41. Rész "Néha jobb az édes tudatlanság, mint a kegyetlen igazság..."

Hi! Nos hát itt vagyok egy újabb résszel, amit úgy érzek, hogy sikerült jól összehoznom.

Na de most egy kis kitérő!  Létre hoztam egy újabb blogom aminek a neve Kérj! ha ellátogattok rá akkor minden lényeges infót megtaláltok róla ott! Még annyit tudnék mondani, hogy használjátok ki az új blogom adta lehetőségeket és Kérj!  Nem tudok már mit mondani szóval: komizz és pipálj! ;)

Jó olvasást! 

2013.12.05.
Hunyorogva nyitom ki a szemem mikor valaki mellém vetődik.
-Jó reggelt hétalvó! -ölel szorosan magához Bella.
-Neked is jó reggelt!
-Na mesélj, tegnap beszéltél Styles-al? -helyezkedik el mellettem és nagy szemeivel arcomat fürkészi.
-Azóta, hogy egy ismeretlen vette fel a telefont nem is mertem hívni. -rázom a fejem. Amióta Harry telefonját egy lány vettem fel 2 nap telt el. Azóta nem halottam Harry-ről, sem a többiekről mivel ebben a két napban folyamatosan interjúkra, valamint kisebb fellépésekre voltak hivatalosak. De ma már szabadok mint a madár, szóval jobb ha össze szedem magam.
-De ugye nem hagyod majd annyiban? -húzza fel egyik szemöldökét.
-Bell ha bele döglök is kiszedem valakiből, hogy ki az a szuka aki felvette a telefonját az én barátomnak! -csattanok fel ami köhögésbe torkollik.
-Oké, oké, azért ne fulladj meg! Ha neked nem sikerül semmire sem menni, akkor majd én kiszedem Horan-ból, ha tud valamit akkor úgyse bírja majd megállni hogy ne mondja el. -nevet fel biztatóan.
-Köszönöm! -ölelem magamhoz.
-Tudod hogy a testvérek össze tartanak! -szorongat meg.
Őszintén szólva az éltemet el sem tudnám Bella nélkül képzelni. Ő már az életem egyik fontos alkotóeleme lett.
Szinte fel sem fogtuk milyen gyorsan repül az idő, így mikor újra feleszméltünk hosszú csevegésünkből, akkor vettük észre, hogy már bizony jócskán elszaladt az idő. Pontosabban a reggel kilenc órából, fél kettő lett.
-Sara! A srácok már biztos felkeltek! -nevet miközben a telefonját az orrom alá dugja.
-Igen biztos...-suttogom. Valóban tudni akarom? Néha jobb az édes tudatlanság, mint a kegyetlen igazság...
-Héé! Nehogy már most futamodj meg! Komolyan én töröm be Styles orrát ha megcsal téged! -próbál lelket önteni belém, miközben kezét kezdi ropogtatni.
Lassan de annál magabiztosabban indulunk el egy kis idő múlva a fiúk háza felé és közben minden fajtaféle hülyeséget beszélünk, csak azért, hogy tereljük a gondolataimat. 
Mikor megérkezünk a ház elé hirtelen elönt a kíváncsiság, a tudatlanság, és még egy érzés amit nem tudok be azonosítani. Bell bekopog majd az ajtó tarul is előttünk és El jelenik meg.
-Sziasztok!! -lelkesül fel, és nagyobbra tárja az ajtót. Belépünk a házba két-két puszival valamint egy öleléssel üdvözöljük egymást. A nappaliban megpillantom a négy jómadarat akik éppen nézik a....Tom és Jerryt(?) Hát igen, ezek az érett 20 éves srácok, akik mellesleg sztárok, hát van ilyen...vagyis azt hiszem.
-Wish!! -üvölt fel Niall és közben felpattan a helyéről, szorosan karjai közé zár.- Hogy vagy? Mi újság veled? -szorongat még mindig. A hátunk mögött Bell köszörüli meg a torkát, Niall mint akit áram rázott meg pattan oda és ad ajkaira egy csókot.- Na és veled mi újság kisasszony? -dönti homlokát Belláéhoz. Tovább állok és Liam mellé huppanok.
-Hogy vagy? -karolja át a vállam.
-Hát mondhatni jobban, mint két vagy három napja voltam. -nevetek.-  Bár még mindig nem vagyok 100%-ban jól. -húzom el a számat.
-Hát egy tüdőnyusziból nem könnyű kilábalni. -húzza el ő is a száját.
-Az biztos! -bólogatok - Figyelj Liam, kérdezhetek valamit?
-Ühüm. -hümmög.
-Megígéred, hogy őszinte leszel? -teszem fel az újabb kérdést.
-Sara nem feleségül megyek hozzád, de aha. -nevet mire én is nevetni kezek, de hamar komolyak lesznek vonásaim.
-Na jó, -sóhajtok nagyot.- volt bármi furcsa dolog mostanában Harry-vel kapcsolatban? -fordulok teljesen felé és vonásait tanulmányozom. Liam össze ráncolja a szemöldökét, száját beharapja és szemeivel felfelé néz. Gondolkozik. Pár pillanat múlva újra rám néz és vonásai kisimulnak.
-Ami azt illeti igen. -kezdi el piszkálni kezén lévő tetoválását.
-És mi az? Mi volt furcsa? -faggatom tovább, de ő még mindig alkarján lévő tetoválást piszkálja -ami be kell valljam az egyik kedvencem....-.
-Hát ömm... mikor nem voltál itthon, hanem Monte Carloban voltál, akkor sokat járt el, de sose adott ésszerű választ, hogy hova. Mikor pedig itthon voltál, akkor éjszaka nem volt itthon, de mielőtt rá kérdezel, hogy miért nem mondtuk el! -mutatja fel mutató ujját mikor kinyitom a számat.-Nem akartuk, hogy idegeskedj, hisz volt elég bajod. -pillant rám.- Aztán mostanában elég szétszórt volt. Anne-el is veszekedett skype-on, bár azt nem hallottam, hogy miről...-rázza a fejét.- Figyelj, Sara. Én tényleg nem tudom mi van vele pontosan, de nem akarom őt a háta mögött kibeszélni. Kérdezd meg a többieket, de én tényleg nem szeretném ha ezért berágna rám, bár azt sem tudom miért, hiszen a barátnője vagy, és hát...izé...én már azt sem tudom mit beszélek! -nevet fel kínjában és tarkóját kezdi vakargatni.
-Jaj Liam! Ne butáskodj! Dehogy haragszik meg rád! -ölelem magamhoz.- Kérlek ne haragudj, hogy így kifaggattalak, csak nem tudom mi van vele és kíváncsi voltam. -engedem el. - Amúgy hol van most?
-Fent a szobájában. -mutat az emelet felé. Bólintok és felállok a kanapéról. Mikor elindulnék Liam elkapja az alkaromat, ezért újra rá nézek.- Mi a baj? Mi történt? -nézz mélyen a szemembe.
-Izé...én... -hebegek-habogok, veszek egy mély levegőt majd újra megszólalok.- Sajnálom, de azt hiszem ez inkább csak a kettőnk ügye. -sütöm le tekintettem.
-Rendben. -enged el mire én megindulok a lépcső felé. Mielőtt fel lépnék az első lépcsőfokra még vissza fordulok az újra tv-t néző fiú felé.
-Kérlek ne haragudj! -szólalok meg mire mosollyal az arcán megfordul és megszólal.
-Nem haragszok! Menj tegyél rendet kettőtök közt! -mosolyog biztatóan. Bólintok és végig szántok a lépcsőn. Harry titkolózott a fiúk előtt? De miért tette volna...ha csak nem...biztos hogy nem! De viszont mostanában szétszórt, lehet, hogy csak...csak csinál valamit amit meglepetésként akar majd, és azért ilyen. De akkor miért jár el esténként? És miért veszi fel a telefonját egy lány? Ahj miért bonyolult ez az egész? Miért suttogja azt az agyam, hogy Harry megcsal, és miért suttogja azt a szívem, hogy nincs is semmilyen lány az egészben? Kinek van igaza? Kire hallgassak? A gondolatok cikáznak a fejemben miközben Harry szobájának kilincsét nyomom le. Lassan lépkedek be a szobába. Harry-t sehol sem látom, csak a nyitott fürdőszoba ajtót. Még mindig csendesen lépkedek be a kisebb helységbe ahol Harry-t találom. Épp a tükörképével néz farkasszemet. A csapon támaszkodik, arca meggyötört és szemöldökét ráncolja. Haja összegumizva de már az is széttúrva. Testtartása görnyedt, az egész lénye olyan meggyötörtnek tűnik. Mikor az ajtó megnyikordul felém kapja tekintetét. Arca elsőnek kissé riadt majd szépen lassan vonásai kisimulnak és közelebb lépked hozzám. Nem vagyok képes megszólalni, egyszerűen a szavakat nem tudom, hogy mondatba foglalni, csak állok ott, és nézek rá.
-Szerelmem. -suttogja ajkaimra. Ezt most szívből mondta vagy csak hazudik?  Jön belülről egy hang amit valóban nem tudok megválaszolni. Mikor ajkaim nem válaszolnak csókjára elhúzódik és arcomat kezdi fürkészni.- Baj van? -nem válaszolok, csak megfordulok és vissza lépkedek a szobába és leülök az ágyra.- Sara, megrémiszt mikor így viselkedsz.-ül le mellém és kezei közé fogja az én kezemet. Mit mondjak? Hogy hozzam fel a témát? Vagy csak úgy vágjam a képébe? Miért kell ennyi döntést hozni?  Nagy nehezen de előveszem a telefonomat, és tárcsázom Harry számát, majd rámegyek a kihangosítás gombra, hogy ő is hallja. Harry összehúzott szemöldökkel néz, de nem látja mit is csinálok. Mikor a telefon négyet sípol a lány hangja csendül fel.
-Na mi van már megint? -szólal meg idegesen. Nem szólok bele csak ujjammal megnyomom a piros gombot így megszakítva a hívást. Harry-re pillantok aki nagyra nyílt szemekkel fürkészi a telefonomat.
-Ki ő? Miért ő veszi fel a te telefonodat? -kérdezem suttogva, szemeiben pedig könnyek homályosítják de nem hagyom őket kiszökni. Most nem!
-Ez...ez nem az aminek látszik! -rázza fejét hevesen. Bennem pedig felgyülemlik a düh.
-Akkor mégis minek látszik?! Hm?! Mert nekem kurvára annak látszik, hogy te megcsalsz Harry! -kiabálok az arcába és felpattantok, egyszerűen nem vagyok képes ülni.
-Nem csallak meg! -áll fel ő is szintén nagyobb hangerővel.
-Akkor mégis miért egy lány veszi fel a telefonodat?! -még mindig kiabálok és eszem ágában sincs abba hagyni, és ahogy elnézem Harry-nél is kezd kiborulni a bili.
-Ed barátnője az, csak még nem tudtam elhozni tőlük a telefonomat! Ott voltam náluk és ott felejtettem! -hadonászik össze vissza. Ed barátnője? Hogy mi? Na nee...
-De hisz Ed-nek nincs is barátnője! -vágom csípőre a kezem. Inkább legyen ott minthogy elcsattanjon valaki arcán...
-De van! Nemrég jöttek össze! Azért mentem át náluk, hogy megismerjem, meg beszélgessek Ed-el! -kiabálja, bennem pedig megfagyott még a vér is. Szóval csak mindent félre értettem? Hogy lehettem ilyen hülye... Hisz szeret, ő nem csalna meg. Istenem de hülye vagyok!
-Tényleg? -suttogom, és ő is lentebb veszi a hangerőt.
-Tényleg. -bólint.- Sara szeretlek és tudod te is nagyon jól, hogy soha, soha, nem csalnálak meg! -lépked mellém és két kezeibe fogja az arcom.
-Annyira hülye vagyok...-csuklik el a hangom. Valóban ezzel vádoltam meg?
-Nem vagy az! Csak félsz, hogy elveszítesz, de jegyezd meg, hogy nem fogsz elveszíteni! -minden egyes szavát a szemembe nézve mondta, és nekem ott tört el a mécses. Karjaimat nyaka köré fontam, és arcomat pólójába fúrom.
-Sajnálom, kérlek ne haragudj. -motyogom és könnyeimet felissza fehér pólója.
-Nem haragszom, csak ne ítélkezz előre. -simít végig hajamon. Lassan az ágy felé kezd lépkedni, majd leül rá és az ölébe ültet.
Miután kicsit megnyugodok, már csak Harry dúdolását, illetve szívének ritmusos verését hallom, így szinte pillanatok alatt álomba merülök, a nagy szégyenemmel együtt...

40. Rész "Azért a szemgolyóid maradjanak a helyükön!"

Hello! Újra itt vagyok, egy újabb résszel és sok-sok reménnyel hogy kapok pár kommentet vagy legalább pipákat! 

Remélem tetszik majd nektek az új rész!

Jó olvasást! 

 

2013.12.02.
Két nap. Két hosszú napja fekszek az ágyamban és már azt is megkérdőjelezem hogy még élek. Ez alatt az idő alatt a lázam vagy lemegy vagy megüti a 39.5 fokot. Az orrom még mindig folyik, és be van dugulva egyszerre, a mellkasomat fáj. Bár ha fáj akkor még élek...jó tudni... A hangom már útnak eleredt, ahogy Niall mondta tegnap "Elvitte a tejfölös bajuszú cica!". Az orvosomnál is jártam akinek negyed óra kellett míg meg állapította, hogy tüdőgyulladást kaptam. Persze mikor ezt elújságolta bátyám anyának és Harry-nek valamint a többi fiúnak, ők teljesen kiakadtak és a felelősségről kezdek nekem regélni. David éjjel-nappal mellettem van és próbálja minél elviselhetőbbé tenni azt, hogy egész nap a feküdnöm kell az ágyamon. A rajzok már halomszámra hevernek az ágyam alatt, amiről csak én tudok. Este mikor nem tudok aludni előveszem a vázlat füzetem és a kislámpám fénye alatt rajzolok, de így van ez nappal is, csupán annyi különbséggel, hogy olyankor megkérem David-et, hogy ne zavarjon egy ideig és olyankor fülessel a fülemben merülök bele a rajzolásba majd eldugom azt. Hogy miért dugom el? Nos a válaszom az, hogy még magam sem tudom. A legtöbb rajz portré, vagy tájkép, illetve csak egy kitalált figurát vagy egy állatott ábrázol, esetleg csak egybe nem illő szavakat össze-vissza rajzolva.
Reggel fél 10 van és én csak fekszek az ágyban és fülemben szól a Still the one. Az utóbbi napokban ez lett az egyik kedvencem, nem érdekel hogy régebbi dal vagy sem, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a dallamát, a szövegét. Az ablakon ki látok a most esős égre, valahogy most inkább áznék bőrig, minthogy itt bent feküdjek, valószínűleg hőemelkedéssel. Remek! Ebben a két napban több mint két csomag zsebkendőt használtam el, valószínűleg a zsebkendő gyárasak belőlem fognak meggazdagodni...
Ijedve rezzenek össze mikor Pezz felugrik az ágyamba és fejét, valamint két első pancsát mellkasomra helyezi. Elmosolyodok és megsimogatom. Ha ő mellettem van mindig jobb lesz a kedvem, és ez az egyik legjobb dolog. Az ajtómon kopogás hallatszik be, és már nyílik is ki a faszerkezet. Louis mosolyogva lép be a szobámba, szemeit végig futtatja rajtam, nagy léptekben jön az ágyamhoz és ül le rá.
-Szia. -puszilja meg a homlokom, arcára grimasz költözik.- Hogy vagy? Mármint attól eltekintve, hogy ismét lázas vagy. -mosolyog. Számat szólásra nyitom, de hang nem hagyja el, csak nyöszörgésnek nevezhető akármi.- Oh tényleg, nincs hangod.-csap a homlokára mire elmosolyodok. Hirtelen rezzenek össze mikor Louis, mint akit puskából lőttek ki felpattan és az íróasztalomban kezd kutakodni. Kis idő után újra az ágyamon ül és noteszt valamint egy ceruzát nyom a kezembe. Értetlen arckifejezéssel és kissé megbillentve fejemet emelem meg a noteszt és a cerkát. Louis ezt látva magyarázni kezd.- Attól hogy nincs hangod még kommunikálhatunk. -rántja meg a vállát.- Neked írni kell, én meg majd jártatom a pofám. -nevet fel mire nekem is mosoly kúszik az arcomra.- Na szóval hogy vagy? -teszi fel újra a kérdését. Hevesen kezdek körmölni a noteszba. Miután leírom Lou kezébe nyomom ő pedig sebesen futja rajta a tekintetét. Most viszonylag jól, de voltam már jobban is. -áll a papíron.
-Azt elhiszem. -nevet fel újra. Kezembe veszem a kis noteszt és szintén hevesen körmölni kezdek. Tetszik ez a fajta kommunikáció köztünk, bár szerintem ha valaki hallgatózna az ajtóban, Lou-t hülyének nézné amiért "magában beszélget". Újra át nyújtom a kis noteszt, amin ez áll: Harry hol van? Louis elhúzza a száját és nagyot sóhajt.- Őszintén, Sara? -húzza fel bal szemöldökét. Hevesen bólogatva adom tudtára, hogy őszinte választ várok.- Reggel 6 órakor ment el kocsival, én azt hittem ide jött, most nem tudom hol van. Én elsősorban azért jöttem át hogy megtudjam, hogy, hogy vagy. Másodrészben pedig Harry-t kerestem, de mikor láttam, hogy nincs itt bent inkább nem kérdeztem rá. -kezdi el a paplanom huzatát piszkálni. Az agyam kattogni kezd azon, hogy Harry mégis hol a fenében lehet? Azt mondta Lou, hogy reggel 6-kor ment el. Mit csinálhat ő reggel hattól? Stúdiózni van? De hiszen azt a srácok tudnák. Vagy lehet hogy vásárolni ment. Igen biztos ott van!...Na de reggeltől? De akkor mégis hol lehet? Harry, Harry hova mehetett? Ajh ezt nem hiszem el! Várjunk csak! Mi van ha edzeni van és bele feledkezett? Gyorsan írom le Louis-nak a bennem felmerült kérdés. Louis össze ráncolja a szemöldökét és nagyot sóhajt. Egy kis idő múlva felszólal.- Tudod Sara, én nem hiszem, hogy ott van. -rázza a fejét, szemembe mélyen néz bele. Szemöldökömet felhúzom és már írnék is a noteszbe de Louis újra rákezd.- Ma voltam bent az edzőteremben de nem volt ott, és rá is kérdeztem hogy nem-e járt ott ma. De sajnos nem. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hol a francba lehet! -túr mérgesen a hajába. Kék szemeiben tisztán látom az idegességet, és a kétségbe esést, de ezeket én is érzem, megspékelve egy nagy adag szerelemmel. Megugrok mikor Louis hirtelen morran fel.- És még azt a rohadt telefont sem veszi fel! -rám emeli a tekintetét és lejjebb veszi a hangerejét.- Ne haragudj csak már nincs ötletem, hogy hol van Styles.-rázza a fejét és újra hajába túr. Feljebb ülök az ágyban és hátát kezdem el simogatni nyugtatás képen.- Figyelj Sara, kérlek ha Harry ide jön akkor hívj fel és szólj...izé vagyis inkább írj egy sms-t, az most jobban megoldhatóbb. -bólogatva adom tudtára, hogy értettem, ő csak szorosan ölelésébe zár.- Ne haragudj de nekem már mennem kell. Eleanor-t el akarom vinni vásárolni mert már lassan rongyosra olvassa a tankönyveket. -nevetve rázza a fejét, és ez engem is kuncogásra ösztönöz.- Na, legyél jó! Gyógyulj meg gyorsan és majd csinálunk egy közös programot. -puszil meg és feláll az ágyamról. Még az ajtóból vissza integet, én is meg ismétlem mozdulatait. Az ajtó bezárul én pedig a paplanokba fúrom magam.
Mikor újra kinyitom a szemeimet, két barna szempárral találom magam szemben. Ijedtemben felülök, de hamar rájövök, hogy nem volt a legjobb ötlet mivel így homlokunkat erősen koccintom össze.
-Aú! -kapja kezét a homlokához, pont úgy mint én.- Hozok neked kaját és ezt kapom érte? -tettet felháborodást. Gyerekes vagy sem de rányújtottam a nyelvem, és keresztbe fontam a karjaim.- Még te vagy megsértődve? Na megállj, akkor nem kapsz enni, úgyis éhes vagyok hát akkor megeszem. -von vállat és előveszi a háta mögött elhelyezett ki dobozkát amire kínai betűk vannak írva.- Kell mi? -billegteti meg a dobozkát- Majd ha kaptam egy puszit és egy ölelést akkor talán megkapod. -most komolyan megzsaroltak engem? Na jó egye fene! Fincsi illata van! Kicsit közelebb tornázom magam hozzá és puszit nyomok az arcára. Grimaszolva húzódok el.- Mi az? -szalad össze szemöldöke. Válasz képpen végig húzom a kezem, borostáján.- Ja! Szúr? -neveti el magát. Bólogatok. Úgy érzem magam mint ha azok a  kis bólogató kutyusok egyike lennék, amik a kocsik műszerfaján bólogatnak.- Szerintem meg jó. -rántja meg a vállát.- Na jó azért kaphatok egy ölelést? -tárja ki karjait. Boldogan vettem magam karjai közé mire orromba férkőzik az a jellegzetes Zayn illata. Mikor elenged, mint éhes tigris a gazellára úgy vetem magam a kínai kajára. Talán túl sok természet filmet néztem?- Mi van David nem ad enni? -néz rám kérdőn mire legyintek egyet.- Jó, jó értem én, hagylak enni. -veszi elő telefonját majd rögtön vissza is helyezi farmerja zsebébe.- Jut eszembe! Ezt Eleanor küldi. -nyitja szét az ágyam mellett telepedő táskát, majd mikor megtalálja amit keresett kezembe nyomja.-Tessék! -a kínait a kezébe nyomom és elkezdtem kicsomagolni a becsomagolt...akármit. Mi után sikeresen eltávolítottam a csomagolást szembe találom magam egy könyvvel. "A szürke ötven árnyalata" áll a könyvön.-Ez jó könyv! -szólal fel Zayn.-Már olvastam, nekem tetszik.
Lapozgatni kezdem a könyvet és szinte már késztetést érzek arra, hogy olvasni kezdjek, de vissza fogom magam. Bezárom a könyvet és az ágyam melletti kis szekrényre helyezem. Tekintetem megakad a kis órámon ami már 13:02-t mutat. Elaludtam. Tudatosul bennem a tény. Előkotorászom a paplanom alól a noteszt és ráfirkantok, és átnyújtom Zayn-nek. Harry hol van? olvasható a papíron. Zayn vissza nyújtja a noteszt és tekintetét rám emeli.- Otthon van, már volt itt fél tizenkettőkor, de aludtál és állítása szerint nem volt szíve felébresztenie téged. -magyarázza. Mikor befejezi a mondatot, telefonja hangosan csörren meg zsebében. Előhalássza és egy "bocsi" pillantást küld felém majd feláll és elhagyja a szobámat. Szóval Harry már volt itt. -szögezem le magamban. De vajon hol járt? Istenem de furdal a kíváncsiság!
Az ajtóm újra kitárul és most bátyám lép be nagy vigyorral az arcán.
-Szia húgi. Na hogy vagy? -kérdezi mire fellapozom a kis noteszt és mikor megtaláltam a kellő oldalt felé mutatom. Most viszonylag jól, de voltam már jobban is.- Jó kis megoldás.- bólogat elismerően. Vigyorogva megvonom a vállam.- Tudod, ma voltam vásárolni, és hát vettem neked valamit. -lelkesedik fel.- Remélem örülsz majd neki. -Ezzel a mondatával egy időben vette elő a zsebében rejlő, gondosan becsomagolt dobozkát. Nahát ma valami "ajándékozzunk valamit Sara-nak" nap van? Két puszi kíséretében veszem át a dobozkát, még gyorsan írok a noteszbe, és átnyújtom neki. Zayn már elment? -Aha, sietnie kellett mert, ha jól értettem, valami találkozót felejtett el. -nevet bátyám, Zayn feledékenységén. Hát az tény, hogy elég szétszórt volt most.- Na de fel sem bontod? -bök a kezem között szorongatott dobozra. Homlokomra csapok és gyorsan kibontom a kis dobozt. A lélegzetem el állt, a szemeim kikerekedtek mikor tudatosult bennem hogy bátyám mivel lepet meg. A dobozt magam mellé helyezem és bátyámra vetődök. Mivel nem tudom folyamatosan mondogatni neki hogy "köszönöm" helyette millió puszival halmozom el.- Szóval akkor tetszik? -nagyokat bólogatva adom tudtára hogy igen, nagyon is! Kinyitom a dobozkát és nagyra nyílt szemekkel pásztázom az új telefonom.

-Azért a szemgolyóid maradjanak a helyükön! -röhög David mire játékosan megcsapkodom a vállát. Tény hogy bátyám edzeni jár de mikor növesztette meg ennyire az izmai? -Jó mi? -húzogatja szemöldökét és befeszíti bicepszét. Elhúzom a számat és fejem csóválom.- Azt mondod hogy nem jó? -arcán ördögi mosoly jelen meg, mire én vissza hanyatlok a párnák közé és fejemre húzom a takarót, közben pedig fuldoklok a nevetésben. David egy egyszerű mozdulattal fekszik rám és teljes testsúlyát rám engedi. -Na még mindig az mondod hogy nem jó? Hmm? -nevet és lehúzza a fejemről a takarót. Bólogatok bár tudom, hogy ez most a legrosszabb válasz mégsem bánom meg. Egy könnyed mozdulattal lekapja rólam a 3 réteg takarót és befekszik mellém. -Jaj de szeretem én a húgicáám.-nyivákol és szorosan ölelgetni kezd. -Na? Jók? -húzogatja szemöldökét és még jobban megszorongat. Mivel már lassan a szuszt is kinyomja belőlem, bólogatni kezdek ezzel helyeselve.- Na azért! -enged el és puszilja meg az arcom.- Jó látni hogy most nem vagy annyira beteg! -mondja, arcára hirtelen rémület ül.- A lasagneeeem!!! -és ezzel ki is rohan a szobámból. Nevetve keresem elő az új telefonom és kapcsolom be. Rögtön tárcsázok egy számot és már hívom is. Csöng csöng csöng, és végre bele szólnak.
-Igen? -egy vékony lány hang szól bele, én pedig gyorsan megszakítom a vonalat. Még egyszer figyelmesen ütögetem be a számokat és még át is olvasom. Újra megnyomom a hívás gombot.
-Igen? Mit akarsz? -szól bele újból a vékony lány hang, én pedig újból megszakítom a vonalat.
Miért veszi fel egy lány Harry telefonját?