44. Rész "Egy álom volt csupán..."

Sziasztok! Mit ne mondjak csalódott vagyok amiért már több résznél sem írtatok egyetlen kommentet sem. Nem tartok kis előadást, hogy mit jelent számomra a hozzászólásotok, csupán annyit kérdezek... Miért?
Miért nem írtok kommentet? Szóval én csak ennyit érek? Hát legyen...nem érdekel.
Jó olvasást! (ha egyáltalán olvassátok még... :( )

Sokaknak annyira könnyen megy a mosoly, nekem most mégis kínkeserves volt. Akár egy arcra mázolt mosoly úgy nézett ki. Nem volt benne érzelem, nem volt benne semmi. Egy üres mosoly volt. A szükség mosolya. Viszont nem csak nekem volt hamis a mosolyom, Harry-é sem volt igaz. Én láttam rajta, lehet, hogy mások, akik a fényképezőgépeket villantgatták, és kamerába csacsogtak, valamint papírt nyomtak az orra alá, nem látták de én igen. A gödröcskéi nem villantak elő, a szemei nem mosolyogtak, az apró ráncok zöld íriszei körül nem jelentek meg, csupán ajkai felfelé kunkorodása adta tudtukra, hogy "boldog", ugyan úgy mint nekem.
Harry átkarolta a derekamat és úgy indultunk meg az épület belsejébe, mögöttünk pedig Iron lépdel. A vakuk még mindig villantak, talán még jobban mint mikor Harry és köztem pár méter távolság volt, de most, hogy átkarolt hevesebb lett minden. A szememet zavarta a folyamatos villanások, de mikor Harry kicsit megszorította a derekam felnéztem rá -muszáj, egy fejjel magasabb mint én...- arcát nem láttam már tisztán, szemeim előtt fehér karikák voltak, melyet a vakuk okoztak, s minden egyes pislogásnál ott voltak. Harry rám mosolygott, s gyorsabb tempót felvéve igyekeztünk jobban. Már nem sok volt az ajtó és köztünk, mikor Harry-t megállította az egyik nő, valószínűleg interjúra. Láttam ahogy Iron valamit beszél a fülesébe, azután közelebb jött és mielőtt Harry beszélni kezdett volna, elterel minket onnan. A nagy zsivajgástól nem értettem mit beszél Iron és Harry, csupán az ajkaik mozgását láttam. A jobb oldali irányból nagy nehezen de a nevem kiáltását hallottam, ezért arra fordítottam a fejem. Rossz ötlet volt... Ahogy arra néztem egyenes a szemembe vakuztak többször is. A látásom teljesen fehér lett kezemet pedig szemem elé kaptam, miközben mentünk. Valamiben megbotlottam de szerencsére, Harry derekamon pihenő kezének nem estem el. Szemem világát még akkor is fehérség fedte mikor csillapodott a zaj és hallottam Harry hangját, valamint szék lábának csikorgását. A vállamon nyomást éreztem azután Harry hangját hallottam.
-Ülj le, drágaság. -mély hangja kellemes volt füleimnek, és azon nyomban teljesítettem kérését. Nem próbáltam kinyitni a szemeim, inkább csukva tartottam és bal kezem elé helyeztem. -Nyugi, itt már nincsenek kamerák, se fényképezőgépek. -fogta meg a kezem, s ölembe helyezte. Arcomon éreztem nagy tenyerét ahogy hüvelykujjával finomat simogassa szemem alatti területet. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, és még akkor is sok kis fehér foltokat láttam, barátom feje helyett.
-Hivatalosan is kijelentem, hogy gyűlölöm a vakut! -pislogtam nagyokat mire végre valahára kitisztult a látásom.
-Csak hozzá kell szokni. -rántott vállat az előttem guggoló Harry.
-Amúgy hol vagyunk? -kérdeztem, s tekintettem végig futtattam a kis helységen. Minden fehér volt és két oldalt egy kis folyosó. Mint egy kórház... suhant át az agyamon egy hasonlat, de teljesen hülyeség mivel gálára jöttünk, nem kórházba...
-A wc-ben. -rántott újra vállat. Egy időben tört ki belőlünk a nevetés, majd ezt megszakította pukkanás, majd még egy...-Ömm...szerintem menjünk, mert előttünk jött be egy bácsika és nagyon sietős volt...
-Menjünk! -álltam fel, s megvártam még Harry vissza helyezi a műanya széket a sarokba. Már nyúltam volna a kilincs után mikor Harry egy laza mozdulattal az ajtó bal oldala melletti falnak döntött. Ajkait először a homlokomra tapasztotta, azután az orromhoz érintette végül ajkamon találta meg a helyét, ahol hosszú csók után vált csak el.
-Haragszol rám? -ajkaimra suttogta a szavakat, miközben szemeivel az én szemeimbe nézett. Én? Haragudni rá? Ugyan már!
-Sosem tudnék rád haragudni! -suttogtam vissza.- De szerintem menjünk mielőtt érdekes szagok csapják meg az orrunkat! - kuncogtam fel, s egy kis csók után kibújtam karja alatt és kitárva az ajtót figyeltem őt. Mosolyogva megrázta a fejét, végül mikor még egy pukkanást hallottunk lefagyott arcáról a mosoly és megindult felém. Kiléptünk az ajtón majd azt becsukva magunk után, elvesztünk ketten a tömegben.
Mindenki fényűző ruhákban volt, gyönyörű sminkkel arcukon, hajuk szinte már-már kiállításra méltó volt. Én másabb voltam mint ők, vissza fogottabb.
Harry leállt néhány emberrel beszélgetni, én pedig csak ott álltam mint egy kisgyerek aki az apukája nélkül egy métert sem megy.
Tekintetemmel az embereket fürkésztem mígnem rátaláltam egy igen ismerős arcra, mellette pedig ismételten egyre. Bella vidáman csevegett egy tőle körülbelül 20 évvel idősebb nővel, bár nem hiszem, hogy zavarta volna őket a korkülönbség. Niall mellette beszélgetett egy majdnem vele egykorú fiúval, miközben néha oda-oda pillantott barátnőjére. 
-Oda mehetsz ha gondolod. -összerezzentem mikor Harry hozzám intézte a szavait, s azon nyomban fél is fordultam
-Inkább, maradok ha nem baj. -mosolyogtam rá.
-Buta kérdés! -nevetett, közben pedig fülem mögé tűrt egy tincset.
Kis szóváltásunk után tovább fojtatta a beszélgetést, a vele szemben álló 40-es éveiben járó férfival.
Pár perc múlva egy pincér lány tartott felénk, pezsgős poharakkal egyensúlyozva tálcáján.
-Szolgálhatok egy kis pezsgővel? -mikor a lány kérdését, barátom és a férfi irányába intézte tisztán kivehető volt az akcentusa. Ezek szerint nem idevaló.-állapítottam meg.
-Köszönjük! -a férfi és Harry egy-egy pohárt elemeltek a tálcáról majd várták, hogy én is vegyek.
-Köszönöm de én nem kérek. Nem fogyasztok alkoholt. -mosolyogtam a lányra aki egy bólintással jelezte, hogy megértette és tovább állt.
-Ez csak egy pohár pezsgő, nem ártott volna meg, drága. -Harry mosolyogva húzott magához közelebb és ölelt meg úgy, hogy közben vigyázott a kezében tartott pohár tartalmára.
-Nincs most ínyemre. -vágtam egy grimaszt majd mosolyogva megráztam a fejem.
-Rendben. -nyomott puszit a homlokomra.
Miután Harry befejzte a társalgást a férfival végre tovább álltunk. Igazi megkönnyebbülés volt, mivel már untam magam, bármennyire is hangzott ez most bunkóságnak. A terem csodálatos volt. Díszítés volt mindenhol,  egy hatalmas svéd asztalon mindenfajta étel volt, köztük édességek és italok is. Így nem is csoda, hogy mikor Harry-vel oda értünk Niall már ott feszített.
-Sziasztok! -köszöntött majd karjaiba zárt, utána pedig lekezelt Harry-vel is.- Na, hogy érzed magad? -mosolygott rám.
-Őszintén? -nevettem fel miközben elvettem egy muffint. Niall bólogatott, s ő is elemelt egy süteményt.- Eddig unalmasan. -válaszoltam mikor lenyeltem a falatott. Egyszerre nevettünk fel, s nyúltunk egy pohár után.
-Kóla vagy pezsgő?
-Kóla. -vágtam rá kapásból.
-Tessék. -nyújtotta át a teli poharat. Átvettem majd kis kortyokban ittam.- Amúgy nagyon csini vagy! -kacsintott mosolyogva majd bele ivott a pezsgőjébe.- De az én hercegnőm itt a legszebb!
-Köszönöm, és valóban gyönyörűen néz ki Bell! -bólintottam.- A többieket nem láttad? -körbe fordultam tengelyem körül, aztán pedig mikor újra Niall-al szemben néztem hozzá tettem- Meg Harry-t se láttad merre ment? -húztam fel a szemöldököm.
-A többiek valahol arra vannak, mivel ott van Ben. Harry-t nem figyeltem merre ment. -vakarta meg a tarkóját.
-Na nem baj. -legyintettem.- Megyek megkeresem. -öleltem magamhoz a szőkeséget,  arcán egy puszit hagyva elindultam jobbra.
-Sok sikert! -hallottam Niall hangját, de már csak halkan mivel az ember tömeg elnyelt.
Sűrű bocsánat kérések között jártam körbe az egész helységet, így sikerült találkoznom a többiekkel is, kivéve Zayn-t, és Bell-t. Miután kicsit bájcsevegtünk, újra elindultam felkeresni a szerelmemet.
Épp egy kissé molett nőt kerültem meg, mikor is megpillantottam az ismerős fürtöket. Talán ezt a pillanatot átkozom azon a napon, azt kívánom bár ne láttam volna meg, bár messziről elkerültem volna.
Ott állt a szerelmem, tőlem alig 4 méterre, háttal nekem, és egy magas, csinos lányt csókolt, s nekem ott tört össze a szívem... Majd tudatosult bennem: az egész csak egy hazugság lett volna? Egy álom volt csupán, amiből rémálom lett...

43. Rész "Olyan mint én!"

Hello! :) Itt a nyári szünet, remélem örültök neki! Nekem még két hét gyakszi sajnos, de hát ez van... :/ A részről csak annyit hogy már múlt héten fent lett volna az új rész, viszont nem éreztem elég jónak így kitöröltem, és megírtam ezt, ami már jobban tetszik! Viszont az elszomorít, hogy az előző részhez egy komment sem érkezett, hol vagytok drága olvasóim? :( 

Jó olvasást!

2013.12.12.

A ruhámat izgatottam igazítom magamon a tükör előtt. Szememet a tus, és a szempilla spirál kiemeli, ajkamat pedig a rúzsom. Eljött a nap, az a nap mikor Harry oldalán mehetek el egy gálára, ahol mindenki aki híres és meg lett hívva ott lesz, és látni fognak engem is teljes életnagyságban.  Úgy érzem tökéletes lesz a kinézetem, bár messze nem olyan mint a sztároké, hisz én nem vagyok az, de mégis úgy érzem valami lesz, nem tudom, hogy jó vagy rossz, de érzem, érzem a szívemben.  Loknijaimra még fújok egy kis hajlakkot és elrendezgetek őket, mosolyogva csúsztatom lábaimat a magas sarkú cipőmbe, aminek a színe ruháméhoz hasonló így tökéletesen kiegészítve azt. Tökéletes, az a szó ami valójában nem is létezik. Valójában semmi sem tökéletes, mindig mindenben van hiba, nincs olyan, hogy tökéletes. De mi mégis előszeretettel használjuk eme szót.
A kocsi dudálásának hangjára össze rezzentem, de gyorsan rendeztem vonásaim és már kaptam is kezembe a kis retikülöm, s rohantam le a lépcsőn. Szerencsére a magassarkú nem okoz problémát számomra csupán nem a legkényelmesebb, de az már mellékes. Harry-t a megpillantva az ajtóban, megtorpanok és alaposan szemügyre veszem, ahogy ő is engem. Egy fekete szűk farmert viselt, fekete cipővel, zakóval és alatta egy halványkék ing volt, nyaka köré pedig egy kék sálat tekert lazán. Haja kócosságot tükrözött, de tudtam, hogy kemény munka állt mögötte. Zöld smaragdjai csillogtak, úgy ahogy eddig még soha. Ajkai mosolyra húzódtak, elővillantak gödröcskéi amik hatására, szívem szaltókat vágott mellkasomban. Zakója ujjai fel voltak hajtva, és keze a zsebében pihent. Egyszerűen tökéletesen festetett. Na igen, megint itt az a szó tökéletes, ez a szó viszont rá nagyon is illik, mert ő az.
Mellém sétált, és tenyereit derekamra helyezte majd ajkait enyéimhez nyomta.
-Elbűvölően nézel ki. -suttogta mikor elváltak ajkaink. Elpirulva hajtottam le a fejem, és mosolyogtam.-Gyere induljunk, a többiek már úton vannak. -karolta át a derekam és elindultunk a bejárati ajtó felé.
A kocsiban hátul ültünk mindketten, mivel sofőrünk volt, mellette pedig egy kopasz, fekete szemüveges, kigyúrt pali, aki szintén ki volt öltözve. Iron-nak hívták -mint később kiderült - és egy testőr. Alapjáraton elég kedvesnek tűnt mivel mosolygott, és beszélgetett is velünk mikor elindultunk. Elmondta, hogy miután kiszállunk mindig maradjunk hozzá közel, míg be nem érünk. Mikor tisztáztunk mindent elcsendesedett mindenki. A ruhában furcsa mód nem fáztam, pedig tél közepe van.
Ahogy egyre közeledtünk a helyszínhez, a kocsiba úgy szűrődött be az egyre hangosabb zaj, ami sikításokból, és kiabálásokból, valamint fényképezőgépek kattogásából állt. Éreztem ahogy mellkasomban a szívem még gyorsabb tempóra vállt, és már azon is csodálkoztam, hogy még bordáim a helyükön vannak, egyben. A kocsi lassulni kezdett, Harry kicsatolta a biztonsági övét, így én is követtem példáját. A sötétített  ablakon néztem kifele, s egyre és egyre több embert láttam a járdán, és mindenhol állni, vagy ülni. Volt aki amikor meglátta a kocsit, sikítva és sírva szaladt felé, felénk. Többen voltak akik a kocsink mellett haladtak, vagy épp a kocsit követték, miközben papírt, vagy egy táblát tartottak, és sikítva, sírva magyaráztak. Kissé eltátott szájjal néztem hol hátra, előre, vagy csak ki a két oldalt. Egyszerűen elképesztő volt látni, hogy ezek a lányok mennyire szeretnének Harry-vel és közös képet, vagy akár egy aláírást tőle, vagy csak egy ölelést. Épp hátra néztem mikor a sofőr padlóféket nyomott. Harry összehúzott szemöldökkel nézett előre, majd -amennyire csak lehetett - felállt és előre hajolt.
-Mi történt? -kérdezte miközben nyakát nyújtogatta. Láttam ahogy négy kigyúrt biztonsági őr, nagy léptekben halad felénk.
-Szerencsére semmi! Az egyik lányt fellökték és a kocsi elé esett. -tájékoztatott minket a sofőr, kinek neve még mindig rejtély számomra.
-Jól van? -Harry olyan gyorsan kérdezte meg, hogy szinte nem is értettem. Látszott rajta, hogy valóban érdekli mi van a lánnyal, hogy jól van-e, vagy sem. Szemeivel még mindig kutatta az előttünk lévő tömeget.
-Jól, szerencsére nincs semmi baja ahogy látom most kísérik ki a tömegből! -mondta és bal oldal felé nézett. Követtem a pillantását és nem sokkal később meg is találtam -vagyis remélem az a személy- akiről szó volt. Egy nővel sétált ki a tömegből és szinte minden második lépésnél vissza-vissza pillantott a kocsinkra. A szemei pirosak voltak, kabátja kék színű volt, szűkített farmernadrág volt rajta ami be volt dugva a csizmájának szárába. Hosszú barna haja feje tetejére volt fogva, hullámokban hullott le. Kezeivel könnyeit törölgette, és magyarázott a mellette sétáló nőnek miközben nemlegesen rázta a fejét. -Akkor induljunk! -kaptam fel a fejem a sofőr hangjára. Vissza pillantottam a lányra aki ismét a kocsi felé pillantott majd maga elé a földre. Harry már újra mellettem ült, és a másik irányba nézett ki az ablakon. Egy gyors mozdulattal kikaptam nyakából a sálat és már másik kezemmel nyitottam is ki a kocsi ajtaját. Mire Harry észbe kapott én már a még jobban sikítozó rajongók tömegében voltam. A sálat a kezemben olyan erősen szorongattam ahogy csak tudtam, és ruhámat is kicsit felemeltem hogy ne lépjek rá, miközben szemeimmel a lányt kerestem. Mikor megpillantottam lábaimat gyorsabban kezdtem szedni. Hallottam Harry hangját de nem tudtam rá figyelni, az lebegett a szemem előtt, hogy a lány mellett legyek.
-Gyere vissza! -ennyit tudtam kivenni barátom kiabálásból, a sikítozások és minden zaj miatt. Nem hallgattam rá csupán előre tartottam. Az ujjaim a sálat görcsösen tartották miközben szemeimet le sem vettem a lányról, aki még mindig nem vett észre. Nem érdekeltek a lökések amiket kaptam, nem érdekeltek a mondat foszlányok amiket elkaptam mint például; "Mit képzelsz?" "Szólnak, süket vagy?" "Takarodj haza!". Elengedtem a fülem mellett és nem érdekelt, csakis a célom.
Nagy mosoly terült el az arcomon mikor már csak pár lépésnyire voltam a lánytól. Megfogtam a vállát mire felém kapta a könnyektől fátyolos tekintettét. Megfogtam a jobb kezét és kettőnk közé emeltem, s bele helyeztem a sálat.
-Tessék! -csuktam rá az ujjait. -Ez a tiéd! Harry küldte! -a lány nagy szemekkel nézte a kezében lévő sálat majd könnyei újra patakokban folytak le arcán mikor felnézett. Szinte egy másodperc alatt fonta körém kezeit miközben a vállait rázta a sírás.
-Köszönöm! Köszönöm szépen! Köszönöm! -ismételgette. Kezemmel hátát simogattam, s arcomon hatalmas mosoly terült szét. Mikor elengedett csak nézett rám a  zöldeskék szemeivel.
-Megyek, mert Harry még utánam küldi az egyik emberét, de remélem örülsz ennek. -böktem a kezei között szorongatott anyagra.
-Mindennél jobban!Köszönöm, de tényleg!
-Ugyan! -legyintettem- Na megyek, legyél jó, vigyázz magadra. Szia drága! -öleltem még meg utoljára, majd vissza indultam a kocsi felé. Nagy mosollyal tartottam immár a kocsi felé ami egy centit sem mozdult amióta elhagytam. Lehajtottam a fejem, hajam előre hullott így eltakarva hatalmas mosolyom.
A kocsi ajtaját kinyitottam és óvatosan beültem majd magam után be is csuktam. Harry-re néztem még mindig mosolyogva, ő viszont felhúzott szemöldökkel figyelt, és olyan fejet vágott mintha egy szakadékon ugrottam volna át.
-Mi az? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Mi az?! -hangja két oktávval feljebb ugrott- Komolyan azt sem tudod mi történhetett volna?! -kezdte elveszíteni a türelmét, mivel hangosabban beszélt a kelleténél. Isten áldja azt az embert aki feltalálta a sötétített ablakot!
-Ugyan Harry mi a történhetett volna? Elüt egy hangya? -nevettem fel akaratom ellenére is.
-Ez nem olyan vicces, Sara! Te nem tudod milyennek a rajongók! Nem ismered őket úgy ahogy mi! Bajod eshetett volna! Mi lett volna ha az egyiknél van egy kés, vagy valami éles eszköz és beléd szúrja?! Akkor is így nevetnél? Kétlem! -mutogatott össze vissza. - Mi a francért csináltad? Normális vagy? Tudod te mennyire megijedtem! Ha nem lenne az a hülye zár, utánad mentem volna és azonnal vissza hozlak! -magyarázott még mindig hevesen. Nyakán az ér kidülledt, jobb keze pedig a kapaszkodót szorongatta, olyan erővel, hogy ujjbegyei elfehéredtek.
-Igen, bevallom valóban eshetett volna bajom de nem esett! Ez a lényeg nem?! Na akkor meg? -kezdtem felhúzni magam, mire ő is meghökkenve nézett.
-Mire volt jó, az egész? Miért csináltad? -lábával dobolni kezdett a padlón és figyelte, ahogy a kocsi lassan halad el a sok rajongó mellett.
-Azért csináltam mert megsajnáltam azt a lányt! -néztem ahogy felém kapja a fejét, és újra megszólal most már normál hangnemben.
-Én is megsajnáltam, mégsem mentem utána! -rázta hitetlenül a fejét.
-De te csak egy lányt láttál aki sír miattad, a többi között! Én viszont nem, Harry! Ez a lány olyan mint én! Más! Nem olyan aki leszarja az anyját, vagy...
-Hagyjuk! -legyintett le egy laza mozdulattal, és abban a pillanatban meg állt a kocsi egy hosszú piros szőnyeg előtt. Remek! Jól indul a gála...