40. Rész "Azért a szemgolyóid maradjanak a helyükön!"

Hello! Újra itt vagyok, egy újabb résszel és sok-sok reménnyel hogy kapok pár kommentet vagy legalább pipákat! 

Remélem tetszik majd nektek az új rész!

Jó olvasást! 

 

2013.12.02.
Két nap. Két hosszú napja fekszek az ágyamban és már azt is megkérdőjelezem hogy még élek. Ez alatt az idő alatt a lázam vagy lemegy vagy megüti a 39.5 fokot. Az orrom még mindig folyik, és be van dugulva egyszerre, a mellkasomat fáj. Bár ha fáj akkor még élek...jó tudni... A hangom már útnak eleredt, ahogy Niall mondta tegnap "Elvitte a tejfölös bajuszú cica!". Az orvosomnál is jártam akinek negyed óra kellett míg meg állapította, hogy tüdőgyulladást kaptam. Persze mikor ezt elújságolta bátyám anyának és Harry-nek valamint a többi fiúnak, ők teljesen kiakadtak és a felelősségről kezdek nekem regélni. David éjjel-nappal mellettem van és próbálja minél elviselhetőbbé tenni azt, hogy egész nap a feküdnöm kell az ágyamon. A rajzok már halomszámra hevernek az ágyam alatt, amiről csak én tudok. Este mikor nem tudok aludni előveszem a vázlat füzetem és a kislámpám fénye alatt rajzolok, de így van ez nappal is, csupán annyi különbséggel, hogy olyankor megkérem David-et, hogy ne zavarjon egy ideig és olyankor fülessel a fülemben merülök bele a rajzolásba majd eldugom azt. Hogy miért dugom el? Nos a válaszom az, hogy még magam sem tudom. A legtöbb rajz portré, vagy tájkép, illetve csak egy kitalált figurát vagy egy állatott ábrázol, esetleg csak egybe nem illő szavakat össze-vissza rajzolva.
Reggel fél 10 van és én csak fekszek az ágyban és fülemben szól a Still the one. Az utóbbi napokban ez lett az egyik kedvencem, nem érdekel hogy régebbi dal vagy sem, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a dallamát, a szövegét. Az ablakon ki látok a most esős égre, valahogy most inkább áznék bőrig, minthogy itt bent feküdjek, valószínűleg hőemelkedéssel. Remek! Ebben a két napban több mint két csomag zsebkendőt használtam el, valószínűleg a zsebkendő gyárasak belőlem fognak meggazdagodni...
Ijedve rezzenek össze mikor Pezz felugrik az ágyamba és fejét, valamint két első pancsát mellkasomra helyezi. Elmosolyodok és megsimogatom. Ha ő mellettem van mindig jobb lesz a kedvem, és ez az egyik legjobb dolog. Az ajtómon kopogás hallatszik be, és már nyílik is ki a faszerkezet. Louis mosolyogva lép be a szobámba, szemeit végig futtatja rajtam, nagy léptekben jön az ágyamhoz és ül le rá.
-Szia. -puszilja meg a homlokom, arcára grimasz költözik.- Hogy vagy? Mármint attól eltekintve, hogy ismét lázas vagy. -mosolyog. Számat szólásra nyitom, de hang nem hagyja el, csak nyöszörgésnek nevezhető akármi.- Oh tényleg, nincs hangod.-csap a homlokára mire elmosolyodok. Hirtelen rezzenek össze mikor Louis, mint akit puskából lőttek ki felpattan és az íróasztalomban kezd kutakodni. Kis idő után újra az ágyamon ül és noteszt valamint egy ceruzát nyom a kezembe. Értetlen arckifejezéssel és kissé megbillentve fejemet emelem meg a noteszt és a cerkát. Louis ezt látva magyarázni kezd.- Attól hogy nincs hangod még kommunikálhatunk. -rántja meg a vállát.- Neked írni kell, én meg majd jártatom a pofám. -nevet fel mire nekem is mosoly kúszik az arcomra.- Na szóval hogy vagy? -teszi fel újra a kérdését. Hevesen kezdek körmölni a noteszba. Miután leírom Lou kezébe nyomom ő pedig sebesen futja rajta a tekintetét. Most viszonylag jól, de voltam már jobban is. -áll a papíron.
-Azt elhiszem. -nevet fel újra. Kezembe veszem a kis noteszt és szintén hevesen körmölni kezdek. Tetszik ez a fajta kommunikáció köztünk, bár szerintem ha valaki hallgatózna az ajtóban, Lou-t hülyének nézné amiért "magában beszélget". Újra át nyújtom a kis noteszt, amin ez áll: Harry hol van? Louis elhúzza a száját és nagyot sóhajt.- Őszintén, Sara? -húzza fel bal szemöldökét. Hevesen bólogatva adom tudtára, hogy őszinte választ várok.- Reggel 6 órakor ment el kocsival, én azt hittem ide jött, most nem tudom hol van. Én elsősorban azért jöttem át hogy megtudjam, hogy, hogy vagy. Másodrészben pedig Harry-t kerestem, de mikor láttam, hogy nincs itt bent inkább nem kérdeztem rá. -kezdi el a paplanom huzatát piszkálni. Az agyam kattogni kezd azon, hogy Harry mégis hol a fenében lehet? Azt mondta Lou, hogy reggel 6-kor ment el. Mit csinálhat ő reggel hattól? Stúdiózni van? De hiszen azt a srácok tudnák. Vagy lehet hogy vásárolni ment. Igen biztos ott van!...Na de reggeltől? De akkor mégis hol lehet? Harry, Harry hova mehetett? Ajh ezt nem hiszem el! Várjunk csak! Mi van ha edzeni van és bele feledkezett? Gyorsan írom le Louis-nak a bennem felmerült kérdés. Louis össze ráncolja a szemöldökét és nagyot sóhajt. Egy kis idő múlva felszólal.- Tudod Sara, én nem hiszem, hogy ott van. -rázza a fejét, szemembe mélyen néz bele. Szemöldökömet felhúzom és már írnék is a noteszbe de Louis újra rákezd.- Ma voltam bent az edzőteremben de nem volt ott, és rá is kérdeztem hogy nem-e járt ott ma. De sajnos nem. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hol a francba lehet! -túr mérgesen a hajába. Kék szemeiben tisztán látom az idegességet, és a kétségbe esést, de ezeket én is érzem, megspékelve egy nagy adag szerelemmel. Megugrok mikor Louis hirtelen morran fel.- És még azt a rohadt telefont sem veszi fel! -rám emeli a tekintetét és lejjebb veszi a hangerejét.- Ne haragudj csak már nincs ötletem, hogy hol van Styles.-rázza a fejét és újra hajába túr. Feljebb ülök az ágyban és hátát kezdem el simogatni nyugtatás képen.- Figyelj Sara, kérlek ha Harry ide jön akkor hívj fel és szólj...izé vagyis inkább írj egy sms-t, az most jobban megoldhatóbb. -bólogatva adom tudtára, hogy értettem, ő csak szorosan ölelésébe zár.- Ne haragudj de nekem már mennem kell. Eleanor-t el akarom vinni vásárolni mert már lassan rongyosra olvassa a tankönyveket. -nevetve rázza a fejét, és ez engem is kuncogásra ösztönöz.- Na, legyél jó! Gyógyulj meg gyorsan és majd csinálunk egy közös programot. -puszil meg és feláll az ágyamról. Még az ajtóból vissza integet, én is meg ismétlem mozdulatait. Az ajtó bezárul én pedig a paplanokba fúrom magam.
Mikor újra kinyitom a szemeimet, két barna szempárral találom magam szemben. Ijedtemben felülök, de hamar rájövök, hogy nem volt a legjobb ötlet mivel így homlokunkat erősen koccintom össze.
-Aú! -kapja kezét a homlokához, pont úgy mint én.- Hozok neked kaját és ezt kapom érte? -tettet felháborodást. Gyerekes vagy sem de rányújtottam a nyelvem, és keresztbe fontam a karjaim.- Még te vagy megsértődve? Na megállj, akkor nem kapsz enni, úgyis éhes vagyok hát akkor megeszem. -von vállat és előveszi a háta mögött elhelyezett ki dobozkát amire kínai betűk vannak írva.- Kell mi? -billegteti meg a dobozkát- Majd ha kaptam egy puszit és egy ölelést akkor talán megkapod. -most komolyan megzsaroltak engem? Na jó egye fene! Fincsi illata van! Kicsit közelebb tornázom magam hozzá és puszit nyomok az arcára. Grimaszolva húzódok el.- Mi az? -szalad össze szemöldöke. Válasz képpen végig húzom a kezem, borostáján.- Ja! Szúr? -neveti el magát. Bólogatok. Úgy érzem magam mint ha azok a  kis bólogató kutyusok egyike lennék, amik a kocsik műszerfaján bólogatnak.- Szerintem meg jó. -rántja meg a vállát.- Na jó azért kaphatok egy ölelést? -tárja ki karjait. Boldogan vettem magam karjai közé mire orromba férkőzik az a jellegzetes Zayn illata. Mikor elenged, mint éhes tigris a gazellára úgy vetem magam a kínai kajára. Talán túl sok természet filmet néztem?- Mi van David nem ad enni? -néz rám kérdőn mire legyintek egyet.- Jó, jó értem én, hagylak enni. -veszi elő telefonját majd rögtön vissza is helyezi farmerja zsebébe.- Jut eszembe! Ezt Eleanor küldi. -nyitja szét az ágyam mellett telepedő táskát, majd mikor megtalálja amit keresett kezembe nyomja.-Tessék! -a kínait a kezébe nyomom és elkezdtem kicsomagolni a becsomagolt...akármit. Mi után sikeresen eltávolítottam a csomagolást szembe találom magam egy könyvvel. "A szürke ötven árnyalata" áll a könyvön.-Ez jó könyv! -szólal fel Zayn.-Már olvastam, nekem tetszik.
Lapozgatni kezdem a könyvet és szinte már késztetést érzek arra, hogy olvasni kezdjek, de vissza fogom magam. Bezárom a könyvet és az ágyam melletti kis szekrényre helyezem. Tekintetem megakad a kis órámon ami már 13:02-t mutat. Elaludtam. Tudatosul bennem a tény. Előkotorászom a paplanom alól a noteszt és ráfirkantok, és átnyújtom Zayn-nek. Harry hol van? olvasható a papíron. Zayn vissza nyújtja a noteszt és tekintetét rám emeli.- Otthon van, már volt itt fél tizenkettőkor, de aludtál és állítása szerint nem volt szíve felébresztenie téged. -magyarázza. Mikor befejezi a mondatot, telefonja hangosan csörren meg zsebében. Előhalássza és egy "bocsi" pillantást küld felém majd feláll és elhagyja a szobámat. Szóval Harry már volt itt. -szögezem le magamban. De vajon hol járt? Istenem de furdal a kíváncsiság!
Az ajtóm újra kitárul és most bátyám lép be nagy vigyorral az arcán.
-Szia húgi. Na hogy vagy? -kérdezi mire fellapozom a kis noteszt és mikor megtaláltam a kellő oldalt felé mutatom. Most viszonylag jól, de voltam már jobban is.- Jó kis megoldás.- bólogat elismerően. Vigyorogva megvonom a vállam.- Tudod, ma voltam vásárolni, és hát vettem neked valamit. -lelkesedik fel.- Remélem örülsz majd neki. -Ezzel a mondatával egy időben vette elő a zsebében rejlő, gondosan becsomagolt dobozkát. Nahát ma valami "ajándékozzunk valamit Sara-nak" nap van? Két puszi kíséretében veszem át a dobozkát, még gyorsan írok a noteszbe, és átnyújtom neki. Zayn már elment? -Aha, sietnie kellett mert, ha jól értettem, valami találkozót felejtett el. -nevet bátyám, Zayn feledékenységén. Hát az tény, hogy elég szétszórt volt most.- Na de fel sem bontod? -bök a kezem között szorongatott dobozra. Homlokomra csapok és gyorsan kibontom a kis dobozt. A lélegzetem el állt, a szemeim kikerekedtek mikor tudatosult bennem hogy bátyám mivel lepet meg. A dobozt magam mellé helyezem és bátyámra vetődök. Mivel nem tudom folyamatosan mondogatni neki hogy "köszönöm" helyette millió puszival halmozom el.- Szóval akkor tetszik? -nagyokat bólogatva adom tudtára hogy igen, nagyon is! Kinyitom a dobozkát és nagyra nyílt szemekkel pásztázom az új telefonom.

-Azért a szemgolyóid maradjanak a helyükön! -röhög David mire játékosan megcsapkodom a vállát. Tény hogy bátyám edzeni jár de mikor növesztette meg ennyire az izmai? -Jó mi? -húzogatja szemöldökét és befeszíti bicepszét. Elhúzom a számat és fejem csóválom.- Azt mondod hogy nem jó? -arcán ördögi mosoly jelen meg, mire én vissza hanyatlok a párnák közé és fejemre húzom a takarót, közben pedig fuldoklok a nevetésben. David egy egyszerű mozdulattal fekszik rám és teljes testsúlyát rám engedi. -Na még mindig az mondod hogy nem jó? Hmm? -nevet és lehúzza a fejemről a takarót. Bólogatok bár tudom, hogy ez most a legrosszabb válasz mégsem bánom meg. Egy könnyed mozdulattal lekapja rólam a 3 réteg takarót és befekszik mellém. -Jaj de szeretem én a húgicáám.-nyivákol és szorosan ölelgetni kezd. -Na? Jók? -húzogatja szemöldökét és még jobban megszorongat. Mivel már lassan a szuszt is kinyomja belőlem, bólogatni kezdek ezzel helyeselve.- Na azért! -enged el és puszilja meg az arcom.- Jó látni hogy most nem vagy annyira beteg! -mondja, arcára hirtelen rémület ül.- A lasagneeeem!!! -és ezzel ki is rohan a szobámból. Nevetve keresem elő az új telefonom és kapcsolom be. Rögtön tárcsázok egy számot és már hívom is. Csöng csöng csöng, és végre bele szólnak.
-Igen? -egy vékony lány hang szól bele, én pedig gyorsan megszakítom a vonalat. Még egyszer figyelmesen ütögetem be a számokat és még át is olvasom. Újra megnyomom a hívás gombot.
-Igen? Mit akarsz? -szól bele újból a vékony lány hang, én pedig újból megszakítom a vonalat.
Miért veszi fel egy lány Harry telefonját?

39. Rész "Annyira szeretlek titeket!"

Sziasztok!
elsőnek is azzal szeretném kezdeni hogy a blogot most már jelen időben szeretném írni, persze ha ez nagyon zavaró akkor szóljatok és átváltok újra múlt időbe! 
Másodjára pedig, sajnálom a rengeteg késést, tényleg. Bevallom hogy egyrész azért nem hoztam új részt mivel nem volt ötletem, másodjára mert sokat kellett tanulnom a tz-re, és harmadjára pedig azért mert a barátaim kisajátítottak maguknak mivel állítólag nem foglalkozok velük eleget(?) o.O. Hát na mindegy ezzel titeket nem terhellek.
Itt a rész szóval: Jó olvasást!

A legrosszabb érzés mikor aludnál de nem tudsz mivel minden ötödik percben fel kell kelned és kifújni az orrod, vagy csak azért mert leizzadtál és tiszta pizsamát kell felvenned. Nos velem pontosan ez van. Amióta beértünk a házba és ágyba kerültem, -pontosan 6 órája- azóta próbálok aludni de nem tudok mivel az orrom folyik, mint a Temze, levegőt már csak az egyik orrlyukamon kapok, mivel a másik elvan dugulva. A szobámban teljes a káosz, mindenhol izzadt pizsamák, és David izzadt felsői amibe én voltam, a papírzsepik az ágyam mellett szétdobálva, és különböző gyógyszerek a kis asztalon, amiket bátyám váltott ki a patikából. Nem is tudom már, hogy mikor voltam utoljára ennyire beteg... Hason fekve nyúlok a 100 darabos zsebkendő után ami az ágyam szélén henyél és kihúzok belőle egyet. Feltornázom magam majd kifújom az orrom. Miután a zsebkendőt az ágyam mellé dobom, mint a korábbiakat, visszahanyatlok de abban a pillanatban jön be bátyám az ajtón. Tekintetét arcomra szegezi, mintha feltérképezne magának és elkönyvelné, hogy lázas vagyok valamint az orrom olyan mint egy bohócé, piros. Halványan mosolyogva ül le mellém, és egyik tenyerét a homlokomra, majd a karomra, végül az arcomra helyezi. Fejét megrázza, és az egyik gyógyszerért nyúl. Felbontsa és előveszi belőle a kis papírt és olvasni kezdi magában. A csend nem tört meg ami engem kissé frusztrál. Pár másodperc múlva köhögés tör rám, mire kezembe nyomja a forró, kamillateával teli bögrét. Elhúzom a számat de többször belekortyolok. Mikor újra felnéz a papírról szemöldökét felhúzza és a kezét újra a homlokomra helyezi. Fejét megrázza és sóhajt.
-Nem értem,-motyogja- ide az van írva hogy fél órán belül hat. Már egy óra is eltelt és nem vitte le a lázad. -a gyógyszert egy laza mozdulattal dobja a szoba másik végébe. Lábát kinyújtsa és farmerzsebéből előveszi a telefonját. Nekem hol van a telefonom? Villan fel bennem a kérdés mire mint valami videó felvétel, pörög le előttem a jelenet ahogy a telefonom megismerkedik a padlóval... Azt hiszem venni kell majd egy új telefont... gondolkozok el rajta. Megrázom a fejem és fentebb húzom magamon a takarót. David még mindig a telefonon csüng én pedig csak nézek ki a fejemből. Nem gondolok semmire, nem foglalkozok semmivel, csak úgy vagyok és nézek egy pontot a plafonon. Észre sem veszem mikor David leül az ágyamra és kezét lóbálja előttem. Zavartan kapom rá a tekintettem mire ő erőltetetten mosolyog rám. Sosem szereti mikor beteg vagyok és a gyógyszerek nem hatnak elég gyorsan. Olyan frusztrált, ideges és folyton mellettem van, mintha attól félne, hogy egy kis betegségtől elveszítene.
-Vennem kell majd egy telefont. -nevetek fel rekedten, mire a torkom jobban fájni kezd.
-Miért? -néz rám értetlenül.
-Tudod mikor ott a szállodába közeli kapcsolatot alakított ki a padlóval... -utolsó szavam után újra köhögés tör rám mire ő újra a bögrét tartsa elém.- Ha még többet iszok bepisilek. -biggyesztem le alsó ajkam.
-Jó. -motyogja és vissza helyezi a kis szekrényre.- Telefont meg, majd én veszek neked. -simít végig az arcomon. Nem ellenkezek vele mivel tudom, hogy nem érnék vele semmit.
-Felhívhatom Harry-t a telefonodról? -kérdezem szégyenlősen. Valahogy csak el kell érnem Harry-t. Ki tudja mi jár a fejében, hisz a telefont nem vettem fel mikor csörgött hanem földhöz vágtam. Bele sem merek gondolni, hogy most mi jár a fejében.
-Persze. -nyomja kezembe a telefonját.- Addig megyek és csinálok neked tejbegrízt. -a szó hallatán a hasam hangosan felkordul. Mosolyogva áll fel és nyom puszit a homlokomra majd magamba hagy a telefonjával. Kikeresem Harry nevét a névjegyzékben, mikor megvan rányomok és fülemhez emelem a készüléket.  A negyedik csengésnél Harry hangja szól a fülemben, vagyis jobban mondva a telefonban.
-David, miért nem tudom elérni Sara-t! -Harry hangja ideges és egyben aggódó. -David, Sara elment Monte Carlo-ba és azóta nem hívott!
-Én vagy az Harry, Sara. -szólok vissza kis idő múlva, rekedten.
-Istenem, édesem! -sóhajt fel megkönnyebbülten.- Miért David telefonjáról hívsz? Hol vagy? Miért vagy rekedt? Miért nem hívtál fel hamarabb? -zúdítja rám kérdéseit. Bele akarok kezdeni a magyarázkodásba de inkább csak ennyit nyögök ki:
-Gyere el hozzánk és mindent elmondok. -és ezzel leteszem a telefont. Lehet rossz ötlet volt így hirtelenjébe leraknom. Na mindegy majd mikor átjön elmagyarázok neki mindent. A telefont a kis szekrényre teszem és az oldalamra fordulok.
Mikor újra kinyitom a szemem már nem egyedül fekszek az ágyban. Pezz a jobb karom mellett fekszik és engem néz nagy, kerek, barna szemeivel. Végig simítok fején, hátán, lábán, majd újra és újra, és újra megteszem. Ha Pezz itt van akkor Harry is. Ötlik fel bennem a tény. Lassan ülőhelyzetbe tornázom magam. A takaró és még a plédek amik rám voltak téve, lecsúsznak így megcsap a hideg levegő, ami csak én érzek annak. A lábaimat egymás után helyezem a puha szőnyegre. Kezemmel a papír zsebkendő után nyúlok és kihúzok belőle 3 darabot.  Az egyiket széthajtom, és kifújom az orrom a másik kettőt pizsamám zsebébe teszem. Fel állok, megfordulok és a takarómat magam köré tekerem, mint egy palást. Lábaimat belebújtatom a mamuszomba és elindulok ki a számból. Lassan megyek le a lécsőn, Pezz pedig hűségesen követ. Bevallom legszívesebben vissza mennék az ágyamba és aludnék, de nem engedek most a kísértésnek, mert már látni akarom a barátomat! A fejem lüktet a láztól, az orrom folyik és be van dugulva, most, talán a lázam lentebb ment de még így is érzem, hogy meleg a bőröm. Mikor beérek a nappaliba megpillantom Harry-t ahogy valamit szorgosan ír. A szívem mintha szárnyra kapott volna a mellkasomban, gyorsabban kezd verni, a légzésem felgyorsul és a lábaim önkéntelenül is megindulnak felé. Harry mikor meghallja a lépteimet felém néz, leteszi a tollat, és már csak azt veszem észre hogy szorosan ölel engem.
-Gyönyörűségem! -fogja két keze közé az arcom és alaposan feltérképez.- Úgy hiányoztál. -ajkaival már közeledik a szám felé, szemeit lehunyja, de még időben kibújok a kellemes, és meleg öleléséből. Szemeit nagyra nyissak és arcáról értetlenkedés tükröződik.- Mi a baj? -kérdezi.
-Te is hiányoztál nekem Harry de nem csókolhatsz meg. -rázom a fejem erőtlenül. Én is sóvárgok a csókja után de tudom, hogy nem lehet.
-De miért? -tárja ki kezeit. Szemeimet alaposan végig mérem egész testét. Egy fekete, szűk farmer van rajta, felül pedig egy kék hosszú ujjú felső ami hozzásimul alkatához. Haját egy kendővel túrta hátra. A szemem szinte kiugrik a helyéről mikor valamit meglátok rajta.
-Mi az ott? -kérdezem. -Mi van a füledben? -lépek oda és szemügyre veszem a fülbevalót amin egy kereszt lóg. - Mond, hogy nem igazi! Kérlek! -mondom rekedten és köhögéssel zárom.
-Naa kuc kuc. -simogassa a hátam.
-Nem vagyok gyerek. -durcizok be mikor már abba hagyom a köhögést.- Na szóval mi van ezzel? -mutatok a fülbevalójára.
-Nyugi ez nem igazi csak egy fülklipsz. -mosolyog.- Na szóval miért nem adhatok a szerelmemnek egy csókot? -biggyeszti le az alsó ajkát.
-Harry én is akarom a csókod, de nem lehet. -rázom a fejem.- Nem akarom, hogy te is beteg légy. -magyarázom.
-Ajj Sara, kérlek! Legalább csak egyet. -kérlel de csak megrázom a fejem és kezemet a számra teszem.- Na ne csináld már. Ahj na jó. -adja fel elég hamar. - De akkor felmegyünk a szobádba mivel nem kell nekem hogy betegen itt szaladgálj. -egy könnyed mozdulattal vesz a karjai közé én pedig ijedten fonom karjaim a nyaka köré. Miközben megindul velem fel én akkor veszem észre bátyámat aki a konyha ajtóban áll és az ajtófélfának dőlve néz minket. Küldök neki egy puszit és a fejemet Harry mellkasára döntöm.
Az ágyban most nem egyedül fekszek. Harry mellettem fekszik az én fejem pedig a hasán van. Hogy miért a hasán? Mert puha és kényelmes, valamint így teljesen be tudok takarózni, és Harry nem sül meg. Furcsa hangokat hallok mire kuncogni kezdek.
-Mi olyan vicces ott lent hercegnő? -simít végig a hajamon.
-Emészt a hasad. -közlöm vele a tényt mire mind a ketten fel nevetünk. Miközben nevet hasán az izmok kirajzolódnak így keményebb lesz a hasa. -ne neves mert így kemény a hasad és nem puha. -nézek fel rá, lebiggyesztett ajakkal. 
-Szedjek fel pár kilót, hogy puhább legyen számodra a "párnád"? -mosolyog pimaszul és megpöcköli az orrom.- Majd nagy hurkák lesznek rajta, és olyan lesz mint egy úszó gumi. Nyáron meg majd úgy fog leégni, hogy egy mosolygós fej lesz rajta, és mikor majd megrázom akkor... -elképzelem a jelenetet amit mesélt, és elfintorodtam. Mielőtt befejezhette volna a mondatott kezemet a szájára tapasztom.
-Inkább ne. -rázom a fejem.- Így pont jó csak tudod, az ott nem kéne oda. -mutatok a fülbevalóra, amit még mindig nem volt hajlandó kivenni.
-Ennyire irritál téged? -kérdezi. Hümmögve megrázom a fejem ezzel az bizonygatva, hogy így van, nagyon is irritál. -Na jó, a kedvedért. -sóhajt és kiveszi a feléből azt a fülbevalót. Mikor a kis ékszer megleli a helyt a kis szekrényen nagyot sóhajtok.- Annyira nem volt rossz. -simítja meg újra a hajamat.- Örülök hogy már nincs lázad. -és valóban, észre sem vettem hogy nem vagyok lázas.
-David elmesélt neked mindent, igaz? -kérdezem és felkúszok hozzá.
-Honnan tudtad? -húzza fel a szemöldökét.
-Ismerem eléggé a bátyámat. -rántok vállat.
-Tudod, majdnem szívrohamot kaptam mikor mesélte, hogy azt hitte elüt téged az a kocsi, és mikor nem talált meg. -karjával szorosan ölel magához én pedig belesimulok.- Ugye tudod, hogy soha többet nem mehetsz egyedül egyetlen repülő útra sem?! -közöli a tényt mire én csak bólintok. Nincs energiám vitatkozni, meg úgy semmi máshoz sem.
-Na ki éhes? -nyit be bátyám a szobába kezében egy nagy tálcával amin két tányér van.
-Én! -szalad ki a számon és felülök, miközben egy újabb zsebkendőt fogok meg és fújom ki benne az orrom. Miután elvégzem a dolgom David az ölembe adja a tálcát és leül mellém, így én a két fiú között találom magam, akiket a legjobban szeretek a világon. Most veszem észre, hogy a tálcán nem is két tányér van hanem három. Megfogom az egyik tányért és Harry-nek adom, nem tiltakozik csak elfogadja. A másikat pedig bátyámnak adom és ő is ugyan úgy elfogadja mint Harry. A harmadik tányért magam elé húzom, mikor elkezdeném enni akkor mind a két oldalról kapok egy-egy puszit. A szívem abban a pillanatban olvad el és kezdenek a szememből potyogni a könnyek.
-Mi baj? -kérdezi bátyám mire csak megrázom a fejem.
-Annyira szeretlek titeket! -motyogom és magamhoz húzom mind a két fiút akik szorosan elölnek meg engem, és én is őket. Miután lenyugodok és újra túl vagyok egy köhögés rohamon és egy orrfújáson, végre enni kezdünk. Mikor már jól lakunk és a tányérokat félretesszük engem elnyom az álom, miközben a két fiút ölelem. A betegség jó és egyben rossz is...

1.:Kérdés: Milyen a fejléc?  vissza tegyem a régebbit?
2.: Kérdés: Zavar az hogy már nem múlt időben hanem jelen időben írok?
3.: Milyen a rész?