A tegnapi buliból fogalmam sincs mikor jöttünk haza, na de nem azért mert olyan részeg voltam, hanem mert olyan éjfél után 1-2 órával az egyik széken elnyomott az álom, de hogy hogyan azt nem tudom, hiszen eszméletlen volt a hangulat. Talán Harry dúdolása a fülembe volt rám olyan hatással. Nem tudom. Átfordultam a másik oldalamra, majd megéreztem ahogy egy test hozzám simul, vagy inkább én simulok hozzá.
-Sajnálom. -hallottam meg Hazz hangját. Mit sajnál? Nem értem. Kinyitottam a szemem és megláttam Harry arcát. Még mindig aludt. -Annyira sajnálom. -motyogta. Szemeit összeszorította, arcizmai megfeszültem és markolta a takarót. Mit álmodhat? Az biztos hogy nem jót. Annyira rossz látni ahogy szinte könyörög. -Ne tedd. Kérlek. Ne. -fejét jobbra-balra fordította. Kiverte a víz és zihált, mint aki most volt edzeni. Megsimítottam az arcát mire kicsit megnyugodott. Becsuktam a szemem. Pár perc múlva Harry újra megszólalt. -Skyler! -kiáltotta. Nagyon megijedtem a hirtelen hangtól és majdnem leestem az ágyról, de szerencsémre megtudtam kapaszkodni az ágyneműben. Felültem az ágyon majd a már ülő szerelmem néztem. Haja izzadságtól nedvesen tapadt izzadt homlokához és kapkodta a levegőt miközben szeme tágra volt nyitva.
-Harry. -tettem kezem az ágyneműbe maró kezére.- Nyugodj meg. Csak egy rossz álom volt. -suttogtam hallhatóan. Hazza mint aki meg sem hallotta amit mondtam állt fel az ágyból és viharzott ki a szobából egy szál rövidnadrágban. Mi baja? Ennyire rosszat álmodott volna? Jaj bár eltudnám feledtetni vele. Kimásztam az ágyból és láttam hogy csak Harry egyik pólója van rajtam ami a combom közepéig ért. Nem törődtem azzal hogy alatta csak egy bugyi van, hanem belebújtattam lábam a mamuszomba majd Harry után indultam. Megnéztem az emeleti fürdőszobában de nem volt ott. Leszaladtam a lépcsőn és kis híján felestem a saját lábamban de a korlát a barátom volt. A nappaliban sem találtam Harry-t, ezért szint fénysebességgel nyitottam be a konyhába abban reménykedve hogy ott lesz a keresett személy. Nos a reménykedésem nem vált be mivel nem volt ott. Csalódottan álltam meg a konyha közepén és agyaltam hol is lehet. De hát hova mehetett még? Kocsival tuti nem ment sehová mert láttam a kulcsot felakasztva. Gyalog ment volna? Áá nem annyira hülye hogy november közepén egy szál rövidnadrágban induljon sétára...vagy mégis? Jaj dehogy! -ráztam meg a fejem hogy ezt a hülye ötletet elhessegessem. Jaj most hol keressem? -vágódtam le az egyik székre, arcomat pedig tenyerembe rejtettem. Ki az a Skyler? cikázott át a kérdés fejemen. Talán egy futó kalandja? Vagy...vagy valami rokon? Talán egy barát? Nem tudom. Kinéztem az ablakon ami a kocsifelhajtóra nézett. Felpattantam a székről, átrohantam a nappalin és kinyitottam a hátsó udvarra vezető ajtót. Kiléptem majd kiléptem a verandára. A hideg csípte a combom, a karom, az arcom, és mindenem, de nem érdekelt. Körbenéztem és.... bingó! Harry az egyik napozó széken ült térdére könyökölve és fejét két válla közé hajtva, már póló is volt rajta. Lassan mentem közelebb hozzá. Még az sem érdekelt hogy mamuszban vagyok és egy pólóban, csak az érdekelt hogy tudjam mi baja. Elé érve sem nézett fel rám. Letérdeltem elé, igen letérdeltem mivel leguggolni nem lett volna valami okos ötlet, bár ez sem az mert így meg lefagy a térdem de most teszek rá! Megsimítottam karját ami hideg volt.
-Harry. -szóltam hozzá mire csak egy nagy levegőt fújt ki. -Kérlek gyere be még megfázol. -simogattam kezét. Arcát felém fordította és rálátást nyertem gondterhelt arcára. -Kérlek. -néztem rá kérlelően.
-Még te beszélsz? -mondta komolyan.
-Miért? -lepődtem meg, rideg tekintetétől.
-Te vagy egy szál pólóban kint. -tekintette meglágyult majd fel állt. Kezét nyújtotta felém. Elfogadtam majd fel húzott. -Menj be. -mondta. Olyan hideg volt a keze mintha egy gépcsapot fogtam volna meg ami mozog, na jó ez nem valami jó hasonlat.
-Csak akkor ha te is bejössz. -öleltem meg. A tettem váratlanul érte de mikor észbe kapott karjait szorosan körém fonta.
-Akkor menjünk be. -sóhajtva engedett el. Lassan sétálva andalogtunk be majd fel az emeletre és be a szobánkba. Szobánkba, hmm furcsa ezt mondani. Szerelmemre néztem aki a fotelben ült és csak nézett ki a fejéből. Látszott rajta hogy valami nyomja a szívét de nem mertem rá kérdezni, hiszen ha szeretné úgy is elmondaná...nem? Remélem igen.
-Srácok! Menjetek fel a netre és nézzétek meg a pletykákat! -nyitott be az ajtón Niall majd el is tűnt. Harry nagyot sóhajtva nyitotta fel a laptopját és pötyögött valamit, majd összeráncolt szemöldökkel, kissé kidugott nyelvel olvasott magában valamit. Kíváncsian mentem a fotel mögé majd a hátánál megtámaszkodva kezdtem olvasni a cikket aminek a címe ez volt: Zayn Malik továbblépet!
"Zayn Malik a One Direction énekese úgy látszik továbblépet előző kapcsolatán, ugyanis már nem egyszer látták a Little Mix énekesnőjével Perrie Edwards-al az oldalán. Nem régiben írtunk arról hogy Zayn exbarátnője, Rebeca megmagyarázhatatlan okok miatt szakított barátjával majd eltűnt Londonból. Zayn a jelek szerint túllépet rövid kapcsolatukon. Vajon Zayn és Perrie kapcsolata tartós lesz vagy csak egy hirtelen fellángolás? Minden esetre reméljük nekik a legjobbakat! "-értem a végére a cikknek. Hát nekem fel sem tűnt hogy Zayn szeret valakit. Na mindegy. Az ő dolga, legalább most van neki valaki. Harry lecsukta a laptopot majd fejét hátra hajtotta és csücsörített ajkaival. Nevetve nyomtam puszit ajkaira mire egy elégedetlen morgás szakadt föl belőle. Megsajnáltam és adtam neki egy csókot, egy hosszú, szenvedélyes csókot. Mikor elváltak ajkaink Harry egyik szememből a másikba nézett.
-Mi az? -kérdeztem rá egy kis idő múlva.
-Mi mi? -kapott észbe.
-Csak annyira el voltál bambulva.-mosolyogtam. Nem mondott semmit csak felállt és az ágyhoz sétált majd befeküdt és megpaskolta maga mellett a helyet, ezzel jelezve hogy feküdjek mellé. Levettem a mamuszom és bebújtam mellé jó szorosan. Szeretem érezni a közelségét, olyankor biztonságot érzek. Ahogy néztem őt láttam rajta hogy még mindig nyomasztja az álom. Bármennyire nem akartam bele ütni az orrom már nem bírtam tovább látni, nézni ahogy ezen rágódik. Mi van akkor ha megharagszik azért mert rá kérdezek? De végül is ő nem olyan. Biztos megtudnánk beszélni, és talán tudnék neki segíteni, valahogy. Hiszen könnyebb lenne neki ha kiadná magából, igaz?
-Min gondolkozol annyira édesem? -szakította meg a gondolatmenetemet. Nagyokat pislogva néztem szemébe. -Na bökd ki! -pöckölte meg az orrom majd adott rá egy puszit.
-Semmin.-ráztam a fejem. Harry egy gyors mozdulattal felém magasodott és mélyen nézett a szemembe.
-Sara! -mondta mire bennem megfagyott a vér. Úgy nézett rám mintha tudná miről gondolkoztam csak azt akarja hogy mondjam is ki.
-Ki az a Skyler? -suttogtam gyorsan majd Harry arcát fürkésztem. Állkapcsa megfeszült és csak nézett rám.
-Miért kérdezed? -kérdezett vissza és leült az ágyra. Felültem és mellé ültem, össze kulcsoltam a kezünket hogy tudja én itt vagyok.
-Csak reggel mikor felkeltem te mondtad ezt a nevet és azt hajtogattad hogy sajnálod. -nézetem a szemébe. Lehet rossz ötlet volt rákérdeznem? Inkább hazudnom kellett volna és nem beleütnöm a dolgába az orrom. Jaj de nekem is ilyenkor kell gondolkozni?! Szánalmas vagyok.
-Figyelj. -fordult felém Harry. -Mit szólnál ha elmennénk a parkba sétálni és ott mindent elmondanék róla? -kérdezte.
-Rendben. Akkor én felöltözök. -álltam volna fel ha a takaróba nem lett volna betekeredve a lábam. Harry gyors reflexének köszönhetően nem adtam csókot a padlónak. -Köszönöm. -mosolyogtam rá.
-Légy óvatos. -engedett el és lehelt csókot a számra.
-Igyekszem apuci. -nevettem. Kiválasztottam a ruhámat majd megcéloztam a fürdőt. Gyorsan felkapkodtam magamra a mackó nadrágot ami szűkített fazonú volt, és egy meleg, kötött felsőt. Egyáltalán nem akartam kiöltözni hiszen csak egy sétára megyünk. Szeretnék kényelmes ruhában is lenni. Sminknek csak egy kis szempillaspirált tettem fel és mentem is ki a fürdőből. Harry épp a szekrény előtt állt és felsőt nézett magának. Felső testét semmi nem takarta így rálátást nyerhettem kidolgozott izmaira és tetoválásaira.
-Ha így nézel még szégyenlős leszek. -fordult felém. Zavartan néztem a mamuszom és éreztem hogy arcom lángban ég. -Csak viccelek. -jött hozzám és állam alá nyúlt majd felemelte és megcsókolt. -Kész vagy? -kérdezte.
-Már 18 éve. -nevettem mire ő is felnevetett. Jó volt hallani hogy nevet.
-Jut eszembe, mikor akarod kibontani az ajándékaidat? -fogta meg a csípőm és ringatni kezdte jobbra-balra, és közben én nyakán fontam össze kezeim.
-Majd ha hazajöttünk kibontom. Úgysem mennek sehova. -nevettem mikor ráléptem a lábára. -bocsánat.
-Nem baj. Na de menjünk. -engedett el és felvette az előbb kiválasztott kék felsőt. Zsebre tettük a telefonokat majd mentünk le az előszobába felvenni a kabátot és a csizmát.Nem tudom hol voltak a többiek mivel ma még csak futólag láttuk Niall-t is.
Kéz a kézben sétáltunk a parkban. Kicsit hideg volt de ez a novemberi hónappal jár. A parkban voltak szerelmes párok akik élvezték egymás társaságát pont úgy mint mi. Voltak akik csak sportolni akartak, futni, focizni. Még családok is voltak akik kisgyerekeikkel jöttek el és vidáman játszottak velük, vagy akár a babakocsiban fekvő vagy ülő csöppséggel és szerelmükkel sétáltak. Bár voltak akik barátokkal jöttek és képeket csináltak vagy ép jót beszélgettek az egyik padon ülve. De láttam még olyan személyeket akik kutyájukat hozták ki azzal a céllal, hogy házi kedvencük levezeti fölösleges energiáját. Harry-re néztem, valamin mélyen gondolkozott, látszott rajta. Leültünk az egyik padra egymással szembe.
-Elmondod? -kérdeztem. -Nem akarok tolakodó lenni csak szeretném tudni hogy mi nyomaszt ennyire. Mármint tudom hogy az álom de...-mentegetőztem, nem tudtam befejezni a mondani valóm mivel Harry közbevágott.
-Nem vagy tolakodó, csak gondolom aggódsz hogy miért vagyok ilyen igaz? -kérdezte kézfejemet simogatva. Aprót bólintottam mire elmosolyodott. -Nem is tudom mikor volt ilyen félénk barátnőm. -nevetett és én vele együtt nevettem.
-Ki az a Skyler? -tettem el a számomra egyik fontos kérdést. Harry felsóhajtott majd belekezdett mondanivalójába.
-Tudod úgy körülbelül 1 éve történt minden. Ki akartam kapcsolódni ezért elmentem az egy klubba, ittam beszélgettem, ittam. Na szóval a vége az lett hogy szinte a sárgaföldig leittam magam, majd úgy döntöttem hogy hazamegyek. Páran próbáltak lebeszélni róla hogy kocsiba üljek de nem sikerült nekik. A pia háta miatt gyorsan mentem. Mivel este volt alig lehetett ellátni az utca másik felére. Az egyik kanyarban mikor befordultam egy úgy körülbelül 12-13 éves lány akart átszaladni az úton. Későn fékeztem le és sajnos már ő sem tudott elugrani a kocsi elől. Elütöttem...-csuklott el a hangja s szemeiben könnyek gyűltek majd lefolytak az arcán. Lesokkolva hallgattam amit mond és nem bírtam elhinni. -Az alkohol hatása egy szempillantás alatt tűnt el. Kiszálltam és azonnal tárcsáztam a mentőket. A kislány még eszméleténél volt, barna szeme volt és szép hosszú vörös haja. Annyira gyönyörű volt. Annyit mondott nekem mielőtt megérkeztek volna a mentők hogy "Segíts". Megérkeztek a mentők beszállították a kórházba. A kórházba 2 órát küzdöttek az életéért, azalatt a két óra alatt megérkeztek a szülei. Az orvos kijött majd közölte hogy nem lehetett megmenteni. Ott és akkor azt kívántam bárcsak vissza forgathatnám az időt. Szörnyű volt. A család mondta hogy Skyler egy vissza húzódó kislány volt. Beszélgettünk. Több mint fél évig fizettem mindent helyettük így próbáltam kárpótolni őket bár tudtam hogy így nem tudom őt pótolni. Majd a szülők elköltöztek csak azért hogy ne költsek rájuk többet. Azóta nem hallottam róluk, bár a kislány, vagyis Skyler párszor megjelenik álmomban bár csak a halála után úgy fél évig azóta nem, vagyis a mai napig. A szülők nem mondták hová temetik így sajnos még a sírjához sem tudok elmenni. Semmit nem tudok tenni. -ért története végére. Az én szememből is folytak a könnyek pont úgy ahogy az övéből.nem szóltam semmit csak megöleltem.
-Elnézést! -hallottunk meg egy kislány hangját. Mind a ketten a hang irányába fordultunk szemünket törölve. -Kaphatnék egy aláírást? -nyújtott Harry felé egy fehér plüssmackót.
-Persze. -mondta és aláfirkantotta a macit.
-Baj van Harry? -kérdezte a kislány mikor vissza kapta a macit. Most vettem észre hogy milyen szép szemei vannak, zöldes barna, nagyon szép.
-Nincs semmi baj tündérke. -ölelte meg mire ez a tette a kislányt teljesen lesokkolta majd ő is szorosan fonta Harry köré karjait. Miután a kislány elment beszélgettünk mér Hazz-al a történtekről. Valamilyen szinten látszódott rajta hogy megkönnyebbült és ennek örültem.
-Mi mi? -kapott észbe.
-Csak annyira el voltál bambulva.-mosolyogtam. Nem mondott semmit csak felállt és az ágyhoz sétált majd befeküdt és megpaskolta maga mellett a helyet, ezzel jelezve hogy feküdjek mellé. Levettem a mamuszom és bebújtam mellé jó szorosan. Szeretem érezni a közelségét, olyankor biztonságot érzek. Ahogy néztem őt láttam rajta hogy még mindig nyomasztja az álom. Bármennyire nem akartam bele ütni az orrom már nem bírtam tovább látni, nézni ahogy ezen rágódik. Mi van akkor ha megharagszik azért mert rá kérdezek? De végül is ő nem olyan. Biztos megtudnánk beszélni, és talán tudnék neki segíteni, valahogy. Hiszen könnyebb lenne neki ha kiadná magából, igaz?
-Min gondolkozol annyira édesem? -szakította meg a gondolatmenetemet. Nagyokat pislogva néztem szemébe. -Na bökd ki! -pöckölte meg az orrom majd adott rá egy puszit.
-Semmin.-ráztam a fejem. Harry egy gyors mozdulattal felém magasodott és mélyen nézett a szemembe.
-Sara! -mondta mire bennem megfagyott a vér. Úgy nézett rám mintha tudná miről gondolkoztam csak azt akarja hogy mondjam is ki.
-Ki az a Skyler? -suttogtam gyorsan majd Harry arcát fürkésztem. Állkapcsa megfeszült és csak nézett rám.
-Miért kérdezed? -kérdezett vissza és leült az ágyra. Felültem és mellé ültem, össze kulcsoltam a kezünket hogy tudja én itt vagyok.
-Csak reggel mikor felkeltem te mondtad ezt a nevet és azt hajtogattad hogy sajnálod. -nézetem a szemébe. Lehet rossz ötlet volt rákérdeznem? Inkább hazudnom kellett volna és nem beleütnöm a dolgába az orrom. Jaj de nekem is ilyenkor kell gondolkozni?! Szánalmas vagyok.
-Figyelj. -fordult felém Harry. -Mit szólnál ha elmennénk a parkba sétálni és ott mindent elmondanék róla? -kérdezte.
-Rendben. Akkor én felöltözök. -álltam volna fel ha a takaróba nem lett volna betekeredve a lábam. Harry gyors reflexének köszönhetően nem adtam csókot a padlónak. -Köszönöm. -mosolyogtam rá.
-Légy óvatos. -engedett el és lehelt csókot a számra.
-Igyekszem apuci. -nevettem. Kiválasztottam a ruhámat majd megcéloztam a fürdőt. Gyorsan felkapkodtam magamra a mackó nadrágot ami szűkített fazonú volt, és egy meleg, kötött felsőt. Egyáltalán nem akartam kiöltözni hiszen csak egy sétára megyünk. Szeretnék kényelmes ruhában is lenni. Sminknek csak egy kis szempillaspirált tettem fel és mentem is ki a fürdőből. Harry épp a szekrény előtt állt és felsőt nézett magának. Felső testét semmi nem takarta így rálátást nyerhettem kidolgozott izmaira és tetoválásaira.
-Ha így nézel még szégyenlős leszek. -fordult felém. Zavartan néztem a mamuszom és éreztem hogy arcom lángban ég. -Csak viccelek. -jött hozzám és állam alá nyúlt majd felemelte és megcsókolt. -Kész vagy? -kérdezte.
-Már 18 éve. -nevettem mire ő is felnevetett. Jó volt hallani hogy nevet.
-Jut eszembe, mikor akarod kibontani az ajándékaidat? -fogta meg a csípőm és ringatni kezdte jobbra-balra, és közben én nyakán fontam össze kezeim.
-Majd ha hazajöttünk kibontom. Úgysem mennek sehova. -nevettem mikor ráléptem a lábára. -bocsánat.
-Nem baj. Na de menjünk. -engedett el és felvette az előbb kiválasztott kék felsőt. Zsebre tettük a telefonokat majd mentünk le az előszobába felvenni a kabátot és a csizmát.Nem tudom hol voltak a többiek mivel ma még csak futólag láttuk Niall-t is.
Kéz a kézben sétáltunk a parkban. Kicsit hideg volt de ez a novemberi hónappal jár. A parkban voltak szerelmes párok akik élvezték egymás társaságát pont úgy mint mi. Voltak akik csak sportolni akartak, futni, focizni. Még családok is voltak akik kisgyerekeikkel jöttek el és vidáman játszottak velük, vagy akár a babakocsiban fekvő vagy ülő csöppséggel és szerelmükkel sétáltak. Bár voltak akik barátokkal jöttek és képeket csináltak vagy ép jót beszélgettek az egyik padon ülve. De láttam még olyan személyeket akik kutyájukat hozták ki azzal a céllal, hogy házi kedvencük levezeti fölösleges energiáját. Harry-re néztem, valamin mélyen gondolkozott, látszott rajta. Leültünk az egyik padra egymással szembe.
-Elmondod? -kérdeztem. -Nem akarok tolakodó lenni csak szeretném tudni hogy mi nyomaszt ennyire. Mármint tudom hogy az álom de...-mentegetőztem, nem tudtam befejezni a mondani valóm mivel Harry közbevágott.
-Nem vagy tolakodó, csak gondolom aggódsz hogy miért vagyok ilyen igaz? -kérdezte kézfejemet simogatva. Aprót bólintottam mire elmosolyodott. -Nem is tudom mikor volt ilyen félénk barátnőm. -nevetett és én vele együtt nevettem.
-Ki az a Skyler? -tettem el a számomra egyik fontos kérdést. Harry felsóhajtott majd belekezdett mondanivalójába.
-Tudod úgy körülbelül 1 éve történt minden. Ki akartam kapcsolódni ezért elmentem az egy klubba, ittam beszélgettem, ittam. Na szóval a vége az lett hogy szinte a sárgaföldig leittam magam, majd úgy döntöttem hogy hazamegyek. Páran próbáltak lebeszélni róla hogy kocsiba üljek de nem sikerült nekik. A pia háta miatt gyorsan mentem. Mivel este volt alig lehetett ellátni az utca másik felére. Az egyik kanyarban mikor befordultam egy úgy körülbelül 12-13 éves lány akart átszaladni az úton. Későn fékeztem le és sajnos már ő sem tudott elugrani a kocsi elől. Elütöttem...-csuklott el a hangja s szemeiben könnyek gyűltek majd lefolytak az arcán. Lesokkolva hallgattam amit mond és nem bírtam elhinni. -Az alkohol hatása egy szempillantás alatt tűnt el. Kiszálltam és azonnal tárcsáztam a mentőket. A kislány még eszméleténél volt, barna szeme volt és szép hosszú vörös haja. Annyira gyönyörű volt. Annyit mondott nekem mielőtt megérkeztek volna a mentők hogy "Segíts". Megérkeztek a mentők beszállították a kórházba. A kórházba 2 órát küzdöttek az életéért, azalatt a két óra alatt megérkeztek a szülei. Az orvos kijött majd közölte hogy nem lehetett megmenteni. Ott és akkor azt kívántam bárcsak vissza forgathatnám az időt. Szörnyű volt. A család mondta hogy Skyler egy vissza húzódó kislány volt. Beszélgettünk. Több mint fél évig fizettem mindent helyettük így próbáltam kárpótolni őket bár tudtam hogy így nem tudom őt pótolni. Majd a szülők elköltöztek csak azért hogy ne költsek rájuk többet. Azóta nem hallottam róluk, bár a kislány, vagyis Skyler párszor megjelenik álmomban bár csak a halála után úgy fél évig azóta nem, vagyis a mai napig. A szülők nem mondták hová temetik így sajnos még a sírjához sem tudok elmenni. Semmit nem tudok tenni. -ért története végére. Az én szememből is folytak a könnyek pont úgy ahogy az övéből.nem szóltam semmit csak megöleltem.
-Elnézést! -hallottunk meg egy kislány hangját. Mind a ketten a hang irányába fordultunk szemünket törölve. -Kaphatnék egy aláírást? -nyújtott Harry felé egy fehér plüssmackót.
-Persze. -mondta és aláfirkantotta a macit.
-Baj van Harry? -kérdezte a kislány mikor vissza kapta a macit. Most vettem észre hogy milyen szép szemei vannak, zöldes barna, nagyon szép.
-Nincs semmi baj tündérke. -ölelte meg mire ez a tette a kislányt teljesen lesokkolta majd ő is szorosan fonta Harry köré karjait. Miután a kislány elment beszélgettünk mér Hazz-al a történtekről. Valamilyen szinten látszódott rajta hogy megkönnyebbült és ennek örültem.
