Kérlek kommizzatok hogy milyen lett a rész. Jöhet hideg, meleg. :)
<--Oldalt pedig tessék szavazni!!
2013.11.27.
Egy hét. Egy hét telt el azóta hogy voltunk Harry anyukájánál. Egy hét telt el azóta hogy beszéltem Gemma-val a Harry iránt érzett dolgaimról. Egy hete hívogatjuk egymást telefonom, skype-on, és irkálunk egymásnak sms-t, vagy twitteren és facebook-on. Anne nagyon belopta magát a szívembe, szintúgy mint Gemma. Nagyon örülök annak hogy Anne és Gemma kedvel és támogatnak minket Harry-vel. Miután haza jöttünk Holmes Chapelből, persze Dusty -val együtt, szinte minden egyes pillanatot együtt töltjük.
Nehézkesen vettem a levegőt, mivel valami a mellkasomon pihent. Mikor kinyitottam a szemem megláttam a göndör, kócos fürtöket. Harry feje és az egyik keze volt rajtam amit nem is bántam, bár egy kicsit nehéz volt. Mosolyogva figyeltem ahogy kicsi résnyire nyitott ajkakkal mélyeket lélegzik.
Egy ideig még néztem, de miután a telefonom másodszorra kezdett rezegni a éjjeliszekrényen kénytelen voltam elszakítani róla a szemeimet. Meg sem nézve ki keres, vettem fel a telefont és szóltam bele.
-Igen? -hangom rekedtes volt az a tipikus mostkeltemfel féle.
-Szia! Mi van már nem is örülsz hogy legalább én kereslek, ha te nem vagy rá képes? -bátyám gúnyolódó hangja hallatszott a telefonba mire elszégyelltem magam. Hogy miért? Azért mert amióta Harry-vel vissza jöttünk nem is kerestem őket.
-Szia! De igen örülök csak... -nem is hagyta hogy befejezzem a mondani valóm, vadul közbe vágott.
-Jó, nem érdekel milyen kifogást találsz hogy miért nem voltál képes eljönni vagy egy nyavalyás sms-el megdobni minket. Mindegy. Annyit akartam hogy menj haza Pezz-ért mert egyedül van. Anyával most tartunk Monte Carloba. -ahogy meghallottam mit mondott az állam leeset, két dolog miatt is. Először azért mert egyedül van a kutyám, másodszor pedig azért mert anyáék elmentek és nem is szóltak nekem! Mi az már hogy csak úgy elmennek, ráadásul már Monte Carloban vannak?!
-Hogy mi? -hangom hangosabban csendült fel a kelleténél mire Harry álmosan kapta rám a tekintetét. Feltápászkodtam az ágyból és be ülten a fotelba. Harry-nek egy tátogtam egy "bocsánat"-ot majd figyeltem a mondanivalóját bátyámnak.
-Mivel nem kerestél minket, anya ideges lett ezért, mivel úgyis munkája van itt, idejöttünk. Mikor hívni akart akkor nem voltál elérhető, szóval nem is tudott szólni. Pezz meg hát, otthon maradt. Mármint van neki kaja meg víz, de azért kikel vinni őt hogy elvégezze a dolgát. -lelki szemeim előtt láttam hogy bátyám nem törődöm stílusban megrántja a vállát. Hiába eset rosszul amit mondott, tudtam hogy igaza van. Sokszor volt kikapcsolva a telefonom, sőt ha be volt kapcsolva akkor nem hívtam anyát sem őt. Nem kerestem őket. Mikor megakartam szólalni bátyám újra megszólalt. -Tudod Sara nem hittem volna ezt. -hangja ideges volt de nem tudtam miért. Mit tettem amitől ilyen mérges? Ő nem ilyen!
-Mit? -kérdeztem rá talán egy kicsit durván. Éreztem ahogy a düh gyűlik bennem, de nem értettem miért.
-Mit miért?! Sara használd már az eszed az istenért! Komolyan szerinted ilyennek ismertem meg a húgomat?! Olyannak aki egy fiú miatt hanyagolja a családját? Tudod te anya mennyire maga alatt volt mikor nem hívtad őt már lassan egy hete?! Tudod hogy téged szeret a legjobban erre fel sem hívod! Mi van veled? Nem ismerek rád! -bátyám kifakadásán teljesen ledöbbentem. Hangvétele magas volt és érződött benne a harag és a düh, ami bennem is egyre jobban nőt, pedig semmi oka nem volt. Mire észbe kaptam már csak a sípolás hallatszott, ami azt jelentette hogy bátyám letette a telefont. A telefont az ölembe ejtettem és erősen szinte már-már hajtépve túrtam hajamba. Hirtelen mozdulattal álltam fel a fotelből és indultam meg a fürdőbe magammal cipelve egy mackó nadrágot és egy kék kötött pulcsit.
A fürdőben megfésülködtem ami csak néhány húzásból állt. Fel vettem a magammal bevitt ruhákat, sminkeléssel nem is bíbelődtem. Hajamat kiengedve hagytam.A fürdőből egyenesen kabátomért mentem aminek a zsebében vannak a kulcsaim. Harry eközben szótlanul figyelt. Leszaladtam a lépcsőn, felkaptam a kabátom, belebújtam a csizmámba és már ki is léptem a házból. A házunkhoz a hosszabbik úton mentem mivel szükségem volt erre a sétára. A lábaim szinte lyukat ütöttek a járdába amolyan erővel csaptam le őket. A hideg levegő most nem érdekelt nem is foglalkoztam vele csak szeltem a járdát. Kezeimet zsebre dugtam, fejemet lehajtottam egy csak kattogott az agyam. Mi az már hogy csak úgy szó nélkül itt hagynak? Mégis csak az anyám nem kéne ennyiért felkapnia a vizet! Attól hogy pár napig ne keresem miért haragszik ennyire meg? Meg mi az hogy én vagyok a kedvence?! Anya sosem tett kivételt kettőnk között! Elmélkedésemből az ébresztet fel hogy megérkeztem a célomhoz. A kulcsot a zárba helyezve fordítottam el s kaptam szabad bejárást a házba. Amint az ajtót kinyitottam az én imádott kutyusom termet előttem. Ugrálva és különböző hangokat kiadva próbálta tudtomra adni hogy bizony már nagyon hiányolt. A düh szinte egy szempillantás alatt szált el belőlem. A kabátomat a fogara akasztottam majd leguggoltam a még mindig örömteli kutyusomhoz. Az ölembe fogtam amit ő kihasznált és puszikkal halmozott el. Az arcomról levakarhatatlan volt a mosoly, amit Pezz váltott ki.
Miután megszeretgettem és kijátszotta magát felvettem a kabátomat s kiindultam vele a hátsó kertbe. Elhelyezkedtem a hintába és csak néztem hogy kergeti a szomszéd néni macskáját aki volt olyan bátor és átmerészkedett hozzánk.
Nem tudom meddig ülhettem ott egy helyben, előre hátra lengve és töprengve.Egyszer csak egy hang a nevemet kiáltotta mire Pezz mint akit puskából lőttek ki szaladt be a házba. A kutya után eredve nyitottam ki az ajtót, így megláthattam az ideges Bella-t.
-Minek neked a telefon? Hokitokit fogok venni és rád fogom varrni! -magyarázott mérgesen és közben beljebb ment a lakásban. Még hokitoki... Bár régen volt nekünk David-el. -Tudod te mióta kereslek?! Már voltam a parkban, a plázában, sőt még a suli előtt is kerestelek! Itt is már vagy 10 perce kopogok mivel a csengő süket! -karjaival hadonászott, majd mintha az előbb semmit sem mondott volna zárt karjai közé. -Tudod hogy aggódtam!
-Bocsi. -mondtam. Mikor elengedett szinte azonnal Pezz vette át a helyem. Helyet foglaltunk a kanapén és kezdetét vette a kifaggatásom.
-Ne tud meg Harry milyen ideges most! -rázta a fejét. Értetlen tekintetemet látva folytatta. -Úgy hívott fel hogy nem-e vagy nálunk. Mikor mondtam neki hogy nem, teljesen beparázott. Elkezdte mondani hogy azt hitte ide jössz de mikor a kocsival ide ért nem voltál itt. Tudod milyen önfejű? Rosszabb mint te! -nevetett fel, és megrázta a fejét hitetlenkedve. -Vagy tíz percig győzködtem hogy menjen haza, majd én megkereslek. Azt hiszi hogy valami miatt haragszol rá. Miért rohantál el? -fordult velem szembe miközben Pezz-t -aki már-már aludt az ölében. -simogatta.
-Ideges lettem. -sóhajtottam. -De ez hosszú történet! -legyintve reménykedtem abban hogy ezzel le is zártam a témát.De nem így lett hisz barátnőm makacs mint az öszvér ilyen témákban.
-Mesélj húsi! Időnk mint a tenger! -mosolygott.
-Hé nem vagyok húsi, na jó lehet hogy rám férne egy fogyi, de akkor is! -háborodtam fel játékból mire csak fejen csapot. -Naa'! -hangom magasan csendült fel.
-Még hogy fogyi. Olyan fogyit adok én neked Sara hogy csak az össze koccanó csontjaid fognak maradni! -fenyegetett. -Csodás alakod van! Na de ne tereld a témát! Mesélj!
-Köszi. -mosolyogtam majd inkább bele kezdtem mert addig úgysem hagyott volna. -Reggel David felhívott és leszólt mert egy hétig nem hívtam és telefonon se lehetett elérni. Természetesen igaza volt amit nagyon sajnálok is. Aztán benyögte hogy jöjjek haza Pezz-ért mert egyedül van itthon. Kérdeztem hogy miért van itthon egyedül, majd közölte hogy ezért mert anyával Monte Carloban vannak. Nekem az állam a padlót verte, később megtudtam hogy azért mert anya haragszik és pluszba volt vagyis van ott munkája. Mérges lettem így hogy inkább ne Harry-n töltsem ki a mérgem elrohantam. A hosszabbik úton jöttem, így gondolom Harry kocsival hamarabb ide ért, így elkerülhettük egymást. -kis elbeszélésem végén Bella tátott szájjal nézett rám.
-Hogy érted azt hogy Monte Carloba csak úgy elutaztak? Szó nélkül? Anyukád megőrült vagy mi? -rázta a fejét.
-Nem szóltak egy szót sem, -ráztam a fejem és éreztem hogy a gombóc a torkomban egyre nagyobb lesz.- Rég volt rám David ennyire mérges. -hangom elcsuklott de még tartottam magam. -Azt mondta hogy anya mérges rám, s hogy meg sem ismer már. Hogy ő nem hitte volna hogy egy fiú miatt elfordulok tőlük. De ez nem így van Bell. -hangom már csak suttogás volt, szememből a könnyek folyni kezdtek.
-Jaj húsi, tudod hogy ez csak egy hirtelen felindulás volt nekik. -erősen karjait körém fonta, ami nagyon jól eset.
-Már megint húsinak hívtál. -motyogtam a pólójába.
-Jól van húsi. Tudom. -hangján érződött hogy mosolyog. Eltoltam magamtól mivel valószínű hogy Pezz már lassan megfulladt köztünk.-Na én azt hiszem megnézem anyud hagyott-e kaját. -Pezz-t szinte mint egy pille cukrot rakta át az ölembe ő pedig a konyhába sétált. Feltápászkodtam és utána mentem. Mire beértem már egy tál gabonapehellyel ült az asztalnál. Hű gyors! Néha olyan mintha Niall-t látnám. -Gyere egyél hú...
-Ha azt mondod húsi, a fejedre nyomok egy adag tejszínhabot! -fenyegettem meg. Próbáltam komoly lenni bár nem nagyon sikerült. Egy kis mosoly jelent meg az arcomon amiből nem lett több.
-Oké. -mondta teli szájjal és felemelte kezeit. -húsi. -kuncogott mire fejemet rázva mentem ki a konyhából. Tudom azt mondtam hogy nyomok rá tejszínhabot, de most legyek olyan hülye és pazaroljam el az a finomságot? Áh inkább tartogatom. Leültem a kanapéra felhúztam a lábaimat és átkaroltam őket. Mit tegyek hogy anya ne haragudjon rám? Hisz el sem tudom érni. Nem is beszélve David-ről. Bár anya lehet hogy keményebb dió lesz. De egyáltalán mikor jönnek haza? Óó miért ilyen bonyolult minden?! Elmélkedésemből Bella telefonjának hangos csörgése a dohányzóasztal felől törte meg.
-Vedd fel mert wc-n vagyok! -hallottam Bell kiáltását a mosdó felől. Mikor ment ő be oda? Hisz az előbb még a konyhába volt. A telefonért nyúltam majd elolvastam a hívó nevét. Harold. Ez annyira Bell-re vall. Én úgy vagyok benne a telefonkönyvében hogy Tódi szóval kicsit csodálkoztam hogy ő nem úgy van be írva mint például: bongyori, Edward, puli... Bell mindenkinek ad valami eszeveszett nevet. -Sara vedd már fel! -hallottam barátnőm hangját újra. Megráztam a fejem és elhúztam a zöld kis köröcskét. A fülemhez emeltem a telefont amiben már hallatszott Harold hangja. Lehet hogy mostantól Haroldnak fogom hívni. Vagy még jobb! Edward! Vagy Edike. Hm nem is rossz...
-Bella megtaláltad már? -hangja keserves volt így nekem is elszorult a torkom. -Bella itt vagy? Halló?!
-Itt vagyok. -hangom nem volt több suttogásnál, minden előjött amit Bell mondott. Ideges. Szomorú. Félt. Ezek a szavak egymást felváltva kavarogtak a fejembe amitől csak még jobban gombóc keletkezet a torkomban
-Édesem te vagy az?! Hol vagy? Ott van Bella? -hangján érződött hogy megkönnyebbül, de nekem csak a szemeim könnyebbültek meg mikor elhagyták őket a könnyek.
-É-én vagyok az. Itthon vagyok. Igen ő is itt van. -nagyot nyeltem, szemeimet össze szorítottam.
-Oda megyek! -mondta határozottam. -Ugye nem baj? -már hangja cseppet sem volt határozott, inkább félő hogy a válaszom egy nem lesz. Fejemet megráztam. Ó te bolond nő hisz nem lát! Jött egy hang belülről.
-Nem, nem baj. -hangom már remegett, ezért minél kevesebbet akartam beszélni. A telefon már csak sípolt, engem pedig barátnőm szoros ölelése szorított meg. Hogy lehettem ilyen barátnő? Hisz ha elmondom neki nem járkál ő össze vissza. Nem vagyok normális! Hülye! Ő megértette volna ha kiborulok és segített volna... De én hülye csak úgy elrohantam mikor úgy néztem rá mint aki valami rosszat tett. Idióta! Korholtam magam.
-Tudom mi jár a fejedben! -nézett szemebe barátnőm. -És ajánlom hogy felejtsd el! Nem a te hibád! Hidd el én is ugyanezt tettem volna a helyedbe! Érted?! Nyugi nem fog haragudni rád! -megszorította a vállam és biztatóan mosolygott.
-Mi lenne velem nélküled? -suttogtam. Könnyes szememet megtöröltem és átöltem.
-Megbolondulnál. -nevetett. Megráztam a fejem, elengedtem majd a nadrág zsebemből elővettem egy papírzsepit és kifújtam az orrom. A használt zsepit kidobtam, és megindultam a fürdő felé. -Ne csinálj hülyeséget! -szólt utánam barátnőm.
-Eszembe sem jutott. -néztem rá és ráztam a fejem. Komolyan ilyennek hisz? Tudja nagyon jól hogy nem tennék olyat amit megbánhatnék!
A tükörben egy ijesztő kinézetű lány nézet rám, amitől hátraléptem egyet. Szemem piros volt és könnyben ázott, arcom ki volt pirulva, hajam kócos volt, úgy néztem ki mint aki egy egész éjszakát sírt át. Pedig nem így volt. Megráztam a fejem. Megnyitottam a hideg vizet és a markomban gyűjtöttem egy kis vizet majd az arcomra fröcsköltem. Még párszor meg ismételtem majd mikor arcom már nem volt annyira piros, megtöröltem. Hajam gyorsan a fejem tetejére kötöttem. A szemem még mindig piros volt de nem tudtam mit tenni ellene így kiballagtam a fürdőből.
Épp hogy kiléptem, megpillantottam őt, ahogy a kanapén görnyedt háttal, lehajtott fejjel amit két keze támaszt a homlokánál, ül. Rossz volt őt úgy látni hogy igazságtalanul van rossz kedve, és ez még csak enyhe kifejezés. Nem szóltam semmit csak csendben elballagtam mellé és leültem. Ahogy érzékelt tekintetét rám kapta. Ó bár ne tette volna, csak most az egyszer! Bár ne! Szemei pirosak voltak, csillogott bennük a tudattalanság, a félelem. Mi? Miért fél? Jaj Styles mi jár a fejedben?
-Haragszol? -szólt halkan mire megráztam a fejem.
-Inkább az a kérdés hogy te haragszol-e.-lepillantottam az össze font ujjainkra, utána vissza a szemeire.
-Én nem haragszom. De hidd el megértem ha haragszol rám! De megtudom magyarázni. -hangja kétségbe eset volt. Miért volt kétségbe eset? Hisz ő nem is csinált semmit!
-Harry tényleg nem rólad van szó. -ráztam a fejem. -Anyáról és Davidről van szó. -lehajtottam a fejem és a szőnyeget tanulmányoztam.
-Én azt hittem hogy...-belé fojtottam a szót.
-Nem miattad jöttem el Harry. Csak nem akartam hogy valakin töltsem ki a dühöm. -néztem fel rá.
-De hát akkor miért voltál mérges ha nem miattam? -értetlenül rázta a fejét.
-David miatt voltam dühös. Na és talán saját magam miatt is.
-Miért? Sara kérlek ne mond el. -kezét arcomra simítottam, én pedig mint egy szeretetre éhes macska simultam bele lehunyt szemekkel. Vettem egy mély levegőt majd neki is elmeséltem amit Bellának. Harry elcsodálkozva hallgatta. Persze néha-néha, na jó nagyjából több mint a felén keresztül törölgettem a szememből kiszökkenő könnyeket. A végén Harry elmondta a véleményét ami ugyan az volt mint Belláé. "Csak egy hirtelen felindulás volt részükről". Persze ez engem cseppet sem nyugtatott meg.
Miután több mint két óráig beszélgettünk hármasban, -és be kell valljam nagyon jól esett.- Bell felvetette azt az ötletét hogy menjünk el vásárolni, mivel mikor engem keresve elment a plázába látott egy cuki felsőt amit ő meg akar venni. Persze ettől az ötlettől nem repdestem de egy kis noszogatás után beadtam a derekam.
Már voltunk bent legalább 5 boltban és már mind a kettőnknél van minimum 3 táska. A lábamat már konkrétan nem érzem, annyi járkálás után. Bellával betértünk több ruhás boltba is ahol vettünk egy két ruha darabot. Én Harry-nek találtam egy sapkát amit persze egyből a kosárba helyeztem. Mikor betévedtünk egy könyves boltba Bella mint egy 5 éves szaladt a Twilight könyvek felé. Én persze beértem 3 könyvvel, de ő meg sem állt egész 6 könyvig. Miután kifizettem az egy darab szakács könyvet ami tartalmaz süteményeket és különböző ételeket, valamint két kötetes könyvet, hazafelé vettük az utunkat.
Már el múlt 6 óra mire haza estem mivel Bella persze nem jött velem. Nem bántam meg hogy megvettem magamnak egy vastag sálat.
Épp hogy be léptem az ajtón drága kutyusom kiugorva Liam öléből szaladt felém.
Miután a csizmámat levettem és a többi felesleges holmit, megfogtam a szatyrokat és felvittem a szobába. A szobába rajtam és Pezz-en kívül nem volt senki így szép lassan kutyával a kezemben ballagtam le a Tv-t néző Liam mellé.
-Ki vásároltátok magatokat? -kérdezte nevetve.
-Mhm. -bólogattam. -Hol vannak a többiek? -érdeklődök. Törökülésbe helyezkedek és várom a válaszát.
-Ömm azt hiszem Niall átment Bellához, Louis Eleanor-al tanul fent a szobában, Zayn randizni ment, Harry meg valahova elment kocsival, Liam meg itt ül és szétunja az agyát. -átöleltem ami bizonyára Pezz nem díjazott, egy határozott morgással tudatta, hogy bizony őt szorítsuk így össze. Liam mint ha csak egy pihe lenne rakta át a másik oldalára a kutyát és ölelt át.
-Zayn kivel randizik? -vontam fel a szemöldököm.
-Nem tudom, nem mondta csak azt hogy elment randizni és hogy majd este jön. -rántott vállat.
-És Harry hová ment? -kíváncsiskodtam tovább.
-Na látod ez jó kérdés.-nevetett. -Amikor áthozta Pezz-t, evet valamit és elhúzta a csíkot. Én azt hittem utánatok ment.
-Utánunk nem jött. -ráztam a fejem. -Megyek felhívom. -felálltam és megindultam az emelet felé.
Beérve a szobába megpillantottam a asztalon pihenő telefonomat. Levetődtem az ágyra és kezembe vettem a készüléket. Hazz nevét kikerestem majd rányomva a hívás gombra emeltem a fülemhez. A telefon sípolt egyet, kettőt majd meghallottam Harry telefonjának csengőhangját. Várjunk csak, hallottam az ő telefonjának a csengőhangját?! A fejem a hang irányába fordítottam és rálátást nyertem a fotelban eszeveszetten zenélő telefonra. Remek. Hogy érjem így el?
