Jó olvasást!
2013.12.25.
Belegondolni abba, hogy milyen jó lenne ha ő most itt lenne mellettem egy igazán szívszorító érzést. Tudni, hogy e szép ünnepet külön fogjuk tölteni elmondhatatlanul rossz. Annyiszor átfutott már az agyamon mikor együtt voltunk, hogy mennyire jó lesz az amikor kézen fogva fogunk az üzletek között cikázni és a srácoknak ajándékokat vásárolni, vagy a sok-sok fenyő között sétálnunk majd és közösen kiválasztunk egy tökéletes darabot. De sajnos ezek már csak álmok maradtak, amik szertefoszlottak. Ezért ülök a karácsonyfánk előtt egyedül egy pokróccal, miközben körülöttem lévő csendet csak a tűz ropogása töri meg halkan. A meleg kellemesen ölel körül. Ujjaim a meleg bögre köré kulcsolódtak, s aprókat kortyolok a finom forrócsokoládéból. A fenyőn az égősor tánca elkápráztat miközben meg-meg világítja a fa alatt lévő becsomagolt dobozokat, vagy éppenséggel a fára aggatott gömböket, angyalkákat, vagy boát.
Ma van karácsony éjszakája, s nincs itt velem az akivel azt hittem, hogy együtt fogjuk tölteni ezt az ünnepet, a szeretett ünnepét.Nagyot sóhajtva állok fel a kényelmes fotelból. Ruhámat igazítva indulok ki a konyhába, ahol anya éppen a frissen sült muffinokat veszi ki a sütőformából. Vendégeket várunk így anya minden tőle telhetőt megtesz, hogy 19:00-ra kész legyen minden. Pedig még van egy órája...
-Kincsem, megtennél nekem valamit? -fodrul felém, miközben átnyújt az előző adagból kivett, langyos muffint. Mosolyogva harapok bele, miközben bólintok.- A garázsban van egy karácsonyi dísz az asztalra, megkeresnéd nekem? Be van csomagolva egy kékeszöld szatyorba. -hümmögve megyek ki a konyhából, s veszem célba az ajtót ami a garázshoz vezet. Nyuszis mamuszomban körbe fordulok a helységben, majd megállok mikor megpillantom a keresett szatyrot. Igen ám, addig oké, hogy megvan de, hogy érem el?
Előveszem a létrát majd felállítom és megbizonyosodva arról, hogy stabilan áll felmászok rá. A poros szatyrot megragadva óvatosan mászok le róla, majd letéve a földre leporolom a kezem. Épp valami fekete szöszt löktem volna le a felkaromról mikor az megmozdult és egyenesen felszaladt a karomon.Torkom szakadtából sikítottam fel, s vertem le magamról az ízelt lábút. A szívem kalimpált de mikor tekintetemmel kerestem a pókot már nem volt sehol. A libabőr belepte a testem, s zakatoló szívvel kaptam fel a szatyrot majd a lehető legmesszebb tartva magamtól gyors tempóban távoztam a garázsból.
Az ebédlőben óvatosan vettem elő a díszt, majd miután megbizonyosodtam arról, hogy nem poros, nem koszos, s nem utolsó sorban nem pókos, letettem az asztal közepére. Miután elkönyveltem róla, hogy jól mutat az asztal közepén, vissza mentem a fotel kényelmébe. Ránéztem az egyik smaragd zöld égőszemre amiben nem játszott az égő játéka, csupán a mellette lévő két égő világította meg őt. Kihunyt akárcsak Harry szeméből a csillogás aznap éjjel mikor eljött hozzám, pontosabban 3 napja...A hó kitartóan szakadt, s lepte be az utcák négyzetcentimétereit, miközben az emberek lapátokkal a kezükben próbáltak utat varázsolni a bejárati ajtójuktól a garázsig, vagy csupán a járdáig.
Gondolataim közül egy hangos kutyaugatás rántott vissza. Kicsit összerezzentem majd mosolyogva vettem észre, mit is szeretne Pezz. Játékát a szájában tartva állt két lábra és kezdett el előttem ugrálni. Mosolyogva fogtam meg a kis mikulás sapiját majd dobtam el, mire ő már rohant is utána. Tenghetett benne az energia mivel folyton vissza hozta azt várva hogy dobjam el. A teraszom ajtaja felől tompa puffanást hallottam mire tarkómon égnek állt a szőr. Ugyan ki az aki ilyenkor járkál? Fél tíz van... Még egy puffanás. Pezzt az ölembe vettem majd lassan sétáltam az ajtóhoz, húztam el és dugtam ki a fejem.
-Szerelmem!! -a hang hallatán a szívem őrületes tempóban kezdett verni, s Pezzt is jobban szorítottam magamhoz. Ő volt, valóban ő volt. Ott állt a bokáig érő hóban, kezében egy üveg Jean Bean-nel ha jól láttam. Kabátja széthúzva, kivillant a fehér felsője.- Gyere vissza hozzám! -tárja ki karjait s kis híján hátra esik, az elvesztet egyensúlya miatt. Részeg. Megint. A felismerés villámként hasít belém. A torkom elszorult, a szívem már nem kalimpált úgy többé. Aztán újra meghallottam most még inkább rekedt hangját. A dallam amit énekelt nem volt pontos, néhol elcsuklott a hangja, volt ahol megállt de énekel, és én csak néztem őt szüntelenül és nem állítottam le, nem mozdultam... -
Girl I see it in your eyes you’re disappointed.
Cause I’m the foolish one that you anointed with your heart
I tore it apart
And girl what a mess I made upon your innocence
But here I am asking you for one more chance
But here I am asking you for one more chance
Can we fall, one more time?
Stop the tape and rewind
Oh and if you walk away I know I’ll fade
Cause there is nobody else
Cause there is nobody else
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you
Now girl I hear it in your voice and how it trembles
When you speak to me I don’t resemble, who I was
You’ve almost had enough
And your actions speak louder than words
And you’re about to break from all you’ve heard
Don’t be scared, I ain’t going no where
I’ll be here, by your side
No more fears, no more crying
But if you walk away
I know I’ll fade
Cause there is nobody else
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you
Oh girl, can we try one more, one more time?
One more, one more, can we try?
One more, one more time
I’ll make it better
One more, one more, can we try?
One more, one more,
Can we try one more time to make it all better?
Cos its gotta be you
Its gotta be you
Only you
Only you
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you!
Now girl I hear it in your voice and how it trembles
When you speak to me I don’t resemble, who I was
You’ve almost had enough
And your actions speak louder than words
And you’re about to break from all you’ve heard
Don’t be scared, I ain’t going no where
I’ll be here, by your side
No more fears, no more crying
But if you walk away
I know I’ll fade
Cause there is nobody else
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you
Oh girl, can we try one more, one more time?
One more, one more, can we try?
One more, one more time
I’ll make it better
One more, one more, can we try?
One more, one more,
Can we try one more time to make it all better?
Cos its gotta be you
Its gotta be you
Only you
Only you
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you!
-Én szeretlek. Nélküled csak fél ember vagyok! -hangja elcsuklott. Az üveg száját az ajkaihoz emelte, majd nagyokat kortyolt tartalmából.
-Mi értelme lenne vissza mennem hozzád, ha nincs már meg az a bizalom amit irántad éreztem? -billentettem oldalra fejem, s próbáltam nem utat engedni könnyeimnek. Rossz volt őt így látni.- Menj haza Harry! Pihenj és...és lépj túl. -próbáltam nem remegő hanggal beszélni de a végére nem ment. Olyan volt mintha a szívemet satuba fogták volna.
-Miért kérsz tőlem olyat amit te sem tudsz teljesíteni? -beharaptam alsó ajkam, s agyaltam azon, hogy mit is mondhatnék kérdésére. Majd választ találtam.
-Én túl lépek, Harry! Már nem szeretlek. -ahogy kimondtam az utolsó mondatott a szívem mintha kettétört volna...
-Már nem szeret...-suttogta maga elé, aztán...felröhögött, keservesen, elveszetten. Láttam ahogy az arcán megcsillan egy könnycsepp az utcalámpa fényében. Az üveg tartalmát újra meghúzta, majd a mellette álló fához vágta olyan erővel, hogy az üveg szilánkokra törve hullt le a hóba. Pezzt letettem s futva rohantam az ajtóhoz, hogy Harry-hez érhessek, de ő már az utca túloldalán volt. Idegesen túrt hajába többször is, de pillantását az ablakomon tartotta de mikor felfedezett a járdán akkor rajtam tartotta. Megrázta a fejét s egy hókupacba rúgott, aztán lendült a keze és a járda szélén álló öreg tölgyfába vágta. A fáról hó hullott le az erős ütéstől, de ő úgy nézett rám mintha nem is érezte volna. A hajára, a ruhájára esett hó de nem érdekelte. A kezem a szám elé kaptam s elnyeltem a könnyeim.
-Ne tedd ezt! -szólaltam meg halk hangon mégis elég hangosan ahhoz, hogy hallhassa.
-Mit? Mit ne tegyek? Bármit teszek az rossz akkor már nem mindegy? -ordított s kissé imbolyogva sétált a kocsijáig. Kocsival van mi van h... Megráztam a fejem mielőtt elmém befejezhette volna a mondatott, mert nem akartam arra gondolni, hogy mi történhet.
-Harry...-suttogtam nevét de már nem hallhatta mivel beszállt a kocsijába és gázt adva rá elhajtott, de előtte még lehúzott ablakán rám nézet, de a szemében már nem volt ott az a csillogás ami eddig mindig díszítette. Elhajtott, örökre... -Kérlek... -arcomat felszántották a könnyek, a mamuszom teljesen elázott a hó miatt, és fáztam, de lábaimat járásra bírva indultam meg az utca túl oldalára. A vér ott volt a földön, a fán és azon a járda szakaszon ahol a kocsijához ment. Az egyik vérpacára az én egyik könnycseppem hullt ami azonnal eltűnt a pirosságban. Kezemmel letöröltem a könnyem, de helyére új jött. Lehajoltam, fogtam egy maroknyi havat és a vérre szórtam úgy, hogy elfedje. Majd ezt addig ismételtem míg mindenhonnan el nem fedtem önrombolása itt maradt jeleit. Elfedtem a akár a kapcsolatunkat...
Megráztam a fejem és felállva a fotelból felfutottam a szobámba. Telefonomba beütöttem a nekem most kellő telefonszámot, miután egy rövid beszélgetést folytattunk letettem. Térdeimre ereszkedtem, benyúltam az ágyam alá és kivettem alóla az öt dobozt, letettem az ágyamra. Fogtam egy tollat és mindegyikre ráírtam annak a nevét akinek szánom, majd még egy külön cetlire írtam egy sort: Köszönöm azt, hogy mellettem voltál, légy boldog, és boldog karácsonyt! Majd a kezem magától írt még rá egy sort...
Gondolkozás nélkül hajtottam össze és tettem bele Harry dobozába.
A kocsiban ülve azon gondolkoztam, hogy vajon jó ötlet-e ezt tennem vagy sem, de mire dűlőre jutottam volna már ott álltam a kapuban. Beütöttem a kódot azután az ajtóhoz siettem. Letettem az ajtó elé, megfordultam és indultam vissza a kocsihoz.
-Állj vagy lövök! -mordult fel egy eltorzított hang. Az ütő is megállt bennem, lecövekeltem. Aztán eltalált egy...hógolyó?! -Talált! -nevetett fel támadóm.
-Az Isten szerelméért Liam! A szívbajt hoztad rám! -fordultam felé kissé felemelt hanggal.
-Bocs, nem hagyhattam ki. -vont vállat és közeledni kezdett felém.- Miért jöttél? Végre kibékültök? -csillant fel a szeme.
-Nem. -ráztam a fejem.- Csupán hoztam Karácsonyra ajándékot. Kérlek vidd majd be és ad mindenkinek oda. -öleltem meg.- Boldog Karácsonyt Liam! -engedtem el és indultam volna vissza a taxihoz, mikor is újra és hógolyó talált el. - Liam! -fordultam hátra.
-Miért jó ez, Sara? Miért nem léptek túl és valljátok be egymásnak újra azt, hogy szeretitek egymást? -tárta ki karjait válaszra várva. A mondat amit elejtettem, abban a pillanatban égette az ajkaim.
-Mert már nem szeretem. -újra ez a mondat...
-Makacs vagy, de nem veszed észre, hogy nem kellene... -rázta lemondóan a fejét.- Boldog Karácsonyt!
A nappaliban ültem és próbáltam elfelejteni azt amit Liam mondott... Megszólalt a csengő jelezve azt, hogy itt vannak a vendégek. Liam Payne bogarat ültetett a fülembe...
*Harry szemszöge*
Álmomból a telefonom csörgése szakított ki, ami rányomta a napom további pár órájára a "rosszkedv" bélyeget. Ki keres este fél 7-kor? Futott át az agyamon eme kérdés, amire hamar választ is kaptam. Liam. Ésszerrű, hiszen minek is jönne fel a lépcsőn, nem? Úgyis egy lakásban vagyunk, hát akkor telefonáljunk a másiknak, miközben az aludna.
-Mi van? -vettem fel. Nem így terveztem de ez jött ki a számon.
-Gyere le! -ezzel le is tette. Éljen az értelmes beszélgetés! Félre löktem a piás üveget az ágyamon ami leeset a másik két társa mellé. Majd felszedem. Határozom el, de tudod úgy se fogom...
Nehezen vonszoltam le magam a lépcsőn, szemeim még félig csukva voltak, szemöldököm össze szaladt mikor a nappaliba kiérve minden lámpafényben úszott. Mindenki ott ült kivéve Niall-t, ő már hazament a családjához. Elvileg mind menni fogunk, de csak holnap. Levágódtam Lou mellé, s kezeimmel megdörzsöltem az arcom.
-Mi volt ennyire fontos? -könyököltem térdeimre.
-Ezt neked küldték. -adott át egy csomagot, amin a nevem díszelgett.
-Kitől? -néztem egyenesen a szemébe.
-Sara.- mondta halkan. Sara. Sara. A neve visszhangzott a fülemben, s a szívem hevesen verni kezdett, mégis elszorult a torkom, és éreztem a dühöt feléledni a testemben. Nem rá voltam dühös hanem magamra, amiért elbasztam a kapcsolatunkat. Fogtam a dobozt és felpattanva a kanapéról felrohantam a szobámba, magam után bevágva az ajtót. A doboz csomagolását úgy téptem fel akár egy éhes oroszlán az elejtett gazella testét. Amikor levettem a doboz tetejét akkor kizártam mindent magam körül, és csak düh volt bennem, és az elvesztett remény. Egy karóra volt benne aminek a szíjába két betű volt írva: H+S. A második amit észrevettem benne egy pendrive volt, rá kötve egy kis címke amin szintén a H+S monogram volt olvasható. Majd egy lap. Őrült módjára és remegő kezekkel bontottam fel, azt remélve talán azt írja majd, hogy az egész csak egy vicc és menjek el hozzá. De szerte foszlottak a reménysugaraim mikor csak annyit olvastam a papíron: Köszönöm azt, hogy mellettem voltál, légy boldog, és boldog karácsonyt! Ui. Szeretlek.
-Miért akarod, hogy jobban fájjon?! Miért akarsz ennél jobban fájdalmat okozni?! -ordítottam egyre hangosabban, majd az egész már csak zokogás volt. A vállaimat rázta a sírás, a lap amit két kezem közt szorongattam lassan feladta a harcot és kettészakadt. Elveszítettem, valóban elveszítettem. Örökre. Azt mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Nos, itt már nincs remény. Minden remény elveszett.
-Én túl lépek, Harry! Már nem szeretlek. -ahogy kimondtam az utolsó mondatott a szívem mintha kettétört volna...
-Már nem szeret...-suttogta maga elé, aztán...felröhögött, keservesen, elveszetten. Láttam ahogy az arcán megcsillan egy könnycsepp az utcalámpa fényében. Az üveg tartalmát újra meghúzta, majd a mellette álló fához vágta olyan erővel, hogy az üveg szilánkokra törve hullt le a hóba. Pezzt letettem s futva rohantam az ajtóhoz, hogy Harry-hez érhessek, de ő már az utca túloldalán volt. Idegesen túrt hajába többször is, de pillantását az ablakomon tartotta de mikor felfedezett a járdán akkor rajtam tartotta. Megrázta a fejét s egy hókupacba rúgott, aztán lendült a keze és a járda szélén álló öreg tölgyfába vágta. A fáról hó hullott le az erős ütéstől, de ő úgy nézett rám mintha nem is érezte volna. A hajára, a ruhájára esett hó de nem érdekelte. A kezem a szám elé kaptam s elnyeltem a könnyeim.
-Ne tedd ezt! -szólaltam meg halk hangon mégis elég hangosan ahhoz, hogy hallhassa.
-Mit? Mit ne tegyek? Bármit teszek az rossz akkor már nem mindegy? -ordított s kissé imbolyogva sétált a kocsijáig. Kocsival van mi van h... Megráztam a fejem mielőtt elmém befejezhette volna a mondatott, mert nem akartam arra gondolni, hogy mi történhet.
-Harry...-suttogtam nevét de már nem hallhatta mivel beszállt a kocsijába és gázt adva rá elhajtott, de előtte még lehúzott ablakán rám nézet, de a szemében már nem volt ott az a csillogás ami eddig mindig díszítette. Elhajtott, örökre... -Kérlek... -arcomat felszántották a könnyek, a mamuszom teljesen elázott a hó miatt, és fáztam, de lábaimat járásra bírva indultam meg az utca túl oldalára. A vér ott volt a földön, a fán és azon a járda szakaszon ahol a kocsijához ment. Az egyik vérpacára az én egyik könnycseppem hullt ami azonnal eltűnt a pirosságban. Kezemmel letöröltem a könnyem, de helyére új jött. Lehajoltam, fogtam egy maroknyi havat és a vérre szórtam úgy, hogy elfedje. Majd ezt addig ismételtem míg mindenhonnan el nem fedtem önrombolása itt maradt jeleit. Elfedtem a akár a kapcsolatunkat...
Megráztam a fejem és felállva a fotelból felfutottam a szobámba. Telefonomba beütöttem a nekem most kellő telefonszámot, miután egy rövid beszélgetést folytattunk letettem. Térdeimre ereszkedtem, benyúltam az ágyam alá és kivettem alóla az öt dobozt, letettem az ágyamra. Fogtam egy tollat és mindegyikre ráírtam annak a nevét akinek szánom, majd még egy külön cetlire írtam egy sort: Köszönöm azt, hogy mellettem voltál, légy boldog, és boldog karácsonyt! Majd a kezem magától írt még rá egy sort...
Gondolkozás nélkül hajtottam össze és tettem bele Harry dobozába. A kocsiban ülve azon gondolkoztam, hogy vajon jó ötlet-e ezt tennem vagy sem, de mire dűlőre jutottam volna már ott álltam a kapuban. Beütöttem a kódot azután az ajtóhoz siettem. Letettem az ajtó elé, megfordultam és indultam vissza a kocsihoz.
-Állj vagy lövök! -mordult fel egy eltorzított hang. Az ütő is megállt bennem, lecövekeltem. Aztán eltalált egy...hógolyó?! -Talált! -nevetett fel támadóm.
-Az Isten szerelméért Liam! A szívbajt hoztad rám! -fordultam felé kissé felemelt hanggal.
-Bocs, nem hagyhattam ki. -vont vállat és közeledni kezdett felém.- Miért jöttél? Végre kibékültök? -csillant fel a szeme.
-Nem. -ráztam a fejem.- Csupán hoztam Karácsonyra ajándékot. Kérlek vidd majd be és ad mindenkinek oda. -öleltem meg.- Boldog Karácsonyt Liam! -engedtem el és indultam volna vissza a taxihoz, mikor is újra és hógolyó talált el. - Liam! -fordultam hátra.
-Miért jó ez, Sara? Miért nem léptek túl és valljátok be egymásnak újra azt, hogy szeretitek egymást? -tárta ki karjait válaszra várva. A mondat amit elejtettem, abban a pillanatban égette az ajkaim.
-Mert már nem szeretem. -újra ez a mondat...
-Makacs vagy, de nem veszed észre, hogy nem kellene... -rázta lemondóan a fejét.- Boldog Karácsonyt!
A nappaliban ültem és próbáltam elfelejteni azt amit Liam mondott... Megszólalt a csengő jelezve azt, hogy itt vannak a vendégek. Liam Payne bogarat ültetett a fülembe...
*Harry szemszöge*
Álmomból a telefonom csörgése szakított ki, ami rányomta a napom további pár órájára a "rosszkedv" bélyeget. Ki keres este fél 7-kor? Futott át az agyamon eme kérdés, amire hamar választ is kaptam. Liam. Ésszerrű, hiszen minek is jönne fel a lépcsőn, nem? Úgyis egy lakásban vagyunk, hát akkor telefonáljunk a másiknak, miközben az aludna.
-Mi van? -vettem fel. Nem így terveztem de ez jött ki a számon.
-Gyere le! -ezzel le is tette. Éljen az értelmes beszélgetés! Félre löktem a piás üveget az ágyamon ami leeset a másik két társa mellé. Majd felszedem. Határozom el, de tudod úgy se fogom...
Nehezen vonszoltam le magam a lépcsőn, szemeim még félig csukva voltak, szemöldököm össze szaladt mikor a nappaliba kiérve minden lámpafényben úszott. Mindenki ott ült kivéve Niall-t, ő már hazament a családjához. Elvileg mind menni fogunk, de csak holnap. Levágódtam Lou mellé, s kezeimmel megdörzsöltem az arcom.
-Mi volt ennyire fontos? -könyököltem térdeimre.
-Ezt neked küldték. -adott át egy csomagot, amin a nevem díszelgett.
-Kitől? -néztem egyenesen a szemébe.
-Sara.- mondta halkan. Sara. Sara. A neve visszhangzott a fülemben, s a szívem hevesen verni kezdett, mégis elszorult a torkom, és éreztem a dühöt feléledni a testemben. Nem rá voltam dühös hanem magamra, amiért elbasztam a kapcsolatunkat. Fogtam a dobozt és felpattanva a kanapéról felrohantam a szobámba, magam után bevágva az ajtót. A doboz csomagolását úgy téptem fel akár egy éhes oroszlán az elejtett gazella testét. Amikor levettem a doboz tetejét akkor kizártam mindent magam körül, és csak düh volt bennem, és az elvesztett remény. Egy karóra volt benne aminek a szíjába két betű volt írva: H+S. A második amit észrevettem benne egy pendrive volt, rá kötve egy kis címke amin szintén a H+S monogram volt olvasható. Majd egy lap. Őrült módjára és remegő kezekkel bontottam fel, azt remélve talán azt írja majd, hogy az egész csak egy vicc és menjek el hozzá. De szerte foszlottak a reménysugaraim mikor csak annyit olvastam a papíron: Köszönöm azt, hogy mellettem voltál, légy boldog, és boldog karácsonyt! Ui. Szeretlek.
-Miért akarod, hogy jobban fájjon?! Miért akarsz ennél jobban fájdalmat okozni?! -ordítottam egyre hangosabban, majd az egész már csak zokogás volt. A vállaimat rázta a sírás, a lap amit két kezem közt szorongattam lassan feladta a harcot és kettészakadt. Elveszítettem, valóban elveszítettem. Örökre. Azt mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Nos, itt már nincs remény. Minden remény elveszett.
Hi!
Itt is lenne az utolsó rész az első évadnak. Nem tudom mi a véleményetek róla szóval írjátok le! :) Szerettem volna hozni nektek egy igényes részt ami nincs összecsapva, valamint hosszú is. Hát én nem hiszem, hogy elég hosszú de remélem nektek tetszik! Valamint lenne egy kérdésem.
Kérdés: Szerintetek mi lesz a második évadban? :) Mire számítotok?
