Hello! Újra itt vagyok, egy újabb résszel és sok-sok reménnyel hogy kapok pár kommentet vagy legalább pipákat!
Remélem tetszik majd nektek az új rész!
Jó olvasást!
Két nap. Két hosszú napja fekszek az ágyamban és már azt is megkérdőjelezem hogy még élek. Ez alatt az idő alatt a lázam vagy lemegy vagy megüti a 39.5 fokot. Az orrom még mindig folyik, és be van dugulva egyszerre, a mellkasomat fáj. Bár ha fáj akkor még élek...jó tudni... A hangom már útnak eleredt, ahogy Niall mondta tegnap "Elvitte a tejfölös bajuszú cica!". Az orvosomnál is jártam akinek negyed óra kellett míg meg állapította, hogy tüdőgyulladást kaptam. Persze mikor ezt elújságolta bátyám anyának és Harry-nek valamint a többi fiúnak, ők teljesen kiakadtak és a felelősségről kezdek nekem regélni. David éjjel-nappal mellettem van és próbálja minél elviselhetőbbé tenni azt, hogy egész nap a feküdnöm kell az ágyamon. A rajzok már halomszámra hevernek az ágyam alatt, amiről csak én tudok. Este mikor nem tudok aludni előveszem a vázlat füzetem és a kislámpám fénye alatt rajzolok, de így van ez nappal is, csupán annyi különbséggel, hogy olyankor megkérem David-et, hogy ne zavarjon egy ideig és olyankor fülessel a fülemben merülök bele a rajzolásba majd eldugom azt. Hogy miért dugom el? Nos a válaszom az, hogy még magam sem tudom. A legtöbb rajz portré, vagy tájkép, illetve csak egy kitalált figurát vagy egy állatott ábrázol, esetleg csak egybe nem illő szavakat össze-vissza rajzolva.
Reggel fél 10 van és én csak fekszek az ágyban és fülemben szól a Still the one. Az utóbbi napokban ez lett az egyik kedvencem, nem érdekel hogy régebbi dal vagy sem, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a dallamát, a szövegét. Az ablakon ki látok a most esős égre, valahogy most inkább áznék bőrig, minthogy itt bent feküdjek, valószínűleg hőemelkedéssel. Remek! Ebben a két napban több mint két csomag zsebkendőt használtam el, valószínűleg a zsebkendő gyárasak belőlem fognak meggazdagodni...
Ijedve rezzenek össze mikor Pezz felugrik az ágyamba és fejét, valamint két első pancsát mellkasomra helyezi. Elmosolyodok és megsimogatom. Ha ő mellettem van mindig jobb lesz a kedvem, és ez az egyik legjobb dolog. Az ajtómon kopogás hallatszik be, és már nyílik is ki a faszerkezet. Louis mosolyogva lép be a szobámba, szemeit végig futtatja rajtam, nagy léptekben jön az ágyamhoz és ül le rá.
-Szia. -puszilja meg a homlokom, arcára grimasz költözik.- Hogy vagy? Mármint attól eltekintve, hogy ismét lázas vagy. -mosolyog. Számat szólásra nyitom, de hang nem hagyja el, csak nyöszörgésnek nevezhető akármi.- Oh tényleg, nincs hangod.-csap a homlokára mire elmosolyodok. Hirtelen rezzenek össze mikor Louis, mint akit puskából lőttek ki felpattan és az íróasztalomban kezd kutakodni. Kis idő után újra az ágyamon ül és noteszt valamint egy ceruzát nyom a kezembe. Értetlen arckifejezéssel és kissé megbillentve fejemet emelem meg a noteszt és a cerkát. Louis ezt látva magyarázni kezd.- Attól hogy nincs hangod még kommunikálhatunk. -rántja meg a vállát.- Neked írni kell, én meg majd jártatom a pofám. -nevet fel mire nekem is mosoly kúszik az arcomra.- Na szóval hogy vagy? -teszi fel újra a kérdését. Hevesen kezdek körmölni a noteszba. Miután leírom Lou kezébe nyomom ő pedig sebesen futja rajta a tekintetét. Most viszonylag jól, de voltam már jobban is. -áll a papíron.
-Azt elhiszem. -nevet fel újra. Kezembe veszem a kis noteszt és szintén hevesen körmölni kezdek. Tetszik ez a fajta kommunikáció köztünk, bár szerintem ha valaki hallgatózna az ajtóban, Lou-t hülyének nézné amiért "magában beszélget". Újra át nyújtom a kis noteszt, amin ez áll: Harry hol van? Louis elhúzza a száját és nagyot sóhajt.- Őszintén, Sara? -húzza fel bal szemöldökét. Hevesen bólogatva adom tudtára, hogy őszinte választ várok.- Reggel 6 órakor ment el kocsival, én azt hittem ide jött, most nem tudom hol van. Én elsősorban azért jöttem át hogy megtudjam, hogy, hogy vagy. Másodrészben pedig Harry-t kerestem, de mikor láttam, hogy nincs itt bent inkább nem kérdeztem rá. -kezdi el a paplanom huzatát piszkálni. Az agyam kattogni kezd azon, hogy Harry mégis hol a fenében lehet? Azt mondta Lou, hogy reggel 6-kor ment el. Mit csinálhat ő reggel hattól? Stúdiózni van? De hiszen azt a srácok tudnák. Vagy lehet hogy vásárolni ment. Igen biztos ott van!...Na de reggeltől? De akkor mégis hol lehet? Harry, Harry hova mehetett? Ajh ezt nem hiszem el! Várjunk csak! Mi van ha edzeni van és bele feledkezett? Gyorsan írom le Louis-nak a bennem felmerült kérdés. Louis össze ráncolja a szemöldökét és nagyot sóhajt. Egy kis idő múlva felszólal.- Tudod Sara, én nem hiszem, hogy ott van. -rázza a fejét, szemembe mélyen néz bele. Szemöldökömet felhúzom és már írnék is a noteszbe de Louis újra rákezd.- Ma voltam bent az edzőteremben de nem volt ott, és rá is kérdeztem hogy nem-e járt ott ma. De sajnos nem. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hol a francba lehet! -túr mérgesen a hajába. Kék szemeiben tisztán látom az idegességet, és a kétségbe esést, de ezeket én is érzem, megspékelve egy nagy adag szerelemmel. Megugrok mikor Louis hirtelen morran fel.- És még azt a rohadt telefont sem veszi fel! -rám emeli a tekintetét és lejjebb veszi a hangerejét.- Ne haragudj csak már nincs ötletem, hogy hol van Styles.-rázza a fejét és újra hajába túr. Feljebb ülök az ágyban és hátát kezdem el simogatni nyugtatás képen.- Figyelj Sara, kérlek ha Harry ide jön akkor hívj fel és szólj...izé vagyis inkább írj egy sms-t, az most jobban megoldhatóbb. -bólogatva adom tudtára, hogy értettem, ő csak szorosan ölelésébe zár.- Ne haragudj de nekem már mennem kell. Eleanor-t el akarom vinni vásárolni mert már lassan rongyosra olvassa a tankönyveket. -nevetve rázza a fejét, és ez engem is kuncogásra ösztönöz.- Na, legyél jó! Gyógyulj meg gyorsan és majd csinálunk egy közös programot. -puszil meg és feláll az ágyamról. Még az ajtóból vissza integet, én is meg ismétlem mozdulatait. Az ajtó bezárul én pedig a paplanokba fúrom magam.
Mikor újra kinyitom a szemeimet, két barna szempárral találom magam szemben. Ijedtemben felülök, de hamar rájövök, hogy nem volt a legjobb ötlet mivel így homlokunkat erősen koccintom össze.
-Aú! -kapja kezét a homlokához, pont úgy mint én.- Hozok neked kaját és ezt kapom érte? -tettet felháborodást. Gyerekes vagy sem de rányújtottam a nyelvem, és keresztbe fontam a karjaim.- Még te vagy megsértődve? Na megállj, akkor nem kapsz enni, úgyis éhes vagyok hát akkor megeszem. -von vállat és előveszi a háta mögött elhelyezett ki dobozkát amire kínai betűk vannak írva.- Kell mi? -billegteti meg a dobozkát- Majd ha kaptam egy puszit és egy ölelést akkor talán megkapod. -most komolyan megzsaroltak engem? Na jó egye fene! Fincsi illata van! Kicsit közelebb tornázom magam hozzá és puszit nyomok az arcára. Grimaszolva húzódok el.- Mi az? -szalad össze szemöldöke. Válasz képpen végig húzom a kezem, borostáján.- Ja! Szúr? -neveti el magát. Bólogatok. Úgy érzem magam mint ha azok a kis bólogató kutyusok egyike lennék, amik a kocsik műszerfaján bólogatnak.- Szerintem meg jó. -rántja meg a vállát.- Na jó azért kaphatok egy ölelést? -tárja ki karjait. Boldogan vettem magam karjai közé mire orromba férkőzik az a jellegzetes Zayn illata. Mikor elenged, mint éhes tigris a gazellára úgy vetem magam a kínai kajára. Talán túl sok természet filmet néztem?- Mi van David nem ad enni? -néz rám kérdőn mire legyintek egyet.- Jó, jó értem én, hagylak enni. -veszi elő telefonját majd rögtön vissza is helyezi farmerja zsebébe.- Jut eszembe! Ezt Eleanor küldi. -nyitja szét az ágyam mellett telepedő táskát, majd mikor megtalálja amit keresett kezembe nyomja.-Tessék! -a kínait a kezébe nyomom és elkezdtem kicsomagolni a becsomagolt...akármit. Mi után sikeresen eltávolítottam a csomagolást szembe találom magam egy könyvvel. "A szürke ötven árnyalata" áll a könyvön.-Ez jó könyv! -szólal fel Zayn.-Már olvastam, nekem tetszik.
Lapozgatni kezdem a könyvet és szinte már késztetést érzek arra, hogy olvasni kezdjek, de vissza fogom magam. Bezárom a könyvet és az ágyam melletti kis szekrényre helyezem. Tekintetem megakad a kis órámon ami már 13:02-t mutat. Elaludtam. Tudatosul bennem a tény. Előkotorászom a paplanom alól a noteszt és ráfirkantok, és átnyújtom Zayn-nek. Harry hol van? olvasható a papíron. Zayn vissza nyújtja a noteszt és tekintetét rám emeli.- Otthon van, már volt itt fél tizenkettőkor, de aludtál és állítása szerint nem volt szíve felébresztenie téged. -magyarázza. Mikor befejezi a mondatot, telefonja hangosan csörren meg zsebében. Előhalássza és egy "bocsi" pillantást küld felém majd feláll és elhagyja a szobámat. Szóval Harry már volt itt. -szögezem le magamban. De vajon hol járt? Istenem de furdal a kíváncsiság! Az ajtóm újra kitárul és most bátyám lép be nagy vigyorral az arcán.
-Szia húgi. Na hogy vagy? -kérdezi mire fellapozom a kis noteszt és mikor megtaláltam a kellő oldalt felé mutatom. Most viszonylag jól, de voltam már jobban is.- Jó kis megoldás.- bólogat elismerően. Vigyorogva megvonom a vállam.- Tudod, ma voltam vásárolni, és hát vettem neked valamit. -lelkesedik fel.- Remélem örülsz majd neki. -Ezzel a mondatával egy időben vette elő a zsebében rejlő, gondosan becsomagolt dobozkát. Nahát ma valami "ajándékozzunk valamit Sara-nak" nap van? Két puszi kíséretében veszem át a dobozkát, még gyorsan írok a noteszbe, és átnyújtom neki. Zayn már elment? -Aha, sietnie kellett mert, ha jól értettem, valami találkozót felejtett el. -nevet bátyám, Zayn feledékenységén. Hát az tény, hogy elég szétszórt volt most.- Na de fel sem bontod? -bök a kezem között szorongatott dobozra. Homlokomra csapok és gyorsan kibontom a kis dobozt. A lélegzetem el állt, a szemeim kikerekedtek mikor tudatosult bennem hogy bátyám mivel lepet meg. A dobozt magam mellé helyezem és bátyámra vetődök. Mivel nem tudom folyamatosan mondogatni neki hogy "köszönöm" helyette millió puszival halmozom el.- Szóval akkor tetszik? -nagyokat bólogatva adom tudtára hogy igen, nagyon is! Kinyitom a dobozkát és nagyra nyílt szemekkel pásztázom az új telefonom.
-Igen? -egy vékony lány hang szól bele, én pedig gyorsan megszakítom a vonalat. Még egyszer figyelmesen ütögetem be a számokat és még át is olvasom. Újra megnyomom a hívás gombot.
-Igen? Mit akarsz? -szól bele újból a vékony lány hang, én pedig újból megszakítom a vonalat.
Miért veszi fel egy lány Harry telefonját?
