BÚÉK!! :)

Boldog Új Évet Kívánok minden egyes olvasómnak és családjának! :)
Remélem 2014-ben is velem tartotok!

33. Rész. "Ki az a Skyler?"

2013.11.19.

A tegnapi buliból fogalmam sincs mikor jöttünk haza, na de nem azért mert olyan részeg voltam, hanem mert olyan éjfél után 1-2 órával az egyik széken elnyomott az álom, de hogy hogyan azt nem tudom, hiszen eszméletlen volt a hangulat. Talán Harry dúdolása a fülembe volt rám olyan hatással. Nem tudom. Átfordultam a másik oldalamra, majd megéreztem ahogy egy test hozzám simul, vagy inkább én simulok hozzá.
-Sajnálom. -hallottam meg Hazz hangját. Mit sajnál? Nem értem. Kinyitottam a szemem és megláttam Harry arcát. Még mindig aludt. -Annyira sajnálom. -motyogta. Szemeit összeszorította, arcizmai megfeszültem és markolta a takarót. Mit álmodhat? Az biztos hogy nem jót. Annyira rossz látni ahogy szinte könyörög. -Ne tedd. Kérlek. Ne. -fejét jobbra-balra fordította. Kiverte a víz és zihált, mint aki most volt edzeni. Megsimítottam az arcát mire kicsit megnyugodott. Becsuktam a szemem. Pár perc múlva Harry újra megszólalt. -Skyler! -kiáltotta. Nagyon megijedtem a hirtelen hangtól és majdnem leestem az ágyról, de szerencsémre megtudtam kapaszkodni az ágyneműben. Felültem az ágyon majd a már ülő szerelmem néztem. Haja izzadságtól nedvesen tapadt izzadt homlokához és kapkodta a levegőt miközben szeme tágra volt nyitva.
-Harry. -tettem kezem az ágyneműbe maró kezére.- Nyugodj meg. Csak egy rossz álom volt. -suttogtam hallhatóan. Hazza mint aki meg sem hallotta amit mondtam állt fel az ágyból és viharzott ki a szobából egy szál rövidnadrágban. Mi baja? Ennyire rosszat álmodott volna? Jaj bár eltudnám feledtetni vele. Kimásztam az ágyból és láttam hogy csak Harry egyik pólója van rajtam ami a combom közepéig ért. Nem törődtem azzal hogy alatta csak egy bugyi van, hanem belebújtattam lábam a mamuszomba majd Harry után indultam. Megnéztem az emeleti fürdőszobában de nem volt ott. Leszaladtam a lépcsőn és kis híján felestem a saját lábamban de a korlát a barátom volt. A nappaliban sem találtam Harry-t, ezért szint fénysebességgel  nyitottam be a konyhába abban reménykedve hogy ott lesz a keresett személy. Nos a reménykedésem nem vált be mivel nem volt ott. Csalódottan álltam meg a konyha közepén és agyaltam hol is lehet. De hát hova mehetett még? Kocsival tuti nem ment sehová mert láttam a kulcsot felakasztva. Gyalog ment volna? Áá nem annyira hülye hogy november közepén egy szál rövidnadrágban induljon sétára...vagy mégis? Jaj dehogy! -ráztam meg a fejem hogy ezt a hülye ötletet elhessegessem. Jaj most hol keressem? -vágódtam le az egyik székre, arcomat pedig tenyerembe rejtettem. Ki az a Skyler? cikázott át a kérdés fejemen. Talán egy futó kalandja? Vagy...vagy valami rokon?  Talán egy barát? Nem tudom. Kinéztem az ablakon ami a kocsifelhajtóra nézett. Felpattantam a székről, átrohantam a nappalin és kinyitottam a hátsó udvarra vezető ajtót. Kiléptem majd kiléptem a verandára. A hideg csípte a combom, a karom, az arcom, és mindenem, de nem érdekelt. Körbenéztem és.... bingó! Harry az egyik napozó széken ült térdére könyökölve és fejét két válla közé hajtva, már póló is volt rajta. Lassan mentem közelebb hozzá. Még az sem érdekelt hogy mamuszban vagyok és egy pólóban, csak az érdekelt hogy tudjam mi baja. Elé érve sem nézett fel rám. Letérdeltem elé, igen letérdeltem mivel leguggolni nem lett volna valami okos ötlet, bár ez sem az mert így meg lefagy a térdem de most teszek rá! Megsimítottam karját ami hideg volt.
-Harry. -szóltam hozzá mire csak egy nagy levegőt fújt ki. -Kérlek gyere be még megfázol. -simogattam kezét. Arcát felém fordította és rálátást nyertem gondterhelt arcára. -Kérlek. -néztem rá kérlelően.
-Még te beszélsz? -mondta komolyan.
-Miért? -lepődtem meg, rideg tekintetétől.
-Te vagy egy szál pólóban kint. -tekintette meglágyult majd fel állt. Kezét nyújtotta felém. Elfogadtam majd fel húzott.  -Menj be. -mondta. Olyan hideg volt a keze mintha egy gépcsapot fogtam volna meg ami mozog, na jó ez nem valami jó hasonlat.
-Csak akkor ha te is bejössz. -öleltem meg. A tettem váratlanul érte de mikor észbe kapott karjait szorosan körém fonta.
-Akkor menjünk be. -sóhajtva engedett el. Lassan sétálva andalogtunk be majd fel az emeletre és be a szobánkba. Szobánkba, hmm furcsa ezt mondani. Szerelmemre néztem aki a fotelben ült és csak nézett ki a fejéből. Látszott rajta hogy valami nyomja a szívét de nem mertem rá kérdezni, hiszen ha szeretné úgy is elmondaná...nem? Remélem igen.
-Srácok! Menjetek fel a netre és nézzétek meg a pletykákat! -nyitott be az ajtón Niall majd el is tűnt. Harry nagyot sóhajtva nyitotta fel a laptopját és pötyögött valamit, majd összeráncolt szemöldökkel, kissé kidugott nyelvel olvasott magában valamit. Kíváncsian mentem a fotel mögé majd a hátánál megtámaszkodva kezdtem olvasni a cikket aminek a címe ez volt: Zayn Malik továbblépet!
"Zayn Malik a One Direction énekese úgy látszik továbblépet előző kapcsolatán, ugyanis már nem egyszer látták a Little Mix énekesnőjével Perrie Edwards-al az oldalán. Nem régiben írtunk arról hogy Zayn exbarátnője, Rebeca megmagyarázhatatlan okok miatt szakított barátjával majd eltűnt Londonból. Zayn a jelek szerint túllépet rövid kapcsolatukon. Vajon Zayn és Perrie kapcsolata tartós lesz vagy csak egy hirtelen fellángolás? Minden esetre reméljük nekik a legjobbakat! "-értem a végére a cikknek. Hát nekem fel sem tűnt hogy Zayn szeret valakit. Na mindegy. Az ő dolga, legalább most van neki valaki. Harry lecsukta a laptopot majd fejét hátra hajtotta és csücsörített ajkaival. Nevetve nyomtam puszit ajkaira mire egy elégedetlen morgás szakadt föl belőle. Megsajnáltam és adtam neki egy csókot, egy hosszú, szenvedélyes csókot. Mikor elváltak ajkaink Harry egyik szememből a másikba nézett.

-Mi az? -kérdeztem rá egy kis idő múlva.
-Mi mi? -kapott észbe.
-Csak annyira el voltál bambulva.-mosolyogtam. Nem mondott semmit csak felállt és az ágyhoz sétált majd befeküdt és megpaskolta maga mellett a helyet, ezzel jelezve hogy feküdjek mellé. Levettem a mamuszom és bebújtam mellé jó szorosan. Szeretem érezni a közelségét, olyankor biztonságot érzek. Ahogy néztem őt láttam rajta hogy még mindig nyomasztja az álom. Bármennyire nem akartam bele ütni az orrom már nem bírtam tovább látni, nézni ahogy ezen rágódik. Mi van akkor ha megharagszik azért mert rá kérdezek? De végül is ő nem olyan. Biztos megtudnánk beszélni, és talán tudnék neki segíteni, valahogy. Hiszen könnyebb lenne neki ha kiadná magából, igaz?
-Min gondolkozol annyira édesem? -szakította meg a gondolatmenetemet. Nagyokat pislogva néztem szemébe. -Na bökd ki! -pöckölte meg az orrom majd adott rá egy puszit.
-Semmin.-ráztam a fejem. Harry egy gyors mozdulattal felém magasodott és mélyen nézett a szemembe.
-Sara! -mondta mire bennem megfagyott a vér. Úgy nézett rám mintha tudná miről gondolkoztam csak azt akarja hogy mondjam is ki.
-Ki az a Skyler? -suttogtam gyorsan majd Harry arcát fürkésztem. Állkapcsa megfeszült és csak nézett rám.
-Miért kérdezed? -kérdezett vissza és leült az ágyra. Felültem és mellé ültem, össze kulcsoltam a kezünket hogy tudja én itt vagyok.
-Csak reggel mikor felkeltem te mondtad ezt a nevet és azt hajtogattad hogy sajnálod. -nézetem a szemébe. Lehet rossz ötlet volt rákérdeznem? Inkább hazudnom kellett volna és nem beleütnöm a dolgába az orrom. Jaj de nekem is ilyenkor kell gondolkozni?! Szánalmas vagyok.
-Figyelj. -fordult felém Harry. -Mit szólnál ha elmennénk a parkba sétálni és ott mindent elmondanék róla? -kérdezte.
-Rendben. Akkor én felöltözök. -álltam volna fel ha a takaróba nem lett volna betekeredve a lábam. Harry gyors reflexének köszönhetően nem adtam csókot a padlónak. -Köszönöm. -mosolyogtam rá.
-Légy óvatos. -engedett el és lehelt csókot a számra.
-Igyekszem apuci. -nevettem. Kiválasztottam a ruhámat majd megcéloztam a fürdőt. Gyorsan felkapkodtam magamra a mackó nadrágot ami szűkített fazonú volt, és egy meleg, kötött felsőt. Egyáltalán nem akartam kiöltözni hiszen csak egy sétára megyünk. Szeretnék kényelmes ruhában is lenni. Sminknek csak egy kis szempillaspirált tettem fel és mentem is ki a fürdőből. Harry épp a szekrény előtt állt és felsőt nézett magának. Felső testét semmi nem takarta így rálátást nyerhettem kidolgozott izmaira és tetoválásaira.
-Ha így nézel még szégyenlős leszek. -fordult felém. Zavartan néztem a mamuszom és éreztem hogy arcom lángban ég. -Csak viccelek. -jött hozzám és állam alá nyúlt majd felemelte és megcsókolt. -Kész vagy? -kérdezte.
-Már 18 éve. -nevettem mire ő is felnevetett. Jó volt hallani hogy nevet.
-Jut eszembe, mikor akarod kibontani az ajándékaidat? -fogta meg a csípőm és ringatni kezdte jobbra-balra, és közben én nyakán fontam össze kezeim.
-Majd ha hazajöttünk kibontom. Úgysem mennek sehova. -nevettem mikor ráléptem a lábára. -bocsánat.
-Nem baj.  Na de menjünk. -engedett el és felvette az előbb kiválasztott kék felsőt. Zsebre tettük a telefonokat majd mentünk le az előszobába felvenni a kabátot és a csizmát.Nem tudom hol voltak a többiek mivel ma még csak futólag láttuk Niall-t is.
Kéz a kézben sétáltunk a parkban. Kicsit hideg volt de ez a novemberi hónappal jár. A parkban voltak szerelmes párok akik élvezték egymás társaságát pont úgy mint mi. Voltak akik csak sportolni akartak, futni, focizni. Még családok is voltak akik kisgyerekeikkel jöttek el és vidáman játszottak velük, vagy akár a babakocsiban fekvő vagy ülő csöppséggel és szerelmükkel sétáltak. Bár voltak akik barátokkal jöttek és képeket csináltak vagy ép jót beszélgettek az egyik padon ülve. De láttam még olyan személyeket akik kutyájukat hozták ki azzal a céllal, hogy házi kedvencük levezeti fölösleges energiáját. Harry-re néztem, valamin mélyen gondolkozott, látszott rajta. Leültünk az egyik padra egymással szembe.
-Elmondod? -kérdeztem. -Nem akarok tolakodó lenni csak szeretném tudni hogy mi nyomaszt ennyire. Mármint tudom hogy az álom de...-mentegetőztem, nem tudtam befejezni a mondani valóm mivel Harry közbevágott.
-Nem vagy tolakodó, csak gondolom aggódsz hogy miért vagyok ilyen igaz? -kérdezte kézfejemet simogatva. Aprót bólintottam mire elmosolyodott. -Nem is tudom  mikor volt ilyen félénk barátnőm. -nevetett és én vele együtt nevettem.
-Ki az a Skyler? -tettem el a számomra egyik fontos kérdést. Harry felsóhajtott majd belekezdett  mondanivalójába.
-Tudod úgy körülbelül 1 éve történt minden. Ki akartam kapcsolódni ezért elmentem az egy klubba, ittam beszélgettem, ittam. Na szóval a vége az lett hogy szinte a sárgaföldig leittam magam, majd úgy döntöttem hogy hazamegyek. Páran próbáltak lebeszélni róla hogy kocsiba üljek de nem sikerült nekik. A pia háta miatt gyorsan mentem. Mivel este volt alig lehetett ellátni az utca másik felére. Az egyik kanyarban mikor befordultam egy úgy körülbelül 12-13 éves lány akart átszaladni az úton. Későn fékeztem le és sajnos már ő sem tudott elugrani a kocsi elől. Elütöttem...-csuklott el a hangja s szemeiben könnyek gyűltek majd lefolytak az arcán. Lesokkolva hallgattam amit mond és nem bírtam elhinni. -Az alkohol hatása egy szempillantás alatt tűnt el. Kiszálltam és azonnal tárcsáztam a mentőket. A kislány még eszméleténél volt, barna szeme volt és szép hosszú vörös haja. Annyira gyönyörű volt. Annyit mondott nekem mielőtt megérkeztek volna a mentők hogy "Segíts". Megérkeztek a mentők beszállították a kórházba.  A kórházba 2 órát küzdöttek az életéért, azalatt a két óra alatt megérkeztek a szülei. Az orvos  kijött majd közölte hogy nem lehetett megmenteni. Ott és akkor azt kívántam bárcsak vissza forgathatnám az időt. Szörnyű volt. A család mondta hogy Skyler egy vissza húzódó kislány volt. Beszélgettünk. Több mint fél évig fizettem mindent helyettük így próbáltam kárpótolni őket bár tudtam hogy így nem tudom őt pótolni. Majd a szülők elköltöztek csak azért hogy ne költsek rájuk többet. Azóta nem hallottam róluk, bár a kislány, vagyis Skyler párszor megjelenik álmomban bár csak a halála után úgy fél évig azóta nem, vagyis a mai napig. A szülők nem mondták hová temetik így sajnos még a sírjához sem tudok elmenni. Semmit nem tudok tenni. -ért története végére. Az én szememből is folytak a könnyek pont úgy ahogy az övéből.nem szóltam semmit csak megöleltem.
-Elnézést! -hallottunk meg egy kislány hangját. Mind a ketten a hang irányába fordultunk szemünket törölve. -Kaphatnék egy aláírást? -nyújtott Harry felé egy fehér plüssmackót.
-Persze. -mondta és aláfirkantotta a macit.
-Baj van Harry? -kérdezte a kislány mikor vissza kapta a macit. Most vettem észre hogy milyen szép szemei vannak, zöldes barna, nagyon szép.
-Nincs semmi baj tündérke. -ölelte meg mire ez a tette a kislányt teljesen lesokkolta majd ő is szorosan fonta Harry köré karjait. Miután a kislány elment beszélgettünk mér Hazz-al a történtekről. Valamilyen szinten látszódott rajta hogy megkönnyebbült és ennek örültem.

Remélem tetszett!!  

Komizzatok vagy hagyjatok magatok után valami jelet! KÉRLEK!!!

32. Rész "Mit kívántál?"

Hirtelen ültem fel az ágyon az éjszaka közepén, mikor úgy éreztem hogy éhen halok. Óvatosan kapcsoltam fel a kis éjjeli lápát, majd beledugtam a lábam a mamuszomba és lassan ki csoszogtam a szobából. Le érve a konyhába kinyitottam a hűtőt, és ki vettem belőle a májkrémet. Elővettem egy kést miután letettem a pultra a májkrémet és egy szelet kenyérre komótosan kenni kezdtem. A szemem sarkából láttam valamit elrohanni mire ijedten néztem oda, de nem volt ott semmi. Megrázta a fejem. Biztos csak az álmosság teszi.-nyugtattam magam. Még egyszer oda néztem majd egy kis szürke egér szaladt felém. Megijedve sikítottam fel, kiesett a kés a kezemből én pedig a pultra menekültem. A kis egér megijedve szaladgált körbe-körbe előttem én pedig úgy sikítottam. Mikor a lépcső felől lábdobogásokat lehetett hallani a kisegér eliszkolt. Ijedten néztem a hűlt helyére. Mind az öt fiú beszaladt a konyhába, és muszáj megjegyeznem hogy volt rajtuk boxer! Kérdőn néztek rám majd a földön heverő késre.
-Mi történt? -siettet hozzám Harry majd leemelt a pultról.
-Szólhattatok volna hogy rajtam kívül van más vendégetek is! -mondtam Harry ölébe simulva már a saját lábamon állva.
-Nincs is más vendégünk! -szólalt meg Lou fejét rázva, majd ásított egyet.
-De van! Méghozzá egy egér, Louis! -néztem rá komolyan majd végig a többieken.
-Egy egér? Ez remek! Ezek szerint kell venni egy egérfogót vagy valamit amivel el tudjuk kapni. -mondta Liam és a szemét dörzsölte.
-Elhozhatom Dusty-t ha gondoljátok. -mondta Harry fejemre téve állát.
-Ha anyukád engedi akkor hozhatnád! Jobb mint az egérfogó mert ha belelépünk nem lenne valami kellemes. -rázta fejét Niall.
-Oké holnap... ömm vagyis ma -nézett az órára.-beszélek vele. -megfordultam Harry karjai között így szembe találtam magam zöld szemeivel. -Te miért voltál itt?
-Éhes vagyok. -vontam vállat lebiggyesztett ajakkal.
-Mintha Niall-t hallanám. -mosolygott és ezzel együtt jelentek meg a nevető ráncok a szeme körül, és az édes gödrök az arcán. -csinálok enni neked.-engedett el és lépett a pulthoz. Mikor mentek el a többiek? Észre sem vettem. Harry egy szelet kenyérrel ami meg volt kenve az általam választottal lépet vissza hozzám. Egy perc alatt eltüntettem a kenyeret majd egy pohár tejjel leöblítettem. Jóllakottan baktattunk fel ketten a szobába majd bevetődtünk az ágyba, s egymás karjába újra elaludtunk.

2013.11.18.

Az ágyból 10 órakor keltem ki, egyedül. Harry nem volt mellettem, helyette egy cetli várt. Kíváncsian nyitottam ki és kezdtem olvasni.

 "Jó reggelt Szerelmem!
Sajnálom hogy nem vagyok most
melletted de közbe jött valami.
Nemsokára otthon leszek!
Annyit kérek hogy délre öltözz fel
bűbájosan és készülj mert megyünk 
el valahova. Azt hogy hova majd 
megtudod. 

Ui.: Legyél csini! Bár te mindig az
vagy. 
                          Szeretlek! H. <3"

Megmosolyogtatott az a szó hogy bűbájos, és elpirultam az utóiraton. A végén a kissé bénácska szívecske is megmosolyogtatott. Össze hajtottam a kis cetlit majd eltettem a bőröndöm egyik rejtett zugába, ahova a többit is tettem eddig. Na akkor mennyi időm van elkészülni? Néztem az órára ami 10:15-öt mutatott. Remek akkor van egy és háromnegyed órám. Na hajrá Sara. Csaptam össze kezem majd felkapva egy melegítőt szaladtam haza.

-Szia kislányom. Hogy hogy már itthon vagy? Össze veszettek? -kérdezte anya mikor otthon beállítottam a konyhába.
-Szia.- nyomtam puszit az arcára.- Csak ruciért jöttem. Megyek máris vissza. Valahova elakar vinni. -mondtam már a lépcsőről és felszaladtam rajta, s mentem is a szobámba. Egy utazó táskába dobáltam bele miden olyan ruhát aminek a színe vagy a fazonja tetszett. Mikor a táska megtelt elő kaptam az ékszeres dobozkám és azt is belegyömöszöltem majd vállamra akasztva mentem le a lépcsőn.
-Anya hol  van David? -kéredztem anyutól az ajtóban állva miközben húztam fel a csizmám.
-El ment a fi... vagyis elment edzeni. -mondta anyu majd berontott a konyhába. Na jó ez kicsit furi volt. Na de mindegy. Hagytam rá.
-Oké. Szia! -ordítottam majd becsaptam magam mögött az ajtót és indultam szinte már futó lépésben a fiúk házához.
  Harry szobájában ledobtam a vállamról a táskát majd megmozgattam elgémberedett vállam. Legközelebb biciklivel megyek! Ránéztem az órára ami háromnegyed tizenegyet mutatott. Na most aztán csipkedhetem magam! Megfogtam a táskát és az ágyra borítottam a tartalmát. Kezembe vettem az egyik lila ruhám, magamhoz illesztettem, megnéztem a tükörben is hogy milyen is lenne. Nem, ez nem jó. Ráztam a fejem és ledobtam a fotelra. Felvettem egy feketét és az is ugyan úgy kötött ki. Hisz Harry nem temetésre visz akkor meg minek a fekete? A következő ruha ami a kezembe akadt eléggé jónak találtam így fel is vettem. Kicsit még nézegettem magam a tükörbe majd mentem sminkelni, sminkelés után már csak a megfelelő cipőt kerestem. Miután az is meglett eljött a fél tizenkettő. Kinéztem az ablakon és rájöttem hogy fel kell vennem egy harisnyát. Nagy nehezen magamra küszködtem, megigazítottam magamon a ruhát és nekiálltam a hajam elkészítéséhez. Begöndörítettem, később előkerestem a  fehér szövetkabátomat amit tegnap elhoztam.
Kezemben a kabátommal és a telefonommal mentem le a lépcsőn a nappaliba, közben pedig azért imádkoztam hogy ne találkozzak a mi kis vendégünkkel.
Mikor el akartam helyezkedni a kanapén rá jöttem hogy nem vettem fel ékszert. Felmentem a szobába  elővettem egy kis köves fülbevalót.
-Sara itt vagy?! -hallottam Harry édes, mély hangját a földszintről.
-Megyek! -szóltam és már indultam is. A lépcső tetejénél megláttam Harry-t hogy a lépcső aljánál vár. Amint meglátott szemei felcsillantak. Ő is ki volt csípve. Vagyis ha a fehér pólót és egy zakót valamint szűk új fekete fari nadrág mondható annak. Nekem igenis mondható annak, hiszen elképesztően nézett ki! Lassan mentem le a lépcsőn hogy tovább tudjam őt csodálni. Ajkait mosolyra húzta és kinyújtotta felém a kezét. Elfogadva léptem le az utolsó lépcsőfokról is, egy hirtelen mégis magabiztos mozdulattal, rántott mellkasához és csókolt meg amit én persze egyből viszonoztam.
-Meseszép vagy! -mondta miután elváltak ajkaink, a homlokunkat egymáséhoz döntötte.
-Te pedig eszméletlenül helyes. -csúszott ki a számon amit nem is bántam, hisz igaz volt!
-Mehetünk? -kérdezte és össze kulcsolta a kezünket.
-Igen, miután felvettem a kabátomat.-bólintottam és a kanapéhoz mentem ahol a kabátom volt. Gyorsan belebújtam a mosópor és öblítő illatú anyagba majd a már az ajtóban várakozó Harry-hez mentem. -Mehetünk. -pusziltam meg. Kimentünk az ajtón, Harry bezárta, és siettünk a kocsihoz. Bepattanva a járműbe szerelmem beindította és indultunk is.
-Harry, hová megyünk? -kérdeztem egy kis idő múlva.
-Komolyan nem tudod milyen nap van? -kérdezte, fél szemmel rám sandítva.
-Nem. -nyomatosítottam egy fejrázással a válaszom.  Harry megállt az egyik piros lámpánál és teljes felső testével felém fordult.Két keze közé fogta az arcom majd megszólalt.
-Boldog születésnapot Édesem! -és megcsókolt. A szívem hatalmasat ugrott azért hogy tudta azt hogy ma van a születésnapom mikor még én is elfelejtettem. Mikor észbe kaptam vissza csókoltam mire egy sóhaj szakadt fel belőle, egy jól eső sóhaj. Ezt az idilli pillanatot egy kocsi hangos dudaszója szakította meg. Elváltunk egymás ajkától majd Harry elindította a kocsit mivel a lámpa már zöld volt. Vigyorogtam  mint egy elmekóros hogy ilyen figyelmes barátom van mint Ő. 
-Köszönöm! -mosolyogtam rá. Felém villantott egy gyönyörű mosolyt majd tovább koncentrált a vezetésre. Figyeltem a kissé szétnyílt ajkait és szinte sóvárogtam érte.
-Ha tovább bámulsz, vagy bekarambolozok, vagy leállok és bekötöm a szemed. -nevetett jó ízűen mire szégyenlősen szegeztem pillantásom az aszfaltra.
Körülbelül tíz perc múlva egy hatalmas szórakozó helynél álltunk meg ahol csak néhány kocsi állt. Harry kiszállt majd gyorsan megkerülve a kocsit segített kiszállni.
-Remélem nem fogsz így fázni. -mondtam miközben belé karoltam és megindultunk befelé. Mikor az ajtó kinyílt semmit nem lehetett látni és hallani. Harry-re néztem aki csak engem nézett.
-Nincs itt semmi Harry. Minek jöttünk ide? -kérdeztem majd újra belenéztem a vak sötétségbe. Hallottam egy kattanást s feloltódott a villany előttem pedig több mint egy tucat embert láttam. A szemeim elnyíltak és csak néztem rájuk. Ott volt anya, David, a fiúk, rokonok, és még megannyi ismerős arc.
-Boldog 18. születésnapot Sara! -mondták egyszerre én pedig a könnyeimmel küszködtem.Ezt értem tették? Komolyan? De mikor szervezték? Istenem mennyi időt és energiát fektethettek ebbe bele.
-Köszönöm! -vetődtem karjai közé és úgy húztam magamhoz mintha az életem függene tőle. -Köszönöm.
-Megérdemled Édesem.- nyomott csókot ajkaimra, kézen ragadott és közelebb vitt az ember hadhoz.
Mindenki egyesévvel köszöntött fel és adta a kezembe a tőle szánt ajándékot. A legnagyobb ajándék talán a Louis és El-é volt. Egy hatalmas kék csomag volt piros masnival átkötve. Harry és anya javaslatára miszerint "túl sok időt venne igénybe ez a sok ajándék kicsomagolása" ezért majd otthon bontogatnom ki őket, így a srácok kihurcolták a kocsihoz. A Dj pultnál egy számomra ismeretlen embert állt és zenéket adott le amik nagyon jók voltak. Beszélgettünk, táncoltunk, nevettünk, hülyéskedtünk, ittunk -persze én csak kólát vagy koktélt mivel sem Harry, sem David nem engedte, és még nem is említettem anyát- ettünk. A zene egyszer csak elhallgatott és Harry mély hangja vette át.
-Figyelem emberek! Megérkezett a szerelmem tortája! - a jobb oldalra mutatott ahol és hatalmas tortát toltak be. Mikor a torta előttem megállt, elcsodálkozva, tátott szájjal mértem fel. A lila és a fehér valamint a bézs szín össze hangolása volt. A torta négy emeletes volt. Marcipánból voltak rajta képek rólam, kis baba képem majd azt követte a totyogó képem,  óvodás kép, kis iskolás, aztán ballagási kép, majd egy szinte ma készült képem amin mindenki rajta van. Anya, David, Bella, Harry, Louis, Liam, Niall, Zayn, Danielle, Eleanor, Pezz, és én. Ez a kép volt a legfelső tortán. Mondanom sem kell hogy a szememet egyből elöntötték a könnyek.
-Remélem tetszik hugi. -hallottam meg bátyám hangját mire villám sebességgel bújtam karjai közé, és nem érdekelt hogy össze maszatolom az ingét.
-Egyszerűn nem találok rá szavakat.-húzódtam el és néztem végig a szeretteimen. -Köszönöm! Ez...ez csodálatos. Ez életem legszebb napja. -próbáltam megköszönni de úgy éreztem egyszerűen nem tudom átadni milyen mennyiségű örömöt érzek. Madarat lehetett volna fogatni velem.
-Sara! -hallottam ismét Hazz hangját a mikrofonból. -Van egy dal amit még senki nem hallott és szeretném ha meghallgatnátok! -mosolygott rám pimaszul, betett a DJ egy CD-t és elindult a dal. Szinte az elejétől fogva felismertem a szöveget! De mégis honnan szerezte meg? Jaj kit is érdekel, hisz eszméletlen! Az elején letaglózva néztem, majd észbe kaptam boldogan táncoltam Bella-val. Mikor vége lett Harry sietősen hozzám jött.
-Haragszol? -ölelt át, majd az egyik zene ütemére ringatóztunk, hiába volt a szám pörgős.
-Hogy haragudhatnék?
-Hát hogy belenéztem a vázlatfüzetedbe és még ki is írtam ezt a dalt. -nézett mélyen a szemembe, szinte azt éreztem hogy ellát a vesémig, vagy már azt is lássa hogy mit reggeliztem, bár nem hiszem hogy a müzli felismerhető lenne a hasamban, vagy mégis? Na jó hogy jutottam én el idáig? Jézusom!
-Nem, nem haragszom. -ráztam a fejem mosolyogva az előbb gondoltak miatt. De most komolyan a szemétől hogy juthattam el odáig hogy a hasamba mi van? Túl nagy a fantáziám. -szögeztem le magamban.- Milyen címet adtál neki? Hisz én nem adtam neki semmilyen címet.
-Igen adtam neki címet. -bólogatott mosolyogva.
-És el is árulod mi lett az? -nevettem fel.
-Strong. -mondta majd megcsókolt.
-Figyelem emberek habparty  kint a hátsó udvaron! -Louis kiáltására váltunk szét majd néztük ahogy a tömeg fele kivonul. -Gyere hercegnő! -kapott fel Lou majd kirohant a hátsó udvarra. -Habparty!!! -üvöltötte és bele vetett minket a habba. Nevetve álltam fel és töröltem le az arcomról a habot.
-Wáá! -hallottam majd egy "habszörny" újra elnyelt engem a habokba. Mikor újra láttam szembe találtam magam a röhögő bátyámmal.
-Na megállj! -ugrottam rá és csikizni kezdtem, de egy baj volt, hogy neki volt erősítése, méghozzá öt. Hatan csikiztek, én pedig majd' megfulladtam a nevetéstől.
-Gyerekek! Gyerekek! Elég lesz! -szólt anya hangja mire véget ért a "kínzásom" és mind a hatan  nevetve vagy mosolyogva mentünk be az épületbe, persze mindenki habos volt. Nekem a hajam teljesen szétment a ruhám nedves lett de nem bántam. Még jó  hogy a hátsó udvar le volt fedve és nem volt hideg! Harry-vel a bárpultnál ülve beszélgettünk miközben én a üdítőmet fogyasztottam ő pedig egy sárgás színű koktélt ami alkohol mentes volt mivel az előbb bele ittam kíváncsiságból. Hazza egy szempillantás alatt fel pattant majd engem is magával húzva mentünk a DJ pulthoz majd elemelt egy mikrofont és beleszólt.
-Az ünnepelt most vágja fel a tortát, szóval mindenki fogjon egy tányért! -és már mentünk is a tortához amin égett a 18 gyertya. Kívántam majd egy erőteljes fújással eloltottam mindet.
-Mit kívántál? -suttogta a fülembe Harry mire elmosolyogtam.
-Hidd el meg fogod tudni ha eljön az ideje. -mondtam sejtelmesen, mire kaptam egy csókot.

Nos itt lenne az új rész!    Írjátok le a véleményeteket róla!     Nem tudom hogy tudok-e hozni Karácsonyig új rész szóval most mondom el a kis szövegem.

Merry Christmas!

Boldog Karácsonyt és Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok nektek és családtagjaitoknak!

"A karácsony a szeretett ünnepe."

 

"A legjobb karácsonyi ajándék a szívből szóló szeretett!"

Közérdekű!

Sziasztok! 

1.
Kérdezzetek ask-on bármiről (Blogról, rólam, bármiről) Oldalt is megtaláljátok de linkelem ide! :) Minden nap fellépek szóval biztos hogy észreveszem ha írsz! ;) http://ask.fm/Cappy1997

2.
A blog twitter-jén nem szoktam fent lenni de a sajátomon minden nap fent vagyok szóval azt is linkelem!  Bekövethetsz mert kivétel nélkül vissza követek! Írhatsz mert vissza írok! Kérdezhetsz itt is bármiről vagy kérhetsz bármit :) https://twitter.com/KissPiroska2

3.
A rész már negyedben kész van mivel most betegen vagyok itthon szóval van időm írni! A rész nemsokára fent lesz és kérek minden kedves olvasómat hogy írjanak legalább egy rövid kis komit hogy tudjam jó úton haladok-e?! :) (Persze nagyon szépen köszönöm Cher Jensen-nek a komikat amik hihetetlenül jól esnek! :) Thank you! ) Na és persze minden olvasómnak köszönöm hogy olvassák a blogom! :))

Nos ennyi lenne köszi ha elolvastad! Élj a lehetőségekkel! :))  

31. Rész "Csak mi és a jókedvünk."

*Harry szemszöge*

Még idejében kapcsoltam így gyengéden eltoltam magamtól és mélyen kékes zöld szemébe néztem.
-Ennek máskor van itt az ideje. -suttogtam. Arcára piros pír kötözött és lesütötte szemit. El szégyellte magát, miattam. -Sara -nyúltam álla alá jelezve hogy nézzen rám. Rám nézett. Arca még mindig piros volt, ami megmosolyogtatott. -Ezért ne szégyelld el magad, oké? -mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott egyet majd puszit nyomot a számra majd fentebb kúszott az ágyon. Mellé másztam, bal kezemmel támaszkodtam, a másikkal pedig oldalát simogattam. Nem is emlékszek mikor csináltam ezt bármelyik barátnőmmel. Velük sosem voltak ilyen pillanatok. Ilyen nyugodt és megnyugtató, mikor nem a szexre gondoltam, vagy ők. Ők midig csak azt akarták, vagy csak hogy vegyek nekik valamit. Vagy ha volt is ilyen nyugodt pillanat akkor is vagy magazinokat olvastak vagy nyomkodták a telefonjukat. De ő más. Ő itt fekszik nyugodtan és nem nyomkodja a telefonját nem olvas magazint, itt fekszik mellettem és engem fürkész idéző kékes zöld szemeivel. Nem tesz az arcára egy kiló vakolatot mégis gyönyörű. Nem hord olyan ruhákat amik mindenét mutatják, mégis olyan csábítóan nézz ki. Úgy érzem vele teljes vagyok és megvan mindenem. Mikor őt nem ismertem úgy érzetem hiányzik valami az életemből. Hiába volt tengernyi pénzem mégis hiányoltam valami vagy valakit. Hiába próbáltam megtalálni a barátnőimben ami hiányzott nem találtam. De már megtaláltam amit kerestem nem és most már tudom mi hiányzott az eddigi életemből és az nem a szex, nem a barátok, nem a hírnév, nem a ház, kocsi, ruhák, sőt nem is a zene. Amit kerestem az a feltétlen szeretett amit ő add meg nekem minden egyes szavával, csókjával, érintésével, puszijával, mozdulatával, az egész jelleme szeretettem sugall felém és ezért érzem magam teljesnek.
-Ne nézz így! -nevetett fel édes hangon.
-Hogy? -húzogattam  szemöldököm.
-Ilyen...ilyen ömm szerelmesen. -nevetett, hangja édesen csenget a fülemben, dallam volt számomra.
-Ha egyszer fülig az vagyok valakibe. -böktem  meg orrát, mire újra felkacagott. Hogy lehet valaki ilyen édes mikor nevet?
-Na és kibe vagy fülig szerelmes?
-A neve Lea és gyönyörű lány, vicces, kedves, lehet beszélgetni vele bármiről. -áradoztam.
-Hmm szerencsés lány lehet az a Lea. -bújt közelebb hozzám.
-Inkább én vagyok szerencsés hogy rá találtam. -feküdtem a hátamra és mellkasomra húztam.
-Szeretlek.-suttogta. Erre az egyetlen szóra a szívem dobbant egy akkorát hogy szerintem ő is érezte. Szorosan fontam köré karjaim és nem akartam elengedni soha.
-Szerinted mit csinálhatnak a többiek? -nézett fel rám negyed óra múlva.
-Nem tudom. -motyogtam álmosan mivel szinte elaludtam de nem az unalomtól hanem mert sok volt egy kicsit számomra ez a nap.
-Megnézem őket! -állt fel, majd felém fordult. -Jössz?  -kérdezett.
-Inkább maradnék ha nem baj. -néztem rá. Elmosolyodott majd lehajolt és megcsókolt.
-Nem baj, maradj csak. -és kiment a szobából.
 Pár percig forgolódtam az ágyban de nem találtam a helyem. Hirtelen felálltam amit nem kellett volna. Megszédültem és elsötétült minden körülöttem, leültem az ágyra majd mélyeket lélegeztem, majd miután vissza nyertem látásom óvatosan álltam fel. Elővettem a farmeremből a papír lapot amire írtam a Sara vázlatfüzetében talált szöveget. Elővettem egy tollat és egy fűzetett amibe szoktam írni a dalokat, és olvasni kezdtem a szöveget. Kicsit átalakítottam hogy ne fiúról hanem lányról szóljon, majd olvasgattam és felhívtam Paul-t.
-Szia Harry mond mit szeretnél? -szólt bele a telefonba.
-Helló Paul. Azt akartam kérdezni hogy most rá érnél-e? -kérdeztem és reménykedtem az igenleges válaszban.
-Aha, rá érek. Miről lenne szó? -érdeklődött
 Elmondtam neki hogy mit tervezek majd lementem a többiekhez és azt mondtam hogy Paul hívott hogy sürgősen beszélni akar velem, így elmentem otthonról és a megbeszélt helyre mentem.

*Sara szemszöge*

Harry arra hivatkozva hogy Paul sürgősen  beszélni akar vele elment itthonról így csak mi 5-en maradtunk.
A fiúk azt találták ki hogy nézzünk valami horror filmet de én bejelentettem hogy akkor inkább felmegyek, így ezt lefújták és inkább üvegezünk. Abban egyeztünk meg hogy nem fog senki inni sem vetkőzni.
 Már vagy 15 perce játszunk és elég jól elvagyunk. Most Louis pörget. Az üveg pörög, pörög és megállt felém mutatva. Remek!
-Nos Sara felelsz vagy mersz? -húzogatta a szemöldökét.
-Felelek! -vágtam rá magabiztosan.
-Oké! Akkor mond el miét szereted ennyire Harry-t! -vigyorgott.
-Oké! Azért mert megtaláltam benne a másik felem. Kedves, megértő, helyes, vicces...-soroltam volna még de Niall egy mozdulattal számra tette a kezét.
-Fúj!!! Megnyalta a kezeeemm!! -pattant fel és szaladt a mosdóba. Nevetve dőltem hátra és hasamra téve a kezem nevettem. -Ez nem vicces! -próbált mérges lenni de elröhögte magát.
  Még játszottunk két órán át utána felmentem a szobába és bekapcsoltam Harry laptop-ját. Felmentem facebook-ra de nem voltam fent sokáig csak míg beszéltem Bell-el. Majd felmentem twitter-re, ott vissza követtem pár követőm és írtam ki pár sort. Miután ezt is meguntam skype-on David-el kameráztam. Egy óra szinte hiper sebességgel eltelt és Harry is hazatért.
-Már hiányoztál! -csüngtem a nyakán.
-Te is nekem! -csókolt meg.
-Mit csináltatok 4 órán keresztül? -érdeklődtem lefelé menet mert Harry éhes volt.
-Csak beszélgettünk egy-két dologról. -mosolygott rám. Bólintottam majd feltettem egy kis vizet a gáztűzhelyre teának. És elkezdtem sütni a tojást mivel gondoltam jól fog esni neki.
  Miután megvacsoráztunk, felmentünk a szobába és sötétben, az ágyon fekve beszélgettünk. Lassan mind a kettőnket elnyomta az álom.

2013.11.17.

Reggel felfrissülten keltem fel. Megfordultam az ágyban de Harry nem volt mellettem csak egy nagy csokor rózsa.

Felkeltem az ágyból és megkerülve azt felvettem a csokrot, mikor megemeltem egy cetli eset ki belőle. Meg szagoltam a rózsát aminek kellemes illata volt. Egy nagy vázába vizet töltöttem és óvatosan belehelyeztem a rózsa csokrot.
Vissza mentem az ágyhoz és felvettem a cetlit és olvasni kezdtem.

"Jó reggelt életem!
Sajnálom hogy nem vagyok most ott veled de a fiúkkal a stúdióba kellett mennünk. Valószínű hogy csak este jövünk haza. Danielle és El elfog menni hozzád hogy ne unatkozz. Sietünk haza!

Csók H. <3

Miután elolvastam a kis üzenetet szomorú volt mert akkor ma nem találkozok velük, de kicsit örültem is mert nem leszek egyedül.
Kicsit még lustálkodtam majd eldöntöttem hogy felöltözök. Mivel még nem pakoltam ki, a bőröndömhöz sétáltam és kikapva néhány ruhadarabot és fehérnemű, a szobában felöltöttem. A hajamat megfésültem és leengedve hagytam. Unatkoztam így elmentem a bőröndömhöz és kivettem belőle a kis noteszem amibe dalok szövegét írom, erről a noteszről csak is David tudd, sőt még azt is csak ő tudja hogy énekelek is. Elbaktattam Niall szobájába. Remélem nem fog haragudni ha kölcsönveszem. Lenyomtam a kilincset majd be mentem. Nem volt kupi, minden rendben volt így hamar megtaláltam a keresett dolgot, ami nem más volt mint a, gitár. Lekullogtam vele a lépcsőn és el helyezkedtem a kanapén. Ölembe helyeztem a gitárt és a noteszt magam elé tettem. És elkezdtem játszani az akkordokat amik még meg sem voltak írva csak úgy jött magától. Ezt a dalt már régen írtam de sosem akartam neki dallamot adni, de most igen.
Mikor abba hagytam felsóhajtottam és megvoltam elégedve vele.
-Wow!!- hallottam meg két hangot mire ijedten kaptam oda a fejem. azt hiszem lebuktam. Hogy felejthettem el becsukni az ajtót? -Ez melyik dal? Ki énekli? Ez annyira jó! -ült mellém El.
-Mennyit hallottatok belőle? -néztem rájuk.
-Mindet.-válaszolt Dani.
-Ohh.
-Ohh? Mi az hogy ohh, nincs semmi ohh! Na mond már el hogy ki énekli egyből letöltöm! -kapta elő telefonját az izgatott lány.
-Öhm.. hát..izé. -sütöttem le szemeim.-én...-suttogtam de a két lány így is tisztán hallota szerintem mivel mind a ketten felsikítottak, és még közelebb ültek hozzám a kanapén.
-Mi a címe? Vagy van cím? Ki hallotta már? -bombázott kérdéseivel Danielle.
-A címe Beautiful. És rajtotok és David-en kívül senki. -mondtam halkan.
-Gyönyörű! Annyira jó! És te ezt szégyenled? -nézett rám Dani tágra nyílt szemekkel.
-Nem csak...csak.
-Csak szégyenled mert hülye vagy hogy elmond milyen csodálatos hangod van! -mondta Eleanor
-Csak nem szeretem ha másik is hallják mert ha hibázok akkor meghallják és...
-És nem szólnak semmit mert minden ember hibázhat!-mondta El bólogatva.
-Mindegy. -sóhajtottam.
-Na jó akkor csináljunk valamit!-mondta Danielle és már mentünk is fel a szobába.
  Az egész nap- vagyis ami maradt a napból.- végig nevettük, beszéltük, és még sorolhatnám mit csináltunk. Este eldöntöttük hogy mi bizony ki megyünk futni. A lányok mondták hogy nekik van itt ruha így ők elmentek átöltözni és én is. Fel vettem egy hosszú melegítő nadrágot és a trikót amire rá vettem a melegítő felsőt. Felvettem egy futó cipőt és mentem is le a nappaliba mivel már ők ott voltak.
-Na akkor mehetünk? -kérdezték egyszerre. Komolyan néha olyanok mint a srácok.
-Aha. -ezzel a végszóval nyitottuk ki az ajtót. A hideg szél és a hideg levegő rögtön meg csapot minket. Gyorsan bekulcsoltuk az ajtót majd elindultunk. 10 perc múlva már vissza felé tartottunk, mivel nem gondoltuk hogy ennyire hideg lesz. Gyorsan kinyitottuk az ajtót és bementünk a jó melegbe. Sóhajtva mentünk fel az emeletre és öltöztünk újra vissza.
  A konyhában úgy döntöttünk ha már nem mehetünk ki akkor csinálunk vacsorára pizzát. A lisztet egymásra dobáltuk, de nagy nehezen, készlet a fincsi házi pizzánk. Az bejárati ajtó kicsapódott majd az 5 jómadár dideregve jött be rajta.
-Sziasztok! -köszöntünk hárman egyszerre a konyha ajtóban állva.
-Sziasztok! -jöttek oda hozzánk, mindenkit megöleltek és megcsókoltak-na persze csak azt aki a barátnője- majd bementünk a konyhába -Ti tudtátok hogy kint olyan mint ha egy mirelit csirke lennél? -szólalt meg Louis mire mindenki nevetni kezdett.
-Igen tudtuk, mivel mi futni akartunk, de 10 perc múlva hazajöttünk mert fáztunk! -nevettünk.
-Sara, elmondanád miért lisztes a hajad? -emelte fel Harry az egyik tincsem ami fehér volt a liszttől. A lányokkal össze néztünk és nevetni kezdtünk, mire a fiúk is csatlakoztak.
  Az este további része hihetetlenül telt el, a hangulat fergeteges volt, és nem kellet hozzá se pia, se zene, se buli, csak mi és a jókedvünk.

 Kérdés.: Milyenek találod az "új" blog külsőt?

Kérdés 2.: Na milyen az új rész?

30. Rész "Gyere ide szörnyecském..."

Heló! Itt van egy újabb rész remélem tetszik!

Bal oldalt pedig tessék szavazni az új külsőről!  ;)

*Harry szemszöge*

Sara oldalán lévő horzsolás kíváncsivá és egyben idegessé tett, kíváncsi volt hogy ki tette és hogyan, mérges voltam mert fájt neki. Mikor elmondta hogy ki tette az agyat szinte elborította a düh, a mérhetetlen düh. Becsatoltam az övét majd az enyémet és rátapostam a gázra, a kocsi fájdalmasan zúgott fel majd indult el gyorsan. Nem figyeltem semmire csak minél hamarabb akartam beverni a képét annak a seggfejnek.
-Harry!!-sikított fel mellettem Sara. Mikor észbe kaptam egy hatalmas kő felé mentem, a kormányt hirtelen elrántottam így a kocsi fara kifordult. Végül sikeresen behajtottam egy nagy bozótba. Be vallom nagyon megijedtem, majd hirtelen felvillant bennem az hogy Sara is mellettem van. A fejem felé kaptam arcát kezével takarta és sírt, szinte zokogott, vállai rángatóztak ahogy szaggatottan vette a levegőt.
-Sara, kicsim jól vagy? -csatoltam ki az övem egy mozdulattal, majd megfogtam két kezét és lefejtettem az arcáról. Remegett az egész teste, úgy mint az enyém. -Bocsáss meg, sajnálom.-suttogtam majd szorosan magamhoz öleltem a remegő lányt, karjaimban csak még jobban sírt. A hátát simogattam és fejét pusziltam meg, így próbáltam lenyugtatni. -Olyan bunkó vagyok. Majdnem bajod eset. Istenem de megérdemelnék most egy jó maflást. Nyugodj meg kérlek, Sara.-ahogy felemelte a fejét és rám nézet a kéken csillogó kisírt szemeit az én szemembe is könnyek gyűltek. Miattam sír. Miattam lett majdnem balesete. Mit tettem? Ennyire hogy lehettem hülye. Hogy vehette el így a figyelmem a düh? Istenem hogy lehettem ilyen figyelmetlen? -Sajnálom...-kezdett folyni le az első könnycsepp az arcomon majd követte őt a társai is. Igen férfi létemre sírok bevallom mert életem szerelméről van szó. Megrázta a fejét újra mellkasomba fúrta arcát. Szorosan ölelt át és szipogott. Remegése alább hagyott de én még mindig könnyeztem. Felnézet és egyetlen ujjával letörölte az arcomon épp legördülni készülő könnycseppet.
-Ne sírj, kérlek.- suttogott, kicsit nyújtózkodva nyomot puszit az arcomra.
-Sajná..-nem hagyta hogy befejezzem, mutató ujját számra tette így csendre bírt.
-Csak mérges voltál. Nem történt baj, szerencsére. De kérlek menjünk haza, fáradt vagyok. -kérlelt majd elnyomott egy ásítást. Bólintottam. Elhelyezkedett bekötötte magát, miután én is bekötöttem magam lassan kitolattam a bozótosból óvatosan.
   Az úton Sara elaludt így próbáltam minél zökkenőmentesen közlekedni, de szinte minden egyes kanyarnál vagy mikor a kocsi  megrázkódott, ő felriadt és megbizonyosodva arról hogy nem történt semmi nézelődött ki az ablakon.
  A házukhoz érve el vettem a táskáját a hátsó ülésről, kiszálltam és kinyitottam a kocsiajtót neki. Csendesen kiszállt majd átölelt és megcsókolt. Bágyadt volt látni lehetett rajta. Lassan elváltunk, becsaptam a kocsiajtót lezártam a kocsit, és megindultunk kéz a kézben a bejárati ajtóhoz. Előhalászta a kulcsát majd a zárba téve elfordította és kinyitotta az ajtót. Beérve levettük a cipőinket és a kabátot.
-Sziasztok! Hol voltatok eddig? David vagy 5 perce ment át a fiúkhoz megnézni hogy ott vagy-e! -értünk be nappaliba ahol az anyja ült a kanapén.
-Szia! Harry elvitt egy kicsit kocsikázni, nem voltunk messze. David miért nem hívott fel? -állt meg az anyja előtt Sara de kezünk még mindig össze kulcsolva volt amit Bekky csak mosolyogva nézett. Aranyos.
-Azért kislányom mert ki van kapcsolva a telefonod! -Sara előkapta a telefonját és megbizonyosodott róla hogy bizony igaza van Bekky-nek.
-Ohh... Bocsi. -engedte el a kezem, anyjához ment és puszit nyomot az arcára. Én mindezt mosolyogva néztem. -Most megyünk, a szobámba leszünk! Szia! -ragadott meg és belém karolva húzott kicsit, így mentünk fel az emeletre, pontosabban a szobájába. Beérve adott egy csókot majd elvette a táskáját tőlem amit én egész idő alatt a kezemben vagyis jobban mondva a vállamon tartottam, ledobta az íróasztala mellé majd szekrénye elé állt és pár perc nézelődés után ruhadarabokat dobált az ágyára ahol én foglaltam helyet.

-Nem lesz ez túl színes? -kérdeztem rá nevetve. Megrázta a fejét vetve. Felkapta a ruhákat és beszaladt a fürdőbe. Pár perc múlva átöltözve, smink nélkül, kócos kontyba fogott hajjal jött vissza. Végig néztem rajta majd elkapott a nevetés. -Gye-gyere ide szö-szörnyecském. -mondtam nevetve, húztam az ölembe.
-Hát nem vagyok cuki szörnyecske? -lóbálta meg lábait.
-A legszebb vagy! Bármilyen szörnyecske vagy hercegnőcske vagy!-pusziltam meg nyakát, mire felkuncogott.
-Köszönöm. -ásított. Hátra dőltem az ágyban és lefektettem magam mellé.
-Így ni. -takartam be.
-Ez így annyira jó csak tudod én nem szoktam mamuszban aludni.-rúgta le  a takaró alatt a mamusz majd valahogy le is eset az ágy mellé. -Maradsz? Kérlek. -pislogott laposakat.
-Maradok. -pusziltam meg.
  Sara pár perc múlva már halkan szuszogott. Hajszálait rendezgetve próbáltam feltalálni magam, egy kósza gondolattól vezérelve, óvatosan kiszálltam az ágyból, és az íróasztala felé mentem. Leültem a székbe kihúztam a fiókját majd kivettem egy vaskos rajzmappát, és egy vázlatfüzetet. A rajzmappát kinyitva szebbnél szebb rajzokat találtam, mindre rá volt írva azt hogy mikor készült -vagyis a különböző dátumok a lap sarkában erre utalt- és a neve. Voltak a rajzok között anime figurák rajza, rózsa és még különböző virágok, sztárok -köztük mi is-, állatok, különböző minták.  A vázlatfüzetet hajtogatva  különböző cím szavak és dátumok voltak írva, rendszerezve volt.  2010. 12. hónaptól kezdődött, pont mikor kiestünk az X-faktorból. Ahogy lapozgattam a szemem megakadt egy rajzon. Más volt mint a többi, olyan élethű. Mintha fénykép lett volna, de mikor hozzá értem akkor a grafitceruza színe befogta az ujjam hegyét. A rajzon Niall volt, a következő oldalon már Louis, az utána lévőn én voltam, majd utánam jött Liam, és Zayn. Minden rajz oldalán amin mi voltunk volt egy kis szöveg amiben elírta mit gondol rólunk-vagyis merem remélni- Niall-nál csak ennyi volt írva "Aranyos, barátságos, falánk." megmosolyogtam ezt a kis szöveget hisz igaz. Louis-nál ez állt "Vicces, barátságos, jó fej" hát igen jól ismeri. Mosolyogva olvastam az én képen alatti kis szöveget "Egy srác aki tudja magáról hogy le tudja levenni a lányokat a lábukról, vidám, barátságos". Liam-nál már valamivel több szöveg volt "Egy példakép, kitartó, bátor, segítőkész fiú aki ha elesik fel áll és megpróbálja újra azt amit akart, célratörő"-a kis szöveg aranyos volt és tudtam hogy Sara ezt magától írta. A következő oldalon Zayn rajza alatt is volt szöveg "Ő az aki idegenek előtt meghúzza magát mégis őrült, barátságos, és meggondolt, különleges." -ez a kis szöveg  zárta le a 2010-es szakaszt. Ahogy lapoztam egy szöveget találtam, gyöngybetűkkel volt írva, a sorokat olvasva előkaptam egy ceruzát és egy papírra másolni kezdtem a szöveget, néhol átírtam. Mikor kész volt eltettem a farmerem zsebébe és lapoztam a vázlatfüzetbe. A következő oldalon egy szép tájkép volt rajzolva. A utána következők váltakozva hol valakit rajzolt le, néhol tárgyakat vagy épp valamilyen ábrát.
   Mikor befejeztem a nézegetés mivel elfogytak a rajzok vissza tettem a helyükre amiket kiszedegettem. Épp hogy le ültem Sara mellé az ágyra kopogtak.
-Gyere. -mondtam halkan. Az ajtó kinyitódott majd elsőnek a szőrpamacs rohant be, épp fel akart ugrani az ágyra de gyorsan elkaptam majd ölemben tartva felálltam.Ahogy felálltam David-el találtam szemben magam. Intett a fejével hogy kövessem így követtem őt le a nappaliba.
- Hol voltatok? A szívbajt hoztátok rám. Azt hittem valami baja esett.-rázta a fejét.
-Bocs, csak elvittem egy kicsit kocsikázni, beszélgettünk egy kicsit négyszemközt. -mondtam el neki egy kis részletet ami történt.
-Oké. Csak tudod van egy srác és rá van kattanva Sara-ra, ő úgy tudja hogy nem tudom hogy az a gyerek még mindig nem hagyja őt békén. Sara egyszer próbálta meg vele de nem tartott sokáig de ezt te is tudod nem? -kérdezte. Én csak bólogattam.
     David-el még beszélgettük több mindenről majd eldöntöttük hogy csinálunk valamit, ami nem más lett mint a videojátékozás.
     Teljesen elvesztettük az időérzékünket úgy bele merültünk a játékba. Szinte egyszerre pattantunk fel a kanapéról mikor csörömpölés hallatszott a konyhából. Mivel Bekky nem lehetett mert elment a barátnőjével vagy kivel így fogalmunk sem volt ki vagy mi van ott.
-Menj be! -löktem meg egy kicsit mikre hátrafordult.
-Menj be te! -lökdösött.
-Nem én lakok itt!
-Nem baj!
-A frászt jössz akkor te is. -ezzel elindultunk mind a ketten a konyhához. Öklünket boksz állásba tartottunk így rontottunk be a helységbe.
-Sziasztok! Kértek müzlit?  -ült a konyhapulton Sara nyugodtan eszegetve és mosolyogva rajtunk.
-Ööö...izé..aha.-mondtunk egyszerre majd elvettünk egy-egy tányérral mivel megvoltak már csinálva.
-Mikor keltél fel? -kérdezett rá David
-Úgy 10 perce.-vont vállat és leugrott a pultról majd beült az ölembe.
-Miért nem szóltál? -kérdeztem.
-Köszöntem de bele voltatok merülve a játékba így inkább bejöttem. -adott a számra egy elhúzott puszit.
-Ohh.-bólogattunk egyszerre.
  Miután elpakoltunk magunk után még beszélgettünk egy kicsit, mikor indulni akartam Sara kérdezte hogy jöhet-e velem mire én egy határozott "persze"-vel  tudtára adtam hogy igen. Miután össze pakolt elköszönt David-től és az anyjától és mentünk is hozzánk.
  Elérve hozzánk hangos zene  szólt és mindenhol emberek voltak. Itt meg mi folyik? Úgy volt ha ma nem csinálunk semmit mert holnap délután megyünk el valahova, erre meg bulit csinálnak? Ki volt ez a féleszű! Ezt nem hiszem el! Na most keresem meg valamelyik fiút és magyarázatot fogok követelni!  Megfogtam Sara kezét majd utat törve az ember tömegen próbáltam meg keresni valamelyik jómadarat.
-Harry, ott van Niall!-mutatott a jobb irányba Sara, ahol Niall épp egy pohárral a kezében beszélgetett valamelyik haverral. Elindultunk felé majd mikor oda értünk mosolyogva ölelt meg minket.
-Hazz! Már vártunk! Érezzétek jól magatokat buli vaaann!  -ordította.
-Niall mégis mi a francot csináltatok?! Hisz holnap mi megyünk el mit tudom én hova!!-kiabáltam túl a nagy zajt.
-Jaj nyugi Hazz minden jó! -nevetett. Fejemet rázva fogtam meg Sara derekát és vezettem az ajtóhoz.
-Mit akarsz csinálni? -kérdezett.
-Egy kis rendet. -csókoltam meg. Kihúztam a hangfalak dugóját így nem volt zene majd befogtam Sara fülét hogy ne szenvedjen hallás károsodást, és elkiáltottam magam. -Mindenki kifelé!! A bulinak vége!!-kiáltottam. Mindenki -kivéve a négy jó madarat- elment bezártam az ajtót majd dühös pillantással méltattam a srácokat. -Legalább neked lett volna eszed! Tudod te hogy ha ezt Paul megtudja mit le fog művelni! Hisz vagy hússzor elmondta hogy ne csináljunk semmi ilyesmit! -Fordultam Liam felé majd a mondatom második felébe a többiekhez is.
-Nyugi majd mi vállaljuk a felelősséget! -ütögette meg a vállam Lou.
-Hisz ez természetes! Nem majd én fogok miattatok szívni! -hüledeztem. Sara eltűnt mellőlem így megfordultam párszor a tengelyem körül mire megláttam hogy épp egy eltört pohár szilánkjait takarítja össze. Mikor a többiek észrevették oda mentek és eltessékelték onnan majd ők álltak neki rendet tenni. Mi felmentünk a szobámba. Beérve Sara szinte ajkaimra támadt, csókcsatát vívtunk majd az ágyon voltunk rajtam pedig már nem volt felső.



Kérdés 1: Hogy tetszik a Midnight Memories album?? :)
Kérdés 2: Melyik a kedvenc számotok róla?
Kérdés 3: Hogy tetszett a rész?