Hellóóó! Nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy sorry hogy ilyen későn hoztam!
Jó olvasás!
Harry egy nagyon szép helyre hozott. Az erdőben voltunk ahol le volt terítve egy kis pokróc és azt körbe volt rakva mécsesekkel és rózsával. A pokrócon volt egy kóla sütemények és ételek. Nagyon romantikus hely volt nagyon tetszett és az hogy nem volt senki a közelünkben csak egy plusz pont volt.
Leültünk a pokrócra egymás mellé majd Harry megszólalt.
-Tudod van még egy meglepetésem.-mondta a szemembe nézve.
-Mi?- csak ennyit tudtam mondani mivel elveszettem azokban a smaragd zöld színben pompázó szemekben. Annyira örültem hogy ilyet tett értem, nagyon meglepett és ezt az arcomon lévő letörölhetetlen mosoly is bizonyítja.
-Azt szeretném ha eljönnél velem, velünk a koncertünkre ami Magyarországon lesz 2 nap múlva. -mondta majd az arcomat kémlelte és várta a válaszom.
Hogy tudnék elmenni vele, velük Magyarországra? Hiszen nekem suli lesz és hát anya sem engedne. Pedig tényleg nagyon jó lenne. Gondolkoztam majd dűlőre jutottam és kimondta a válaszom.
-Sajnálom Harry de nem mehetek veletek Magyarországra.-mondtam majd kifújtam hosszasan a levegőt és lesütöttem a fejem. A szemeimet becsuktam és vártam mit fog mondani Harry.
-De...de miért?-dadogott.-Hidd el hogy nagyon örülnénk és Paul sem ellenzi sőt még örül is neki. Hidd el vigyáznánk rád.-a hangjából sütött a könyörgés.
-Harry, nagyon sajnálom de nem mehet, hiszen nekem még suli van, és nektek sem lenne jó folyton rám vigyázni, és még akkor ne is beszéljünk anyáról ő sem engedne el.-mondta majd felé néztem. És mély levegőket vettem majd inkább megfogtam az egyik poharat amiben kóla volt és ittam belőle.
-Tévedsz.-mondta és rajta a fejét. Felvont szemöldökkel néztem rá.Majd fojtatta-Anyukáddal beszéltem bocsi beszéltünk, és igaz hogy egy óra érvelés után de azt mondta hogy elenged téged velünk. -mondta és adott egy puszit a homlokomra.
-De akkor is nekem ott van az iskola.-mondtam szomorúan. Majd a nyakába temettem arcomat.
-Már az sem lesz útban.-mondta sejtelmesen.
-Hogy érted?-kérdeztem meglepettem majd mélyen a szemébe néztem hát ha ki tudok valamit olvasni belőlük.
-Úgy angyalom, hogy anyukád elkért egy "nagyon fontos családi ügy" -rajzolt idéző jeleket a levegőbe-miatt. Így eljössz velünk ugye?-nézett rám könyörögve.
-Igen Harry -bólogattam hevesen-elmegyek veletek. -majd szorosan magamhoz öleltek és és hosszú szenvedélyes csókot váltottunk
-Szeretlek.-mondta mikor elváltunk levegő hiányban.
-Én is szeretlek.-vigyorogtam mint a a tejbetök.
Lassan elfogyasztottuk a vacsorának nem mondható -mivel mint rájöttem, spagetti és fagyi volt- ételeket és a kólát. Majd felálltunk és elindultunk gyalog haza vagyis hozzánk, mivel megtudtam győzni Harry-t hogy legalább akkor sétáljunk haza ha már nem akar nálunk aludni. Mikor rá kérdeztem hogy mi lesz a cuccokkal és a kocsival csak annyival felelt hogy "van aki elfogja takarítani, nyugi" így ráhagytam. Lassan haza értünk. Az ajtóban megálltunk majd egy hosszú érzelmekkel teli csókot váltottunk majd, elköszöntünk egymástól és ő megfordult és elment én pedig színig tele kajával fel mentem a szobámba. Mikor felértem, beálltam a zuhanyzóban és élveztem hogy a forró vízcseppek végig szántanak a testem minden egyes pontján. Mikor meguntam elzártam és kilépve megtörölköztem és felvettem egy spongyabobos pizsamám. Mikor már az ágyban voltam leoltottam az éjjeli lámpám és nyakig betakarózva próbáltam aludni.
Mikor már félálomban voltam a szoba ajtóm kicsapódott és feloltódott a villany. Hirtelen fel ültem ennek eredményekén megszédültem és a fejemhez kaptam mielőtt még megszökik a nyakamról.
-Jól vagy?-kérdezte bátyám aggódva.
-Persze jól, csak tudod valaki nem ismeri azt a fogalmat hogy kopogás és nem tudja hogy este aludni kell!-förmedtem rá, és szerintem jogosan. Nagyra nyílt szemekkel nézett rám.
-Igen is tudom mi az a kopogás.-mondta
-Igen akkor nézd csak így kell ni.-mondtam majd megkopogtattam a fejét.
-Naa -mondta majd megfogta a csuklóm
-Na jó mond miért törtél be a szobámba és miért nem aludhatok nyugodtan? -néztem rá összeszűkült szemekkel még mindig mert a nagy fény bántotta a szemem
-Azért mert mi az hogy haza jössz és nem szólsz? -kérdezte. Megvonta a vállam majd visszadőltem az ágyba és a fejemre húztam a takarót. -Tényleg elmész velük Magyarországra?-kérdezte.
-Igen. -motyogtam- Figyi mi lenne ha holnap megbeszélnénk ezt?-kérdezte miközben kitakartam a fejem. Bólintott majd felállt és adott egy puszit a fejemre.
-Jó éjt nagylány.-mondta
-Jó éjt Bátyus-adtam én is egy puszit neki.
Mikor ki ment a szobából úgy láttam a szemét mintha könnyes lenne. De ezt betudtam annak hogy álmos vagyok és lehet képzelődök. Oldalra fordultam majd kemény 10 perces forgolódás után végre eltudtam aludni.
Reggel a nap az arcomra sütött, ezért kénytelen voltam felkelni és behúzni a függöny hogy ne zavarjon. Vissza feküdtem az ágyba, de bárhogy helyezkedtem el nem tudtam vissza aludni pedig még csak 5 óra volt és ma nem kell suliba mennem amiatt a bizonyos "fontos család ügy" miatt. Mikor jobban megnéztem a telefonomon az időt rá jöttem hogy nem 5 óra van hanem 9, hát igen ezért süt így a nap. Bementem a fürdőszobába és megmostam az arcom majd kijöttem és lassan halkan lementem a lépcsőn ám a közepénél megálltam, mert hallottam a bátyám hangját. Tudom hogy nem szép dolog hallgatózni de most valami mégis azt súgta hogy maradjak és füleljek.
-Hogy mondjam el neki? -kédezte
-Nem tudom szívem de nem lesz úgy jó ha nem tudd róla.-mondta anya és a hangjában hallatszott hogy szomorú, és ez megrémisztett, a falnak simulva hallgattam tovább.
-Tudom.-sóhajtott a bátyám.-De félek hogy nem fogadja el hiszen mégis több száz kilométer lesz köztünk.
-Hidd el hogy meg fogja érteni.
-Nem anya nem fogja. -mondta majd hogy az asztalra csapja a poharat, a szám elé kaptam a kezem.- Óóó én idióta hogy miért kellet várnom idáig. Azt hittem hogy majd várhatok vele még vagy egy hétig, de nem. Egyre kevesebb idő van hátra és ő már csak 2 napig lesz itt.-mondta. Nekem bent rekedt a levegő és nem akartam többet hallani, a könnyeket nem tudtam vissza tartani és arcomon végig folyva landoltak a padlón. Vissza szaladtam a lépcsőn és olyan erővel csaptam be magam után az ajtót hogy csodálkoztamamiért nem szakadt ki keretestől.
Hogy érti azt hogy több száz kilométer lesz köztünk? És mit ért az alatt hogy egyre kevesebb idő van hátra? Mit nem mondott még el? Kérdések hada volt a fejemben. Az ajtón kopogott valaki, de én még mindig csendesen zokogtam az ágyam szélénél a földön. Majd újra kopogtak.
-Sara nem tudom mennyit hallottál de ígérem mindent megmagyarázok.-nyitott be óvatosan. Céltudatosan jött hozzám és leguggolt majd le ült mellém és a karját a térdére tette majd ráhajtotta a fejét. Nagyokat sóhajtott majd rám nézett és én is rá.
-Mi-mit nem mondtál el?-kérdeztem közben pedig az arcát néztem könnyes szemeimmel.
-Sajnálom.-mondta.-El akartam mondani hogy...-sóhajtott- hogy New York-ba megyek.-mondta majd lehajtotta a fejét.-5 nap múlva.-fejezte be a mondatott.
-És miért nem mondtad el? És miért mész oda? -folyt végig az arcomon egy könnycsepp.
-Nézd én el akartam mondani de nem most, várni szeretettem volna vele.-nézett rám majd a karomat kezdte simogatni. -Azért megyek New York-ba mert van egy nagyon jó fényképészeti iskola és már egy éve akarok oda menni és most végre felvettek. Sajnálom hogy így kellett megtudnod. -csuklott el a hangja.
-De én megértem hiszen ez egy nagyon jó lehetőség neked. Mikor jössz majd haza? -kérdeztem
-Ha minden igaz akkor minden 2. héten haza jöhetek. Ugye nem fogsz haragudni?-kérdezte mosolyogva.
-Nem-ráztam a fejem- De csak akkor ha majd hívsz is.-mondtam majd megöleltem.
-Mindig hívni foglak. -ölelt szorosabban.- Na és akkor mikor mentek Magyarországra?
-Már az sem lesz útban.-mondta sejtelmesen.
-Hogy érted?-kérdeztem meglepettem majd mélyen a szemébe néztem hát ha ki tudok valamit olvasni belőlük.
-Úgy angyalom, hogy anyukád elkért egy "nagyon fontos családi ügy" -rajzolt idéző jeleket a levegőbe-miatt. Így eljössz velünk ugye?-nézett rám könyörögve.
-Igen Harry -bólogattam hevesen-elmegyek veletek. -majd szorosan magamhoz öleltek és és hosszú szenvedélyes csókot váltottunk
-Szeretlek.-mondta mikor elváltunk levegő hiányban.
-Én is szeretlek.-vigyorogtam mint a a tejbetök.
Lassan elfogyasztottuk a vacsorának nem mondható -mivel mint rájöttem, spagetti és fagyi volt- ételeket és a kólát. Majd felálltunk és elindultunk gyalog haza vagyis hozzánk, mivel megtudtam győzni Harry-t hogy legalább akkor sétáljunk haza ha már nem akar nálunk aludni. Mikor rá kérdeztem hogy mi lesz a cuccokkal és a kocsival csak annyival felelt hogy "van aki elfogja takarítani, nyugi" így ráhagytam. Lassan haza értünk. Az ajtóban megálltunk majd egy hosszú érzelmekkel teli csókot váltottunk majd, elköszöntünk egymástól és ő megfordult és elment én pedig színig tele kajával fel mentem a szobámba. Mikor felértem, beálltam a zuhanyzóban és élveztem hogy a forró vízcseppek végig szántanak a testem minden egyes pontján. Mikor meguntam elzártam és kilépve megtörölköztem és felvettem egy spongyabobos pizsamám. Mikor már az ágyban voltam leoltottam az éjjeli lámpám és nyakig betakarózva próbáltam aludni.
Mikor már félálomban voltam a szoba ajtóm kicsapódott és feloltódott a villany. Hirtelen fel ültem ennek eredményekén megszédültem és a fejemhez kaptam mielőtt még megszökik a nyakamról.
-Jól vagy?-kérdezte bátyám aggódva.
-Persze jól, csak tudod valaki nem ismeri azt a fogalmat hogy kopogás és nem tudja hogy este aludni kell!-förmedtem rá, és szerintem jogosan. Nagyra nyílt szemekkel nézett rám.
-Igen is tudom mi az a kopogás.-mondta
-Igen akkor nézd csak így kell ni.-mondtam majd megkopogtattam a fejét.
-Naa -mondta majd megfogta a csuklóm
-Na jó mond miért törtél be a szobámba és miért nem aludhatok nyugodtan? -néztem rá összeszűkült szemekkel még mindig mert a nagy fény bántotta a szemem
-Azért mert mi az hogy haza jössz és nem szólsz? -kérdezte. Megvonta a vállam majd visszadőltem az ágyba és a fejemre húztam a takarót. -Tényleg elmész velük Magyarországra?-kérdezte.
-Igen. -motyogtam- Figyi mi lenne ha holnap megbeszélnénk ezt?-kérdezte miközben kitakartam a fejem. Bólintott majd felállt és adott egy puszit a fejemre.
-Jó éjt nagylány.-mondta
-Jó éjt Bátyus-adtam én is egy puszit neki.
Mikor ki ment a szobából úgy láttam a szemét mintha könnyes lenne. De ezt betudtam annak hogy álmos vagyok és lehet képzelődök. Oldalra fordultam majd kemény 10 perces forgolódás után végre eltudtam aludni.
Reggel a nap az arcomra sütött, ezért kénytelen voltam felkelni és behúzni a függöny hogy ne zavarjon. Vissza feküdtem az ágyba, de bárhogy helyezkedtem el nem tudtam vissza aludni pedig még csak 5 óra volt és ma nem kell suliba mennem amiatt a bizonyos "fontos család ügy" miatt. Mikor jobban megnéztem a telefonomon az időt rá jöttem hogy nem 5 óra van hanem 9, hát igen ezért süt így a nap. Bementem a fürdőszobába és megmostam az arcom majd kijöttem és lassan halkan lementem a lépcsőn ám a közepénél megálltam, mert hallottam a bátyám hangját. Tudom hogy nem szép dolog hallgatózni de most valami mégis azt súgta hogy maradjak és füleljek.
-Hogy mondjam el neki? -kédezte
-Nem tudom szívem de nem lesz úgy jó ha nem tudd róla.-mondta anya és a hangjában hallatszott hogy szomorú, és ez megrémisztett, a falnak simulva hallgattam tovább.
-Tudom.-sóhajtott a bátyám.-De félek hogy nem fogadja el hiszen mégis több száz kilométer lesz köztünk.
-Hidd el hogy meg fogja érteni.
-Nem anya nem fogja. -mondta majd hogy az asztalra csapja a poharat, a szám elé kaptam a kezem.- Óóó én idióta hogy miért kellet várnom idáig. Azt hittem hogy majd várhatok vele még vagy egy hétig, de nem. Egyre kevesebb idő van hátra és ő már csak 2 napig lesz itt.-mondta. Nekem bent rekedt a levegő és nem akartam többet hallani, a könnyeket nem tudtam vissza tartani és arcomon végig folyva landoltak a padlón. Vissza szaladtam a lépcsőn és olyan erővel csaptam be magam után az ajtót hogy csodálkoztamamiért nem szakadt ki keretestől.
Hogy érti azt hogy több száz kilométer lesz köztünk? És mit ért az alatt hogy egyre kevesebb idő van hátra? Mit nem mondott még el? Kérdések hada volt a fejemben. Az ajtón kopogott valaki, de én még mindig csendesen zokogtam az ágyam szélénél a földön. Majd újra kopogtak.
-Sara nem tudom mennyit hallottál de ígérem mindent megmagyarázok.-nyitott be óvatosan. Céltudatosan jött hozzám és leguggolt majd le ült mellém és a karját a térdére tette majd ráhajtotta a fejét. Nagyokat sóhajtott majd rám nézett és én is rá.
-Mi-mit nem mondtál el?-kérdeztem közben pedig az arcát néztem könnyes szemeimmel.
-Sajnálom.-mondta.-El akartam mondani hogy...-sóhajtott- hogy New York-ba megyek.-mondta majd lehajtotta a fejét.-5 nap múlva.-fejezte be a mondatott.
-És miért nem mondtad el? És miért mész oda? -folyt végig az arcomon egy könnycsepp.
-Nézd én el akartam mondani de nem most, várni szeretettem volna vele.-nézett rám majd a karomat kezdte simogatni. -Azért megyek New York-ba mert van egy nagyon jó fényképészeti iskola és már egy éve akarok oda menni és most végre felvettek. Sajnálom hogy így kellett megtudnod. -csuklott el a hangja.
-De én megértem hiszen ez egy nagyon jó lehetőség neked. Mikor jössz majd haza? -kérdeztem
-Ha minden igaz akkor minden 2. héten haza jöhetek. Ugye nem fogsz haragudni?-kérdezte mosolyogva.
-Nem-ráztam a fejem- De csak akkor ha majd hívsz is.-mondtam majd megöleltem.
-Mindig hívni foglak. -ölelt szorosabban.- Na és akkor mikor mentek Magyarországra?
-2 nap múlva. El akarom majd csalni őket William bátyánál. -mondtam neki a tercem
-Az jó, és mit csinálnátok ott? Meg tanítanád őket lovagolni? -nevetett.
-Ó de jól ismersz - bólogattam .
-Sok sikert hozzá.-nevetett majd adott egy puszit és felállt.
-Hidd el hogy megfogom őket tanítani.-mondtam majd az éjjeli szekrényről levettem egy zsepit és megtöröltem a szemem, majd én is felálltam.
-Gyere csinálok valami kaját.-mondta majd átkarolta a vállam és lementünk a konyhába.
David csinált rántottát így azt reggeliztünk négyen mivel Pezz-nek is szedtünk. Mikor jól laktunk ki mentünk a kertbe és fociztunk a bátyámmal. Úgy negyed óra múlva csengettek és anya nyitott ajtót. A fiúk liba sorban jöttek ki a kertbe mi pedig akkor ültünk le.
-Sziasztok!-köszöntem majd ittam a narancs levemből.
-Sziasztok! -köszöntek vissza. Harry ide jött hozzám és megcsókolt, majd le ült mellém a fűbe.
-Focizunk.-kiabált Lou majd a labdával kezdett játszadozni. Minden fiú beállt de a bátyám azt mondta hogy én már őt kifárasztottam, így ő csak ült a fűben és nézte őket, míg én csak nevettem rajtuk ahogy néha bénáznak.
Mikor már kijátszottuk magunkat mivel később én és a bátyám is.
2 órakor be mentünk és a fiúkkal megbeszéltük hogy hol lesz a koncert és hogy mikor jövünk haza. Hát nekem ez kép kapóra jön mivel 2 hétig leszünk ott így vígan megtaníthatom őket lovagolni. Már beszéltem a bátyámmal és ő is szívesen látna minket így már ott is alhatunk. Már csak Paul-al és a fiúkkal kell megbeszélni de azt majd az út közben...
-Hidd el hogy megfogom őket tanítani.-mondtam majd az éjjeli szekrényről levettem egy zsepit és megtöröltem a szemem, majd én is felálltam.
-Gyere csinálok valami kaját.-mondta majd átkarolta a vállam és lementünk a konyhába.
David csinált rántottát így azt reggeliztünk négyen mivel Pezz-nek is szedtünk. Mikor jól laktunk ki mentünk a kertbe és fociztunk a bátyámmal. Úgy negyed óra múlva csengettek és anya nyitott ajtót. A fiúk liba sorban jöttek ki a kertbe mi pedig akkor ültünk le.
-Sziasztok!-köszöntem majd ittam a narancs levemből.
-Sziasztok! -köszöntek vissza. Harry ide jött hozzám és megcsókolt, majd le ült mellém a fűbe.
-Focizunk.-kiabált Lou majd a labdával kezdett játszadozni. Minden fiú beállt de a bátyám azt mondta hogy én már őt kifárasztottam, így ő csak ült a fűben és nézte őket, míg én csak nevettem rajtuk ahogy néha bénáznak.
2 órakor be mentünk és a fiúkkal megbeszéltük hogy hol lesz a koncert és hogy mikor jövünk haza. Hát nekem ez kép kapóra jön mivel 2 hétig leszünk ott így vígan megtaníthatom őket lovagolni. Már beszéltem a bátyámmal és ő is szívesen látna minket így már ott is alhatunk. Már csak Paul-al és a fiúkkal kell megbeszélni de azt majd az út közben...
