Sziasztok!!! Nagyon vártam már ezt a napot, kíváncsi vagyok hány olvasóm maradt.
Na de kinek hogy tetszett a Steal my girl klip? :) Én imádtam. Mint látjátok össze tudtam magam kapargatni Sikerült megírnom az első évad utolsó részét is, ami annyit tesz hogy még két rész és évad záró!! :)
Remélem tetszeni fog a rész, bár nekem nem nagyon tetszik, inkább mondanám olyan semmisnek.... Rövid is lett de már nem tudtam mit írni :/
Na de...
Jó olvasást!
2013.12.17.
David Wish szemszöge
Gyűlöltem úgy látni a húgomat mint az elmúlt 3 napban. Összetört, láttam rajta, de ugyan már! Még a vak is látta mennyire nem önmaga, mennyire összetört. Azt akartam, hogy újra vidám legyen, hogy újra, nevessen, őszintén, szívvel telien . Azt akartam, hogyha a szemébe nézek ne a szomorúságot és az elveszettséget lássam benne, hanem a jókedvet és az életvidámságot. Gyűlöltem így látni, de azt jobban gyűlöltem aki miatt ilyen lett. Megfogadtam magamban aznap mikor sírva jött haza és a mellkasomba zokogott, hogy ha Harry-t meglátom valahol akkor nem fogja megúszni egy pofonnal. Megbíztam benne azt hittem, hogy tudja irányítani az alsó felét, de ezek szerint nem. Viszont az megnyugtatott, hogy nem nyúlt a húgomhoz szexuálisan... Na akkor még a szart is kivertem volna belőle! Anya mikor megtudta elvolt csodálkozva és ahogy én látom ő is eléggé berágott Harry-re.
Az ágy melletti rózsaszín órára pillantottam ami 06:13-mat mutatott így idejét láttam, hogy kikászálódjak a húgom mellől.
Óvatosan emeltem le mellkasomról a pólómat szorongató kezeit, s tettem le mellé, derekamról is levettem a lábát és próbáltam minél kevesebb fészkelődéssel kikelni mellőle. Épp, hogy felálltam ő mocorogni kezdett, de megkönnyebbültem kor csak átfordult a másik oldalára. Felálltam az ágyról, megdörzsöltem az arcom és oldalra túrtam a homlokomon lévő tincseket. El kéne menni már egy fodrászhoz...-állapítom meg magamban s egy halk hümmögéssel ismerem be saját igazamat. Reggeli társalgásomat befejeztem magammal és ásítva indultam ki a szobából.
A konyhában már anya készítette magának a szendvicseket. Nos, igen, hívja őt a munka.
-Jó reggelt! Hogy hogy ilyen korán felkeltél kisfiam? -lepődött meg s a homlokomra nyomott egy puszit. 20 éves létemre kisfiamnak szólít... ahj az istenit! Mit tagadjam?! Igenis jól esik mikor így hív, s ha megölel vagy megpuszil! Nevezhetnek nyálasnak, de kinek nem esik jól az anyai szeretett?
-Neked is jó reggelt! Tudod, hogy szeretek ébren lenni mikor elutazol itthonról. -húzom fel magam a pultra.
-Tudom. -mosolyog. Kezével elsimít a homlokomból egy tincsem s mosolyogva figyeli ahogy újra visszaesik.- Majd menj el egy fodrászhoz. -kuncogott.
-Ezen gondolkoztam én is. -nevettem.- Majd Sara-t elráncigálom magammal. -jelentem ki, magabiztosan, s tervezgetni kezdtem, hogy fogom kikényszeríteni a házból.
-Jól teszed! Már lassan átvált remete életmódra. -rázta rosszallóan a fejét, és felém nyújtott egy elkészült szendvicset. Jóízűen haraptam bele, s mutattam fel a hüvelyk ujjam. -Maszat. -mosolygott, s arcomról eltávolította a vaj csíkot.
Mire elpusztítottam a reggelim addigra anya is készen állt az indulásra. Megfogtam a két bőröndjének a fogantyúját és magam után húzva mentem ki anya után a verandára.
-A taxi pár perc múlva itt lesz. -sóhajtott fel.- Vigyázzatok magatokra, rendben? -fogta két keze közé az arcom.
-Persze anya. -mosolyogtam.- Te is vigyázz magadra, oké?
-Oké. -nyomot puszit a homlokomra.- Sara-nak tettem le az asztalára költőpénzt de a számlámról is nyugodtan vehettek le. -mondandója közben a táskájában kotorászott míg végül elővette a pénz tárcáját.- ezt pedig a tiéd. -nyomot a kezembe jó pár bankjegyet. Miután eltettem a pénzt, a taxi is megérkezett. A taxi előtt még kaptam egy utolsó búcsú ölelést és egy puszit, majd anya beszállt a gépjárműbe, az pedig felbőgve elindult.
A szobámban, elterültem az ágyon és nyugodtan böngésztem laptopomon, a facebook oldalamat, mikor is az ajtóm kicsapódott és hugicám könnyes szemmel jött be hozzám. Félre tettem a laptopot, és feltornáztam magam ülőhelyzetbe. Megpaskoltam a combon jelezve neki, hogy üljön le, ő pedig értve a célzást lecsüccsent és nyakamba fúrva arcát szipogott. A szívem szakad megérte, mikor így jön hozzám. Annyira kis törékeny. Kezemmel karját simogattam. Nem kérdeztem meg hogy miért sír hiszen tudom, hogy azért mert újra vele álmodott, tudom, mert mondta már.
-Éhes vagy? -kérdeztem egy kis idő után mikor már csak hüppögését lehetett hallani a szoba csöndjében.
-Nem. -szólalt meg sírástól rekedt hangon.
-Pedig enni fogsz, eszek veled jó? -nem felelt semmit azért hallgatását egy igennek vettem, és miután mind a ketten talpon voltunk lassan sétáltunk le a konyhába.
Miután megtömtem őt, s magamat is, úgy döntöttem hogy ideje lesz elmenni a fodrászhoz.
Háromnegyed óra könyörgés után, sikerült rávennem Miss remete-életmódra-váltok kisasszonyt, hogy tartson velem így ketten szálltunk be a kocsiba és indultunk el.
-David fordulj vissza! -Sara hangja vészcsengő ként ért, s azonnal a fékre tapostam, s hálát adtam az Istennek amiért csak mi voltunk azon az útszakaszon, szép kis baleset lett volna...
-Sara normális vagy?! -förmedtem rá, akaratom ellenére.- Minek forduljak vissza?!
-Nem húztam ki a hajvasalót, és be van kapcsolva az ágyamon! -arca pánikkal telt volt. Egy szó nélkül fordultam meg a kocsival és padlógázzal szeltem az utat egyenes az otthonunkig. Kicsit megnyugodtam mikor nem láttam fekete füstöt felszállni a házból. Egyszerre szálltunk ki a kocsiból, s miután kattant a zár miszerint nyitva az ajtó, egymást előzgetve szaladtunk fel a szobájába. Szép lenne ha leégne itt az egész ház, miután anya elmegy dolgozni...
Mikor megpillantottam az ágyon hagyott hajvasalót ami már füstölt, azon nyomban felkaptam Sara pedig kihúztam a dugót a konnektorból.
-Húh, azt hiszem, hogy időbe ide értünk. -ültem le az ágyra egy hosszú sóhajt eleresztve, bólintott, majd eltette a hajvasalót.
Fél óra csendes kocsikázás után megérkeztünk a sétálóutcába, ahonnan már csak tíz perces séta után megérkeztünk volna a fodrász szalonhoz. Ha nem terelem be húgomat az egyik ruhás boltba, megakadályozva ezzel azt, hogy találkozzon Vele...
