2013. augusztus 8., csütörtök

22. Rész. A koncert.

Sziasztok! Nos megint itt vagyok! Látom nem vagytok valami elevenek (tisztelet a kivételnek) Ezért szeretnélek titeket megkérni legalább a pipákat hagyatok ha elolvastátok a rész ha már komit írni lustik vagytok :)) Nos és még annyi hogy hamarosan változik egy kicsit a fejléc. Ennyi lenne itt a rész jó olvasást kívánok. 

ui.: Majdnem elfejetettem hogy van egy ötletem és ha szeretnétek hallani hogy mi az akkor írjátok meg chat-ben vagy bárhol. És írom is hogy mi lenne az.




Az este arra ébredtem hogy fázok, mikor ki nyitottam a szemem teljes volt a sötétség így kikászálódtam Harry mellől és megkerestem az éjjeli szekrényen hagyott telefonom és azzal világítva mentem az ablakhoz mivel onnan jött be a hideg levegő. Mikor az ablak elé léptem egy hatalmasat villámlott majd dörgött. A szám elé kaptam a kezem hogy ne sikítsam el magam, majd gyorsan be csuktam az ablakot majd vissza siettem az ágyba Harry mellé. Majd gyorsan vissza is aludtam.
Reggel fincsi illatokra kelltem és mikor ki nyitottam a szemem mind az öt fiú és Paul is ott ült a szobában.
-Jó reggelt!-köszöntem majd fel ültem az ágyba.
-Jó reggelt!-köszöntek pontosan egyszerre.
-Hoztam neked a közeli pékségből egy kis reggelit.-mondta Harry és elvett az asztalról egy kis szatyrot.
-Köszönöm nem kellet volna fáradnod hiszen lent is lehet reggelizni.-mondtam miközben elfogadtam az idő közben kiszedett finomságot.
-Nem fáradtam egy csöppet sem csak voltam futni és gondoltam akkor be ugrok. -adott puszit a számra.-Jó étvágyat!.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá. Bele haraptam a csokis csigámba.
Miután megettem és megittam a tejet, bementem a fürdőszobába épp levettem a pizsi felsőm mikor is eszembe jutott hogy nem hoztam be ruhát így vissza kaptam a pizsim majd vissza mentem a szobába.
Mikor a fiúk megpillantanak hatalmas vigyor jelenik meg az arcukon  én csak felhúzom a szemöldök meg megrántom a vállam és keresem a mai napi ruháimat. Gyorsan ki kukkantok az ablakon és látom hogy az esti viharnak se híre se hamva csak egy kicsit fúj a szél-vagyis a fák áginak ide-oda himbálózása ezt bizonyítja- így vissza állok a szekrény elé és keresgélek.Mikor megtaláltam a megfelelő darabokat, be megyek a fürdőbe és lekapom magamról a pizsit majd beállok a zuhany alá és gyorsan lezuhanyzok.
Mikor végzek és felvettem a ruháimat kimegyek és látom hogy csak egy személy van a szobába.
-A többiek? -kérdezem miközben felveszem a cipőm és a táskám fel veszem.
-Le mentek a kocsihoz, meg van aki a wc-én mosolyog.-Na és te hova is készülődsz?
-Aha.-nevetek fel. -Én éppenséggel el akarok menni a Westend-be -mondom miközben a zsebembe csúsztatom a telefonom.
-Ühüm.-bólogat, majd fel áll és menni ki.
-Zayn! -szólok utána mielőtt be zárná az ajtót.
-Igen?-dugja vissza a fejét.
-Mikorra értek vissza? -kéredztem és én is elindultam az ajtó felé.
-Olyan 1 óra felé ha minden jól megy.-mondta. Bólintok majd elindulunk le a kocsihoz. Ja igen, nem is említettem hogy én is ott leszek a koncerten, de most még csak próbálnak és arra nem akartam elmenni, igen ők is furin néztek rám, de rám hagyták.  Szóval ha 1 órára érnek vissza akkor nekem van kerek 3 órám. Azt hiszem el leszek addig. Agyalásom közepette már a kocsi előtt álltam és Harry-nek adtam egy szeretett teljes csókot. Miután elváltunk még megöleltük egymást majd beszálltak a kocsiba.
-Na gyere már szívesen el viszünk.-mondta Pual miközben Harry hevesen bólogatott.
-Nem kell szeretném egy kicsit sétálni a régi városomban.-mondtam mosolyogva.
-Na jó. Akkor szia lányka...-köszönt el Paul majd elhajtott, én pedig elindultam a bevásárlóközponthoz. Chh még lányka na még ilyet sem mondtak nekem. Lassan sétáltam a bevásárló központ felé mivel szerettem volna kiélvezni az itt létemet. Vajon most David mit csinálhat otthon? Egyedül! Na azt nem ajánlom neki hogy lányt vigyen fel az én szobámba-már volt rá példa. Ugyanis voltam egy hetes táborban és mikor haza jöttem egy lány és ő volt a szobámban, de szerencsére biztosított hogy nem történt köztük semmi, így ki zavartam őket.-. most ha itt lenne biztos hogy már nem ilyen nyugisan sétálnék mint most, vagy futnánk vagy röhögnénk mindenen. A gondolatomból a telefonom csilingelése térített vissza ami annyit jelentett hogy üzenetem jött. Mikor ki vettem a zsebemből a telefonom Harry neve állt rajta, mivel furdalta az oldalam a kíváncsiság így gyorsan meg is nyitottam az üzenetet amiben az áll:    "Hiányzol! Várom az egy órát de nagyon! ;) H."  Elmosolyodtam rajta majd gyorsan pötyögni kezdtem a válaszom. "Édes vagy és te is hiányzol!  Na képzeld el hogy én még jobban várom az 1 órát mint te! Puszii. S." . Nem tudom miért írom, írjuk oda a monogramot mikor a telefon is ki jelzi meg hát csak tudjuk hogy ki írta, na mindegy. A válasz hamar meg is érkezett amiben vagy tíz szív volt, én is küldtem neki "pár" darabot. Mivel már bent is voltam a boltban ezért megcéloztam a harmadik emeleten lévő ruhás boltokat. 
A vásárlást szinte rekord idő alatt -másfél óra-befejeztem. Még kifelé menet vettem még pár cipőt majd gondoltam a srácokra is na és nem utolsó sorban Paul-ra. Na igen a nagy szívem ahogy anya és David mondaná. Mikor ki jöttem az épületből a szemben lévő fagyizóba indultam mivel igencsak jó idő lett mialatt a boltot jártam.
-Jó napot! Mit adhatok?-köszöntött a bácsika aki a fagyis pult mögött állt, mikor be léptem.
-Jó napot! Kérnék egy vaníliát és egy milka fagyit.-mondtam és közben mutattam. Miután meg kaptam a fagyit fizettem és távoztam.
Miután már a szállodához vezető útnak megtettem a felét és a szatyrok is nehezek voltak így le ültem egy padra egy kis füves rész előtt volt. Hirtelen ötlettől elővettem a telefonom majd tárcsáztam  William bátyám számát. A harmadik csörgésre fel is vette
-Szia  bátyus!-köszöntem és vigyorogtam mint egy kisgyerek mikor megkap valamit amit nagyon akart.
-Szerbusz csillagom! -szólt bele vidáman a telefonba- Hogy vagy? Na és hol vagy? -kérdezgetett
-Köszi nagy jól! És most épp Budapesten és egy padon ülök.-mondom nevetve.-Na Te hogy vagy?-érdeklődöm.
-Én remekül! Mi keresel te egy padon? -nevet
-Áh semmi különöset, csak sokat sétáltam és meleg is van, én meg hosszú nadrágba, és felsőbe így pihenek egy kicsit, amúgy a westend-ben voltam vásárolgatni. -mondtam.
-Na biztos szépeket vettél! Na és mikor jöttök? Már várlak titeket nagyon és már Jake is be van zsongva-mondta majd egy "héé"-t hallottam a háttérből, amire elnevettem magam.
-Holnap után mennénk ha úgy jó.-mondtam-És már én is be vagyok zsongva.-mondtam nevetve.
-Hát persze hogy jó! Na és a fiúk várják? -érdekelődött. Na ha elmondom neki hogy azt sem tudják hogy elmegyünk hozzájuk kifog oktatni, na de essünk túl rajta.
-Hát ami azt illeti nem mondtam meg nekik mert meglapinek szánom.-mondtam majd felkészült a hegyi beszédre.
-Rendben ahogy szeretnéd csillagom-mondta lágyan , mire leeset az állam. (haha még rímel is xD. szerk.). Hogy ennyi semmi "Ez nem helyes..." beszéd?  Ez valami átverés?  Végül is megkímélt egy hegyi beszédtől szóval oké.
-Szeretlek! Na de most mennem kell mert itt sülök meg. Puszillak! Szia! -köszöntem el majd mikor ő is elköszönt megszakítottam a vonalat. Mivel már 15 perce ülhettem a padon, ezért összeszedelőzködtem  és elindultam a szállodához.
A szobában kipakoltam az újonnan szerezett "zsákmányom", majd mivel leizzadtam a melegbe vettem ki egy ruhát amiben a koncertre szeretnék menni mivel már fél egy volt.  Letusoltam és bele bújtam a ruhámba
Kicsit igazgattam majd tettem fel egy hozzá illő halvány rózsaszínes sminket, majd mivel hajat is mondtam megszárítottam majd begöndörítettem és elölről a két oldalról egy-egy tincset megfogtam és  hátra csatoltam és rózsás hullámcsattal. Mikorra készen lettem a srácok is megérkeztek. Miután túl estünk a "de szép vagy" meg " Ejha így se látni minden nap" na és a "gyönyörű vagy édesem"  amin elpirultam na meg a többin is. Indultunk is a helyszínre.
A kocsiban a hangulat nagyon jó volt nevettünk és... nevettünk.
A helyszínre érve az állam leeset. Nagyon sok rajongó volt és szinte mind-mind magyarok! Táblákkal a kezükben amire különféle felirat volt, mint például "szeretünk One Direction!" vagy  " Vegyél feleségül Liam/ Louis/Niall/ Harry/ Zayn!" és volt egy amin igencsak meg akadt a szemem és nem azért mert nem volt tele minden féle csili-villi dolgokkal hanem mert ami rá volt írva az nem volt már mint ez: "Köszönöm hogy ennek a nagy családnak a tagja lehetek! Köszönöm One Direction!" -és mivel magyarul volt szerintem a srácoknak is tudni kell mi van rajta ezért mivel állt a kocsi mert  rajongókat oszlatták az útból felszólaltam.
-Srácok nézzétek! -mutattam ki az ablakon és a táblára ami úgy 3 méterre volt tőlünk.
-Az a magyar szövegest mutatod? -kérdezte Liam. Majd a srácok is rám néztek én csak bólogattam. -Mi van rajta?-kérdezte.
-Az hogy idézem "Köszönöm hogy enne a nagy családnak a tagja lehetek! Köszönöm One Direction!" -mondtam angolul mire a srácok nem szóltak semmit csak egy hatalmas mosoly terült szét az arcukon.
Miután a rajongókat elterelték az útban be tudtunk jutni a hátsó ajtón az épületbe, majd fél óra múlva már minden rajongó elfoglalta a helyét kezdődött is a koncert! Ki kukkantottam a nézőtérre ami dugig volt. A szemem kétszer akkora lett mikor megláttam hogy mennyien vannak. Vissza mentem a srácokhoz, majd egy kis idő után már a színpadon is voltak és fülsüketítő sikítás töltötte be a helyet. Elmentem a helyemre vagyis az első sorba majd onnan néztem a srácok arcát. A fiúknak az arcukon látszott hogy mennyire élvezik azt hogy ennyien szeretik őket és hogy élvezik azt amit csinálnak.
A hangulat a tető fokára hágott és még én is sikítottam. Majd mikor a Little Tings következett az emberek gyönyörűen világítottak a kezükben lévő fénylő rudakkal. Harry a sorait a szemembe nézve énekelte mire én csak könnybe lábadt szemmel néztem fel rá.
Miután Harry-ről már fojt a víz ezért  lehajolt a és fel akarta venni a törölköző amikor is az a láng szóró vagy mi fellobban, nagy meg könnyebülésemre Harry időben elhajolt így nem lett semmi baja.
De mondanom sem kell mennyire meg ijedtem és a kezem a szeme elé kaptam miközben felsikítottam és és nem voltam egyedül.
A koncert végére a srácok is lejöttek a színpadról majd mikor Harry-t megláttam szaladtam felé és a úgy öleltem át mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne a kezeim közül. Megcsókoltam majd mikor elváltak ajkaink megpusziltam a homlokát amin verejték gyöngyöződött és a haja a homlokára volt tapadva.
-Nagyon megijesztettél! Vigyázz magadra! Nincs semmi bajod?-kérdeztem miközben a hevesen emelkedő  és süllyedő mellkasába temettem arcom és öleltem magamhoz.
-Sajnálom. Nem figyeltem! De még élek! -nevetett. A fülemben hallottam ahogy a szíve heves tempót diktál.
-Harry a szívbaj jött rám! -rohant oda Paul.
-Bocs! -nyögte ki Harry majd a hátamat simogatta, bizonyára észre vettem hogy a szívem még mindig majd ki szakad a mellkasomból.
-Gyere menjünk az öltözőbe -mondta majd mentünk is.
Az öltözőbe megnyugodtam és beszélgettünk majd a fiúk mentek az asztalhoz és leültek a székekre, miközben én a sarokból néztem őket. A lányok liba sorba sorakozva vártak az aláírásért és a képért. Elő vettem a telefonom majd megnéztem menyi az idő, nagy meglepetésemre 7 óra volt. Hogy elszaladt az idő. Mikor felnéztem a telefonomról,  és amit láttam az lesokkolt...