ott semmi. Megrázta a fejem. Biztos csak az álmosság teszi.-nyugtattam magam. Még egyszer oda néztem majd egy kis szürke egér szaladt felém. Megijedve sikítottam fel, kiesett a kés a kezemből én pedig a pultra menekültem. A kis egér megijedve szaladgált körbe-körbe előttem én pedig úgy sikítottam. Mikor a lépcső felől lábdobogásokat lehetett hallani a kisegér eliszkolt. Ijedten néztem a hűlt helyére. Mind az öt fiú beszaladt a konyhába, és muszáj megjegyeznem hogy volt rajtuk boxer! Kérdőn néztek rám majd a földön heverő késre.
-Mi történt? -siettet hozzám Harry majd leemelt a pultról.
-Szólhattatok volna hogy rajtam kívül van más vendégetek is! -mondtam Harry ölébe simulva már a saját lábamon állva.
-Nincs is más vendégünk! -szólalt meg Lou fejét rázva, majd ásított egyet.
-De van! Méghozzá egy egér, Louis! -néztem rá komolyan majd végig a többieken.
-Egy egér? Ez remek! Ezek szerint kell venni egy egérfogót vagy valamit amivel el tudjuk kapni. -mondta Liam és a szemét dörzsölte.
-Elhozhatom Dusty-t ha gondoljátok. -mondta Harry fejemre téve állát.
-Ha anyukád engedi akkor hozhatnád! Jobb mint az egérfogó mert ha belelépünk nem lenne valami kellemes. -rázta fejét Niall.
-Oké holnap... ömm vagyis ma -nézett az órára.-beszélek vele. -megfordultam Harry karjai között így szembe találtam magam zöld szemeivel. -Te miért voltál itt?
-Éhes vagyok. -vontam vállat lebiggyesztett ajakkal.
-Mintha Niall-t hallanám. -mosolygott és ezzel együtt jelentek meg a nevető ráncok a szeme körül, és az édes gödrök az arcán. -csinálok enni neked.-engedett el és lépett a pulthoz. Mikor mentek el a többiek? Észre sem vettem. Harry egy szelet kenyérrel ami meg volt kenve az általam választottal lépet vissza hozzám. Egy perc alatt eltüntettem a kenyeret majd egy pohár tejjel leöblítettem. Jóllakottan baktattunk fel ketten a szobába majd bevetődtünk az ágyba, s egymás karjába újra elaludtunk.

2013.11.18.

Az ágyból 10 órakor keltem ki, egyedül. Harry nem volt mellettem, helyette egy cetli várt. Kíváncsian nyitottam ki és kezdtem olvasni.

 "Jó reggelt Szerelmem!
Sajnálom hogy nem vagyok most
melletted de közbe jött valami.
Nemsokára otthon leszek!
Annyit kérek hogy délre öltözz fel
bűbájosan és készülj mert megyünk 
el valahova. Azt hogy hova majd 
megtudod. 

Ui.: Legyél csini! Bár te mindig az
vagy. 
                          Szeretlek! H. <3"

Megmosolyogtatott az a szó hogy bűbájos, és elpirultam az utóiraton. A végén a kissé bénácska szívecske is megmosolyogtatott. Össze hajtottam a kis cetlit majd eltettem a bőröndöm egyik rejtett zugába, ahova a többit is tettem eddig. Na akkor mennyi időm van elkészülni? Néztem az órára ami 10:15-öt mutatott. Remek akkor van egy és háromnegyed órám. Na hajrá Sara. Csaptam össze kezem majd felkapva egy melegítőt szaladtam haza.

-Szia kislányom. Hogy hogy már itthon vagy? Össze veszettek? -kérdezte anya mikor otthon beállítottam a konyhába.
-Szia.- nyomtam puszit az arcára.- Csak ruciért jöttem. Megyek máris vissza. Valahova elakar vinni. -mondtam már a lépcsőről és felszaladtam rajta, s mentem is a szobámba. Egy utazó táskába dobáltam bele miden olyan ruhát aminek a színe vagy a fazonja tetszett. Mikor a táska megtelt elő kaptam az ékszeres dobozkám és azt is belegyömöszöltem majd vállamra akasztva mentem le a lépcsőn.
-Anya hol  van David? -kéredztem anyutól az ajtóban állva miközben húztam fel a csizmám.
-El ment a fi... vagyis elment edzeni. -mondta anyu majd berontott a konyhába. Na jó ez kicsit furi volt. Na de mindegy. Hagytam rá.
-Oké. Szia! -ordítottam majd becsaptam magam mögött az ajtót és indultam szinte már futó lépésben a fiúk házához.
  Harry szobájában ledobtam a vállamról a táskát majd megmozgattam elgémberedett vállam. Legközelebb biciklivel megyek! Ránéztem az órára ami háromnegyed tizenegyet mutatott. Na most aztán csipkedhetem magam! Megfogtam a táskát és az ágyra borítottam a tartalmát. Kezembe vettem az egyik lila ruhám, magamhoz illesztettem, megnéztem a tükörben is hogy milyen is lenne. Nem, ez nem jó. Ráztam a fejem és ledobtam a fotelra. Felvettem egy feketét és az is ugyan úgy kötött ki. Hisz Harry nem temetésre visz akkor meg minek a fekete? A következő ruha ami a kezembe akadt eléggé jónak találtam így fel is vettem. Kicsit még nézegettem magam a tükörbe majd mentem sminkelni, sminkelés után már csak a megfelelő cipőt kerestem. Miután az is meglett eljött a fél tizenkettő. Kinéztem az ablakon és rájöttem hogy fel kell vennem egy harisnyát. Nagy nehezen magamra küszködtem, megigazítottam magamon a ruhát és nekiálltam a hajam elkészítéséhez. Begöndörítettem, később előkerestem a  fehér szövetkabátomat amit tegnap elhoztam.
Kezemben a kabátommal és a telefonommal mentem le a lépcsőn a nappaliba, közben pedig azért imádkoztam hogy ne találkozzak a mi kis vendégünkkel.
Mikor el akartam helyezkedni a kanapén rá jöttem hogy nem vettem fel ékszert. Felmentem a szobába  elővettem egy kis köves fülbevalót.
-Sara itt vagy?! -hallottam Harry édes, mély hangját a földszintről.
-Megyek! -szóltam és már indultam is. A lépcső tetejénél megláttam Harry-t hogy a lépcső aljánál vár. Amint meglátott szemei felcsillantak. Ő is ki volt csípve. Vagyis ha a fehér pólót és egy zakót valamint szűk új fekete fari nadrág mondható annak. Nekem igenis mondható annak, hiszen elképesztően nézett ki! Lassan mentem le a lépcsőn hogy tovább tudjam őt csodálni. Ajkait mosolyra húzta és kinyújtotta felém a kezét. Elfogadva léptem le az utolsó lépcsőfokról is, egy hirtelen mégis magabiztos mozdulattal, rántott mellkasához és csókolt meg amit én persze egyből viszonoztam.
-Meseszép vagy! -mondta miután elváltak ajkaink, a homlokunkat egymáséhoz döntötte.
-Te pedig eszméletlenül helyes. -csúszott ki a számon amit nem is bántam, hisz igaz volt!
-Mehetünk? -kérdezte és össze kulcsolta a kezünket.
-Igen, miután felvettem a kabátomat.-bólintottam és a kanapéhoz mentem ahol a kabátom volt. Gyorsan belebújtam a mosópor és öblítő illatú anyagba majd a már az ajtóban várakozó Harry-hez mentem. -Mehetünk. -pusziltam meg. Kimentünk az ajtón, Harry bezárta, és siettünk a kocsihoz. Bepattanva a járműbe szerelmem beindította és indultunk is.
-Harry, hová megyünk? -kérdeztem egy kis idő múlva.
-Komolyan nem tudod milyen nap van? -kérdezte, fél szemmel rám sandítva.
-Nem. -nyomatosítottam egy fejrázással a válaszom.  Harry megállt az egyik piros lámpánál és teljes felső testével felém fordult.Két keze közé fogta az arcom majd megszólalt.
-Boldog születésnapot Édesem! -és megcsókolt. A szívem hatalmasat ugrott azért hogy tudta azt hogy ma van a születésnapom mikor még én is elfelejtettem. Mikor észbe kaptam vissza csókoltam mire egy sóhaj szakadt fel belőle, egy jól eső sóhaj. Ezt az idilli pillanatot egy kocsi hangos dudaszója szakította meg. Elváltunk egymás ajkától majd Harry elindította a kocsit mivel a lámpa már zöld volt. Vigyorogtam  mint egy elmekóros hogy ilyen figyelmes barátom van mint Ő. 
-Köszönöm! -mosolyogtam rá. Felém villantott egy gyönyörű mosolyt majd tovább koncentrált a vezetésre. Figyeltem a kissé szétnyílt ajkait és szinte sóvárogtam érte.
-Ha tovább bámulsz, vagy bekarambolozok, vagy leállok és bekötöm a szemed. -nevetett jó ízűen mire szégyenlősen szegeztem pillantásom az aszfaltra.
Körülbelül tíz perc múlva egy hatalmas szórakozó helynél álltunk meg ahol csak néhány kocsi állt. Harry kiszállt majd gyorsan megkerülve a kocsit segített kiszállni.
-Remélem nem fogsz így fázni. -mondtam miközben belé karoltam és megindultunk befelé. Mikor az ajtó kinyílt semmit nem lehetett látni és hallani. Harry-re néztem aki csak engem nézett.
-Nincs itt semmi Harry. Minek jöttünk ide? -kérdeztem majd újra belenéztem a vak sötétségbe. Hallottam egy kattanást s feloltódott a villany előttem pedig több mint egy tucat embert láttam. A szemeim elnyíltak és csak néztem rájuk. Ott volt anya, David, a fiúk, rokonok, és még megannyi ismerős arc.
-Boldog 18. születésnapot Sara! -mondták egyszerre én pedig a könnyeimmel küszködtem.Ezt értem tették? Komolyan? De mikor szervezték? Istenem mennyi időt és energiát fektethettek ebbe bele.
-Köszönöm! -vetődtem karjai közé és úgy húztam magamhoz mintha az életem függene tőle. -Köszönöm.
-Megérdemled Édesem.- nyomott csókot ajkaimra, kézen ragadott és közelebb vitt az ember hadhoz.
Mindenki egyesévvel köszöntött fel és adta a kezembe a tőle szánt ajándékot. A legnagyobb ajándék talán a Louis és El-é volt. Egy hatalmas kék csomag volt piros masnival átkötve. Harry és anya javaslatára miszerint "túl sok időt venne igénybe ez a sok ajándék kicsomagolása" ezért majd otthon bontogatnom ki őket, így a srácok kihurcolták a kocsihoz. A Dj pultnál egy számomra ismeretlen embert állt és zenéket adott le amik nagyon jók voltak. Beszélgettünk, táncoltunk, nevettünk, hülyéskedtünk, ittunk -persze én csak kólát vagy koktélt mivel sem Harry, sem David nem engedte, és még nem is említettem anyát- ettünk. A zene egyszer csak elhallgatott és Harry mély hangja vette át.
-Figyelem emberek! Megérkezett a szerelmem tortája! - a jobb oldalra mutatott ahol és hatalmas tortát toltak be. Mikor a torta előttem megállt, elcsodálkozva, tátott szájjal mértem fel. A lila és a fehér valamint a bézs szín össze hangolása volt. A torta négy emeletes volt. Marcipánból voltak rajta képek rólam, kis baba képem majd azt követte a totyogó képem,  óvodás kép, kis iskolás, aztán ballagási kép, majd egy szinte ma készült képem amin mindenki rajta van. Anya, David, Bella, Harry, Louis, Liam, Niall, Zayn, Danielle, Eleanor, Pezz, és én. Ez a kép volt a legfelső tortán. Mondanom sem kell hogy a szememet egyből elöntötték a könnyek.
-Remélem tetszik hugi. -hallottam meg bátyám hangját mire villám sebességgel bújtam karjai közé, és nem érdekelt hogy össze maszatolom az ingét.
-Egyszerűn nem találok rá szavakat.-húzódtam el és néztem végig a szeretteimen. -Köszönöm! Ez...ez csodálatos. Ez életem legszebb napja. -próbáltam megköszönni de úgy éreztem egyszerűen nem tudom átadni milyen mennyiségű örömöt érzek. Madarat lehetett volna fogatni velem.
-Sara! -hallottam ismét Hazz hangját a mikrofonból. -Van egy dal amit még senki nem hallott és szeretném ha meghallgatnátok! -mosolygott rám pimaszul, betett a DJ egy CD-t és elindult a dal. Szinte az elejétől fogva felismertem a szöveget! De mégis honnan szerezte meg? Jaj kit is érdekel, hisz eszméletlen! Az elején letaglózva néztem, majd észbe kaptam boldogan táncoltam Bella-val. Mikor vége lett Harry sietősen hozzám jött.
-Haragszol? -ölelt át, majd az egyik zene ütemére ringatóztunk, hiába volt a szám pörgős.
-Hogy haragudhatnék?
-Hát hogy belenéztem a vázlatfüzetedbe és még ki is írtam ezt a dalt. -nézett mélyen a szemembe, szinte azt éreztem hogy ellát a vesémig, vagy már azt is lássa hogy mit reggeliztem, bár nem hiszem hogy a müzli felismerhető lenne a hasamban, vagy mégis? Na jó hogy jutottam én el idáig? Jézusom!
-Nem, nem haragszom. -ráztam a fejem mosolyogva az előbb gondoltak miatt. De most komolyan a szemétől hogy juthattam el odáig hogy a hasamba mi van? Túl nagy a fantáziám. -szögeztem le magamban.- Milyen címet adtál neki? Hisz én nem adtam neki semmilyen címet.
-Igen adtam neki címet. -bólogatott mosolyogva.
-És el is árulod mi lett az? -nevettem fel.
-Strong. -mondta majd megcsókolt.
-Figyelem emberek habparty  kint a hátsó udvaron! -Louis kiáltására váltunk szét majd néztük ahogy a tömeg fele kivonul. -Gyere hercegnő! -kapott fel Lou majd kirohant a hátsó udvarra. -Habparty!!! -üvöltötte és bele vetett minket a habba. Nevetve álltam fel és töröltem le az arcomról a habot.
-Wáá! -hallottam majd egy "habszörny" újra elnyelt engem a habokba. Mikor újra láttam szembe találtam magam a röhögő bátyámmal.
-Na megállj! -ugrottam rá és csikizni kezdtem, de egy baj volt, hogy neki volt erősítése, méghozzá öt. Hatan csikiztek, én pedig majd' megfulladtam a nevetéstől.
-Gyerekek! Gyerekek! Elég lesz! -szólt anya hangja mire véget ért a "kínzásom" és mind a hatan  nevetve vagy mosolyogva mentünk be az épületbe, persze mindenki habos volt. Nekem a hajam teljesen szétment a ruhám nedves lett de nem bántam. Még jó  hogy a hátsó udvar le volt fedve és nem volt hideg! Harry-vel a bárpultnál ülve beszélgettünk miközben én a üdítőmet fogyasztottam ő pedig egy sárgás színű koktélt ami alkohol mentes volt mivel az előbb bele ittam kíváncsiságból. Hazza egy szempillantás alatt fel pattant majd engem is magával húzva mentünk a DJ pulthoz majd elemelt egy mikrofont és beleszólt.
-Az ünnepelt most vágja fel a tortát, szóval mindenki fogjon egy tányért! -és már mentünk is a tortához amin égett a 18 gyertya. Kívántam majd egy erőteljes fújással eloltottam mindet.
-Mit kívántál? -suttogta a fülembe Harry mire elmosolyogtam.
-Hidd el meg fogod tudni ha eljön az ideje. -mondtam sejtelmesen, mire kaptam egy csókot.

Nos itt lenne az új rész!    Írjátok le a véleményeteket róla!     Nem tudom hogy tudok-e hozni Karácsonyig új rész szóval most mondom el a kis szövegem.

Merry Christmas!

Boldog Karácsonyt és Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok nektek és családtagjaitoknak!

"A karácsony a szeretett ünnepe."

 

"A legjobb karácsonyi ajándék a szívből szóló szeretett!"

Közérdekű!

Sziasztok! 

1.
Kérdezzetek ask-on bármiről (Blogról, rólam, bármiről) Oldalt is megtaláljátok de linkelem ide! :) Minden nap fellépek szóval biztos hogy észreveszem ha írsz! ;) http://ask.fm/Cappy1997

2.
A blog twitter-jén nem szoktam fent lenni de a sajátomon minden nap fent vagyok szóval azt is linkelem!  Bekövethetsz mert kivétel nélkül vissza követek! Írhatsz mert vissza írok! Kérdezhetsz itt is bármiről vagy kérhetsz bármit :) https://twitter.com/KissPiroska2

3.
A rész már negyedben kész van mivel most betegen vagyok itthon szóval van időm írni! A rész nemsokára fent lesz és kérek minden kedves olvasómat hogy írjanak legalább egy rövid kis komit hogy tudjam jó úton haladok-e?! :) (Persze nagyon szépen köszönöm Cher Jensen-nek a komikat amik hihetetlenül jól esnek! :) Thank you! ) Na és persze minden olvasómnak köszönöm hogy olvassák a blogom! :))

Nos ennyi lenne köszi ha elolvastad! Élj a lehetőségekkel! :))  

31. Rész "Csak mi és a jókedvünk."

*Harry szemszöge*

Még idejében kapcsoltam így gyengéden eltoltam magamtól és mélyen kékes zöld szemébe néztem.
-Ennek máskor van itt az ideje. -suttogtam. Arcára piros pír kötözött és lesütötte szemit. El szégyellte magát, miattam. -Sara -nyúltam álla alá jelezve hogy nézzen rám. Rám nézett. Arca még mindig piros volt, ami megmosolyogtatott. -Ezért ne szégyelld el magad, oké? -mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott egyet majd puszit nyomot a számra majd fentebb kúszott az ágyon. Mellé másztam, bal kezemmel támaszkodtam, a másikkal pedig oldalát simogattam. Nem is emlékszek mikor csináltam ezt bármelyik barátnőmmel. Velük sosem voltak ilyen pillanatok. Ilyen nyugodt és megnyugtató, mikor nem a szexre gondoltam, vagy ők. Ők midig csak azt akarták, vagy csak hogy vegyek nekik valamit. Vagy ha volt is ilyen nyugodt pillanat akkor is vagy magazinokat olvastak vagy nyomkodták a telefonjukat. De ő más. Ő itt fekszik nyugodtan és nem nyomkodja a telefonját nem olvas magazint, itt fekszik mellettem és engem fürkész idéző kékes zöld szemeivel. Nem tesz az arcára egy kiló vakolatot mégis gyönyörű. Nem hord olyan ruhákat amik mindenét mutatják, mégis olyan csábítóan nézz ki. Úgy érzem vele teljes vagyok és megvan mindenem. Mikor őt nem ismertem úgy érzetem hiányzik valami az életemből. Hiába volt tengernyi pénzem mégis hiányoltam valami vagy valakit. Hiába próbáltam megtalálni a barátnőimben ami hiányzott nem találtam. De már megtaláltam amit kerestem nem és most már tudom mi hiányzott az eddigi életemből és az nem a szex, nem a barátok, nem a hírnév, nem a ház, kocsi, ruhák, sőt nem is a zene. Amit kerestem az a feltétlen szeretett amit ő add meg nekem minden egyes szavával, csókjával, érintésével, puszijával, mozdulatával, az egész jelleme szeretettem sugall felém és ezért érzem magam teljesnek.
-Ne nézz így! -nevetett fel édes hangon.
-Hogy? -húzogattam  szemöldököm.
-Ilyen...ilyen ömm szerelmesen. -nevetett, hangja édesen csenget a fülemben, dallam volt számomra.
-Ha egyszer fülig az vagyok valakibe. -böktem  meg orrát, mire újra felkacagott. Hogy lehet valaki ilyen édes mikor nevet?
-Na és kibe vagy fülig szerelmes?
-A neve Lea és gyönyörű lány, vicces, kedves, lehet beszélgetni vele bármiről. -áradoztam.
-Hmm szerencsés lány lehet az a Lea. -bújt közelebb hozzám.
-Inkább én vagyok szerencsés hogy rá találtam. -feküdtem a hátamra és mellkasomra húztam.
-Szeretlek.-suttogta. Erre az egyetlen szóra a szívem dobbant egy akkorát hogy szerintem ő is érezte. Szorosan fontam köré karjaim és nem akartam elengedni soha.
-Szerinted mit csinálhatnak a többiek? -nézett fel rám negyed óra múlva.
-Nem tudom. -motyogtam álmosan mivel szinte elaludtam de nem az unalomtól hanem mert sok volt egy kicsit számomra ez a nap.
-Megnézem őket! -állt fel, majd felém fordult. -Jössz?  -kérdezett.
-Inkább maradnék ha nem baj. -néztem rá. Elmosolyodott majd lehajolt és megcsókolt.
-Nem baj, maradj csak. -és kiment a szobából.
 Pár percig forgolódtam az ágyban de nem találtam a helyem. Hirtelen felálltam amit nem kellett volna. Megszédültem és elsötétült minden körülöttem, leültem az ágyra majd mélyeket lélegeztem, majd miután vissza nyertem látásom óvatosan álltam fel. Elővettem a farmeremből a papír lapot amire írtam a Sara vázlatfüzetében talált szöveget. Elővettem egy tollat és egy fűzetett amibe szoktam írni a dalokat, és olvasni kezdtem a szöveget. Kicsit átalakítottam hogy ne fiúról hanem lányról szóljon, majd olvasgattam és felhívtam Paul-t.
-Szia Harry mond mit szeretnél? -szólt bele a telefonba.
-Helló Paul. Azt akartam kérdezni hogy most rá érnél-e? -kérdeztem és reménykedtem az igenleges válaszban.
-Aha, rá érek. Miről lenne szó? -érdeklődött
 Elmondtam neki hogy mit tervezek majd lementem a többiekhez és azt mondtam hogy Paul hívott hogy sürgősen beszélni akar velem, így elmentem otthonról és a megbeszélt helyre mentem.

*Sara szemszöge*

Harry arra hivatkozva hogy Paul sürgősen  beszélni akar vele elment itthonról így csak mi 5-en maradtunk.
A fiúk azt találták ki hogy nézzünk valami horror filmet de én bejelentettem hogy akkor inkább felmegyek, így ezt lefújták és inkább üvegezünk. Abban egyeztünk meg hogy nem fog senki inni sem vetkőzni.
 Már vagy 15 perce játszunk és elég jól elvagyunk. Most Louis pörget. Az üveg pörög, pörög és megállt felém mutatva. Remek!
-Nos Sara felelsz vagy mersz? -húzogatta a szemöldökét.
-Felelek! -vágtam rá magabiztosan.
-Oké! Akkor mond el miét szereted ennyire Harry-t! -vigyorgott.
-Oké! Azért mert megtaláltam benne a másik felem. Kedves, megértő, helyes, vicces...-soroltam volna még de Niall egy mozdulattal számra tette a kezét.
-Fúj!!! Megnyalta a kezeeemm!! -pattant fel és szaladt a mosdóba. Nevetve dőltem hátra és hasamra téve a kezem nevettem. -Ez nem vicces! -próbált mérges lenni de elröhögte magát.
  Még játszottunk két órán át utána felmentem a szobába és bekapcsoltam Harry laptop-ját. Felmentem facebook-ra de nem voltam fent sokáig csak míg beszéltem Bell-el. Majd felmentem twitter-re, ott vissza követtem pár követőm és írtam ki pár sort. Miután ezt is meguntam skype-on David-el kameráztam. Egy óra szinte hiper sebességgel eltelt és Harry is hazatért.
-Már hiányoztál! -csüngtem a nyakán.
-Te is nekem! -csókolt meg.
-Mit csináltatok 4 órán keresztül? -érdeklődtem lefelé menet mert Harry éhes volt.
-Csak beszélgettünk egy-két dologról. -mosolygott rám. Bólintottam majd feltettem egy kis vizet a gáztűzhelyre teának. És elkezdtem sütni a tojást mivel gondoltam jól fog esni neki.
  Miután megvacsoráztunk, felmentünk a szobába és sötétben, az ágyon fekve beszélgettünk. Lassan mind a kettőnket elnyomta az álom.

2013.11.17.

Reggel felfrissülten keltem fel. Megfordultam az ágyban de Harry nem volt mellettem csak egy nagy csokor rózsa.

Felkeltem az ágyból és megkerülve azt felvettem a csokrot, mikor megemeltem egy cetli eset ki belőle. Meg szagoltam a rózsát aminek kellemes illata volt. Egy nagy vázába vizet töltöttem és óvatosan belehelyeztem a rózsa csokrot.
Vissza mentem az ágyhoz és felvettem a cetlit és olvasni kezdtem.

"Jó reggelt életem!
Sajnálom hogy nem vagyok most ott veled de a fiúkkal a stúdióba kellett mennünk. Valószínű hogy csak este jövünk haza. Danielle és El elfog menni hozzád hogy ne unatkozz. Sietünk haza!

Csók H. <3

Miután elolvastam a kis üzenetet szomorú volt mert akkor ma nem találkozok velük, de kicsit örültem is mert nem leszek egyedül.
Kicsit még lustálkodtam majd eldöntöttem hogy felöltözök. Mivel még nem pakoltam ki, a bőröndömhöz sétáltam és kikapva néhány ruhadarabot és fehérnemű, a szobában felöltöttem. A hajamat megfésültem és leengedve hagytam. Unatkoztam így elmentem a bőröndömhöz és kivettem belőle a kis noteszem amibe dalok szövegét írom, erről a noteszről csak is David tudd, sőt még azt is csak ő tudja hogy énekelek is. Elbaktattam Niall szobájába. Remélem nem fog haragudni ha kölcsönveszem. Lenyomtam a kilincset majd be mentem. Nem volt kupi, minden rendben volt így hamar megtaláltam a keresett dolgot, ami nem más volt mint a, gitár. Lekullogtam vele a lépcsőn és el helyezkedtem a kanapén. Ölembe helyeztem a gitárt és a noteszt magam elé tettem. És elkezdtem játszani az akkordokat amik még meg sem voltak írva csak úgy jött magától. Ezt a dalt már régen írtam de sosem akartam neki dallamot adni, de most igen.
Mikor abba hagytam felsóhajtottam és megvoltam elégedve vele.
-Wow!!- hallottam meg két hangot mire ijedten kaptam oda a fejem. azt hiszem lebuktam. Hogy felejthettem el becsukni az ajtót? -Ez melyik dal? Ki énekli? Ez annyira jó! -ült mellém El.
-Mennyit hallottatok belőle? -néztem rájuk.
-Mindet.-válaszolt Dani.
-Ohh.
-Ohh? Mi az hogy ohh, nincs semmi ohh! Na mond már el hogy ki énekli egyből letöltöm! -kapta elő telefonját az izgatott lány.
-Öhm.. hát..izé. -sütöttem le szemeim.-én...-suttogtam de a két lány így is tisztán hallota szerintem mivel mind a ketten felsikítottak, és még közelebb ültek hozzám a kanapén.
-Mi a címe? Vagy van cím? Ki hallotta már? -bombázott kérdéseivel Danielle.
-A címe Beautiful. És rajtotok és David-en kívül senki. -mondtam halkan.
-Gyönyörű! Annyira jó! És te ezt szégyenled? -nézett rám Dani tágra nyílt szemekkel.
-Nem csak...csak.
-Csak szégyenled mert hülye vagy hogy elmond milyen csodálatos hangod van! -mondta Eleanor
-Csak nem szeretem ha másik is hallják mert ha hibázok akkor meghallják és...
-És nem szólnak semmit mert minden ember hibázhat!-mondta El bólogatva.
-Mindegy. -sóhajtottam.
-Na jó akkor csináljunk valamit!-mondta Danielle és már mentünk is fel a szobába.
  Az egész nap- vagyis ami maradt a napból.- végig nevettük, beszéltük, és még sorolhatnám mit csináltunk. Este eldöntöttük hogy mi bizony ki megyünk futni. A lányok mondták hogy nekik van itt ruha így ők elmentek átöltözni és én is. Fel vettem egy hosszú melegítő nadrágot és a trikót amire rá vettem a melegítő felsőt. Felvettem egy futó cipőt és mentem is le a nappaliba mivel már ők ott voltak.
-Na akkor mehetünk? -kérdezték egyszerre. Komolyan néha olyanok mint a srácok.
-Aha. -ezzel a végszóval nyitottuk ki az ajtót. A hideg szél és a hideg levegő rögtön meg csapot minket. Gyorsan bekulcsoltuk az ajtót majd elindultunk. 10 perc múlva már vissza felé tartottunk, mivel nem gondoltuk hogy ennyire hideg lesz. Gyorsan kinyitottuk az ajtót és bementünk a jó melegbe. Sóhajtva mentünk fel az emeletre és öltöztünk újra vissza.
  A konyhában úgy döntöttünk ha már nem mehetünk ki akkor csinálunk vacsorára pizzát. A lisztet egymásra dobáltuk, de nagy nehezen, készlet a fincsi házi pizzánk. Az bejárati ajtó kicsapódott majd az 5 jómadár dideregve jött be rajta.
-Sziasztok! -köszöntünk hárman egyszerre a konyha ajtóban állva.
-Sziasztok! -jöttek oda hozzánk, mindenkit megöleltek és megcsókoltak-na persze csak azt aki a barátnője- majd bementünk a konyhába -Ti tudtátok hogy kint olyan mint ha egy mirelit csirke lennél? -szólalt meg Louis mire mindenki nevetni kezdett.
-Igen tudtuk, mivel mi futni akartunk, de 10 perc múlva hazajöttünk mert fáztunk! -nevettünk.
-Sara, elmondanád miért lisztes a hajad? -emelte fel Harry az egyik tincsem ami fehér volt a liszttől. A lányokkal össze néztünk és nevetni kezdtünk, mire a fiúk is csatlakoztak.
  Az este további része hihetetlenül telt el, a hangulat fergeteges volt, és nem kellet hozzá se pia, se zene, se buli, csak mi és a jókedvünk.

 Kérdés.: Milyenek találod az "új" blog külsőt?

Kérdés 2.: Na milyen az új rész?

30. Rész "Gyere ide szörnyecském..."

Heló! Itt van egy újabb rész remélem tetszik!

Bal oldalt pedig tessék szavazni az új külsőről!  ;)

*Harry szemszöge*

Sara oldalán lévő horzsolás kíváncsivá és egyben idegessé tett, kíváncsi volt hogy ki tette és hogyan, mérges voltam mert fájt neki. Mikor elmondta hogy ki tette az agyat szinte elborította a düh, a mérhetetlen düh. Becsatoltam az övét majd az enyémet és rátapostam a gázra, a kocsi fájdalmasan zúgott fel majd indult el gyorsan. Nem figyeltem semmire csak minél hamarabb akartam beverni a képét annak a seggfejnek.
-Harry!!-sikított fel mellettem Sara. Mikor észbe kaptam egy hatalmas kő felé mentem, a kormányt hirtelen elrántottam így a kocsi fara kifordult. Végül sikeresen behajtottam egy nagy bozótba. Be vallom nagyon megijedtem, majd hirtelen felvillant bennem az hogy Sara is mellettem van. A fejem felé kaptam arcát kezével takarta és sírt, szinte zokogott, vállai rángatóztak ahogy szaggatottan vette a levegőt.
-Sara, kicsim jól vagy? -csatoltam ki az övem egy mozdulattal, majd megfogtam két kezét és lefejtettem az arcáról. Remegett az egész teste, úgy mint az enyém. -Bocsáss meg, sajnálom.-suttogtam majd szorosan magamhoz öleltem a remegő lányt, karjaimban csak még jobban sírt. A hátát simogattam és fejét pusziltam meg, így próbáltam lenyugtatni. -Olyan bunkó vagyok. Majdnem bajod eset. Istenem de megérdemelnék most egy jó maflást. Nyugodj meg kérlek, Sara.-ahogy felemelte a fejét és rám nézet a kéken csillogó kisírt szemeit az én szemembe is könnyek gyűltek. Miattam sír. Miattam lett majdnem balesete. Mit tettem? Ennyire hogy lehettem hülye. Hogy vehette el így a figyelmem a düh? Istenem hogy lehettem ilyen figyelmetlen? -Sajnálom...-kezdett folyni le az első könnycsepp az arcomon majd követte őt a társai is. Igen férfi létemre sírok bevallom mert életem szerelméről van szó. Megrázta a fejét újra mellkasomba fúrta arcát. Szorosan ölelt át és szipogott. Remegése alább hagyott de én még mindig könnyeztem. Felnézet és egyetlen ujjával letörölte az arcomon épp legördülni készülő könnycseppet.
-Ne sírj, kérlek.- suttogott, kicsit nyújtózkodva nyomot puszit az arcomra.
-Sajná..-nem hagyta hogy befejezzem, mutató ujját számra tette így csendre bírt.
-Csak mérges voltál. Nem történt baj, szerencsére. De kérlek menjünk haza, fáradt vagyok. -kérlelt majd elnyomott egy ásítást. Bólintottam. Elhelyezkedett bekötötte magát, miután én is bekötöttem magam lassan kitolattam a bozótosból óvatosan.
   Az úton Sara elaludt így próbáltam minél zökkenőmentesen közlekedni, de szinte minden egyes kanyarnál vagy mikor a kocsi  megrázkódott, ő felriadt és megbizonyosodva arról hogy nem történt semmi nézelődött ki az ablakon.
  A házukhoz érve el vettem a táskáját a hátsó ülésről, kiszálltam és kinyitottam a kocsiajtót neki. Csendesen kiszállt majd átölelt és megcsókolt. Bágyadt volt látni lehetett rajta. Lassan elváltunk, becsaptam a kocsiajtót lezártam a kocsit, és megindultunk kéz a kézben a bejárati ajtóhoz. Előhalászta a kulcsát majd a zárba téve elfordította és kinyitotta az ajtót. Beérve levettük a cipőinket és a kabátot.
-Sziasztok! Hol voltatok eddig? David vagy 5 perce ment át a fiúkhoz megnézni hogy ott vagy-e! -értünk be nappaliba ahol az anyja ült a kanapén.
-Szia! Harry elvitt egy kicsit kocsikázni, nem voltunk messze. David miért nem hívott fel? -állt meg az anyja előtt Sara de kezünk még mindig össze kulcsolva volt amit Bekky csak mosolyogva nézett. Aranyos.
-Azért kislányom mert ki van kapcsolva a telefonod! -Sara előkapta a telefonját és megbizonyosodott róla hogy bizony igaza van Bekky-nek.
-Ohh... Bocsi. -engedte el a kezem, anyjához ment és puszit nyomot az arcára. Én mindezt mosolyogva néztem. -Most megyünk, a szobámba leszünk! Szia! -ragadott meg és belém karolva húzott kicsit, így mentünk fel az emeletre, pontosabban a szobájába. Beérve adott egy csókot majd elvette a táskáját tőlem amit én egész idő alatt a kezemben vagyis jobban mondva a vállamon tartottam, ledobta az íróasztala mellé majd szekrénye elé állt és pár perc nézelődés után ruhadarabokat dobált az ágyára ahol én foglaltam helyet.

-Nem lesz ez túl színes? -kérdeztem rá nevetve. Megrázta a fejét vetve. Felkapta a ruhákat és beszaladt a fürdőbe. Pár perc múlva átöltözve, smink nélkül, kócos kontyba fogott hajjal jött vissza. Végig néztem rajta majd elkapott a nevetés. -Gye-gyere ide szö-szörnyecském. -mondtam nevetve, húztam az ölembe.
-Hát nem vagyok cuki szörnyecske? -lóbálta meg lábait.
-A legszebb vagy! Bármilyen szörnyecske vagy hercegnőcske vagy!-pusziltam meg nyakát, mire felkuncogott.
-Köszönöm. -ásított. Hátra dőltem az ágyban és lefektettem magam mellé.
-Így ni. -takartam be.
-Ez így annyira jó csak tudod én nem szoktam mamuszban aludni.-rúgta le  a takaró alatt a mamusz majd valahogy le is eset az ágy mellé. -Maradsz? Kérlek. -pislogott laposakat.
-Maradok. -pusziltam meg.
  Sara pár perc múlva már halkan szuszogott. Hajszálait rendezgetve próbáltam feltalálni magam, egy kósza gondolattól vezérelve, óvatosan kiszálltam az ágyból, és az íróasztala felé mentem. Leültem a székbe kihúztam a fiókját majd kivettem egy vaskos rajzmappát, és egy vázlatfüzetet. A rajzmappát kinyitva szebbnél szebb rajzokat találtam, mindre rá volt írva azt hogy mikor készült -vagyis a különböző dátumok a lap sarkában erre utalt- és a neve. Voltak a rajzok között anime figurák rajza, rózsa és még különböző virágok, sztárok -köztük mi is-, állatok, különböző minták.  A vázlatfüzetet hajtogatva  különböző cím szavak és dátumok voltak írva, rendszerezve volt.  2010. 12. hónaptól kezdődött, pont mikor kiestünk az X-faktorból. Ahogy lapozgattam a szemem megakadt egy rajzon. Más volt mint a többi, olyan élethű. Mintha fénykép lett volna, de mikor hozzá értem akkor a grafitceruza színe befogta az ujjam hegyét. A rajzon Niall volt, a következő oldalon már Louis, az utána lévőn én voltam, majd utánam jött Liam, és Zayn. Minden rajz oldalán amin mi voltunk volt egy kis szöveg amiben elírta mit gondol rólunk-vagyis merem remélni- Niall-nál csak ennyi volt írva "Aranyos, barátságos, falánk." megmosolyogtam ezt a kis szöveget hisz igaz. Louis-nál ez állt "Vicces, barátságos, jó fej" hát igen jól ismeri. Mosolyogva olvastam az én képen alatti kis szöveget "Egy srác aki tudja magáról hogy le tudja levenni a lányokat a lábukról, vidám, barátságos". Liam-nál már valamivel több szöveg volt "Egy példakép, kitartó, bátor, segítőkész fiú aki ha elesik fel áll és megpróbálja újra azt amit akart, célratörő"-a kis szöveg aranyos volt és tudtam hogy Sara ezt magától írta. A következő oldalon Zayn rajza alatt is volt szöveg "Ő az aki idegenek előtt meghúzza magát mégis őrült, barátságos, és meggondolt, különleges." -ez a kis szöveg  zárta le a 2010-es szakaszt. Ahogy lapoztam egy szöveget találtam, gyöngybetűkkel volt írva, a sorokat olvasva előkaptam egy ceruzát és egy papírra másolni kezdtem a szöveget, néhol átírtam. Mikor kész volt eltettem a farmerem zsebébe és lapoztam a vázlatfüzetbe. A következő oldalon egy szép tájkép volt rajzolva. A utána következők váltakozva hol valakit rajzolt le, néhol tárgyakat vagy épp valamilyen ábrát.
   Mikor befejeztem a nézegetés mivel elfogytak a rajzok vissza tettem a helyükre amiket kiszedegettem. Épp hogy le ültem Sara mellé az ágyra kopogtak.
-Gyere. -mondtam halkan. Az ajtó kinyitódott majd elsőnek a szőrpamacs rohant be, épp fel akart ugrani az ágyra de gyorsan elkaptam majd ölemben tartva felálltam.Ahogy felálltam David-el találtam szemben magam. Intett a fejével hogy kövessem így követtem őt le a nappaliba.
- Hol voltatok? A szívbajt hoztátok rám. Azt hittem valami baja esett.-rázta a fejét.
-Bocs, csak elvittem egy kicsit kocsikázni, beszélgettünk egy kicsit négyszemközt. -mondtam el neki egy kis részletet ami történt.
-Oké. Csak tudod van egy srác és rá van kattanva Sara-ra, ő úgy tudja hogy nem tudom hogy az a gyerek még mindig nem hagyja őt békén. Sara egyszer próbálta meg vele de nem tartott sokáig de ezt te is tudod nem? -kérdezte. Én csak bólogattam.
     David-el még beszélgettük több mindenről majd eldöntöttük hogy csinálunk valamit, ami nem más lett mint a videojátékozás.
     Teljesen elvesztettük az időérzékünket úgy bele merültünk a játékba. Szinte egyszerre pattantunk fel a kanapéról mikor csörömpölés hallatszott a konyhából. Mivel Bekky nem lehetett mert elment a barátnőjével vagy kivel így fogalmunk sem volt ki vagy mi van ott.
-Menj be! -löktem meg egy kicsit mikre hátrafordult.
-Menj be te! -lökdösött.
-Nem én lakok itt!
-Nem baj!
-A frászt jössz akkor te is. -ezzel elindultunk mind a ketten a konyhához. Öklünket boksz állásba tartottunk így rontottunk be a helységbe.
-Sziasztok! Kértek müzlit?  -ült a konyhapulton Sara nyugodtan eszegetve és mosolyogva rajtunk.
-Ööö...izé..aha.-mondtunk egyszerre majd elvettünk egy-egy tányérral mivel megvoltak már csinálva.
-Mikor keltél fel? -kérdezett rá David
-Úgy 10 perce.-vont vállat és leugrott a pultról majd beült az ölembe.
-Miért nem szóltál? -kérdeztem.
-Köszöntem de bele voltatok merülve a játékba így inkább bejöttem. -adott a számra egy elhúzott puszit.
-Ohh.-bólogattunk egyszerre.
  Miután elpakoltunk magunk után még beszélgettünk egy kicsit, mikor indulni akartam Sara kérdezte hogy jöhet-e velem mire én egy határozott "persze"-vel  tudtára adtam hogy igen. Miután össze pakolt elköszönt David-től és az anyjától és mentünk is hozzánk.
  Elérve hozzánk hangos zene  szólt és mindenhol emberek voltak. Itt meg mi folyik? Úgy volt ha ma nem csinálunk semmit mert holnap délután megyünk el valahova, erre meg bulit csinálnak? Ki volt ez a féleszű! Ezt nem hiszem el! Na most keresem meg valamelyik fiút és magyarázatot fogok követelni!  Megfogtam Sara kezét majd utat törve az ember tömegen próbáltam meg keresni valamelyik jómadarat.
-Harry, ott van Niall!-mutatott a jobb irányba Sara, ahol Niall épp egy pohárral a kezében beszélgetett valamelyik haverral. Elindultunk felé majd mikor oda értünk mosolyogva ölelt meg minket.
-Hazz! Már vártunk! Érezzétek jól magatokat buli vaaann!  -ordította.
-Niall mégis mi a francot csináltatok?! Hisz holnap mi megyünk el mit tudom én hova!!-kiabáltam túl a nagy zajt.
-Jaj nyugi Hazz minden jó! -nevetett. Fejemet rázva fogtam meg Sara derekát és vezettem az ajtóhoz.
-Mit akarsz csinálni? -kérdezett.
-Egy kis rendet. -csókoltam meg. Kihúztam a hangfalak dugóját így nem volt zene majd befogtam Sara fülét hogy ne szenvedjen hallás károsodást, és elkiáltottam magam. -Mindenki kifelé!! A bulinak vége!!-kiáltottam. Mindenki -kivéve a négy jó madarat- elment bezártam az ajtót majd dühös pillantással méltattam a srácokat. -Legalább neked lett volna eszed! Tudod te hogy ha ezt Paul megtudja mit le fog művelni! Hisz vagy hússzor elmondta hogy ne csináljunk semmi ilyesmit! -Fordultam Liam felé majd a mondatom második felébe a többiekhez is.
-Nyugi majd mi vállaljuk a felelősséget! -ütögette meg a vállam Lou.
-Hisz ez természetes! Nem majd én fogok miattatok szívni! -hüledeztem. Sara eltűnt mellőlem így megfordultam párszor a tengelyem körül mire megláttam hogy épp egy eltört pohár szilánkjait takarítja össze. Mikor a többiek észrevették oda mentek és eltessékelték onnan majd ők álltak neki rendet tenni. Mi felmentünk a szobámba. Beérve Sara szinte ajkaimra támadt, csókcsatát vívtunk majd az ágyon voltunk rajtam pedig már nem volt felső.



Kérdés 1: Hogy tetszik a Midnight Memories album?? :)
Kérdés 2: Melyik a kedvenc számotok róla?
Kérdés 3: Hogy tetszett a rész?

29. Rész. "Elképesztőek vagytok..."

Hi!!  Nos itt vagyok egy újabb résszel amit születésnap alkalmával kaptok tőlem. :) Tudom sokáig nem voltam de sajnos történt egy-pár sajnálatos dolog a családban... Na de nem untatlak titeket itt van az új rész, remélem tetszik. Köszönöm a pipákat. Kérlek kommizatok :)   Puszi Cappy <3

2013.11.15

-Sara gyere már! Miattad fogunk elkésni!! -ordibált már vagy tizedszerre Bella. Bella-nak már nagyon hiányoztam elmondása szerint ezért várt már a fiuknál mikor megtudta hogy Londonban vagyok.

-Mindjárt megyek csak hagy vegyem még fel a ruhám! De miért nem jössz fel? -dugtam ki a fejem a résnyire nyitott ajtómon és úgy kiabáltam vissza. Igen számomra még mindig túl korán van hogy fél óra alatt el tudjak készülni. Most itt állok kisminkelve pizsibe ki engedett hajjal.

-Azt hittem hogy fél óra alatt már össze tudtad magad kapkodni! -hát igen ,zsémbes. Lábad dübörgését hallottam a lépcsőtől így vissza mentem a szekrényemhez és a megfelelő ruhadarabokat kerestem.  -Sara!!! Most már kapd össze magad! -förmedt rám. Nem is csodálom hogy mérges mivel már így is öt percünk van hogy be érjünk időben a suliba. 

-De mit vegyek fel?? -kezdtem nyafogni.

-Jaj te nő!! -lökött félre a  szerénytől majd kutakodni kezdett benne, az ágyra dobott pár ruhadarabot majd ki ment miközben szúrós pillantást kaptam tőle. Gyorsan magamra kapkodtam őket majd indultam is le.

-Na végree!! -sóhajtott fel barátnőm majd ment is hogy felkapja patáira a csizmáját.
-Sziasztok! -kiáltottam, majd eltűntünk az ajtó mögött. Kint szokatlanul hideg.
-Gyere! -ragadta meg a kezem Bella majd gyors tempóban haladtunk a járdán, a suli irányába. Mióta vissza jöttem Bellával még szorosabb lett a kettőnk közötti kapocs. Egy hétig próbáltuk elérni Beccát hogy megbeszéljük vele hogy mit miért tett pontosan. De mivel minden honnan letiltott vagy letörölt mindent nem tudtunk mit csinálni. A telefonszámát megváltoztatta, így nem tudtunk mit csinálni. Zayn, nos igen Zayn. Egy hétig beteg volt így nem ment egy interjúra ami azt váltotta ki hogy mindenki találgatott hogy mi lett vele. Miután tisztázta hogy csak azért nem ment mert nem akarta megfertőzni náthával az embereket újra helyre jött minden.  Most még abban a fázisban van hogy belenyugodott hogy nem látja többet. Viszont én úgy vettem észre hogy egy kicsit túllépet rajta mivel egy lánnyal nagyon jól elbeszélget az utóbbi időkben. A gondolat menetemből egy kocsi dudálása zökkentett ki. Bell-el egyszerre néztünk oda. A fekete Audi ablakán Harry vigyorgott ránk, majd lehúzta az ablakot.
-Látom elkél egy fuvar. -gyorsan be pattantunk a kocsiba Bella hátra én pedig az anyósülésre.
-Megmentőnk vagy édesem.-adtam neki csókot majd elindult.
-Igen köszi.-hajolt a két ülés közé Bella.- Taposs a gázra Styles!! -mondta vagy inkább jelentette ki Bella, mire Styles nevetve  a gázra taposott. A gyors tempónak köszönhetően csak 5 percet késtünk, bár a tanár így is meg tudott volna ölni minket a késésért. A suliidő hamar eltelt bár meg gazdagodtam egy 2-es dogával.
-El sem hiszem hogy ez az utolsó óránk. -ugrándozott Bella, miközben a tesiöltöző felé mentünk. Igen végre ez az utolsó óra, majd karácsony utánig nem kell jönni mivel a sulit felújítsák. -Olyan jó lesz, egész nap Niall-el fogok lenni. Vagy ő mondta hogy nem fog egyedül hagyni. Juj de várom. -ujjongott.
-Bell szerintem inkább öltözz. -mondtam nevetve. Miután sikeresen átöltözött az egész osztály kint vártuk mr. Sellon-t. Köztudott hogy az egész osztály -kivéve a fiukat - utálja. Mindig szinte ugyanazt csináljuk az órán. Mikor megláttuk hogy a naplóval a kezében közeledik beálltunk sorba. Végig nézett az osztályon majd elkezdte a névsorolvasást. Miután végzett, ki  vitt minket. Hát bizonyára nem mondok újat azzal hogy szinte csontig fagytam. Mr. Sellon magához híven futással indította az órát. 1000 métert kellett lefutnunk.
-Bell te velem jössz! -fogtam meg barátnőm kezét.
-Még szép! -nevetett. Kocogással kezdtünk majd gyorsítottunk egy kicsit. -Mindjárt utolérnek a többiek, vagyis a fiúk.-mondta szaggatottan, levegő után kapkodva. Hát igaza is volt. A fiúk tömegével előztek meg minket.
-Jó popsi.-ütött a seggemre Milan. Ő az a tipikus szépfiú az osztályba. Viszont engem hidegen hagy nem másért mint a gigantikus egója miatt.
Elöntött a düh, utána eredtem mire utolértem már a tanár előtt voltunk. Épp adni akartam neki egy pofont mire Mr. Sellon meg ragadta a csuklóm.
-Wish! Ha megmeri ütni az igazgatóhoz viszem! -fenyegetőzött. -Megértette?- engedte el a csuklóm. Igen Milan volt az ő kis kedvence, foci mérkőzésekre viszi, és szinte mindig érnek el helyezést.
-De..-kezdtem volna szabadkozni de ő közbevágott.
-Tanár úr, Sara csak úgy utánam jött mert azt mondta hogy kellek neki egy éjszakára, de mikor mondtam hogy én nem akarok tőle semmit fel akart pofozni. -nézett rá kiskutyaszemmel miközben hazudott mint a vízfolyás.
-Mi?? Hisz ez nem is ig..
-Wish plusz három kör, és a szexuális életét a sulin kívül próbálja megbeszélni Peterson-nal. -Az arcom szinte tűz vörös lett, komolyan nem hiszem el hogy ennek a boromnak hisz! De jó hogy egy időre megszabadulok tőle! De ezt még meg fogja keserülni! Miután lefutottam a három kört, folytatódott az óra.
-Alig várom hogy hazamenjek! -ült le az öltözőben a padba Bella.
-Hidd el hogy nem vagy egyedül! -kaptam le a piros pólóm, és gyorsan belebújtam abba amibe jöttem suliba.
   Miután átöltöztünk mentünk is kifelé a suliból. Kilépve az ajtón nagyot sóhajtottam. Majd mosolyogva ballagtunk le Bella-val a lépcsőn. A mosolyom azon nyomban lehervadt mikor megláttam, az egyik padon ülni Milan-t.
-O óóó.  Sara ez nem jó ötlet gyere menjünk! -kezdett húzni Bell az ellenkező irányba az udvaron, kitéptem a kezem a szorításából és egyenesen Milan felé haladtam.
-Áh Wish! -állt fel. Én egy erőteljes kézmozdulattal adtam neki egy hatalmas pofont.
-Dögölj meg! -sziszegtem fogaim között. Dühös voltam, a kezem remegett, legszívesebben leordítottam volna a fejét de még türtőztettem magam.
-Hogy mondtad? -ragadta meg az állam. -Velem nem beszélhetsz úgy mit a kutyával Wish! Én nem hagyom! Az ilyenekért tőlem büntetés jár! -mondta halkan mégis erőteljesen. Meg kellet volna ijednem? Nos én nem tettem. Nem. Egyszerűen nem féltem tőle, hogy miért? Nem tudom.Megemelte a kezét majd egy nagy pofont hagyott az arcomon. Éreztem hogy bizseregni és égni kezd a terület. Majd újra lendítette a kezét, a szemem össze szorítottam, vártam az ütést de nem jött, az államat eleresztette. Kinyitottam a szemem és megláttam hogy Harry szinte vérben forgó szemmel nézi miközben úgy szorítja a karját hogy Hazz ujjai szinte már-már fehérek.
-Ha még egyszer kezet emelsz rá, megdöglesz! -ordította Harry majd elengedte a kezét Milan-nak és gyomorszájba vágta, erre a fiú a földre rogyott. Harry otthagyta és egyenesen felém jött. -Ne sírj kis csillagom. -simított végig arcomon és csak akkor tűnt fel hogy folynak a könnyeim. De nem azért folynak mert félek. Azért folynak mert mérhetetlen mennyiségű düh van bennem. -Gyere.-ölelte át a vállam majd puszit nyomott a homlokomra.  Lassan sétáltunk Bella felé aki a kocsinál várt minket.
-Jaj Sara! -ölelt meg. -Ne sírj. -egy mosolyt erőltettem magamra, ez egy igazi műmosoly volt. -Harry menjetek csak én gyalog megyek, be kell ugranom még egy boltba. -Harry csak bólintott, elengedtem Bell-t, és beültem a Range Rover-be. Harry beült a vezető ülésbe és megvárta még leveszem a kabátom és a sálam. A sálat és a kabátot is a táskám után küldtem, a hátsó ülésre.
-Menjünk. -hangom csak suttogás volt, Harry mégis hallotta. Gázra taposott majd szeltük is az utcákat. Harry megállt egy általam még sosem látott helyen. A hely egyszerűen szemet gyönyörködtető volt. Az egyik oldalon egy hatalmas folyó volt, a másikon egy erdős rész, a "járda" egyszerűen gyönyörű volt. Mintha egy olyan helyre jöttünk volna ahol Londonnak nyoma se lenne, és így volt, nem olyan volt mintha egy másik kontinensre mentünk volna.

-Gyönyörű igaz? -kérdezte Harry még mindig a kocsiban.
-Ez...ez gyönyörű. -suttogtam.
-Vedd fel a kabátod, nem akarom hogy megfázz.-nyúlt hátra a kabátomért majd átnyújtotta nekem. Megigézve szálltam ki a kocsiból.
Harry felém nyújtotta a karját, én pedig belé karoltam. Csendben sétáltunk egymást karolva és néha egy-egy csókot nyomva a másik ajkára.  Olyan volt mintha nem is november lett volna, csak a hideg bizonygatta hogy, most bizony november van.
-Ezt a helyet mi csináltuk a srácokkal. -törte meg a csendet, felnéztem rá és kérdőn pillantottam rá. - Egyszer szerettünk volna távol lenni a médiától és csak mentünk össze vissza kocsival majd itt kötöttünk ki. Sok fenyő volt kidőlve, és mindenhol nagyobb kövek. Miután utánajártunk hogy nem tartozik ez a hely senkihez, titokban ki jártunk és próbáltuk helyre pofozni. Amin most megyünk, innen kidőlt fenyők. A fiúkkal mi alakítottuk ki és arra törekedtünk hogy minél természetesebb legyen. A nagyobb köveket lehordtuk a folyóhoz.  Nem vágtunk ki egy fát sem, azért ilyen kacskaringós az "út". Mikor kész lettünk megegyeztünk hogy nem mondjuk el senkinek sem, csak akiben megbízunk annyira hogy elmondjuk, és tudjuk hogy nem mondja el senkinek. Most csak mi öten és te tudod illetve Gemma. -állt meg egy fából barkácsolt padnál. leült majd az ölébe ültetett magával szemben.
-Elképesztőek vagytok. -suttogtam ajkára. Harry lecsapott ajkaimra majd bejutást kér számba amit én meg is adtam neki. Harry keze lassan bevándorolt a kabátom alá majd egyre feljebb haladt oldalamon, nagy tenyerei amik hidegek voltak, rásimultam az oldalamra és felfelé haladt. Libabőrös lettem, amit Harry csak csak megmosolygott miközben csókolt. Egyszer a jobb oldalt belehasított az oldalamba mikor Harry hozzáért. Felszisszentem mire Harry riadtan nézett rám.
-Mi van ott? -kérdezte arcomat fürkészve.
-Nem tudom.-ráztam a fejem nyomatékul.
-Had nézzem. -bontotta volna ki a kabátom de kipattantam az öléből.-Sara!
-Kösz nem akarok lebetegedni. -indultam el arra amerről jöttünk.
-Akkor a kocsiban! -mondta és után jött.
-Na had lássam! -zárta be maga után a kocsiajtót Harry.
-Jaj na.-vettem le a kabátom. Harry magafelé fordított majd lassan kezdte felhúzni rajtam a rózsaszín anyagot. Arca eltorzult majd rám nézett.
-Mi történt? -kérdezte.
-Nem tu...-majd hirtelen bevillant. -Ooh
-Ooh? Mi? -vonta fel szemöldökét. -Az a rohadék tette? -kérdezte és szeme már sötétzöldben csillogott.-meséld el az elejétől kezdve!
-Izé...Úgy kezdődött hogy tesin futottunk ő pedig rácsapott a seggemre.-szegeztem le tekintettem.-aztán én utána mentem, vagyis szaladtam, mikor utolértem pofon akartam vágni de a tanár megfogta a csuklóm és megfenyegetett hogy ha meg merem ütni felvisz az igazgatóhoz. Ő meg be adta neki hogy én azt akartam hogy legyen az enyém éjszakára, tiltakozni akartam hogy nem igaz de nem engedte a tanár. Büntetésből futnom kellett plusz köröket. Utána voltak feladatok, felülés, kötélhúzás, satöbbi.  A kötélhúzás után ő és egy haverja pakolta össze,  direkt jöttek felém vele majd mikor oda értek, azzal húztak majd a haverja elengedte ő pedig tovább  húzta. Gondolom akkor csinálhatta. -számoltam be neki a történtekről, bár nem tudom mennyire lett értelmes a beszámolóm. Harry szeme dühben izzó volt majd egyetlen ujját gyengéden húzta végig horzsolásomon. Ez a kis édes érintése is csípet így elvettem a kezét, ő csak rám nézet majd lehajolt és puszikkal halmozta el a területet. Lehúzta a felsőmet majd adott egy csókot, átnyúlt előttem megragadta a biztonsági övemet és becsatolt, majd magát is, végül elindult. Gyorsan, mérges volt, szinte már-már villámokat szórtak szemei. -Harry kérlek lassabban! -mondtam halkan, féltem nagyon gyorsan ment. -Harry vigyázz!! -kiáltottam el magam mikor jókora kő,- vagy mondhatjuk inkább szikladarabnak- bukkant fel az egyik kanyarban. Földút volt ezért nem is szabadott volna gyorsan menni. -Harry!!! -sikítottam....

28.Rész "Csak valóra váltottuk egy régi vágyunkat"

 Sziasztok! Nos itt is lennék a kövi résszel! Kérek sok-sok komit ha lehet :)  És ajánlom figyelmetekbe a 1D legújabb dalát a  Story of my life -ot, nekem személy szerint nagyon-nagyon tetszik! 

A doki már vagy 10 perce bent van Zayn szobája és vizsgálja.  Mikor megláttam a lázmérőt szóltam a fiúknak hogy hívják a dokit akik egy kis kérdezősködés után fel is hívták.
Mikor végre ki jött a doki Liam-el félre vonultak és valamiről nagyon tárgyaltak. Majd a doki elő vett egy kis cetlit a zsebéből és Liam kezébe nyomta, még beszéltek valamiről, majd Liam lekísérte. Mi eddig a szoba előtt ültünk a földön és néztünk ki a fejünkből. Harry a vállamon szuszogott, feltételezni merem hogy alszik... Louis, Louis pedig azt hiszem nincs köztünk... Mármint testben itt van de szellemileg hát... valahol máshol. Niall csak nézi az ajtót folyamatosan.  A lépcső felé lépteket hallottam s mikor oda néztem Liam jött szembe kicsit letörten. Később megtudtuk hogy Zayn elég csúnyán megfázott és hogy 5 féle gyógyszert kapott.  Az este további részét mindenki máshol töltötte. Harry -ről tudtam csak hogy hol van, na meg persze Zayn-ről. Harry-t a szobájába parancsoltam mert szinte állva el aludt, és tudtam hogy ha nem alussza ki magát akkor csak hisztis lesz. Én Zayn-t ápolgatom bár már én is nagyon álmos vagyok, de nem merem itt hagyni. Mi van ha az éjszaka további részében újra belázasodik és mi nem vegyük észre? Ilyen jön az a közmondás miszerint "Jobb félni, mint megijedni". És ez most nekem pont ide való!Zayn ágya mellett ülve szinte elaludtam mikor valaki megfogta a vállam. Ijedten ugrottam fel és fordultam meg. Lou-val találtam szemben magam akin látszott hogy még ő sem volt ágyban mivel ugyan úgy volt fel öltözve mint mikor legutóbb láttam.
-Menj, feküdj le aludni!-suttogta.
-Nem. Inkább maradok.-mondtam majd vissza ültem a helyemre.
-Én nem kértem hanem mondtam. Most szépen fogod magad és elmész zuhanyozni vagy nem, de mész és alszol! -jött elém, és felhúzott a székből.
-Louis majd megyek, nem vagyok álmos.-tiltakoztam suttogva, majd elnyomtam egy nagy ásítást. Komolyan ilyen kor kell nekem is ásítani?!
-Ez még viccnek is rossz Sara!-nevetett cinikusan.-Na indulás! -mutatott az ajtó felé. Én csak megráztam a fejem és mellem alatt össze fontam karjaim. Kiskorom óta makacs vagyok és azt hiszem ezt még a fiúk nem nagyon tudják. Majd tapasztalják idővel. -Makacs! -áhh szóval már Lou felfigyelt rá. Hmm figyelmes. Louis egy gyors mozdulattal, lehajolt és átölelve szorosan a combom felemelt és mint egy zsákot, elemelt fel engem. Kapálózva próbáltam valahogy lejutni, de mikor Louis lejjebb csúsztatott fejjel lefelé inkább abba hagytam. Sikítozni nem akartam mivel akkor felverem az egész házat ezért suttogva beszéltem.
-Tegyél le! -mondtam miközben megfogtam a csípőjét hogy legalább egy kicsit tudjam magam tartani. -Nem hallod Louis?! Tegyél le vagy megcsikizlek! -próbáltam fenyegetőzni. A fenyegetőzés David esetében gyakran bevált.
-Csikiz de akkor te jössz ki belőle rosszul! -mondtam és hangján hallatszott a szórakozottság. Miért járnék én rosszul? ha megcsikizem Lou-t akkor elenged, de ha elenged akkor fejjel élkezek a földre! Erre a gondolatra inkább átöleltem Louis derekát hogy még  véletlenül se ejtsen le. Lou halkan kuncogott mire megböktem az oldalát. De bár ne tettem volna mivel lentebb csúsztatott  mire inkább befogtam a csőröm. Harry szobájába érve letett majd mosollyal az arcán nyomott egy puszit a homlokomra mit én csak összefont karokkal és durcás fejjel néztem rá.
-Most mi van?? -nevetett halkan.
-Gonosz vagy! -mondtam és bele ütöttem a vállába
-Csak neked akarok jót! -ölelt meg. Nem bírtam megállni hogy ne öleljek vissza.  -na most pedig sipirc az ágyba.-tolt el magától.
-Nem.-mondtam. Louis összeszűkült szemmel vizslatott, és kénytelen vagyok bevallani ijesztő volt. -Jó..-mondtam még halkabban. Miután Louis távozott a szobából, bele bújtam a pizsimbe és próbáltam vissza lopózni Zayn-hez hogy legalább meg nézzem nincs-e láza. De ez a tervem hamar kudarcba hullt mivel mikor ki tettem a lábam a szobából Lou zavart is vissza, így bele törődve abba hogy ma már nem jutok ki a szobából be dőltem óvatosan Harry mellé feküdtem. Egy kis idő múlva elnyomott az álom.
    Reggel az eső hangos kopogása kelletett. Az egyik kezemmel megtapogattam az ágy másik végét Harry után kutatva de már csak a hűlt helyét találtam. Kinyitottam a szemem, körülnéztem a szobában. A bőröndöm még mindig ugyanott van ahová tettem mikor megérkeztünk, a sötétítő behúzva, az ajtó pedig gondosan be volt zárva. Erőt véve magamon kikeltem az ágyból, utána pedig  bőröndömhöz sétáltam amiből ki vettem egy melegítő nadrágot, egy fehér vastag "No sex" feliratú pólót majd a kis neszesszeres táskámmal be mentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésültem a hajam amit oldalra fontam majd egy fehér hullám csattal a fülem mögé csatoltam a kisebb szálakat. Sminket most nem tettem fel, ezért hamar el is készültem. A kis táskámat vissza tettem a bőröndömbe majd  lementem a konyhába, ahol a többiek is ott ültek, sőt még Zayn is ott ült az asztalnál.
-Jó reggelt! -intettem mosolyogva.
-Reggelt? Sara fél egy van.-nevetett fel Niall.
-Komolyan? Eddig aludtam? -néztem rá tágra nyílt szemekkel
-Hát mivel volt vagy fél kettő mikor végre ágyba kényszerítettelek nem is csodálom hogy eddig aludtál. -mondta Lou majd belekortyolt a teájába. Én csak lesütöttem a fejem. Később két kéz ölelt át hátulról mire egy kicsit összerezzentem, de hamar fel ismertem a kellemes illatot.Megfordultam az ölelésben és Harry ragyogó szempárjával találtam magam szemben. Arca közeledett felém majd ajkait az ajkaimhoz nyomta, majd bejutást kért, mit én egyből meg is adtam neki. Mikor elváltak ajkaink kibontakoztam Harry öleléséből és megindultam a teafőző felé ahol Liam állt.
-Jó a felsőd! -nevetett fel jóízűen. Lenéztem a felsőmre majd mosolyogva néztem Liam-re.
-Köszi.-nevettem el én is magam.
-Harry szerintem ez a felső neked szól.- mondta röhögve Lou és belebokszolt Harry vállába. Aki csak nevetett. Olyan jó őket nevetni látni még ilyen apróságon is. Öntöttem magamnak egy kis teát majd Liam mellett nekidőltem a pultnak, és néztem a jókedvűen társalgó társaságot. Zayn egy kis idő múlva hírtelen csúnya köhögésben tört ki mire én megugrottam és a poharam tartalma a földre fröccsent.
-Upsz bocsi mindjárt feltörlöm! -téptem le gyorsan pár kocka papírkéztörlőt és azzal töröltem fel a teát. -Zayn te hogy hogy lent vagy? -kérdeztem, miután kukába dobtam a papírt.
-Kicsit jobban. Köszi a tegnapit, vagy a mait vagy mit tudom én mikor. -nevetett, hangján tisztán lehetett hallani a rekedtséget.
-Igyál jó meleg teát és nem leszel ennyire berekedve. -simogattam meg a hátát mire felmutatta a gőzölgő bögrét.
-Ez a harmadik pohár és már szinte be hugyoztam. -majd fel állt és ha jól hallottam a mosdóba ment.
-Srácok azt hiszem én megyek haza. Hiszen még ki kell pakolnom is.
-Óh ugyan már rá érsz! Majd 3 órakor haza viszünk, és segítünk is kipakolni. -mondta Liam és felhúzott szemöldökkel nézett a többiekre akik egyszerre bólogattak, és épp ekkor jött vissza Zayn orrot fújva.
-Miről maradtam le? -kérdezte és kukába dobta a papírzsepit.
- Csak arról hogy Sara-t 3-kor, vagy az után vinnénk haza.-mondta Niall.
-Még szép!-ölelt át a náthás barátunk. Fogadni merek hogy pár nap múlva már az ágyat fogom  nyomni. Sosem voltam valami ellenálló a náthára. De most egy cseppet sem érdekelt így boldogan bújtam Zayn-hez. Harry csak fel állt és ki ment a konyhából. Na jó most mit is tettem?  Kibontakozva az ölelő karokból elvettem egy almát és mentem Harry után akit a kertben találtam meg a hintában ülve...az esőben(?) Normális. Oké tuti hogy nem. Lementem a teraszról és Harry-hez sétáltam. A hideg esőcseppek az arcomra csapódtak mire libabőrös lettem.  Mivel Harry nekem háttal ült így nem látta hogy jövök. Kezemet vállára tettem és lefelé csúsztattam, mire ő kicsit megijedt de hamar kezemért nyúlt és fel állt. Egymással szemben álltunk esőben miközben a hinta előre-hátra lengett mellettünk üresen.
-Mennybe mert megfázol, és anyud kitekeri a nyakam nem is beszélve a bátyádról. -döntötte egymásnak a homlokunkat.
-Miért jöttél ki? Megbántottalak? -kérdeztem suttogva, figyelmen kívül hagyva előbbi kérését.
-Meg fogsz fázni! -mondta és ő is figyelmen kívül hagyta kérdésem.
-Harry!! Válaszolj! -mondtam csípőre tett kézzel.
-Jó, jó! -tette fel kezeit védekezően. -Csak nem akarom hogy elmenj. Olyan jó volt hogy mellettem voltál egész nap, hogy mellettem aludtál, hogy reggel nem egyedül ébredtem hanem veled. Ha most haza mégy akkor újra egyedül alszok el és egyedül kelek. -mondta és átölelt. Harry kis beszéde szíven ütött. Annyira elveszettnek tűnt mikor mondta.- Gyere mennyünk be. -mondta majd megfogta a kezem és húzni kezdett csak volt egy kis bibi, én nem mozdultam. -Na gyere mert megfázol.
-Tudod én mindig szerettem volna esőben csókolózni egy olyan emberrel akit szívemből szeretek. És most itt vagyok, az esőben, azzal az emberrel akit tiszta szívemből szeretek. -mondtam szemébe nézve. Harry szeme szinte ragyogott, egyik kezével a fülem mögé tűrt egy vizes tincset majd mikor az vissza is eset a helyére elmosolyodva fogta, két keze közé az arcom. Lehunyt szemekkel közeledett felém, én is behunytam a szemem majd ajkát éreztem az enyémen. Nyelvével bejutást kért a számba amit én meg is adtam neki, lágy érzéki csókvolt, nem volt elsietve, majd miután elváltak ajkaink, egymásnak döntve homlokunkat pihegtünk.
-Tudom be kell neked vallanom valami.-szinte suttogta a szavakat. Az esőben már szinte bőrig áztunk de nem zavart, vagyis engem nem.
-És mi lenne az? -kérdeztem ugyanolyan halkan.
-Nekem is ez volt az egyik régi vágyam.-mondta és újra megcsókolt. -De most gyerünk mert valóban megfázol. -kézen fogva, egymásnak dőlve mentünk be a házba, ahol  többiek csak tág szemekkel fürkésztek minket mikor beértünk.
-Hát ti? -kérdezte Zayn.
-Csak valóra váltottuk egy régi vágyunkat. -mosolyogtunk össze.
-Hát öhm...oké. De menjetek és öltözzetek át mert olyan tüdőnyuszit kaptok hogy Sara anyja és Anne a fejünket fogja venni. -mondta Lou nevetve majd felterelgetett minket az emeletre. Harry szobájába érve kibontottam a hajam majd hagytam hogy vizesen omoljon a hátamra.Harry egy száraz Ramones pólót dobot hozzám váratlanul mire csak néztem rá. 

-Gondoltam jó lesz neked.-vigyorgott.
-ohh  Köszönöm édes vagy, édesem.-vigyorogtam rá majd egy melltartót  vettem ki a bőröndömből és mellé egy másik macinacit. Ezekkel mentem be a fürdőbe. Levettem magamról a vizes ruhadarabokat majd felvettem a szárazokat.Kifelé menet a fürdőből a pólót tanulmányoztam. Felnéztem majd láttam hogy Harry a haját szárítva dúdolászik, a dalt nem ismertem fel a hajszárítótól sajnos. -Harry! -szóltam már vagy harmadszorra kicsit hangosabban.
-Igen? -fordult meg és leállította a hajszárítót, végre.
-Honnan van neked ilyen pólód? Hisz ez lányos. -mondtam a pólóra mutatva.
-Ja hát még régen vettem meg az egyik boltban Gemma-nak de neki nem kellet, így megtartottam. -rántott vállat.
-Oké.-mosolyogtam. -Ide adod? -mutattam a kezében lévő hajszárítóra.
-Nem.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Miéér??-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Mert én fogom megszárítani a hajad! -mondta kihúzva magát.
-Mi van Styles már fodrászi babérokra akarsz törni az éneklés mellett? -kérdeztem nevetve.
-A vendég nem beszél! A vendég le ül ide és hagyja hogy a mester kiélje magát a fején. -mondta, elég fura arcot vághattam mert Harry egyből magyarázkodni kezdett.-Mármint a fodrászi énjét élje ki a fején, Sara! Ne légyél perverz, az én vagyok! -nevetett, mire n is nevetni kezdtem majd helyet foglaltam a "mester" előtti székben. Harry a bőröndömből előhalászott pár csatot, hajgumit, fésűt, hajsütőt, és egy kendőt vett ki az éjjeli szekrényéből.
-Harry mit akarsz azzal a kendővel? -kérdeztem a kendőre mutogatva.
-Ja, semmit. -mondta majd fejére húzta mint egy hajpántot így hátratúrva göndör tincseit. Nagyon jól neki bár kicsit másabb így.  Hazza elengedte magát és szinte mindent csinált a hajammal. A hajsütőt szinte az első alkalommal kilőtte mivel az ő állítása szerint "ez a szerkezet őt nem csípi".  Miután Harry késznek nyilvánította művét végre megnézhettem, és el kell ismernem tetszett amit láttam! Nem volt túl bonyolult mégis szép.  A fejem tetején kis puklivolt csinálva oldalt pedig egy-egy tincs lógott le, hátul összefogta lazán így, hullámos hajam, kicsit lezser hangulaltot sugallt. Megköszöntem Harry-nek amit csinált majd lementünk kézen fogva a napaliba ahol a 4 fiú között felfedeztem valakit. Mikor megláttam a szívem szinte kiugrott a helyéről, Harry-től elszakadva futottam a kanapén ülő személyhez és öleltem szorosan magamhoz.

27. Rész. "Azt hittem hogy ő nem ilyen"

A szobába nagy kupi fogadott mikor beléptem. A földön a ruhák össze-vissza voltak, egy váza darabjaira törve, az egyik szék pedig feldőlve, az ágyon pedig megtaláltam a tettest. Lucifer diadalittasan az ágy közepén ülve és szál piros boxert tartva a szájában nézett rám. Igen most értelmet nyert a neve számomra.
-Lucifer kifelé! -erre a mondatra a kutya leugrott az ágyról majd amilyen gyorsan csak tudott eliszkolt a lábam mellett. Liam ki lesz akadva ha ezt meglátja.-gondoltam, majd beugrott valami. Futásnak eredtem és   megláttam a kis ördögöt a lépcső legfelső fokánál feküdni, a boxerrel a szájában. Lassan közelítettem felé de ő mint a villám pattant fel, és futott le a lépcsőn, én pedig utána. -LUCIFER!!!!! Állj!!-kiáltottam de ő csak tovább futott a  nappaliba, majd egyenesen a fiukkal szemben ült le még mindig tartva a boxert. -Megvagy! -fogtam meg a nyakörvét, elvettem tőle a boxert, amiről csak remélni tudtam hogy nem használt.Mindenki aki a nappaliban volt és látta az esetet elkezdett röhögni, én szem forgatva vártam hogy lenyugodjanak.-Liam ugye ez nem használt? -kérdeztem majd magamban imádkoztam hogy ez a kezemben tartott darab ne legyen használt.
-Hát ami azt illeti...-kezdete Liam mire én mint akibe áram csapot dobtam fel a darabot ami egyenesen Niall arcába érkezett.
-Blee! Ne nekem! -mondta, majd elhajította Harry felé, Harry egy egyszerű mozdulattal ütötte vissza nekem,  majd a boxer egyenesen a fejemre esett. Felsikítottam majd ledobtam a darabot.
-Srácok nyugi tiszta! -mondta Liam miközben elterült a kanapén és hasát fogva szinte fuldokolva röhögött az előbbi kis "akciónkon".
-De vicces vagy hallod-e?! -mondtam majd a tiszta(!) boxert fel vettem majd Liam fejére húztam, meg paskolva azt mentem fel az emeletre.
Mivel jobb dolgom nincs így inkább Liam szobájának rendbeszedését tűztem ki mai időtöltésemnek. Kerítettem egy fekete zsákot ami viszonylag elég erős anyagból van így bele tehetem a cincált vagy éppen törött holmikat. 
Egy óra múlva már minden a helyén volt. Azokat a holmikat amiket Lucifer széttépet be tettem a zsákba, szintúgy tettem a törött vázával és a darabjaival is, amik 3 helyen is elvágták az ujjam. Hát igen ez rám vall!
Le vittem majd a fiúk elé raktam akik kint ültek a teraszon és kezükben tartott telefonnal, vagy épp laptoppal voltak elfoglalva.
-Liam azt hiszem kevesebb ruhát kell majd haza cipelned! -mondtam, közben a zsákra mutattam. Liam kíváncsian nézett bele a zsákba, majd mikor vissza helyezkedett rám nézett.
-Mi lett vele? -kérdezte
-Lucifer!-mutattam a gézengúzra, aki épp rágott egy gumicsirkét a fiúk mellet.
-Nem baj legalább könnyebb lesz a bőröndöm!-nevetett jó ízűen mire én is elmosolyogtam.
A zsákot összefogtam és elcipeltem a kukáig, bele dobva mint aki jól végezte a dolgát tértem be a konyhába ahol ott találtam Niall-t.
-Éhes vagy?-kérdezte majd elém nyújtott egy tányért amin volt több fajta süti amit gondolom a közeli helyi süteményesnél vett.
-Köszi! -vettem el egy csoki golyót.
-Mi lett a kezeddel? -kérdezte, miközben megfogta a kezem és a vágásokat kezdte vizsgálgatni.
-Ja semmi különös.-mosolyogtam rá, majd elhúztam a kezem. Felhúzott szemöldökkel nézett a szemembe. -Jaj ne nézz már így rám!-vágtam kicsit vállba mire tovább bámult. -Jó elmondom, de ezt hagyd abba!-mondtam, mire végre nem volt felhúzva a szemöldöke - Na szóval úgy volt hogy, takarítottam Liam szobájában az eltört vázát,  pár darabja pedig sikeresen elvágta az ujjam. Ennyi az egész.-mondtam majd bekaptam az utolsó falat csoki golyót. Niall hümmögéssel adta tudtomra hogy értette. Leültünk az asztalhoz, majd beszélgetni kezdtünk, miközben eszegettük a süteményeket. 

*Indulás*
-Srácok gyertek már! -kiáltottam már harmadszorra, de még mindig ott állnak és keresték a repjegyet.
-Meg vannak!!! -ordított fel Lou miközben a kezében tartott 5 repülőjegyet felmutatta. Én mondtam nekik hogy majd én vigyázok rájuk, de ha nem, hát nem. Mind az öten rohanni kezdtek felém majd mikor elém értek a kezembe nyomták a jegyeket, így elindultunk felszállni.
  Már mindenki a helyén ül és be van csatolva. Éreztem ahogy a gép egyre jobban emelkedik, majd  bemondták hogy most már ki kapcsolhatjuk az övet azaz sikeresen felszálltunk. Elővettem a zenelejátszóm majd a fülest a fülembe tettem és elindítottam egy zenét.  Mikor lejárt a zene kivettem a fülest a fülemből és vissza tettem a kézipoggyászomba.  Harry-re néztem aki az ablakon nézet ki. Gyönyörű látvány volt. Ahogy a fény megvilágította az arcát, ahogy néha hosszabb időre becsukta a szemét majd mikor kinyitja újra körülnéz mintha keresne valamit kint a felhőkben. Mikor ráébredtem hogy már elég régóta bámulom elpirulva néztem
a másik irányba. Liam épp zenét hallgatott közben a combján ütötte a ritmust. Louis -vagy is a székről lelógó lábról ítélve Louis- két széken fekszik és horkol. Niall épp egy szendvicset majszol jóízűen. Szememmel Zayn-t kerestem de nem találtam, majd nyílt a mosdóajtó és kilépet a keresett személy, lehajtott fejjel. Fogalmam nincs mi lehet vele. Már tegnap estétől ilyen. Szomorú. Nem tudom mi baja, lehet hogy csak vágyik haza. Már próbáltam beszélni vele hátha elmondja, de eddig csak addig jutottunk el hogy, nincs semmi gondja, így inkább nem erőszakoskodok, majd elmondja ha szeretné. Le csuktam a szemem, majd hátradőltem és nagyot sóhajtottam. Lehet jobb lett volna nem enni repülés előtt. Az egész gyomrom liftezik. Előhalásztam a vizes üvegem majd kicsiket kortyolgatva próbáltam lenyugtatni liftező gyomrom.
-Jól vagy? -fordult felém Harry, majd megfogta a szabad kezem.
-Ühüm -hümmögtem, közben bólogattam.
-Nem úgy tűnik.-nevetett fel.
-Csak nem kellett volna ennem mielőtt felszálltunk. Most a gyomrom épp fel le liftezik és úgy veszem észre hogy élvezi.-mosolyogtam el.
-Gyere ide.-vont a mellkasához, majd már csak azt vettem észre hogy a fejem a combján pihen, miközben ő simogatja a hasam. Egy idő után már sokkal jobban éreztem magam.
    A repülőút elég csendben telt, mikor leszálltunk a fiúk negyed óráig még a váróban osztogatták az autogramokat , és a fényképeket csinálgatták. Leültem egy öreg nénike mellé aki telefonon beszélgetett valakivel, épp az egyik szappanopera szereplőt hordák el mindennek, mivel ki kezdett a csaja húgával. Húh érdekes lehetett. Elővettem a telefonom majd bekapcsoltam. Nem volt semmi különös sem twitteren, sem facebook-on így zsebre tettem és tovább vártam hogy jöjjenek a fiúk.
Mikor már végre beszálltunk a kocsi elindultuk a fiúk házához, mivel nem engedtek haza azzal az indokkal hogy anya csak reggel 10-kor jön haza David pedig holnapután.
A ház előtt kiszálltunk a kocsiból majd a bőröndöt magunk után húzva mentünk be a házba, ahol egyből mindenki megcélozta a saját szobáját, az én esetemben a Harry-ét, csak nem pakolok ki.
-Végre ágyikóm!-dőlt hanyatt az ágyára Harry.
-Hajjj végre!-mondtam, és hanyatt dőltem  Harry-in mire fájdalmasan nyögöt fel alattam.-Héj ennyire nem vagyok nehéz.-fordultam le róla mire két kéz vissza is húzott.
-Egy szóval sem mondtam ilyet. -mondta majd puszit nyomot a nyakamra, mire én összehúztam magam és libabőrös lettem. -Csak nem csikis valaki?-mondtam huncutul, és elkezdett puszilgatni a nyakamnál, miközben kezeivel magához láncolt. Sikítozva, nevettem miközben mocorogtam, de Harry-t ez sem tartotta vissza a "kínzásomtól". Mikor végre abba hagyta, lihegve fordulta le róla.
-Ezt még vissza kapod Styles.-mondtam miközben bökdöstem a karját.
-Majd meglássuk! -mondta majd ő is elkezdte azt amit én csináltam.
-Harry nem tudod mi lehet Zayn-nel? -kérdeztem rá hirtelen mire Harry megrázta a fejét.
-Nem, de már én is észrevettem hogy most nincs formában.-fordult az oldalára. Húzzá bújtam majd magamba szívtam illatát.
-Jössz? Megcsinálom hogy a Tv-n megnézhetjük a képeket amiket csináltam/csináltunk. -mondta majd feltornázta magát ülőhelyzetbe.
-Persze megyek.-mondtam, majd elkaptam Harry felém nyújtott kezét, felhúzott majd egyből meg is csókolt amit persze viszonoztam is. Lementünk majd én helyet foglaltam a kanapén Harry pedig a Tv és a fényképezőgép között ügyködik.
-És kész! Há' ki is itt az ész? -húzta ki magát majd húzogatta a szemöldökét amin persze én jóízűn fel is nevettem. -Srácok gyertek le!-mondta, vagy inkább ordította Harry majd nem sokkal később már dübörögtek is lefelé a többiek.
-Na mi van?-kérdezte Liam.
-Rá csatlakoztattam a gépet a Tv-re és megtudjuk nézni a képet amiket csináltunk, ki akarja megnézni? -kérdezte erre mindenki levágódott a kanapéra. 
-Hol van Zayn? -tette fel kérdését Niall. Körbe néztem és valóban nem volt köztünk.
-Megyek megnézem a szobájába.-mondtam és felálltam. Harry-re mosolyogtam és felszaladtam a lépcsőn. Zayn ajtaja előtt álltam meg, bekopogtam de nem jött válasz. Mikor másodszorra sem érkezett válasz lassan benyitottam. Zayn az ágyán feküdt és bámulta a plafont. Érdekes lehet...
-Zayn.-suttogtam de ő meghallotta.
-Sara. -ült fel majd a kezét a fejére tette, pontosabban a homlokára.
-Jól vagy?-kérdeztem majd le ültem mellé az ágyra.
-Aha csak egy kicsit elfáradtam. Miért jöttél?-mosolygott.
-Csak azért hogy lehívjalak. A srácokkal megnézzük a képeket amiket csináltunk. Jössz?-kérdeztem
-Igen persze.-mondta majd lassan fel állt. Le mentünk majd befészkeltük magunkat a többiek közé.
Harry beindította majd leadta az első képet.

-Na jó ez ki csinálta?? -kérdezte Harry.
-Én!-mondtam és kihúztam magam büszkén.

-Ne már ezt észre sem vettem!-háborodtam fel.
-Pedig melletted voltam! -szólalt fel a lábamnál ülő Harry nevetve.

-Hát nem cuki volt itt az a ló!?-mondta Liam
-Ezt amúgy hol csináltuk? -kérdeztem.
-Ja mikor te bent aludtál, tudod mikor esős idő volt. Akkor voltunk kint. -adta a választ Niall.  Erre csak bólogattam, és újra váltottuk.

-Héé' ezért még kap az aki csinálta! -háborodott fel a göndör.
-Nyugi Haz, azért lásd be hogy Zayn jó fotós! -mondta Liam
-Zayn most ki nyírlak.-röhögött fel, Zayn egy vállrántással le is tudta. Harry-t fejénél fogva tartottam a helyén hogy ne most piszkálja szegényt hisz nincs jó napja.

-Ez de jó kép lett! -nyilvánította ki tetszését Lou. Én csak pirulva néztem a képernyőt.

-Könyvmoly! -szólalt fel Niall mire Harry a lábára csapott.-Áú!

-Szép! -szólaltam fel, mire mindenki helyeslően bólogatott.

-Lou ez te voltál jól tudom? -nevettem el magam, az említett pedig csak büszkén bólogatott. -Harry azt hiszem használni kell ma a kulcsot a szobádhoz! -nevettem mire Harry egyetértően bólogatott.

A nap további része képnézéssel telt majd beszélgetéssel. Szépen lassan mindenki felment, Harry, Zayn, Niall és én voltunk a kivétel.  Niall már szinte bealudt Harry twitter-ezett, Zayn pedig nézett ki a fejéből.
-Zayn.-szóltam egy kicsit halkabban hogy ne ijesszem meg a hirtelen hanggal.
-Igen?-nézett rám.
-Jól vagy? Ki vagy sápadva.-állapítottam meg mivel szinte arc színe megegyezett a plafon színével.
-Igen. De megyek lefekszem. -mondta majd fel állt és kezét a homlokára téve állt egy kicsit majd elindult. Na jó én ezt nem fogom annyiba hagyni! Akkor is kiszedem belőle hogy mi baja. Fel álltam és felszaladtam Zayn után a szobájába. Nem kopogtam csak benyitottam. Zayn-t nem láttam sehol, ahogy beljebb mentem a fürdőszoba ajtaja nyitva volt így beláttam. Zayn a földön ült fejét lehajtva felhúzott lábakkal. Jó most már biztos van valami baja!
-Zayn mi baj? -kérdezte és leültem mellé a hideg földre.
-Hmm... Sara ha te azt tudnád. -mondtam összehúzott szemmel de ez nem az a tipikus mérges nézésvolt hanem az a fájdalmas.
-Ha elmondod akkor tudom! -öleltem meg. Mikor arcom a homlokához ért olyan volt mintha kandallót öleltem volna meg. -Te lázas vagy! -mondtam, a kezem a homlokára tettem ami szinte égetett.
-De hogy vagyok! -mondta majd fel állt és megkapaszkodott a csapban.
-Gyere.-karoltam át a derekát majd megindultunk vissza a szobájába, vagyis az ágyához. -Így ni..-feküdt be az ágyba és az oldalára fordult. -Hozok egy lázmérőt! -indultam az ajtó irányába de utánam szólt.
-Sara! Itt is van! -mutatott az éjjeli szekrényére. Oda mentem majd kihúzva a fiókot keretem meg a lázmérőt.
-Le a felsővel vagy húzd fel! -utasítottam ellent mondást nem tűrően mire le kapta a felsőjét. -Ide ni!-tettem a hóna alá a lázmérőt. A kézfejemmel hozzá értem a testéhez ami szintén forró volt. -Mióta vagy ilyen rosszul? -kérdeztem rá.
-Nem tudom. Úgy reggeltől. -mondta lecsukott szemmel.
-Fáj a fejed is?
-Aha. De van gyógyszer mutatott megint az éjjeliszekrényre. Előkerestem belőle a gyógyszert majd a fürdőből hoztam vizet és bevette.
-Beszéltél már  Becca-val amióta hazajöttünk? -kérdeztem
-Az a helyzet hogy mi tegnap szétmentünk...-suttogta halkan mire nem hittem a fülemnek.
-Hogy? Mi történt? -kérdeztem értelmetlenül miközben leültem az ágyszélére.
-Azt mondta hogy ő ezt nem bírja mert neki ez sok. És hogy már két napja Kolumbiába költöztek. El tudod ezt hinni? Nem is búcsúzott el tőlem, sőt még tőled sem. -mondta, a szemei már könnyben csillogtak.-Azt mondta hogy nem akar többet senkivel beszélni innen. Új életet akar ahol mi nem vagyunk benne. De az istenit Sara! Én szeretem! -engedte szabadjára könnyeit ahogy én is.
-Azt hittem hogy ő nem ilyen. Szóval tévedtem. Nyugodj meg Zayn! Ha ő így búcsúzott el tőlünk akkor nem érdemli meg hogy ilyen barátai legyenek. Fogsz találni majd egy jobbat! Higgy nekem! Én is szerettem őt hisz olyan volt mint a testvérem lenne, de ha neki ennyit ért az a sok év amit együtt töltöttünk akkor sajnálom.-törtem le könnyeim. -Na most pedig nézzük azt a lázmérőt! -mondtam majd felemeltem a karját és kivettem a lázmérőt. A kis higanyszál vagy micsoda, egészen 39,5-ig ment, azt hiszem kell ide egy doki!