3. Rész
Még beszélgettem a srácokkal és eléggé megismertem őket,bár nem tudom 10
perc alatt menyire lehet 5 embert ki ismerni. Azért 10 perc mivel David
akkor érkezett...
Mikor észre vettem az ajtónak támaszkodott.
-Daviiiiidd!!! -ordítottam a bátyám nevét, mire ő fogta magát és oda rohant hozzá és szorosan megölelt.
-Jaj hugi, tudod hogy megijesztettél? -mondta a még mindig szorosan ölelő bátyám.
-Ha egy kicsit enyhítesz a szorításon mindent el mondok mit szólsz?-nyögtem ki ezt az egy mondatott, mire bátyám észbe kapott és elengedett.
-Bocsi csak már úgy aggódtam érted.-mondta és végig nézett a fiúkon- na és kik ezek a srácok?
-Ők itt a One Direction. Névszerint: Liam, Harry, Zayn, Niall, Louis.-mondtam és végig mutattam a fiúkon.
-Értem...-és kezet nyújtott a fiúknak, mikor már mindenkivel kezet fogott, felém fordult.-Nos miért kerültél ide?- kérdezte és kérdőn nézett rám.
-Húúh hát hosszú töri-mondtam és minden felé néztem,mivel tudtam hogy ki fog akadni ha meg mondom neki hogy azért estem össze mert nem ettem meg nem aludtam.
-Hahó! kérem a választ.-mondta és a fúkra nézett- Na legalább tik elmondjátok azt amit tudtok?
-Nem! majd én elmondom amennyit tudok.-mondtam és félőn néztem rá, mire ő csak bólintott hogy mondhatom. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem.- Az úgy volt hogy tudod haza mentem és megfájdult a fejem, nos mikor el mentem sétálni akkor kiállt de nem mentem haza, nem volt kedvem, nagyon sok ember volt abban az utcában amelyikben én sétáltam, és mikor elhaladtam egy utca előtt és láttam hogy nincs ott senki, ezért befordultam oda hogy egy kicsit egyedül legyek. Mikor már vagy 5 perce ment voltam de sétáltam, akkor hirtelen megszédültem és minden elsötétült ennyire emlékszem.-mondtam mind végig David szemébe nézve.
-Értem... és tik hogy kerültök a képbe?-kérdezte David és a fiúkra nézett.
- Harold ezt te tudod a legjobban elmondani mivel te láttad az elejétől fogva.-ütögette meg Harry válát Lou.
-Öööömmm... Jó nos én csak akkortól láttam, mikor bementünk az utcába mivel Zayn új tetkót akart és elkísértük, mikor be értünk láttam Sara-t hogy sétál, egyszer csak láttam hogy furcsán megy és láttam hogy összeesik. Ekkor szóltam a srácoknak és mentünk oda.Mikor oda értünk vagyis értem mivel én voltam az első, akkor láttam hogy vérzik a karja nem tudtam hogy miért akkor láttam a vas rudat, aztán próbáltam elszorítani a sebet. És hívtuk a mentőt. Mikor beértük akkor a doki megvizsgálta nekünk meg kint kellet várni. Mikor kijött akkor megkérdeztem hogy mi van vele és ő azt mondta hogy fáradság és le volt gyengülve és ezért eset össze. A keze meg csak felületi sérülés.-mondta Harry végig engem és David-et nézve, a fiúk közben csak bólogattak. Ezt szerintem David is észre vette...
-Nos akkor nem hazudsz? -kérdezte David kis vigyorral a száján és a srácokat nézte, kik még mindig bólogattak és hirtelen észbe kaptam és elkezdték csóválni a fejüket. Mi belőlünk (David, Harry, én) meg kitört a nevetés, majd a többiek is elkezdtek nevetni.
-David most jutott eszembe hogy írd már alá a papírokat és akkor haza mehetek.-mondtam a nevetést abba hagyva.
-Jó melyiket kell megkeresni és alá írom. - mondta ő is már komolyan.
-Gyere meg keresem veled.-mondta Zayn és elmentek a bátyámmal.
Mikor vissza jöttek a bátyám egy papírt lóbált a kezében. Közben az egyik nővérke az infúziót vette le rólam és adott egy vattát hogy tegyem rá.
-Na jössz haza?- kérdezte a bátyám, szája szélében mosolyogva
-Ez kérdés???- mondtam és felugrottam az ágyból.
- Kész is vagy?-kérdezte Liam
-Igen, miért ne lennék kész hisz nem hoztam be semmit.-mondtam egyszerűen, mire a többiek csak bólintottak igazat adva nekem.
*Othon*
*Zayn szemszöge*
-Srácok gyertek be nálunk úgy is csak ketten lennénk itthon...-mondta Sara.
-Tényleg nem lennénk a terhetekre?-kérdezte Liam.
-Ilyen hülyeséget gyertek már.- mondta David és megindult és nagyon szép ház felé.
-Ti itt laktok?-kérdezte nagyra nyílt szemekkel Harry. Válaszként egy bólintást kapott.
Mikor beértünk a házba akkor David azt mondta hogy érezzük magunkat otthon és fedezzük fel a házat.
Mikor be néztem (kíváncsiságból) Sara szobájába egy kistermet kutya szaladt ki és egyenesen hozzá szaladt és elkezdett nekem két lábon ugrálni.
-Jaj de aranyos vagy.-mondta neki és felvettem az ölembe, olyan jó puha volt a bundája.
-Saraa!!!- kiabáltam le neki a földszintre immár a lépcső tetejéről.
-Igen??-ordított vissza és oda jött a lépcsőhöz.-ááá meg találtad a kutyámat?-kérdezte vigyorogva.
-Aha... olyan aranyos. Mi a neve?-kérdeztem és a kutyus a fejem magasságába tartva.
-Igen aranyos. Amúgy Pezz a neve.-mondta még mindig vidáman.
Mikor le értem a lépcsőről és meg látott Harry kezemben a kutyával egyből szaladt hozzám.
-Kutyiiiiii...-üvöltötte és kiszedte a kezemből a kutyát.
-Srácok van kutyaaaa...-ordította a többieknek mire csak nevetem. A srácok már ott is voltam és a kutyát kényeztették.
Én inkább fogtam magam és elmentem a kert irányába mikor megláttam egy nagy medencét. Vissza szaladtam a házba és ordítottam egyet.
-Srácok van medenceeeee!!!-és elkezdtem futni a kertbe utánam a fiúk.
-Ugrááss -ordított oda David mi meg nagy örömmel ugrottunk bele a medencébe ruhástól.
Mikor fel jöttem azt láttam hogy Sara ott guggol a medence szélénél és szinte megfúl a nevetésben. Láttam hogy Lou oda úszik.
-Grat a medencéhez nagyon jó!-halottam hogy mondja neki és a kezét nyúltja... és ekkor ugrott be az amikor minket is így rántott VÍZBE!! te jó ég a karja!.
-Lou neeee!!!-ordítottam oda de késő volt, Lou berántotta Sara-t a vízbe...gyorsan fogtam magam és oda siettem bár amennyire lehet sietni a vízben lépkedve. Fogtam Sara-t és kiültettem a medence széléhez és oda szóltam David-nek aki akkor akart kijönni.
-David hozz kötszert a sebére!-adtam parancsot. Ezt szerintem meg hallotta Harry ezért oda úszott hozzánk.
-Mi a baj?-kérdezte de már tudta mi történt.
-Itt a kötszer mi történt?-jött oda David és adta a kezembe a kötszert, én ki ültem Sara mellé a medence széléhez és kértem a kezét, ő oda tartotta a felkarját én pedig óvatosan letekertem a vizes kötést róla.
-Juj ez csúnya..-mondta David és egy fancsali képet vágot.
-Ez semmi láttam már rosszabbat...
